Egy szabad perce sincs, az interjú közben is dolgozik, patront cserél a nyomtatóban, sürög-forog. Több végzettsége is van és régebb óta dolgozik tanárként, mint ahány évesek az elsősök. Az interjú alatt megtanultam patront cserélni és sok érdekeset megtudtam „rettegett” informatika tanárunkról, amit eddig te sem tudtál.
Mi az eredeti szakmája?
Híradástechnikai műszerész a végzettségem, de nem tetszett a szakma. Így kerültem kapcsolatba először a számítógéppel. Akkor még a 3. generációs számítógépekkel dolgoztam. Az első munkahelyemen, a IBM-nél tanultam meg mi az informatika és mi a munka. Nyakkendőben kellett bemenni, abban is dolgoztunk. Minden egyes ország a meghatározott részét gyártotta a számítógépnek, Magyarországon az R10- es számítógépet gyártották abban az időben. Akkor szereztem meg a számítógép műszaki oklevelemet. Akkor már házas voltam és az első gyermekünk is megszületett. Mi üzemeltettük a régi gépeket is közben. Akkor mentem el maszeknak, hogy tv-t fogok szerelni, kivettem bérbe a hollerith gépek karbantartását. Ezt akkor csak én csináltam Pesten. Voltak alkalmazottaim és béreltem egy üzlethelyiséget az volt a műhelyem. A Szentendrei héven csináltam a rádiókat, amikkel kommunikálnak a Batthyányi térről Szentendréig, az Elektromos Műveknél is javítottam a rádiókat, dolgoztam a Kossuth nyomdában is. Nagyon szerettem csinálni, egészen addig, amíg el nem költözött a cég és akkor hagytam ott a nyomdát.
Hogyan lett tanár?
A válásom után munkanélküli lettem. Volt is névjegyem, amire az volt ráírva, hogy főállású munkanélküli. A mamámnál ültem a tévé előtt Káposztásmegyeren és a megyei tévének a hirdetésében kerestek technika tanárt egy Erzsébet városi iskolába, fel is vettek, de amikor az igazgatónő megtudta, hogy mi a szakmám (mert több is van: számítógép mérnöki, üzemmérnöki,) akkor nagyon megörült, mert éppen az informatika oktatást akarták fejleszteni az iskolában. Megbíztak, hogy szervezzem meg a számítógéptermük berendezését, ami nem volt egyszerű, mert akkor még nehéz volt számítógépekhez jutni. Ott kezdtem el tanítani, 5 évig voltam ott informatika tanár, utána átkerültem a Kanizsai Dorottyába, ott 1 évig voltam rendszergazda. 2000-ben kerültem a Bláthyba. Szóval már 16 éve vagyok a pályán. De nagyon szeretem és tisztelem is a szakmámat, ami nagyon fontos mert a legkisebb porszemen is el lehet csúszni.
Most milyen tovább képzésekre jár?
A Cisco továbbképzést végeztem és most még egy szakmai tovább képzést a Petrik TISZK-kel kapcsolatban. A központosított oktatást próbáljuk megszervezni.
Mire jut emellett ideje?
Semmire. Reggel 7 kor bejövök este 7- ig bent vagyok a suliban, szombaton is bent vagyok a tanfolyamok miatt.
Minek jár haza egyáltalán?
Aludni. De többször gondoltam rá, hogy behozatok egy ágyat, a fürdést meg lehetne oldani az öltözőkben, csak a főzést nem tudnám itt intézni.
A tanár úr szokott főzni?
Persze, meg vagy lepve? Szeretek is főzni, azzal kapcsolódok ki. Egyik kedvencem a töltött káposzta a másik a bableves, meg a pörkölt nokedlivel.
Emellett milyen hobbija van, biztos rajong valamiért.
A számítógépes kütyükért, meg szeretek online játszani, puzzle játékokat.
A diákokkal mi a helyzet? Milyen a viszony? Valami nevelési stratégia az, hogy első évben megfenyíti őket?
Ez egy téves feltevés. Nem megfenyítem őket, csak megtöröm és ők megedződnek. Idézőjelben a megtörést, hiszen arra próbálom nevelni őket, ami vár rájuk az életben, te is tapasztaltad a saját bőrödön, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Többen túlélték már az óráimat. Csak képletesen maradtak a vérmezőn, csak rá akartam szoktatni a társaságot, hogy ha az életben azt mondják, hogy meg kell csinálnod egy feladatot és nem teszed akkor viseld a következményeket. Kilencedikben, amikor idejönnek, szentül meg vannak róla győződve, hogy ők már mindent tudnak. Bebizonyítjuk nekik, hogy ez nem éppen így van, nem felel meg a tudásuk az elvárásoknak, ezt hívom megtörésnek. A normálisabb fele be is látja ezt előbb-utóbb.
A tanár úr osztályfőnök helyettes is. Mi a helyzet az osztállyal?
Ez a második osztály, ahol helyettes vagyok. Nagyon jó a viszony, főleg, hogy most több időt töltöttem mindkét csoporttal a helyettesítések miatt. Jó alapanyagok. Normálisak. Hogy is mondjam? Oláh tanár úr és a részemről is sikerként könyveljük el, hogy belőlük gyorsabban tudtunk faragni diákot, mint az előző osztályból. Az előző osztályunkat már akkor sajnálták, amikor beiratkoztak. Az volt a nevük, hogy a legendás XXL, ugyanis az összes nagyágyú tanárt megkapták. Még most is tartjuk a kapcsolatot, jelen pillanatban is jár a Cisco tanfolyamra a ”Pomázi-különítmény” és ami a legszebb a dologban, hogy nagyon lelkesek.
Egyfajta apa pótlék a srácoknak?
Nem. Ők nekem a gyerek pótlék, meg minden más diákom is. Ezért is választottam a tanárszakmát.
Mik a későbbi tervei?
Úgy tervezem, hogy amikor az osztályom befejezi a tanulmányait akkor én is befejezem a tanítást.
Van valami nagy vágya?
Szeretném látni a világ 7 csodáját, a piramisokat… Latint tanultam az iskolában, azóta szeretnék elmenni Rómába is.
Mi a helyzet a dohányzással? Nem akar leszokni?
14 éves korom óta dohányzom, erre az időre már nem érdemes leszokni. Megbántam, hogy rászoktam. Ezért vagyok pipa, amikor rágyújtanak a 18 év alattiak, mert semmi jó nincs a dohányzásban és később ők is meg fogják bánni, hogy rászoktak. És csak a pénz megy vele. Magamnak sem tudom megmagyarázni a mai napig, hogy miért dohányzom. Csak meg akarom óvni a hülyeségtől őket, ezért veszem ezt komolyan és ezért szednek csikkeket annyian a nagyszünetben.
Van valami amit nem tudunk a tanár úrról?
Van! Sok minden.
És olyan amit tudhatunk?
Olyan nincs! 
Nyugdíjas vagyok, azt tudtad? Nyugdíjas vagyok, és amellett főállásban dolgozok, ennek bizonyos mértékig anyagi okai is vannak, most vagyok túl egy lakásfelújításon. Amikor kiváltottam a nyugdíjas igazolványomat első dolgom volt, hogy leutazzak a nagynénémhez, hogy elújságoljam neki a legidősebb unokája is már nyugdíjas lett. Még az úton ellopták az első nyugdíjas igazolványomat, meg a telefonomat és a cuccaimat is. Üres kézzel érkeztem meg végül.
Milyen kapcsolatot ápol a tanárokkal?
Oláh tanár úrra azt mondom, hogy a barátom. Az új kolegákkal egyenlőre csak szakmai a kapcsolat.
Melyik szakmája áll a legközelebb önhöz?
A Cisco-val kapcsolatos oktatói képesítésemre nagyon büszke vagyok. Az iskolában Solymár igazgatóúrral, az elsők között hoztuk létre az akadémiát. A Madarász tanár úr alapította a másik épületben. Az első tanítványaim közül sokan ebben a szakmában helyezkedtek el. A suli rendszergazdája, Tündik Laci a tanítványom volt, meg a Czakó Gyuri mérnökúr is. Amikor megszerezte a diplomáját azonnal felhívott és elújságolta, azóta szólítom mérnökúrnak. Ezt a Cisco-t csak megátalkodottan lehet csinálni, másképp nem. Azért csinálom, hogy hozzá segítsem a diákokat, hogy szakmához jussanak.
Mit gondol, hogy ítélik meg a diákok?
Rossz a hírem, annak meg örülök, de előbb vagy utóbb a diákok rájönnek, hogy nem vagyok annyira megátalkodott, mint amilyennek hisznek. Én vagyok az iskola egyik legszimpatikusabb tanára… de ez a diákok érdekeit szolgálja. Azért vagyok ilyen, mert az életben is ez vár rájuk. Most már abba fogom hagyni a beszélgetést, mert még a végén kiderülne, hogy vajszívem van…
Azt tudtam eddig is, de nem árulom el senkinek…
Kedves Diákok!
Kicsit szeretnénk feldobni az iskolaújságot, ezért egy kisebb szavazást indítunk. A szavazás célja, hogy megtaláljuk, TE KIVEL OLVASNÁL SZÍVESEN INTERJÚT. Természetesen a préda ismételten a tanári kar. A büfé mellett elhelyezett „Ötletládába” bedobott cetlivel lehet a tanárok mellett voksolni vagy add le személyesen Fábián Fanninak (12. c), ill. menj a szerkesztőségbe (228). A legtöbb szavazatot kapó tanárral BIZTOSAN készül riport. Ha van olyan kérdésed, amit eddig nem mertél megkérdezni, itt az idő, megteheted. Reménykedve abban, hogy a mocskosabb fantáziátokat a tanóra keretein belül élitek ki, a jobb kérdéseket feltesszük az áldozatnak. Tehát már csak ezért is érdemes szavazni! Kérdéseiteket a szavazó cetlin mellékelhetitek.
Van pár tanár, akivel már készült interjú:
Természetesen, ha szeretnétek velük egy újabbat is, nincs akadálya,
csak egy cetlibe kerül!
Jox
Ha az egyedi ajándékokra gondolunk, egy dolog biztos beugrik: Made By You. Nemrég én is ellátogattam a boltba, hogy megfessem az első karácsonyi, ajándékbögrémet. Kiderült, hogy másfél óra alatt a festés rabjává lehet válni, valamint arra is fény derült, hogy a két mindig mosolygós tulajdonoslány valójában testvérek. Hogy hogyan is csöppentek bele a lányok a színes kerámiák birodalmába, és hogyan vélekednek magukról és a művészetükről, erről is beszélgettünk három egyedi bögre és forró tea társaságában Erdős Judittal és Ágival.
- A MBY ( Made By You ) ma már nemzetközi hálózat, de hogyan jutott el Magyarországra?
Ági: Bécsben van a központja. Egy angyali házaspártól származik az ötlet. Három évvel ezelőtt karácsonykor, amikor meglátogattam az egyik kinn élő barátnőmet, elvitt a MBY-ba. Ott álltam kezemben az ecsettel és azt mondtam, ezt nekünk találták ki és addig nem nyugszom, amíg ezt itthon is meg nem valósítjuk. Nem 
vakon ugrottunk ebbe bele, nálunk az egész család szeret barkácsolni. Jucinak kerámikus a szakmája – meg fényképész- teszi hozzá Juci.
- Neked Ági, milyen képzettséged van?
Á: Pszichológus vagyok, a festés-rajzolás nekem mindig is a hobbim volt.
- A ti ötletetek volt a bolt designja? Mennyire kaptok szabad kezet?
Juci: Teljesen ránk volt bízva a design. A mi ötletünk alapján lett berendezve, mi festettük le a polcokat, az ajtókat.
Á: Ez úgy hálózat, hogy egy márkanév alatt futunk, de teljesen különállóak vagyunk. És mindenben szabadkezet kaptunk. Tanultunk pár technikát a bécsiektől, de aztán elkezdtünk kísérletezni. Sokat fejlődtünk ennyi év alatt. Vannak összejövetelek a MBY vezetői között, akkor megosztjuk egymással, amiket tanultunk.
J: Tavaly ezt nálunk rendezhettük meg.
- Testvérek vagytok, de ezt sokan nem tudják rólatok. Miben hasonlítotok?
J: Szerintem közös bennünk az a szenvedély, megszállottság, amivel ezt csináljuk. Az a kitartás, hogy ez menjen, hogy minél több emberhez eljusson.
Á: Hogy mennyire családi vonás… nagyon sok szabadkezet kaptunk gyerekkorunkban, hogy rajzoljunk, fessünk, meg a Barbie baba haját beszínezzük. Benne volt a levegőben. Apukánk barkácsolt állandóan, anyukánk meg varrt. Nemrég fogalmaztuk meg, hogy ehhez nagyon kitartónak kell lenni. El kell viselni, ha épp nem jönnek be az üzletbe, vagy ha rengetegen vannak, és ki sem látunk a munkából, ha nem aludhatsz sokat. A változatosság, ami olyan jó ebben a munkában, nehézséget is okoz, de ezt bírni kell. Elszántuk magunkat, és ezt most tűzön- vízen keresztülvisszük.
- Hogy osztjátok meg egymás közt a munkát?
J: Mind a ketten mindenre odafigyelünk. Ha látom, hogy poros a polc, akkor holnap letakarítom, de ha Ági lesz benn holnap, akkor ő takarítja le. Ugyanúgy mindkettőnk bemázazza a tárgyakat, bekapcsolja kemencét, vagy beszélget a vendégekkel és csinál teát vagy épp limonádét. (a lányok ezzel kedveskednek a vendégeknek)
Á: Egyenlő felek vagyunk. Kiegészítjük egymást.
- A szakköröket is megosztjátok?
J: Az üvegékszer készítés az Ágié, az agyagozás pedig az enyém. Mert ő az üvegbe szerelmesedett bele, abba én nem annyira. Ha ő tart szakkört, néha beülök és kipróbálom, ilyenkor ugyanúgy tanít engem is, mint a többieket. Ugyanez van, ha ő jön el az én szakkörömre. A tűzzománc kurzust egy harmadik lány tartja. Arra is beültünk már. Muszáj mindegyiket kipróbálnunk, hogy jó szívvel tudjuk őket ajánlani. Másrészt meg nagyon jó érzés volt megtanulni valami újat, ezt érezhetik, akik eljönnek ide. Jó volt megint a „másik oldalon” lenni.
- Nem sok idő van már karácsonyig. Hogy készültök az ünnepre?
Á: Vannak karácsonyi formáink és sok minden mással is készülünk. Egy részt több 
asztalunk is van. Fel vagyunk készülve, ha megrohamoznak minket. Tavaly ez váratlanabbul ért minket. Ilyenkor érdemesebb asztalt foglaltatni, hogy biztosan legyen helyük. Ilyenkor többen jönnek. Minden új embernek örülünk, mert az azt jelenti, hogy még több emberhez jut el, ez az egész.
J: Hoztunk kényelmesebb cipőket is, mert egész nap talpon vagyunk. De vannak segítségeink is, akik mozgósíthatóak, ha sokan jönnek.
- Kialakult már egy törzsvásárlói kör?
Á: Van egy néhány száz emberből álló kör, akik rendszeresen visszajárnak. Vannak, akik ugyanúgy a szerelmeseivé váltak, ahogyan mi. Kevesebb pasi jár ide, mint nő, de akik betévednek, legtöbbször elcsábulnak és nem bírják ki, hogy ne fessenek valamit.
J: Pedig ez nem feltétlenül egy csajos hely. Itt nem arról van szó, hogy csecsebecséket készítenek az emberek, hanem hogy legyen egy olyan használati tárgya, ami az ő keze munkáját dicséri. Ő választotta ki a színeket, ő fogja az ecsetet és a saját ízlése szerint festi meg.
Á: Emlékszem nekünk is jó érzés volt kézhez kapni az elkészült munkáinkat. Az egésznek van egy varázsa, amit Juci is mondott, hogy ezt én csináltam és milyen ügyes vagyok.
- Milyen volt a kezdet?
J: Akkor az egész család váltott. Az anyukámmal együtt dolgoztam, de akkor abba hagytuk a közös munkát. Most a szüleink dolgoznak együtt és mi gyerekek is együtt dolgozunk.
Á: Valahogy éppen ott volt a helye a döntéseknek. Igazából rizikós volt és sokan mondták, hogy kemény fába vágjuk a fejszénket, de számunkra nyilvánvaló volt, hogy ezt kell csinálnunk, mert ezt szeretjük. Ez mindig is a részünk volt, nem érzem, hogy olyan nagyot váltottunk volna. De az indításhoz kellett egyfajta löket. Van egy harmadik társunk, egy kiskori barátnőnk: Feldesz Linda. Nekimost anyai feladatai vannak, babázik, ezért is látják kevesebbszer a boltban. De vele indítottuk be a boltot. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Ő volt az első barát, aki konkrét lökést adott, és érzelmileg is támogatott minket. Ő is részese ennek az egésznek.
- Jut időtök más hobbira?
Á: Régen együtt karatéztunk. Van egy-két plusz elfoglaltságunk, de rendes hobbira nem jut időnk. Ha saját vállalkozása van az embernek, az talán akkor működik jól, hogy ha ez az élete. Legalábbis mi most ezt így látjuk.
J: Mindig ezen kattog az agyunk, utazás közben is. Ezzel kelünk, ezzel fekszünk. Akkor érzem jól magam, ha ecset van a kezemben és festék a közelemben. Ez nekem maga a kánaán. A szabadidőmben is ezt csinálom.
Á: Igen, arra nincs időnk, hogy rendszeresen eljárjunk, mondjuk sárkányrepülőzni. Mind a ketten szeretjük a kreatív dolgokat. Juci fest, én néha varrok, ha van időm. Majd januárban, amikor lemegy a szezon, akkor lehet mást is csinálni.
J: De akkor az üzleten szépítgetünk majd valamit. Vannak terveink, hogyan 
rendezzük át, mit fessünk le.
- Mennyire tartjátok magatokat művésznek?
J: Én szeretnék elborult művész lenni. Alkotás nélkül diliházba kerülnék.
Á: Én nem tartom magam művésznek. Juciban kevesebb gát van ilyen téren. Nálam nem a művészet, inkább az alkotás folyamata van az első helyen. Inkább egy fajta értelmet keresek az életben, és ezt most abban látom, ha fejlődnek az emberek. Távlati célunk, hogy legyen ennek egy terápiás, fejlesztő része. Ezt még tovább lehet bontani rajz, tehetséggondozás és pszichológiai irányba, de ez majd a jövő. Tanulok művészetterápiát, és annak pont az a célja, hogy az olyan emberek, akik nem tudják a sportban kiélni magukat, vagy nem tudják kibeszélni magukból a problémáikat, művészetterápiával segítsünk nekik. Sosem az volt a célom a szakmámmal, hogy egy kanapéról ülve kielemezzem az embereket. Csak azt akartam, hogy legyen közöm hozzájuk és tudjak segíteni nekik. És ezt a kettőt –az alkotást és a pszichológiát – lehet ötvözni is.
- Mit adott nektek ez a saját bolt?
Á: Talpraesettebbek lettünk. Sok örömet szerzett nekünk a MBY. A bolt első születésnapja örök emlék marad. Rengetegen eljöttek, akkor készült a mozaikos pult is, ami a vendégeink keze munkáját dicséri. Akkor éreztük igazán, hogy fontos, amit csinálunk és szükség van rá. Örülnék, ha másoknak is lökést adna a történetünk. Ha megfest egy kerámiát, rájön, hogy ügyes valamiben és akkor biztos más dolgokban is sikerélménye lesz. A mi példánk jó arra, hogy megéri kockáztatni és belevágni új dolgokba. Fontos, hogy higgyen az ember magában, és abban, amit csinál. Nem kell hagyni, hogy letörjék a pesszimista emberek, mert mi sem fogtunk volna bele, ha nem lett volna egy nagy adag hitünk, hogy ennek van értelme.
Fábián Fanni
Emlékszem, első rajz órák egyikén történt, hogy amíg mindenki a hétfő negyedik órai hangulattal azonosulva végezte monoton kis munkáját, egy hosszú hajú férfi rontott be a terembe egy doboz mészfehér festékkel és gyermeki lelkesedéssel neki állt lefesteni a dobogót. Mire magunkhoz tértünk már le is festette és kezében az ecsettel csak ennyit mondott: „Olyan ronda volt ez a dobogó. Így már sokkal szebb, nem?” Igen, ez a kalapos férfi, a mi rajztanárunk volt, Szávin László. Azóta hozzászoktunk, sőt megkedveltük sajátos stílusát, ezért is gondoltam, a csütörtöki rajzszakkörre én is benézek, ahol a kreatív munka mellett jutott idő néhány perc beszélgetésre is. A szakmai dolgok mellett személyesebb témák is szóba kerültek.
- Tudom, hogy van már két nagyobb gyereke. Hogy sikerült újra belerázódnia a babázásba?
- Eleinte nagyon féltem, de minél jobban közeledett a szülés ideje, annál jobban vártam, hogy a kezemben tarthassam a fiamat.
- Mennyiben volt más fiatalabb apukaként?
- Másképp voltam boldog, mint most. Akkor is imádtam az apa szerepet és most is. Megint egy új szakasz kezdődött az életemben. Régebben sokkal aggodalmaskodóbb voltam. Ha nátha szezon volt, maszk nélkül nem mentem a gyerekeim közelébe, ma már tudom, hogy ezek a dolgok elkerülhetetlenek. Lehet a dolog nem lett más, csak én változtam. Most, ha a kezembe veszem a kisfiamat, ahogy nézzük egymást, látom, hogy már most egy különálló személyiség és meg akarom érteni.
- A tanári vagy a művészi énje erősebb?
- A kettőt nem lehet külön választani. Tanárként az a feladatom, hogy az évek alatt rögződött rossz beidegződéseket eloszlassam. Kiskorában az ember még hatalmas lendülettel rajzolta a karikákat a papírra. Ezzel szemben a diákok már egy vonalat sem mernek meghúzni vonalzó nélkül, mert félnek, hogy elrontanak valamit. Pedig ezekből a hibákból tudnának tanulni. – sajátos stílusommal, ami vagy tetszik a diákoknak, vagy nem – Provokálással érem el, hogy a maguk köré húzott falat lebontsák, de erre sajnos negyvenöt perc nem elég. Ezért van a szakkör.
- Honnan jött a művészet iránti szeretet?
- A felmenőim között van néhány remek zenész. De a két nagyfiam is muzsikus. Kiskoruk óta érdeklődnek a zene iránt. Elmondtam nekik, hogy a muzsika remek dolog, és amikor eljött az ideje fülön fogtam és elvittem őket egy zeneiskolába. A legnagyobb mindenből hangokat próbált kicsalogatni. Még a túrórudiból is sípot csinált, aztán amikor tanult furulyázni el sem lehetett tőle venni a hangszert, még a villanyt is azzal kapcsolta fel. Most már remek zenész lett, de fütyülni azóta sem tanult meg, ezen sokszor viccelődünk is, de nem veszi zokon.
- Szabadidejében mit csinál szívesen?
- Íjászkodom, de ezt sokan tudják rólam. Egyébként bútorrestaurálással egészítem ki a keresetemet. A régi dolgokban az a szép, hogy magukon őrzik az idő nyomát. Ez inkább művészettörténet, de ha jól akarjuk csinálni, akkor bele kell bújnunk az akkori emberek bőrébe.
Régen indiai, meg kínai papírsárkányokat készítettem. Játszóházban is dolgoztam 
és ott volt egy műsorom, „Szávin László és a széljátékok”, ahol szélforgókat meg papírsárkányokat készítettünk a gyerekekkel. Egyébként mai napig is szívesen eregetek sárkányt.
- Mit szeretne megvalósítani az életben?
- Van egy olyan hóbortom, hogy minden folyóban, ahol először járok, meg kell fürödni. Ez így októberben már nem annyira megoldható, de ezek mindig emlékezetesek maradnak számomra. Van egy Atacama nevű sivatag. Állítólag ott van a legnagyobb csend az egész világon. Oda jó volna eljutni. Egyszerűbb terveim is vannak. Szeretnék minél több emberrel megismerkedni, mert mindenki egy külön világ. Erre jók az iskolában szervezett programok is, a kirándulások, a padfestés, meg a többi.
(Átfutom a kérdéseket, hogy nehogy kihagyjak valamit, de a tanár úr megelőz.) Nem kérdezted meg, hogy a spenótot vagy a sóskát szeretem?
- (elnevetjük magunkat) Ezt tényleg kihagytam, miért melyiket szereti?
- Szerintem a világ két részre osztható. Vannak, akik a spenótot szeretik és vannak, akik a sóskát. És megalkuvó, aki mindkettőt kedveli. Én a spenótot szeretők táborát erősítem.
Fábián Fanni
Haditudósítás a történelem harcteréről! Az anonimitását vállaló Jox interjút készített Végh tanár úrral. Ráadásul a bevezetőben E/3ban ír magáról. Micsoda bunkó!
(Nem szeretek szájba rágni, de most megteszem: Pirossal kijelölt részek szerényszemélyem, normális részek pedig az interjú alanya: Végh Tanár úr. A kövérbetűs, szögletes zárójelesek pedig a kommentek, szintén Jox klaviatúrájából. Jó olvasást.)
- Egy kötelező kérdéssel indítanék: Miért pont a történelem?
Rövid vagy hosszabb választ szeretne?
- Közepeset!
Jó, elmondom a rövidebbet: Máshoz én végképp nem értettem. A hosszabb: … Kezdek egy történettel: Anyám szerint, mikor 6 évesen elvitt az iskolaérettség vizsgálatra, a pszichológus megvizsgált, majd a következőt mondta: „Ez a gyerek a múltban él…” Nem tudom miből jött rá, de mint a mellékelt ábra mutatja, tökéletesen igaza volt. Tény és való, hogy általános iskolás korom óta másból gyenge voltam, max közepes, míg abból voltam jó, ami történelemmel kapcsolatos. Ráadásul, nagyon sokat köszönhetek annak, hogy az általános iskolai ofőm pont töri tanár volt és nagyon jó pedagógus volt. Minden rosszaságom ellenére oda is figyelt rám és ennek volt, azt hiszem, döntő hatása.
- Mackós külső barátságos szívet rejt…
…Ezt te tudhatod…
- … Mióta és hogyan bírja a soha el nem fogyó diákok ostromait, hóbortjait?
Katedrán konkrétan lassan 10 éve vagyok, itt 7 éve tanítok. Az ostromaikról annyit, hogy egyelőre jól tűröm. A hóbortjaik között van egy-kettő, amire (nincs rá jobb szavam) valahol még tetszik is! Legkevésbé, mondjuk, akkor, ha tanórán adják elő. Tetszetős például, hogy némelyik diáknak egyéni stílusa van, például írásban. [Enyhe utalás, VALAKIRE] és azért a legtöbbel, úgy érzem, sikerült szót értenem. De ezt ti tudjátok jobban.
- Régi álom, amit még remél az élettől, viszont még nem dobott ki a gép?
Gyerek. Saját. Egy saját gyerek azért másik műfaj…
- Kürtöskalács vagy krétapor? [Lefordítva: Tanítás vagy valamilyen előző 
munkahely a jobb?]
Tanítás. Egyébként soha nem csináltam kürtöskalácsot. Fonott kalácsot viszont rengeteget. Nagyon élveztem azt, hogy formázok. Szívesen dolgoztam egyetem mellett McDonalds-ban és nagyon szerettem könyvesboltban is dolgozni, de más volt 20 évesen a könyvesboltban és más volt 30 évesen. 30 évesen kicsit… parkoló pálya volt.
- Mi a hobbija, él kettős életet? Ugye, délutánonként szuperhős New York egyik fekete negyedében?
Arra nincs időm, hogy délutánonként New Yorkig repüljek☺ Nem, hogy a fekete negyedig☺ Egy miatt jó lenne: NY fekete negyedében mindig is jó zene szólt. Hol Jazz, hol Soul.
- Ugye most nem csak nekem akart ezzel kedveskedni, Tanár úr?:)
Nem, na de a hobbi: Azt hiszem, úgy mondanám, hogy: Zene, zene, film, könyvek.
Szakkönyveket szórakozásból is szoktam olvasni. Ezenkívül Móricz novelláit, Kosztolányit, Radnótit, Békés Pált. Bár sajnos kevés idő jut az olvasásra, csak nyáron. Zenében nagyon múlt századi az ízlésem. 50-es és 60-as évekből minden. Filmek terén Woody Allen, de sorozatoknál, ott van a Columbo. Vagy amit most kezdtem el gyűjtögetni, az Olsen banda, ez egy dán rabló bandáról szól.
Történelmi filmeknél van, ahol ferdítik a valóságot. Ez kifejezetten zavar. De szerencsére ebben is akadnak remekművek. Főleg második világháborúban. Remek film a Halál 50 órája, vagy akár a Leghosszabb nap.
- Mire az életében a legbüszkébb?
Arra, hogy szereztem diplomát és hogy történelemből.
- És mi van a tökéletes memóriával, amit a diákok 110%a irigyel?
Ez nem tökéletes memória. Ez egy adottság. Azért nem vagyok rá büszke. Természetesen örülök, hogy van, de messze nem tökéletes.
- Testhez álló kérdés: Mi a kedvenc Étele?
Beszéljünk inkább étrendről! Ahol több faja étel van. Leves! Levesben például a jóóó magyaros húsleves. Főleg ha beleteszik nagyanyám maceszgombócait. Nagyon szeretem, sajnos már nem tudja elkészíteni. Főétel: rakott krumpli, vagy brassói. A jó húsos magyar ételek. És minden A betűvel kezdődő édesség! [Észnél voltam és levágtam a poént:]
- A csokit, A tortát, A…?☺
Igen☺ Főleg a mákos gubát és a csokit! Az édes tésztákat
- Mi az, amit sose tudna megenni?
Szintén az A betűs főzelékek. [Ugye ezt már nem kell leveztetnem?] Főképp a rossz emlékek miatt: óvodában és általános iskolában tömtek. És a másik, hogy sose értettem, hogy miért kell a finom zöldséget (mert az a levesben finom) ilyen rántással megcsinálni!
- Az interjú arra jó, hogy a diák olyat is meg merjen kérdezni, amit amúgy nem merne. Van olyan kérdés, amire nem válaszolna Tanár úr?
Kettőt biztosan tudok mondani, természetesen lehet, hogy Te találnál még: Szívügyek és Politika. Ez utóbbiról, csak a banketten vagyok hajlandó.
- Érdekes, nekem nem csak ezek a kérdések vetődtek fel…
Hanem például?
- Hát most nem akartam bunkót kérdezni, vagy megbántani, vagy ilyesmi [Nagyon, 
nagyon zavarba jöttem], de hát most… hát izé, a súly?
Azzal én magam szoktam tréfálkozni.
- Tudom, csak hogy konkrét számadatokra gondoltam… [Ember, ez megbolondult, kimondta!?]
Szerencsére mostanában változó. Sajnos voltam már 120 is, 100 alatt is… Most épp 105-110 között mozgok. Tudatosan próbáltam tenni ellene, például, ami többeknek feltűnt, hogy banánt eszem.
- Tényleg, Tanár urat sokszor látjuk kókuszgolyóval járkálni…
Most már nem annyiszor, mint régen. Egyszer meg is csináltátok velem, hogy odatettetek a tanári asztalra egyet. Te voltál, most már így utólag? [Van az úgy, hogy a fagyi visszanyal…]
- Nem. Határozottan nem. Van olyan kérdés, amit sose kérdeztek még magától, pedig szívesen válaszolt volna rá?
Egyáltalán kérdések nem nagyon merültek fel. Ez életem első interjúja. Rutinos osztályfőnök helyettes vagyok, sose voltam osztályfőnök. De jobb is. Ahhoz kell a fegyelemtartás és az nem az erősségem.
- Egy kicsit gonosz kérdés: Volt már olyan, aki megdicsérte a vicceit?
Tanár vagy diák?
- Hát akkor ebben a sorrendben.:)
Szerintem a diákok körében nem nagyon kedveltek. Tényleg, elég erős politikai töltésű viccek. Nem mindig értik meg. Ugyan akkor, a legjobb dicséret a mókamesternek az, hogyha valakit sikerül őszintén megnevettetnie.
- Filózzunk egy kicsit, mi van akkor, ha megértik, de nem akarnak reagálni a bántószándék elkerülése végett? Mert annyira… hmm, nem biztos, hogy jó…
….Tehát nekik nem jön be. Akkor tudom, hogy nem jött be a vicc. Tehát ez a reakció is reakció. Szerencsére lehet látni, ha valakinek nem tetszik, de mégis nevet. Mert vagy túl játszza a szerepét, vagy pedig rosszul játssza. Ugyanakkor néha, nem csak azért mondom el, mert humoros, hanem mert néhány dolgot jobban megvilágít az adott korból. Pont, mint egy karikatúra!
- Meséljen egy kedvenc viccet a beszélgetés végére:
Gondolkodtam ezen. Ehhez helyzet, hangulat kell, most semmi nem jut eszembe.
- Hát akkor mesélek egy viccet én, amit magától hallottam: Melyik állat neve a legvidámabb?
A juhéééé.:)
Várjuk csak! [Brainstorming, csikorgó agykerekek!] Mégiscsak van egy:
Nyúl elmegy a rókához:
- Róka koma van répád?
- Nincs, nyuszika.
Másnap is:
- Róka koma van répád?
- Nincs, nyuszika.
Harmadnap is:
- Róka koma van répád?
- Nincs, nyuszika, de ha még egyszer megkérdezed, kiverem az összes fogad.
Negyednap is eljön, Róka koma kiveri az összes fogát. Ötödnap is eljön a nyuszika:
-Jóka koma, van Jépapüjéd?
[Jox nem nevet, kínnal festi az arcát skarlátra]
- Köszönöm szépen az interjút.
Jox
Most ő a magyar dr. szöszi, de bizonyítani szeretne. 13 éves kora óta látható a színpadon és filmekben, mégis az Álom.net című film főszerepe hozta meg Labancz Lillának az igazi sikert. A 22 éves színésznő életében most a munka az első. Őszintén mesélt pasikról, az új filmjéről és a jövőbeli tervekről.
Utólag is boldog születésnapot! Hogy ünnepelted?
A barátaim szerveztek egy meglepetés bulit, ami annyira nem is volt meglepetés, mert kiköveteltem. Nekem még sohasem volt ilyen, mindig én szerveztem másoknak. Ajándékba kaptam egy nyaralást, Balira, ahova a legjobb barátnőmmel megyek. Már nagyon rám fér a pihenés és imádok utazni is, úgyhogy ennek nagyon örültem.
Valahol olvastam, hogy a jogsid lenne a legjobb ajándék, hiszen egy nappal a születésnapod előtt volt a forgalmi vizsgád. Sikerült?
Igen igen! Már régóta szerettem volna jogosítványt, mert sokszor a város két különböző pontja közt ingázom. Nagyon sűrűek a programjaim, ezért taxival mentem vagy apukám fuvarozott, ha neki is arrafele volt dolga. De most, hogy vezethetek minden sokkal egyszerűbb lesz.
Van mitől tartania az autósoknak, ha kormány mögé ülsz?
Nem. Egyáltalán nem vagyok tipikus női vezető. Akik láttak már vezetni és az oktatóm is mondta, hogy nem nézték volna ki, egy ilyen törékeny lányból, hogy ilyen határozottan és magabiztosan tud vezetni. Ellestem a technikát apukámtól. Elég akaratosan vezetek, ami már akkor látszott, amikor az oktatóm először vitt ki forgalomba. Azt történt ugyanis, hogy vasúti átjárón hajtottam át, amikor mögöttem egy autós rám dudált és le akart szorítani az útról. Azt gondolta, hogy a tanuló vezetőkkel szemben neki elsőbbsége van. Nagyon felidegesített. Azzal a lendülettel kiszálltam, odamentem a vezetőhöz és elmagyaráztam neki, hogy vasúti átjárónál 30-cal lehet menni, úgyhogy ne siettessen. Azóta sem hagyom, hogy leszorítsanak és próbálok mindig úgy vezetni, hogy a legkevésbé se hátráltassam a forgalmat.
Most megy a mozikban az Álom.net című film, aminek te vagy a főszereplője. Hogy érezted magad a forgatásokon?
Nagyon jó hangulatban forgattunk. Életem egyik legjobb élménye volt. Az ott megismert emberekkel barátok lettünk és a mai napig is rendszeresen összejárunk. Sőt ők is ott voltak a meglepetés bulimon. Sajnálom, hogy vége lett, de szerintem nem kell sokat várnunk, hogy újra együtt forgathassunk…
Milyen a filmbeli karaktered?
Reginának hívják a lányt, akit alakítok. Egy tipikus 18 éves kamasz, aki tele van hamis ábrándokkal, vágyakkal. Felszínes kapcsolatai vannak és a külcsín számít neki leginkább. Mindemellett egy nagyon szeretnivaló, csetlő-botló lány, aki nem találja a helyét a világban. Átkerül egy új iskolába, ahol sok mindennel kell megküzdenie, hogy beilleszkedjen és barátokat szerezzen. Aztán rátalál a szerelem is. Így a végén minden jóra fordul.
Van hasonlóság közted és a karakter között?
Akik ismernek, azt mondják sok bennünk a közös. A szereplő válogatáson folyton ügyetlenkedtem, akárcsak Regina a filmben. Kiesett az ajtóból a kilincs, amikor beléptem, aztán kiöntöttem a vizet. Nem győztem bocsánatot kérni, de a bizottság jót mulatott rajta és azt mondták pont ez az a karakter, amit a rendező, N. Forgács Gábor megálmodott.
Meg vagy elégedve az alakításoddal?
A karakter megformálásába bele vittem a saját tinédzser korombeli tapasztalatokat. Így még élethűbb lett Regina személyisége. Nagyon precízen építettük fel a jellemét. Nem csinálnék semmit sem másképp, pont attól lett a film olyan jó, hogy mindenki szívét lelkét beletette.
Szerinted milyen fogadtatása lesz a filmnek?
Viszonylag új ez a szemléletmód, amiben a film is készült. A tengerentúlon már megszokottak az ehhez hasonló filmek, de a hazai közönségnek még új ez a stílus. Van weboldalunk, ahova rengetegen írják le a véleményüket. Az a korosztály, akinek szól, nagyon fogja szeretni, mert vicces és könnyed a történet némi tanulsággal fűszerezve.
Hogy fogadod a rajongóid közeledését?
Még mindig nem szoktam meg, ha felismernek az utcán vagy a közértben. Legutóbb is elpirultam, amikor egy bevásárló központban megkértek had csináljanak egy közös képet velem a film plakátja előtt. Kaptam már rajzokat rajongóktól, de volt, hogy az uszodában egy iskolás csoport dolgozat papírokat tépkedett szét, hogy alá tudjam írni nekik. Nagyon közvetlen vagyok, és ezzel sokan visszaélnek, de jól esik, ha aláírást kérnek vagy egyszerűen csak rám köszönnek az emberek.
Mennyire skatulyáztak be a ”Magyar Doktor Szöszi” szerepbe? Mennyire veszed ezt zokon?
Sokan mondják és számítottam is rá a szerepeim után, de ezt egyáltalán nem bánom. Nekem most ezzel „kell” azonosulnom, de szeretném, ha később a tehetségem miatt figyelnének fel rám a nézők és nem a kinézetem miatt.
Mi a helyzet a negatív kritikákkal, azokat hogy kezeled?
Régebben nagyon kiborítottak a hamis vádak. Az, hogy emberek nem is ismernek valakit és úgy mondanak rosszat róla. Ma már próbálom kizárni ezeket, amennyire lehet és a jókból erőt meríteni. Nem a rosszindulatú embereknek akarok megfelelni.
Kinek akarsz megfelelni?
A családomnak és azoknak az embereknek, akik ismernek, szeretnek. Nagyon jó kapcsolatom van a szüleimmel. Bár nem lakom már velük mégis legtöbbször náluk ebédelek. Valamint a rendezőnek akarok megfelelni. Mindig, ha elbizonytalanodtam a szerepemet illetően, felhívtam Gábort, a rendezőt, hogy meg van-e elégedve a munkámmal . Ő ilyenkor azt mondja, hogy „jobbat nem is választhattunk volna”. És csak ez számít.
Hogy képzeled el a jövődet?
Másfél évig játszottam a Vidám Színpad társulatában. Nagyon szerettem azt az időszakot. Szeretnék még a később is színpadon játszani, de úgy érzem nekem most a filmezés a legfontosabb és most csak erre tudnék koncentrálni. Szívesen vállalnék el később olyan szerepet, ami teljesen távol áll tőlem. Mint ahogy azt Charlize Theron tette A rém című filmben. Tetszik ha egy színésznő teljesen átváltozik, levetkőzi a szépségét és nőiességét és képes egy ismeretlen szerep bőrébe is belebújni és azonosulni vele a vásznon.
Mire jut időd a munka mellett?
Régen versenyszerűen úsztam, aztán volt egy hosszú kihagyásom, amikor nem igazán sportoltam. Most pedig edzőterembe járok, ahol személyi edző segít formába jönnöm. Fontos számomra a mindennapi mozgás, de a kemény étrendet nehezemre esik betartani. Az édességről nem tudnék lemondani, így, ha nassolok másnap többet edzek. Az utazgatás mindig a szívem csücske volt, arról nem mondok le. Kinn éltem Londonban egy évig. nagyon jól éreztem magam, de sokszor utaztam haza a családomhoz. Nyelv tanulás céljából mentem ki és kollégiumban laktam, ahol a világ minden tájáról ismertem meg embereket. Akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nemrég mondtam is nekik, hogy az Euróvíziós Dalfesztiválon szavazzanak a magyarokra, ha már ilyen hosszú éve ápoljuk a mérföldeket átívelő barátságunkat. Ádok Zoli, jó barátom, örülnék, ha nyerhetne, sőt el is kísérem Moszkvába.
Belefér egy ilyen felgyorsult életvitelbe egy párkapcsolat?
Most nincs párkapcsolatom. Kevés ember van, aki tolerálja, hogy ennyit dolgozom és utazgatok. Most csak a munkára tudok koncentrálni. Nem hajszolom a szerelmet, eddig is mindig rám talált. Mindenképp a komoly párkapcsolat híve vagyok. Ha majd jön az ideális pasi, akkor megint lehorgonyzok mellette, de addig is élvezem a szingliséget.
Van férfi ideálod?
Régen a kisfiús kinézetű, babaarcú fiúkat kedveltem, aztán jött egy erős váltás és most a rosszfiúkra bukom. (nevet)
Mit tanácsolnál a színészi pályára készülőknek?
Ha valaki úgy érzi, hogy alkalmas erre a pályára, akkor vágjon bele és merjen nagyot álmodni. Legyen kitartó. Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon példára gondolok. De a legfontosabb, hogy képezze magát. Járjon beszédtechnika tanárhoz és tanuljon színpadi mozgást. Én még most is képzem magam és tökéletesítem a tudásom.
Szerintem fontos az elhivatottság is. Régebben újságírást is tanultam. Egyszer el kellett játszanom, hogy egy oscar díjkiosztón vagyok és onnan közvetítek akkor jöttem rá, hogy én is a díjazottak között akarok állni és nem csak írni róluk. Szóval onnantól teljes erőbedobással a színészetre kezdtem koncentrálni és remélem be is bizonyíthatom, hogy jól döntöttem.
Ha nem színésznő lennél, mi lenne a B terved?
Ha újra születnék orvosnak tanulnék, de erről már lekéstem. Semmi mást nem tudnék elképzelni. Talán szociális munkát vállalnék. (nevet)
Fábián Fanni
Mindenki ismeri a történeteit, legyen szó a szénről vagy a vegyületekről, Békési tanárnő a fiatalkoráról is mindig mesél. Sőt, egy kis „kedvességért” sem kell a szomszédba mennie, megdicséri az új csizmádat, vagy plusz pontot ad az állatkás füzetekért, de ez sokszor segítségére van a gyerekek beazonosításánál. Azonban van egy csomó dolog, amit nem tudhatsz róla. Tudtad, hogy nem csak a kovalens kötést ismeri, de az egy sima – egy fordítottban is remekel?
- Mindig tanári pályára készült?
- Igazából kutató vegyésznek tanultam, de meggyőztek, hogy a tanári pálya kellemesebb. Az emberekkel való kapcsolat és a tény, hogy embereket formálhatunk vitt rá, hogy végül is a tanári pályát választottam.
- Milyen előnyei vannak a tanárságnak?
- Hát rengeteg! Először is nem vagy annyira elfogult a saját gyerekeddel, mert látod, hogy az a korosztály mire képes. Van viszonyítási alapod. Másrészt, mint gyakorlott pedagógus tudsz a gyerekeiddel foglalkozni – persze csak, ha hagyják-.
- Milyen tanuló volt a tanárnő?
- Annak ellenére, hogy versenyszerűen atletizáltam az iskola mellett, jó tanuló voltam (diszkosz, gerelyhajítás, távolugrás, úszás, labdajátékok). Főleg a matematika, a fizika, az irodalom volt az erősségem. A kémia pedig mindig a szívem csücske volt, de az orosz nyelvről ez nem volt elmondható.
- A tanárnő gyerekei is ennyire szeretik a kémiát?
- Nem. Volt, hogy rosszabb jegyük volt kémiából és a barátnőm mondta, hogy „Persze, hogy nem tudja a gyerek a kémiát, hát hoztál haza valamilyen kísérletet, hogy megértse?” Ezen felbuzdulva haza vittem egy látványos kísérletet, amit elővigyázatosságból az erkélyen csináltam. Ám nagyobb durranás volt, mint ahogy számítottam rá és még a szomszédok is feljöttek, azt a kísérletet egy életre megjegyezték a gyerekeim.
- Mi a hobbija?
- Újabban a természetgyógyászat, a gyógynövények érdekelnek. Azt tudni kell, hogy gyógyszert sosem szedtem, ha az orvos felírta csak kitettem az asztalkára, de nem vettem be. Inkább a természetes gyógymódokban hiszek. Egyébként szeretek főzni, sütni, kötni, de varrni is szoktam magamnak. Sokat olvasok. Főleg Fekete Istvántól, vagy magyar tudósok visszaemlékezéseit, életrajzokat.
- És mi a helyzet a síeléssel?
- A síelés mindig egy misztikus valami volt a számomra. Valamelyest tudtam síelni, de Barsi tanárnő is tanítgatott, ekkor kerültünk közelebbi síkapcsolatba és barátkoztunk össze. Azt még elmesélem, hogy mikor egyetemista koromban sílécet vásároltam a Váci utcai sportboltban, akkoriban még nem igazán lehetett kapni, de volt három méret egy kicsi, egy közepes és egy nagy. Nem tudott senki tanácsot adni és azt mondtam, ha ezek egy árban vannak, ami írd és mondd 350 forint volt, akkor a legnagyobbat választom, mert abban van a legtöbb anyag. Mondanom sem kell nem jól választottam. ☺
- Van valamilyen nagy álma?
- Álmai mindig vannak az embernek. Szeretek utazni, sok helyen jártam már, vannak kedvenc helyeim. Ilyen például Badacsony, Fonyód, Tihany, ahonnan nagyon szép a kilátás a Balatonra. Sokat jártam régebben a Kékes tetőre kirándulni, de szívesen megyek Ausztriába is, ha tehetem. Nagyon szeretnék eljutni ismét Olaszországba, a csodálatos dolomitokba, remélem idén is eljutok oda. Valamint több szabadidőre vágyom, hogy minél több időt tudjak az unokáimmal ( 1 és 3 évesek ) tölteni, akikkel örömmel kirándulok vagy labdázok ha kedvez az időjárás.
- Volt valaha példaképe?
- Álltalába véve ez egy ”összegyúrt ember-modell” volt. Mindenkiből egy kicsit vettem követendő példának. Ilyen volt a tisztesség, a szorgalom, a becsületesség vagy a szabadidő hasznos eltöltése. Ezeket tartom ma is fontosnak és ezért is bocsájtom meg nehezen, ha egy tanuló valótlant állít.
- Mit tanácsolna a fiataloknak?
- Legyenek tisztességesek. De ami még ennél is fontosabb, hogy próbálják megismerni saját magukat, hogy érettségi után jól válasszanak hivatást. Fontos, hogy olyan szakmában tudjanak elhelyezkedni, ami örömet szerez nekik és szívvel lélekkel tudják végezni, mert csak így tudnak kiteljesedni. Valamint törekedjenek arra, hogy minden nap legyen valami olyan dolog, amiben sikereket érnek el. Hogy meg legyen a napi sikeradag, ami boldogabbá teszi a hétköznapokat…
Fábián Fanni
