Simply the best nevezési feltételek

Simply the best nevezési lap

1929-ben kezdődött meg a világgazdasági válság, amely hozzájárult ahhoz, hogy Móriczban végleg szétfoszlottak a történelmi osztályhoz fűződő illúziói. Lelepleződött az egész intézményes korrupció, felszínre kerültek a sikkasztások is, amiket a városi vezetők követtek el. Ennek hatására írta meg Móricz a “Karácsonyi ének” című novelláját, ami legfőképp arról szól, hogy az embereknek már nincs semmijük, amit nélkülözni tudnának, és szegények lettek. Ugyanabban az évben, amikor megírta ezt a novellát, megírta a “Barbárok” című elbeszélést is, ami a ridegpásztorok világába vezet, és sok népballadai elemet tartalmaz. 1929 és 1933 között pedig a Nyugat folyóiratnak volt a főszerkesztője Babits Mihály mellett.

Ami a művet illeti, Móricz csak egy faluban helyezi el a karácsonyi történetet, de nem mondja el, hogy konkrétan hol zajlik a cselekvés. A mikor kérdésre is csak annyit tudunk felelni, hogy karácsonykor, valamikor a világgazdasági válság idején történik. A cselekmény egy főszálon fut végig, és pár óra leforgása alatt történik. Két legény, a Balog és Páva Sajó jár végig egy falut minden év karácsony estéjén, hogy minden háznál megállva alkalomhoz illő dalokat énekeljenek, amiért pénzt, ételt, illetve italt kapnak fizetségül. Azonban ezen a télen riválisuk akadt a Buga és egy társa személyében, akik cigányok voltak. Ugyanazt csinálták, amit a Balogék, és még gyorsabbak is voltak. A házigazdák, amit tudtak, egy kis kenyeret adtak a két cigánynak, így Balognak és barátjának már nem tudtak mit adni. A két fél egyébként sem volt túlzott barátságban és ez az ügy még inkább felkorbácsolta a kedélyeket. Olyannyira, hogy Balogék agyonverték Bugát és társát, hogy móresre tanítsák őket.

Az író úgy meséli el a történetet, mintha egy kívülálló lenne, és harmadik személyként szemlélné mindezt. A párbeszédeket vidéki tájszólásban írja meg, a leírást pedig régies hangnemben. A stílusa ünnepi, ugyanakkor szókimondó és agresszió is: “Meg is fogsz dögleni karácsony éccakáján.” Ebből is láthatjuk, hogy mi mindenre képesek az emberek csak azért, hogy egy kis alamizsnához jussanak. Akár embertársaikon is sebet ejtenének ahelyett, hogy megpróbálnának együttműködni, segítenének egymáson, hogy azzal is erősítsék egymást és önmagukat is. Legfőképp karácsonykor, a szeretet ünnepén, amikor adományozni szokás a jót. Móricz ragyogó hótakaróval írta le a falut, ami a tisztaság szimbóluma a fehérségével, mégsincs erkölcsi tisztaság. Ez csak még inkább kiemeli az ellentéteket a műben. Ez abban is megmutatkozik, hogy a legények a “Mennyből az angyalt” énekelték, ahol csak tudták, de cselekvéseikben nem mutatkozott meg, hogy mi is lehet a dal valódi jelentése. Főleg, mert úgy gondolták, hogy nincs is karácsony, hiszen nem kapnak semmit, és amit kaphatnának, azt is elveszik.

Mindebből arra következtethetünk, hogy az ember természetéből adódóan önző faj. Ahogy Madách Imre “Az ember tragédiája” című művében Lucifer is gondolta. Mind ilyenek vagyunk, még akkor is, ha nem vesszük észre, nem akarjuk tudomásul venni, vagy megpróbáljuk letagadni. Egyszerűen ilyennek születtünk, nem tehetünk róla. Véleményem szerint ennek a novellának még inkább arra kellene ösztönöznie minket, hogy tartsunk össze, segítsünk a bajba jutottakon, mert akkor könnyebben át tudnánk vészelni a nehezebb időket is. Még a saját lelkiismeretünkért is megtehetnénk. Sajnos manapság az emberek kezdik elfelejteni, milyen is az, amikor szívből tesznek valami jót a másikért. Legalább karácsonykor több szeretet mutathatnánk embertársaink irányába.

Tóth Andrea

December van,

esik a hó.

Jön a hideg

és a karácsony.

A lakásban illatok

szállnak,

Édes, mint a méz;

süti a konyhában.

Az utcák fényei

felvillannak,

Piros és zöld,

de arany is van.

Jézuska, Télapó,

kinek mi.

Jönnek ajándékkal,

ami nagy vagy diónyi.

De nagyobb ajándék:

a szeretet!

Szeressük, segítsünk,

hogy minden szebb legyen!

Tóth Andrea

 Az ASSIST alapítványa több,  mint 40 éve nyújt lehetőséget évről évre a világ minden részéről érkező diákoknak a programban való részvételre. Magyarországról 19991 óta utaznak ösztöndíjasok az Egyesült Államokba tanulni. Az alapítvány fogadó iskoláit Amerika legjobb magániskolái között tartják számon, ahol magas színvonalú oktatás folyik.

Az ASSIST program a tanév költségeinek igen jelentős részét átvállalja,  lehetőséget nyújtva ezzel azon diákoknak is, akik hasonló színvonalú ösztöndíj programban az anyagi lehetőségeik miatt nem vehetnének részt.

A programban azon diákok vehetnek részt, akik megfeleltek a két fordulós kiválasztási eljáráson és 2012 július 30-ig nem töltik be a 18. életévüket. Így leginkább a 9-10. évfolyamos tanulókat érinti a felhívás.

A programról minden tudnivalót megtalál az alábbi weboldalon.

 http://www.assist-inc.org/index.cfm/pk/content/pid/401268

 Az ASSIST minden évben lehetőséget biztosít az érdeklődők számára  személyes találkozóra, ahol a felmerülő kérdésekre választ kaphatnak a leendő pályázók, szüleik és tanáraik.

 Idén ez a tájékoztató 2011. október 27-én a Xantus János Középiskolában (1055 Budapest, Markó u. 18-20.) 17 órai kezdettel lesz.

Pordán Andrea

ASSIST magyarországi koordinátora

e-mail:  apordan@assist-inc.org

További infó:  Student Brochure 11.12

Dalmadi Jenő /977-600 tksz. elítélt/ ahogy magát nevezi, az 1956-os forradalom vele és általa megtörtént eseményeit könyvében olyan lebilincselő stílusban tárja elénk, amelynek olvasása közben el kell ismernünk: a magyar memoárirodalom egyik fényes csillagát tartja kezében az olvasó. Megtudjuk, hogy a Dózsa Lövész-páncélos Tisztiiskola növendéke hogyan válik a szovjet tankok bevonulása után a Budapest III. kerületi Schmidt-kastély benne főleg gyerekek parancsnokává. Az életét súlyos sebesülése menti meg, kórházba kerül, a börtönt azonban nem ússza meg. Tizenöt évnyi rabságának fajsúlyos élményei, a börtönlakók és a cellatársak színes kaleidoszkóp-képekben elevenednek meg, mert a börtön olyan, mint a filmszakadás: megáll az idő.

Dalmadi Jenő ötvenhatos felkelő a forradalom alatt szerzett élményeit és tizenöt éves börtönbüntetése emlékeit örökítette meg memoárjában. A szerző tizenévesen, a tatabányai Dózsa Lövész-páncélos Tiszti Iskola növendékeként került fel Budapestre a forradalom napjaiban. Egysége egy óbudai laktanyában teljesített szolgálatot, parancsnokuk azonban a november 4. -i szovjet bevonulás után szélnek eresztette őket. A fiatal katona a Bécsi út közelében lévő Schmidt-kastélyban (ma a Kiscelli Múzeum épülete) gyülekező felkelőkhöz csatlakozva vett részt a következő napok harcaiban. Fél év múlva tartóztatták le és a felkelőcsoport tagjai ellen folytatott per negyedrendű vádlottjaként ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre. A két részből álló visszaemlékezés tömören, de eredeti és eleven hangon számol be a forradalom és a börtönélet emlékeiről. Nem kevés öniróniával és bölcsességgel örökíti meg \”börtönakadémiai\” tapasztalatait, és az ott megismert emberek személyes portréit. A kötethez Döbrentei Kornél írt bevezetőt, utolsó harmadát a szerző ügyéhez kapcsolódó bírósági iratok fakszimile másolatainak közreadása teszi ki – a korszak iránt érdeklődők széles körében ajánlható kiadvány.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulójára, Dalmadi Jenő egykori forradalmár javaslatát elfogadva a képviselők úgy döntöttek, hogy az önkormányzat a Kiscelli kastély kőfalán emléktáblát helyez el, mely az itt harcoló, majd kivégzett hősök neveit tartalmazza. A tábla felavatására november 4-én kerül sor.

Források:

http://telki.info.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=121:a-megbocsatasrol&catid=1:friss-hirek&Itemid=50

http://www.libri.hu/konyv/egy-otvenhatos-emlekei.html