Bláthy iskolaújság

Peter Cornwell rendező úgy gondolta, hogy idén sem szenvedhetünk hiányt a csupa klisékből építkező horrorfilmekből, így úgy döntött megcsinálja az állítólag igaz történteken alapuló új filmjét, a Kísértetjárás Connecticutban-t. Nos, az tény, hogy mostanában sikerült Hollywoodnak jól jövedelmező nem is rossz horrorfilmeket piacra dobnia (Véres Valentin 3D, Az Utolsó Ház Balra, Péntek 13), azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy voltak (és lesznek) borzasztó „alkotások” is (Pokolba Taszítva, Átok 3). Na de térjünk is vissza jelenleg tárgyalt filmünkhöz, a Kísértetjárás Connecticutban-hoz, aminek sikerült a két véglet között, a középmezőnyben elhelyezkednie.

Történetünk ekképpen szól: A Campbell család új házat keres, ami közelebb van ahhoz a kórházhoz, ahol a kísérleti kezelést kapó, rákbeteg fiúkat, Matt-et (Kyle Gallner) kezelik. Matt anyja, Sara (Virginia Madsen) úgy tűnik meg is találta az új otthonukat, azonban a jelenlegi lakótól olyan híreket kap a házzal kapcsolatban, amik miatt mégis lemond róla. Később, miután Matt és Sara, a fiú egyik kezelése után a kocsiban tartanak hazafelé, Matt egyszer csak rosszul lesz, és Sara úgy dönt, hogy mégis gyorsan megveszi a házat, ne kelljen mindig szenvednie szegény fiának. A család immár a két kistesóval (Sophi Knight és Ty Wood) az unokatestvérrel (Amanda Crew) és néha apuval (Martin Donovan) kiegészülve költözik be az új házba. Először semmi bajt nem észlelnek, pusztán Mattnak vannak hallucinációi halottakról, de ezt mindenki az új kezelés mellékhatásának véli. Azonban amikor már többen is furcsa jelenségeket és szellemek jelenlétét észlelik, Matt és unokatestvére, Wendy nyomozni kezdenek a ház múltja után. Hamar rájönnek, hogy a ház valaha egy Ramsey Aickman (John Bluethner) nevű férfié volt, aki ravatalozónak használta a helyet, és szellemidéző szeánszait is itt tartotta. Ez a tudás azonban nem bizonyul számukra nagy hatalomnak, ugyanis napról napra egyre több a megmagyarázhatatlan dolog, és a szellemi jelenlét. Ezek után a család egy szintén rákbeteg pappal (Elias Koteas) kiegészülve próbálja megállítani a szellemeket, de talán jobban tennék, ha elhagynák a házat, mert végzetes is lehet számukra ez a „küldetés”…

Ahogy már fentebb említettem, a film beszorult a tipikus középmezőnybe, még az erőteljesebb drámai/családi szál sem képes kirántani onnan, pedig ezekből a jelenetekből tudjuk meg, hogy a színészekkel bizony semmi gond, a film a forgatókönyv miatt vérzik. Nem sikerült az íróknak semmi eredetiséget vagy más szempontból való megközelítést sem belevinniük a filmbe, az ijesztgetést a már megszokott egyszer-csak-megjelenik-a-szellem-a-hátuk-mögött és a hozzájuk tartozó hangeffektekkel tolják a képünkbe. Egyedüli jó emlék talán még az lehet, hogy a vizuális effektusok korrektek voltak (az ektoplazma jól meg volt csinálva) és a film szépen beindult az utolsó 20-25 percre. De sajnos ez a 20 perc nem feledteti velünk az előtte lévő zötyögős 70 percet. Pedig ez is lehetett volna egy nagyon jól sikerült horrorfilm, mert mint mondtam a szereplők jók voltak, hinni lehetett nekik, nem játszották túl a szerepeiket, csak hát abból a bizonyosból ők sem nagyon tudnak várat építeni. Így történt tehát, hogy a Kísértetjárás Connecticutban beszorult a középmezőnybe, tipikus, egyszer megnézős film lett.

Horror/Dráma, 2009, 97 perc
Rendező: Peter Cornwell
Forgatókönyvíró: Adam Simon, Tim Metcalfe
Szereplők: Virginia Madsen, Kyle Gallner, Amanda Crew, Sophi Knight, Ty Wood, Martin Donovan, Elias Koteas, Erik J. Berg, John Bluethner
Hazai Bemutató: 2009. szeptember 10.
Forgalmazó: Fórum Hungary

Griffin Dunne rendező neve néhányaknak talán ismerősen cseng, ha látták és szerették az 1998-as évjáratú, Sandra Bullock és Nicole Kidman főszereplésével készült Átkozott Boszorkák című bájos (bár nem csak annak szánt) filmjét. Nos, ezek az emberek, na és persze mindenki, készüljön fel, hogy legújabb, Uma Thurman, Jeffrey Dean Morgan és Colin Firth főszereplésével készült romantikus komédiájában, egy cseppnyi báj sem található.

Uma Thurman-t láthatjuk Dr. Emma Lloyd, rádiós párkapcsolati terapeuta szerepében. Emma mérhetetlenül sikeres a nők szemében, szinte mindegyikük hallgatja a műsorát. Élete remekül halad a boldogság medrében, könyve most jelenik meg, vőlegényével és egyben kiadójával, Richarddal (Colin Firth) pedig a közelgő esküvőjüket tervezgetik. Azonban annak ellenére, hogy Emma párkapcsolati tanácsadó, többször javasolja hallgatóinak azt, hogy szakítsanak, mintsem, hogy maradjanak együtt. Egyik este egy Sofia (Justina Machado) nevű nő kéri telefonon segítségét, mert nem tudja eldönteni, hogy jól teszi-e, ha mégsem megy hozzá barátjához. Emma tanácsára Sofia lemondja Patrick-val (Jeffrey Dean Morgan) való eljegyzését és szakít a férfival. Patrick nem sokáig szomorkodik, a szomszédban lakó hacker srác segítségével betörnek az Anyakönyvi Hivatal számítógépes rendszerébe, és egy kattintással feleségül veszi Emma-t. Mivel New Yorkban sem elfogadott, hogy egy nőnek több férje legyen, egy halom papírral a kezében Emma útnak indul megkeresni Patrickot, hogy írja alá az érvénytelenítést. Azonban ahogy az már lenni szokott, Patrick és Emma jobban megismerik egymást, és végül Emmának választania kell a „rosszfiús” Patrick, és a biztos biztonságot nyújtó Richard között…

Nos, szerintem már a tartalomból is látszik, hogy mennyire nem nyújt semmi újat ez a film. A forgatókönyvírók szinte az összes műfajbeli klisét felvonultatják, ráadásul olyan szinten, ami már erőltetett és mérföldekről észrevehető, hogy mi fog történni. Tipikus hullámvölgyes film, amikor már kezdeném élvezni, sorra jönnek az olyan kliséktől csöpögő jelenetek, amiktől folyamatosan az órát nézem. Ráadásul olyan megmagyarázhatatlan dolgokat vittek bele az írók a filmbe, mint például Patrick figurájának néhány tette. Egyszerűen nem értem, hogy ha tényleg annyira szerette Sofiát, akkor hogyan szerethetett bele egyik pillanatról a másikra a gyűlölt nőszemélybe? Mert itt nem az történt, hogy ugrunk az időben két hetet és lám mégis szereti, hanem már egy nap múlva érezni kezd iránta valamit. De vannak pozitívumok is, például a zenék, amik nemcsak, hogy illenek a filmhez, de még fel is dobják azt. Továbbá nem mehetünk el a színészek mellett sem, akik tőlük telhetően mindent megtesznek, a rossz forgatókönyv ellenére is azért, hogy a film ne kerüljön rögtön a darálóba. Uma Thurman mint Emma Lloyd egészen tűrhető, azonban szerintem nem állnak neki olyan jól ezek a romantikus karakterek, a Kill Bill-ben való játéka sokkal jobban megfogott. Az egyre népszerűbb és népszerűbb Jeffrey Dean Morgan az Odaát és a Watchmen stílusú filmek/sorozatok közben már beletanult romantikusabb szerepeibe is, így remekül hozza a nők bálványa figurát, míg Colin Firth is már kisujjából rázza ki a megbízható férfi szerepét. Egyszóval egy olyan nyári rom-kom ez, aminek jó szereplői, de annál rosszabb forgatókönyve van.

Serényi Krisztián

Romantikus/Komédia, 2008, 80 perc Rendező: Griffin Dunne Forgatókönyvíró: Mimi Hare és Clare Naylor Szereplők: Uma Thurman, Jeffrey Dean Morgan, Colin Firth, Sam Shepard, Lindsay Sloane, Justina Machado, Ajay Naidu, Jeffrey Tedmori Hazai Bemutató: 2009. augusztus 27.

Forgalmazó: Palace

Végre itt a moziünnep, ezreket várnak a mozik egész Magyarországon. Idén 6. alkalommal örvedezhetnek a mozi fanatikusok és a filmezni szeretők. Készülj fel rá, mert nem érdemes kihagyni, mivel a jegyek 4 napon át akciósak lesznek és legfeljebb 550 Ft-ért lehet azokat beszerezni.
Az ünnep 2009-ben szeptember 17-től 20-ig tart a legtöbb moziban Magyarországon.
Körülbelül 200 film kerül levetítésre, de sajnos ebből csak 64-et tudnánk megnézni, ha folyamatosan egész nap a moziban ülnénk. Mivel a 200 film megtekintéséhez legalább 12,5 nap kellene, így be kell érnünk azzal a párral, amire igényt tartunk.
Minden filmre érvénye ez az akció, még a premier filmekre is. Viszont ha 3d-ben akarjuk élvezni a vetítést, akkor ki kell fizetnünk a normál árat…úgyhogy érdemes máskorra tartogatni a szemüveget. Azt hiszem ez egy tökéletes program hétvégére, és ki nem szeretne megnézni egy jó filmet egy adag pattogatott kukoricával.

Gyalog Tibor

Sam Raimi, számtalan horrorfilm rendezője, producere és írója, továbbá a Pókember filmek rendezője, úgy tűnik, nem elégszik meg csak a képregény-filmek rendezésével, így 2009-ben visszatér a horror műfajához. Ebben segítőtársa többek között Alison Lohman (Beowulf) és Justin Long (Zack és Miri pornót forgat, Die Hard 4), azonban mind a hárman csináltak volna valami mást, ugyanis ez a film valami katasztrófa (és akkor még iszonyatosan szépen fejeztem ki magam).
Christine Brown (Alison Lohman) egy bank hitel-kihelyezési osztályán tengeti mindennapjait. Elég jól alakul az élete, barátja, Clay (Justin Long) imádja és egy előléptetés is kilátásban van. Azonban egy nap, egy furcsa öregasszony, Mrs. Ganush (Lorna Raver) jelenik meg nála, és kéri, hogy segítsen rajta, hagy ne veszítse már el a házát. Chrisitine, hogy megmutassa vetélytársával együtt Őt is kemény fából faragták, elutasítja az öregasszonyt, aki ezért térdre borul és könyörögni kezd. Christine egy óvatlan mozdulata miatt azonban elesik, és ezért fejébe vette, hogy a lány megszégyenítette őt, amiért neki is esik. Később, amikor Christine már menne haza, az öregasszony kocsiját látja a parkolóban. Sietősre fogja lépteit, azonban amikor már elindulna, észreveszi, hogy az idős nő mögötte ül. A nő rátámad, verekedni kezdenek, majd az idős nő leszakítja egy gombját, és egy átkot szór a lányra. Christine később Clay-el együtt bemegy egy médiumhoz (Dileep Rao), aki elmondja, hogy Christine-re egy halálos átkot szórtak. Clay és Christine sem hiszik el igazán, ezért haza is mennek. Azonban ezek után Christine furcsa hangokat kezd el hallani, és árnyakat lát. Újra elmegy tehát a jóshoz, aki ezúttal azt is elmondja, hogy 3 napig fogja őt kísérteni az átok, majd elviszi magával a pokolba. Azonban ez megakadályozható, ha állatot áldoz. Christine meg is teszi, ám az átok továbbra is rajta van, ami egyre jobban pokollá teszi az életét. Ezután a médiummal együtt felkeresnek egy asszonyt, Shaun San Dena-t (Adriana Barraza), aki már egyszer harcolt a lélekkel, de az akkori csatát elvesztette. Ezek után, Shaun San Dena emberével kiegészülve négyen, előhívják a gonosz lelket, hogy elpusztítsák. De vajon ezúttal sikerül? Meglátod…
Vagyis inkább ne lásd meg, mert az azt jelentené, hogy végignézted. Higgy nekem, és kerüld inkább el a filmet. Erre a horrorra leginkább az unalmas, a szánalmas, a nevetséges, a félelmetes és a borzasztó jelzők illenek. Unalmas, mert néhol ellaposodik a történet. Szánalmas, mert ami itt folyik az már az: én nem tudom mi ez a mindent-a-szájba-őrület a filmben, de már nevetséges, hogy egyszer valaki szájába feldugnak egy kezet, majd telefröcskölik vérrel, majd ráharapnak az állkapcsára, meg ilyenek, de ami a legjobb, egyszer még egy kismacska is kijön a nyílásból… Bizony. Szép mi? Egyszerűen borzalmasak ezek a jelenetek, pedig olyan jó is lehetett volna a film, ugyanis félelmetes jelenetek is találhatóak benne, amiket leginkább a rémisztő öregasszony kinézete és jelenléte szolgáltat. De a rémisztő árnyékokat és hangokat mind elfelejteti a sok, röhejes jelenet, pl. amikor a végén kiderül, hogy elég lett volna csak a gombot átadni másnak, és a csaj visszamegy az öregasszony sírjához (igen közben meghalt „szerencsétlen”) és beteszi. De még hogy, amit ott levág, ahogy felemeli a borítékot a villámfénybe egy monológ keretében, az már nálam is sok. Színészileg sok mindent nem lehet mondani, (na jó két dolgot: a főszereplő, Alison Lohman néhány jelenetben olyan, mintha nem sok kellene neki, hogy elröhögje magát, és a médiumot játszó Dileep Rao, ha még egyszer kimondta volna a „yes” szót, esküszöm, hogy én rántottam volna le a pokolba…☺) szinte bárki képes lett volna eljátszani a szerepeket, ugyanis mindenki fél gőzzel dolgozik csak. Bár nem is csoda, egy ilyen történet mellé én sem adnék bele mindent. Egyszóval egy olyan horrorfilm lett ez, amely egész szép bevételt hozott Amerikában (máig sem értem miért), jó alapötlettel rendelkezik, de a sok röhejes jelenet nagyon lerontja nálam.

Összegzés: Röhejes horror, közepes színészi játékokkal.
Horror, 2009, 99 perc
Rendező: Sam Raimi
Forgatókönyvíró: Sam Raimi, Ivan Raimi
Szereplők: Alison Lohman, Justin Long, Lorna Raver, Dileep Rao, Adriana Barraza, David Paymer, Reggie Lee
Forgalmazó: Budapest Film
Hazai Bemutató: 2009. augusztus 13.

Serényi Krisztián

Ó Harry, Harry, Harry. Már megint mit tettek veled? Történt ugyanis, hogy az új Potter mozit is annyira leegyszerűsítették, hogy fontos részeket hagytak ki, helyettük behozván rengeteg poént és romantikát, amely miatt a film fő szála szinte már nem is Voldemort múltjának megismerése, hanem a szereplők szerelmi élete. Tuti gimi ez, csak varázslatokkal. Bár lehet, hogy én rontottam el valahol a saját élményemet, mert ahelyett, hogy úgy ültem volna be, hogy ez csak egy film, én úgy mentem el, hogy ez egy Harry Potteres könyvadaptáció. És valljuk be, könyvadaptációnak szép szóval is rossz, filmnek viszont jó. De már meg sem tudok igazán lepődni, a 3. résztől fogva már a rendező saját igényeihez igazodnak a filmek.
Az 1-2 film, amelyeket Chris Columbus rendezett, pontosan követték a könyveket, remek adaptációk voltak. Persze sokan azt mondják rájuk, hogy gyerekesek voltak, de valljuk be, hogy a könyvek is azok, nem is értem miért kellett így reagálni. Ezután a rendezői széket Alfonso Cuarón vette át, aki új utat mutatott hőseinknek. Elvitte őket egy sötétebb, horrorosabb irányba, ami valljuk be, hogy remekül sikerült, de a történetet már nem sikerült úgy követni, ahogy azt kellett volna. Tehát őt is váltották, nem másra, mint Mike Newell rendezőre, aki rengeteg fontos dolgot hagyott ki, rátámaszkodott a látványra, és elérte, hogy csak az utolsó fél óra maradjon meg emlékezetünkben. Tehát őt is váltották, ezúttal David Yates rendezőre, aki ugyanúgy viselkedett, mint elődje, kicsit másra helyezte a hangsúlyt, mint amire a könyv, és szintén csak az utolsó fél, háromnegyed órát sikerült úgy megcsinálnia, hogy arra emlékezni lehessen.
Azonban őt nem lehetett eltántorítani, maradt, hogy megcsinálja a 6., és a két részre szedett 7. filmet is. Azt azért ellehet mondani, hogy érződik, hogy ugyanaz csinálta a folytatást, mint aki az előzőt, de azt már nem, hogy könyvhű is. Ugyanis mint mondtam, sok fontos cselekményszálat hagyott ki teljesen, amik miatt az olvasó jobban értette a történteket. Ha olyan nézi meg a filmet aki nem olvasta a könyvet, biztos jobban fog neki tetszeni (mert amúgy nem rossz film), de az is biztos, hogy a film végén lesz pár kérdése, amikre nem igazán tud magyarázatot adni, nem tudja, hogy ez-és-az miért is történt, ez-és-az ki vagy mi is volt. Egyszóval tehát nagyon vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, mert nem tudok rá teljes mértékben úgy gondolni, mint egy sima filmre, mindig előjön bennem az érzés, hogy ennek az alapja egy könyv, amit nagyon megkurtítottak a sok változtatással/kihagyással. Persze ezt is megmagyarázták úgy, hogy ez csak egy előkészítés a nagy fináléhoz, és , hogy az majd tartalmazni fog a 6. részből kihagyott cselekményeket is, de ettől még nem lesz jobb a film… De ne is törődjetek velem, elkönyvelem, hogy ez a film bizony sokkal jobb lett, mint az előző kettő. Nyári blockbuster filmnek kiváló, könyvadaptációnak pedig felemás. Lássuk tehát, hogy miről is szól a film:
Harry (Daniel Radcliffe), Ron (Rupert Grint), Hermione (Emma Watson) és társaik hatodik évüket kezdik meg a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Az előző évben az egész varázslótársadalom számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rettegett gonosz varázsló, Voldemort (Ralph Fiennes) visszaért, így sok diákot már nem is engednek olyan szívesen el az iskolába. Azonban Ők hárman természetesen örömmel térnek vissza oda, ahol is később mindegyiküket megtalálja a szerelem. De ezek az érzések sem lehetnek felhőtlenek számukra, mindenkinek nyilvánvaló, hogy bizony nincs minden rendben, sötét dolgok vannak készülőben. Ron számára azonban egészen felhőtlenül kezdődik ez az év, beválogatják a kviddics csapatba, megnyeri első meccsét, és összejön azzal a lánnyal, aki bizony szinte az őrültség határát súrolván szerelmes belé, aminek Hermione viszont nagyon nem örül. Mindezek közben Harry feladatot kap Dumbledore (Michael Gambon) professzortól, mégpedig azt, hogy az új bájitaltan tanár (Jim Broadbent) közelébe kell, hogy férkőzzön, és meg kell szereznie tőle egy emléket, amely fontos részleteket tartalmaz Voldemort legyőzéséhez. A közelébe férkőzés nem is bizonyul számára nehéz feladatnak, ugyanis Harry remekel az óráin, köszönhetően a titokzatos Félvér herceg régi könyvének. Ellenben az emlék megszerzésével már akadnak problémái. Eközben azonban Harry felfigyel régi ellensége, Draco Malfoy (Tom Felton) különös viselkedésére, és biztosra veszi, hogy valami rosszban sántikál. De ezzel nem is igazán tud törődni, miután megszerezte végre valahára az emléket, ugyanis Dumbledore professzorral rögtön útnak indulnak egy titokzatos barlangba. Ezek után pedig olyan dolgok történnek vele, amikre nem is mert eddig gondolni.
Nos, mint már feljebb említettem, egy könyvrajongó számára bizony csalódás lehet a film, azonban be kell ismerni, hogy vannak jó tulajdonságai is. Nézzük csak meg ezeket, kezdvén a színészekkel. A felnőtt színészektől már megszokhattuk, hogy teljes profizmussal viseltetnek a szerepeik iránt, ami ebben a filmben is megtalálható, mindegyikük remekül hozza karakterét, kezdve az új bájitaltan tanárt alakító Jim Broadbentől, a Piton professzort játszó Alan Rickman-en át, egészen Michael Gambon-ig, aki végre valahára megtalálta a jó Dumbledore figurát, és nem egy idegbeteg vénembernek tünteti fel. A „gyerek” színészekről azonban már nem lehet ugyanezt elmondani, kivéve talán Tom Fletont, aki remekül megmutatja Malfoy szenvedését a küldetése miatt, és élethűen mutatja be a figura tanácstalanságát. Emma Watson is kezd egy színésznőre hasonlítani, ha sikerül majd neki levetkőznie a ráragasztott Hermione bélyeget, akkor akár egy fényes karriert is befuthat. Ellenben két hímnemű társával. Ugyanis Rupert Grint lehet, hogy az egész film alatt hihetetlenül vicces, de az még nem elegendő, ha azét emlékszünk rá mert nagyon vicces grimaszokat tud vágni. A Harry-t alakító Daniel Radcliffe sem remekel valami fényesen, annyi a feladata, hogy szépen végigasszisztálja a történéseket. Csak reménykedhetünk benne, hogy az utolsó (két) részre már magára szed némi profizmust, és végre megmutatja karaktere minden oldalát. Viszont a látvány, ami kétség kívül a Harry Potter filmek legnagyobb erőssége, az most sem vesztett semmit. Csodálatosak a helyszínek, kitűnőek a különböző vizuális effektek, főleg a barlangos rész tűzgyűrűje tetszett. A zenére sem lehet semmi panasz, remekül aláfesti a jeleneteket, olykor vidám, olykor pedig felveszi a jelenethez illő, komorabb, feszesebb tempót. Az egyik legjobb zene az egyik karakter (direkt nem írom le, hogy melyik, bár úgyis mindenki tudja, akit érdekel) halálakor csendül fel, amely miatt, ha még fél percig tart a jelenet biztos, hogy valaki megkönnyezte volna. Azonban a negatívumok mellett sem lehet csak úgy elmenni, amik kétség kívül a kihagyások miatt voltak. Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett kihagyni a végén lévő nagy Roxfort-i csatát (és ezzel nem vagyok egyedül, több embert halottam a moziból kijövet, akik nem értették, hogy ha már egyszer bejutnak a halálfalók az iskolába, miért nem kezdenek el öldökölni, miért csak az üres nagytermet teszik tönkre), és ami talán a legfájóbb, miért kellet kihagyni a könyvben olyan szépen, és szomorúan megírt temetést? Ezek mellett csak reménykedhetünk, hogy néhány kimaradt jelenet bekerül a következő rész(ek)be, hogy legalább addigra jobb szájízzel gondoljunk a filmre.
Kaland/Fantasy/Misztikus/Családi/Romatikus/Vígjáték, 2009, 143 perc
Rendező: David Yates
Forgatókönyvíró: Steve Kloves
Eredeti Regény: J. K. Rowling
Főbb Szereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Michael Gambon, Alan Rickman, Tom Felton, Maggie Smith, Jim Broadbent, Helena Bonham Carter, Bonnie Wright, Julie Walters,
Hazai Bemutató: 2009. július 23.
Forgalmazó: InterCom

Serényi Krisztián

Az Oscar-díjas Emma Thompson, és a szintén Oscar-díjas Dustin Hoffman 2009-ben ismét együtt játszanak egy romantikus drámában, amely az elhalasztott, illetve a küszöbön álló lehetőségekről szól. A két színészóriás most sem okoz csalódást, újfent bebizonyítják, hogy méltóak hírnevükre, mindkettejük játéka életszerű, egyszerűen tökéletes.
Dustin Hoffman játssza a kiöregedett reklámzeneszerzőt, Harvey-t, aki egyedül tengeti szürke hétköznapjait, miközben családja távol van tőle, a munkájában pedig nem ér el újabb sikereket. Főnöke sem támogatja, ha kimondatlanul is, de csak egy felesleges keréknek gondolja. Hát igen, ha valakinek, Harveynak el kéne egy kis változás az életében. Azonban Ő nem egy olyan ember, aki könnyen vagy szívesen változtat, inkább marad megszokott, boldogtalan életénél. Harvey azonban úgy gondolja, munkájában még elérhet egy újabb sikert, így eltervezi, hogy lánya közelgő esküvőjét csak a ceremóniáig üli végig, utána repül is vissza New Yorkba, hogy egy nagy üzletet nyélbe üssön. Még azzal sem törődik igazán, hogy főnöke kijelenti, nyugodtan maradhat Londonban hosszabb ideig, fiatalabb pályatársai majd ellesznek nélküle, élvezze ki utolsó lehetőségét. Így hát Harvey elutazik Londonba lánya esküvőjére, ahol is rá kell döbbennie, hogy lánya már annyira elhidegült tőle, hogy az anyja új férjét kéri fel arra, hogy kísérje az oltárhoz. Ezek után Harvey az esküvőt a hátsó sorból nézi végig, lányával való kapcsolatán még csak meg sem próbál javítani, úgy látszik tehát, hogy azt a bizonyos „utolsó lehetőséget” is elhalasztotta. Boldogtalanul, de ismét csak a munkát helyezvén előre, rohan, hogy elérje a hazatartó gépet. De azt a közlekedés miatt lekési. Így jut el abba a bárba, ahol megismer egy idegen nőt, Kate-t (Emma Thompson).  Hogy tisztán lássunk, tudnunk kell, hogy Kate sem egy olyan ember, aki szívesen változtat, élete annyira boldogtalan, hogy már csak a csalódást keresi. Élete az anyjától jövő folyamatos hívásokból, a könyvei olvasgatásából, a fárasztó munkájából, és a sikertelen vak randik sorozatából áll csupán. Azonban bármennyire is változtatásellenes ez a két ember, ott, abban az étteremben beszédbe elegyednek. Harvey elnézést kér a nőtől, hogy első találkozásukkor olyan ellenszenves volt, azonban rá kell döbbennie, hogy a nő még csak fel sem ismeri. De ez kivételesen nem akadály most számára, folytatja a beszélgetést, aminek végeztével a két, hasonló mentalitású ember jobban megismeri egymást. De vajon képesek lesznek most változtatni addigi életükön és jobbra fordítani azt? Vagy csak egy kis játszadozásnak fogják fel és visszatérnek eredeti, kiégett életükbe?
Mi tagadás, annak ellenére, hogy a film néhol kicsit döcögősebb menetű, nagyon is élvezetes és elgondolkodtató. Mint már fentebb is említettem, Dustin Hoffman és Emma Thompson tökéleteset alakítanak együtt (nem csoda a Golden Globe jelölés mindkettejük számára), minden rezdülésük, gesztikulációjuk életszerű, nagyszerűen mutatják be ezt a két, változásoktól félő, kiégett életű embert. Ami még hozzájátszik a film hangulatához, „nagyságához”, az nem más, mint a gyönyörű London (az utcák, a világítás, a szökőkutak, a hidak, vagy egyszerűen csak a látkép), és a szívhez szóló zene. Ennek a három tulajdonságnak (kitűnő színészek, gyönyörű helyszín, remek zene) az ötvözetéből született meg ez a remek film, amely mindenféle giccstől mentesen meséli el két ember életét, esélyét, változtatását az élethez, és persze, szerelmét.

Romantikus/Dráma, 2009, 90 perc
Rendező és forgatókönyvíró: Joel Hopkins
Szereplők: Emma Thompson, Dustin Hoffman, Eileen Atkins, Kathy Baker, Liane Balaban, James Brolin, Richard Schiff,
Hazai Bemutató: 2009. augusztus 06.
Forgalmazó: Budapest Film

Serényi Krisztián

Ki ne ismerné vagy csak hallott volna már a Jégkorszak című animációs filmről, amelyen a gyerekek és a felnőttek is egyaránt jót mulatnak? Az első filmet még annó 2002-ben mutatták be a nagyérdeműnek, és rögtön akkora siker lett, hogy 2006-ban folytatást is kapott. Természetesen akkor is szép bevételt hozott össze magának a film, így várható volt, hogy lesz még ennek folytatása. Ami most, 2009-ben el is érkezett (még 3D-ben is), és folytatván a hagyományokat, tarolt a mozi pénztáraknál. Így ha hinni lehet a pletykáknak, már készülhetünk is a 4. részre, amelyben hőseink állítólak a jelenben kötnek ki, mert egy múzeumi jégtábla egyszer csak kiolvad… Na de nagyon előre szaladtam, lássuk csak mibe keverednek a zseniális 3. részben hőseink, a családcentrikus mamut Manny és párja Ellie, Sid az infantilis lajhár, Diego a kiöregedő félben lévő kardfogú tigris, és természetesen az egyedülálló és hamisítatlan Motkány.
Miközben Manny és Ellie kismamutuk érkezését várják, addig Diego kénytelen rádöbbenni, hogy új csordájában egyre csak lassul, több izgalomra vágyik. Eközben persze Sid sem tétlenkedik, barátait elnézvén, ő is családra vágyik. Így miután Diego bejelenti, hogy elmegy, ő is útra kel egy kis sétára, ami közben egy barlangban köt ki, ahol is talál három tojást. Mivel hogy ő is családra vágyik, magához veszi az árván álló tojásokat, és apjukként (anyjukként) kezd el velük bánni. Egy nappal az után, hogy kikeltek a kis jövevények a tojásból, igazi anyjuk, egy dinoszaurusz jön el értük is viszi őket haza. Amivel nem is lenne semmi gond, ha Sidet nem vitte volna magával. Így hát, Manny, Ellie, Diego és a két kis oposszum útnak indulnak a barlangon túlra, hogy megtalálják és visszahozzák barátjukat. Azonban ez nem olyan könnyű feladat, mert mint kiderül, a föld alatt a kihaltnak vélt, veszélyes dinoszauruszok élnek. Egyetlen segítőjük ebben a veszélyes úton Buck, a kissé skizofrén menyét, aki saját bőrét is vásárra vinni/viszi, hogy segítsen megtalálni bajbajutott lajhárunkat. Tehát Ők öten alkotják a mentőcsapatot, akik Sidért mennek ebben az új, és veszedelmes világba, miközben számtalan akció, humor és helyenként romantika kerül az útjukba. Ó, és persze ne felejtkezzünk meg szeretett motkányunkról sem, aki ezúttal is próbálja megszerezni/megtartani az ő hőn szeretett makkját, amiben most már nem csak saját szerencsétlensége gátolja meg, hanem a frissen színre kerülő motkány lány is, aki minden trükkjét beveti a cél (makk) érdekében. A kettejük között kiélesedett harc néha buborékokba, néha üldözésbe, néha pedig szerelembe csap át, de sajnos motkány számára nem sokáig tart ez az érzés, ugyanis a makk közéjük áll.
Nos, szerintem semmi panasz nem lehet a filmre, olyan 3. rész született, amely méltó folytatása az előző két résznek. A készítők a Shrek 3 mintáján haladva behozták a gyerek témát, amelyet tökéletesen valósítottak meg. „Kis” időrendi eltolással pedig a dínókat is behozták a képbe, biztos, ami biztos alapon, ha esetleg nem lenne elég a szereplők „magánéleti” problémája, és a családalapítás hatalmas kérdése. Viszont ezzel a húzással elérték, hogy ne laposodjon el a történet. Pörgős, akciódús cselekményt kapunk, amely közben zúdul ránk a poénáradat (természetesen itt is Sid és a motkány viszi el a pálmát) a régi, és a nagyon jól eltalált új szereplőktől egyaránt. Tehát ez egy nagyon jól sikerült folytatás, amelyet nem csak a gyerekek nevetnek végig a cuki állatok miatt, hanem a felnőtteknek is kijut a viccből (a sok filmes utalás miatt is).
Animáció/Vígjáték/Kaland/Családi, 2009, 94 perc
Rendező: Carlos Saldanha
Forgatókönyvíró: Peter Ackerman, Michael Berg
Hangok: Ray Romano, Queen Latifah, John Leguizamo, Denis Leary, Simon Pegg
Hazai Bemutató: 2009. július 02.
Forgalmazó: InterCom

Serényi Krisztián

Helena Bonham Carter-t mindenki ismerheti különböző filmekből, hogy csak az újabbakat említsem, a Harry Potter sorozatból, mint Bellatrix Lestrange; számtalan Tim Burton film fő- és mellékszerepéből; a legújabb Terminátor film egyik mellékszerepéből; és persze a Harcosok Klubjából is, amiben Marla-t játszotta. Ugyanígy lehetünk Aaron Eckharttal is, Őt ismerhetjük többek között a hatalmas sikert arató A Sötét Lovagból; vagy a Köszönjük, hogy rágyújtott című filmből. Őket hozta össze a sors (meg az ügynökük) Hans Canosa rendező 2005-ös filmjének főszereplőiként, amelyben két ember drámai viszonyát „mesélik” el, mindenféle giccses körítés nélkül.
A történet szerint egy idegen Férfi (Aaron Eckhart) és egy idegen Nő (Helena Bonham Carter) találkoznak a férfi húgának esküvőjén, ahol is flörtölni kezdenek egymással. Rögtön szikrázik közöttük a levegő, majd az is kiderül, hogy nagyon régről még ismerik is egymást. Mindkettőjüket várja a párja haza, azonban ezzel mit sem törődve, később elindulnak a Nő szobájába, hogy együtt töltsék az estét. Ez előtt, és az után pedig folyamatosan beszélgetnek a régi időkről, a kapcsolatukról, és, hogy mi is történt pontosan, hogy most itt tartanak.
A film nem csak azért bilincseli oda a nézőt a vászonra/képernyőre, mert mind Helena Bonham Carter, mind pedig Aaron Eckhart rendkívül erős színészi játékkal formálja meg saját karakterét, hanem, mert a rendező, egy érdekes technikai megvalósítást választott. Ez a megvalósítás pedig nem más, mint az osztott képernyő, amely miatt egyszerre láthatjuk a két főszereplőt a jelenben, más-más szemszögből. De természetesen nem csak erre használják ezt, így mutatják be sokszor pl. a jelent és a jövőt egyszerre, vagy pedig míg az egyik oldalon a valóságot látjuk, addig a másik oldalon azt, ahogyan a szereplő elképzeli a dolgok alakulását. Így tehát minden egyszerre „ömlik” a néző arcába, a figyelmünk, egy pillanatra sem tud elkalandozni a történetről. És nem is szabad, hogy elkalandozzon, ugyanis ez a két színész egy fergetegeset alkot együtt ebben az erős filmben, amelynek a vége talán nem happy end, de még így is biztos, hogy egy darabig még emlékezni fogunk rá.
Összegzés: Egy remek film ez, két ember sorsáról, akiket a két főszereplő fergetegesen alakít.
Romantikus/Dráma, 2005, 80 perc
Rendező: Hans Canosa
Forgatókönyvíró: Gabrielle Zevin
Szereplők: Aaron Eckhart, Helena Bonham Carter
Hazai Bemutató: 2009. június 25.
Forgalmazó: Best Hollywood

Serényi Krisztián

2009. szeptember 20-án, 61. alkalommal rendezik meg a televíziós szakma legjobbjai számára az Emmy-díjat, amely az Oscar-díj utáni második legrangosabb filmes díjátadójává nőtte ki magát. A díjátadót idén az Így Jártam Anyátokkal (How I Met Your Mother) című sorozat egyik főszereplője, Neil Patrick Harris vezeti, és a jelöltek közül kiemelkedik a Stúdió (30 Rock) és a Mad Men – Reklámőrültek (Mad Men), előbbi 22, utóbbi 16 jelöléssel büszkélkedhet. Lássuk kicsit bővebben, hogy kiket is jelöltek:
A legjobb férfi főszereplő egy komédia sorozatban nevezetű kategória jelöltjei között megtalálható Steve Carell (The Office), Tony Shalhoub (Monk, a flúgos nyomozó), Jemaine Clement (Slágermájerek), Jim Parsons (The Big Bang Theory) és Alec Baldwin (A Stúdió), míg ugyanezen kategória női verziójában olyan színésznők csatáznak a díjért, mint Sarah Silverman (The Sarah Silverman Program), Mary-Louise Parker (Nancy ül a fűben), Julia Louis-Dreyfus (Christine kalandjai), Toni Collette (United States Of Tara), Christina Applegate (Nem ér a nevem), és Tina Fey (A Stúdió). A legjobb férfi főszereplő egy dráma sorozatban kategória jelöltjei között megtalálható a már többször is jelölt Hugh Laurie az itthon is nagy sikerrel futó Doktor House című sorozatért, míg ellenfelei többek között Michael C. Hall a Dexter-ben nyújtott alaktásáért, Simon Baker a Mentalistáért vagy Jon Hamm a Mad Men – Reklámőrültek című sorozatban nyújtott alakításáért. A legjobb női főszereplő egy dráma sorozatban kategóriában Mariska Hargitay (Különleges ügyosztály), Kyra Sedgwick (A Főnök), Holly Hunter (Saving Grace), Sally Field (Testvérek), Elisabeth Moss (Mad Men – Reklámőrültek) és Glenn Close (A Hatalom Hálójában) versengenek a díjért. A Legjobb sorozat vígjáték kategóriában jelöltjei olyan, itthon is vetített sorozatok, mint a Törtetők, a Nancy ül a fűben, az Így jártam anyátokkal, a Slágermájerek, a Stúdió, a The Office és a Family Guy. A legjobb dráma sorozat jelöltjei pedig a Hármastársak, a Dexter, a Doktor House, a Hatalom Hálójában, a Mad Men – Reklámőrültek, a Breaking Bad és a Lost. Ha pedig további érdekességekre vagy a jelöltek teljes listájára vagy kíváncsi, akkor kattints ide.

Serényi Krisztián

Anne Fletcher, a méltán híres táncos film a Step Up, és a Grace Klinika üdvöskéjével, Katherine Heigl-nek a főszereplésével forgatott 27 idegen igen című filmek után, 2009-ben újabb filmmel jelentkezett, amely főszereplőinek sikerült megnyernie a sok év kihagyás után vígjátékokhoz frissen visszatérő Sandra Bullock-ot, és a nők legújabb bálványát, az egyre sikeresebb Ryan Reynoldsot. A film szerény véleményem szerint egy jó kis (könnyedebb) vígjáték, az Ördög Pradát visel és a Miért éppen Minnesota? keveredésével. Ez a film azonban a kettő között ragadt, igazi 2009-es vígjáték (kinek ez jó hír, kinek pedig rossz…) előbbinél kicsit „rosszabb”, utóbbinál viszont 1000-szer jobb.
Margaret (Sandra Bullock) egy menő könyvkiadó sikeres szerkesztőnője, aki mindenek felett a munkájának él, és akit munkatársai egyszerre félnek és utálnak kőkemény modora miatt. Egyik szokásos napján, miközben ugráltatja és alázza asszisztensét Andrew-t (Ryan Reynolds), majd kirúg egy embert, hívatja a főnöke. A főnöktől megtudja, hogy vissza akarják toloncolni Kanadába, azonban Ő sehogy sem akarja otthagyni sikeres karrierjét. Hirtelen ötlettől vezérelve hát, azt mondja, hogy Ő és Andrew egy pár, akik az esküvő előtt állnak. Hogy Andrew is belemenjen a dologba, megzsarolja a férfit, aki így kénytelen kelletlen igent mond a feladatra. Azonban nem olyan egyszerű úgy tenni a bevándorlási hivatal előtt, hogy ők egy pár, feladatuk is van. Ki kell tölteniük egymásról egy kérdőívet, és ha az nem passzol Margaret Kanadába, Andrew pedig a börtönbe kell, hogy menjen. Így hát útra kelnek Alaszkába, Andrew szüleihez, ahol Margaret megismeri újdonsült vőlegénye családját, és, ahogy egyik abszurd helyzetből a másikba keveredik, be kell látnia, hogy nem minden a munka. De vajon sikerül nekik az álházasság vagy minden tönkremegy?
Annak ellenére, hogy Sandra Bullock 45 évesen is gyönyörű, a film nem több egy élvezhető, ámbár hamar elfelejtendő közepes vígjátéknál. Ennek okai leginkább a forgatókönyvben keresendőek, ugyanis amilyen jól indult a film (Sandra Bullock mint rettegett szerkesztőnő, aki Meryl Streepet idézi az Ördög Pradát viseltből.) a sok jó poénnal és a megszégyenítésekkel, később, kissé visszavett a tempóból, miközben próbálja bemutatni a már sokszor látott menő-üzletasszony-egy-világvégi-helyre-kerül történetet. Azonban Ryan Reynoldsnak, és az Ő családját játszó színészeknek (leginkább a nagyit játszó Betty White-nak) hála, sikerül kitörni a kliséhalmazból egy-egy viccesebb jelenet erejéig, amely miatt a film nem csak egy közepes, hanem egy közepes film, a jobbik fajtából.

Vígjáték/Romantikus, 2009, 90 perc
Rendező: Anne Fletcher
Forgatókönyvíró: Pete Chiarelli
Szereplők: Sandra Bullock, Ryan Reynolds, Betty White, Malin Akerman, Mary Steenburgen, Craig T. Nelson, Oscar Nuñez
Forgalmazó: Fórum Hungary
Hazai Bemutató: 2009. június 18.

Serényi Krisztián