Jerry Bruckheimer, a producer császár újra összeállt a Disney stúdióval, hogy közösen vászonra vigyenek egy újabb feldolgozást, csak most nem egy számítógépes játékét (Perzsia hercege), hanem egy szintén Disney mese, a Fantázia egyik részét. Rendezőnek Jon Turteltaub állt, főszereplőnek pedig többek között a pályáját tekintve lefelé ívelő Nicholas Cage csatlakozott, akik ketten már együtt dolgoztak a Nemzet Aranya első két részén. Hozzájuk csatlakozott még Alfred Molina (Pókember 2), Monica Bellucci (Drakula, Golyózápor) és Jay Baruchel (Túl jó nő a csajom). A filmmel semmilyen komolyabb baj nincsen (a sok klisé ellenére), nem váltja meg a világot, de azért a moziból kijövet sem kell arra gondolnunk, hogy máshogy is elkölthettük volna a pénzünk.
A történetről röviden annyit, hogy még Merlin idejében élt három varázsló, név szerint Balthazar Blake (Nicholas Cage), Maxim 
Horvath (Alfred Molina) és Veronica (Monica Bellucci), akik a mágus tanítványai voltak. Horvath szerelmes Veronica-ba, viszont a nő Balthazart választja, tehát a harmadik kerék összeáll Morgana le Fay-al, a rettegett varázslónővel és legyőzik Merlint. Azonban Veronica feláldozza önmagát és magába szippantja Morgana-t, majd Balthazar bezárja őket egy babába, amibe később több gonosz varázslót is rabul ejt. Merlin még a halála előtti pillanatokban Balthazarra bízza a gyűrűjét, hogy keresse meg az utódját. A férfi így is tesz, és 2000-ben meg is találja a fiút, de egy szerencsétlen baleset következtében elvesztették egymást. Mielőtt bárki megijedne, újra találkoznak 2010-ben, amikor is a fiú, Dave, (Jay Baruchel) már felnőtt és egyetemre jár. Kényszeredetten, de Dave összeáll Balthazarral, hogy legyőzzék Morgana-t és Horvathot, mielőtt azok elpusztítanák a világot és közben talán még gyerekkori szerelmét is megkaphatja.
Mint látjuk a történet tényleg nem mondható túl eredetinek, és a színészek sem a legjobbak, játékuk leginkább az elfogadható szintet éri csak el. Monica Bellucci sajnos alig szerepel a filmben, Alfred Molina nem annyira gonosz, mint kellene, Nicholas Cage és Jay Baruchel viszont jó poénokat szállítanak nekünk, bár a legjobb talán a gonosz „tanoncot” játszó Toby Kebbell Star Wars-os beszólása. A film látványvilágával nincs különösebb gond, az egyik jelenetben feltűnő sárkányt például remekül megcsinálták. Nem ez a stúdió vagy Jerry Bruckheimer legjobb munkája, viszont nem veszi túl komolyan magát a film, és így egy jó kis nyári mozi lett belőle.
Családi/Kaland/Fantasy, 2010,
Rendező: Jon Turteltaub
Forgatókönyvíró: Matt Lopez, Doug Miro, Carlo Bernard
Szereplők: Jay Baruchel, Nicholas Cage, Alfred Molina, Monica Bellucci, Teresa Palmer, Toby Kebbell
Forgalmazó: Forum Hungary
Hazai Bemutató: 2010. augusztus 05.
Serényi Krisztián
2010. június 6-án újra megrendezésre kerül az MTV házi, filmes díjátadója, az MTV Movie Awards. Az immár 19. sorszámmal bíró átadót egy igazi komédiás, Aziz Ansari (Dokik, Reno 911!) fogja vezetni, egyenesen Los Angelesből. A csatorna idén három új kategóriát is bevezetett, amelyek a „Globális Szupersztár”, a szépen fogalmazva „Legijesztőbb Alakítás” és a „Legtökösebb/Legmenőbb Sztár” névre hallgatnak.
A díjátadók között olyan nevek lesznek, mint többek között Bradley Cooper, Cameron Diaz, Tom Cruise vagy Jessica Biel, míg a fellépők között hallhatjuk Christina Aguilera-t és Katy Perry-t is. A „gálán” általában kedveskednek néhány film rajongóinak, és kisebb jelenetet vetítenek le egy-egy filmből, idén pl. az Alkonyat 3. részéből, a Napfogyatkozásból is láthatnak majd a rajongók valamit.
Most pedig lássuk a jelölteket:
A Legjobb Csók kategóriában jelöltek Kristen Stewart és Dakota Fanning a „The Runaways” című filmből, Kristen Stewart és Robert Pattinson az „Újhold”ból, Sandra Bullock és Ryan Reynolds a „Nászajánlat”ból, Taylor Swift és Taylor Lautner a „Valentin nap”ból és Zoe Saldana és Sam Worthington az „Avatar”ból.
A Legjobb Harc kategóriában jelölték Beyoncé és Ali Larter összeütközését az „Obsessed” című filmből, míg ellenfelei Hugh Jackman és Liev Schreiber vs. Ryan Reynolds (X-men Kezdetek: Farkas), Logan Lerman és Jake Abel (Villámtolvaj), Robert Downey Jr. és Mark Strong (Sherlock Holmes), Sam Worthington és Stephen Lang (Avatar).
A Legjobb Gonosz címére pályázhat Christoph Waltz (Becstelen Brigantik), Helena Bonham Carter (Alice Csodaországban), Ken Jeong (Másnaposok), Stephen Lang (Avatar) és Tom Fellon (Harry Potter és a Félvér Herceg), míg az egyik új kategória, a Legtökösebb/Legmenőbb Sztár Angelina Jolie, Channing Tatum, Chris Pine, Rain vagy Sam Worthington lehet.
Az immár másodéves Legjobb Mi a Franc? kategóriában jelöltek Betty White mellfogdosása a Nászajánlatból, Bill Murray cameoja a Zombielandből, Isabel Lucas robotnyelve a Transformers 2-ből, Ken Jeong harca a Másnaposakból vagy Megan Fox véres hányása az Ördög búj beléd című filmből. A Legijesztőbb Alakítás díjára esélyes Alison Lohman (Drag Me to Hell), Amanda Seyfried (Ördög bújt beléd), Jesse Eisenberg (Zombieland), Katie Featherston (Paranormal Activity) vagy Sharlto Copley (Distirct 9).
A Legjobb Feltörekvő Színész kategóriájában jelöltek Anna Kendrick (Egek Ura), Chris Pine (Star Trek), Gabouery Sidibe (Precious), Logan Lerman (Villámtolvaj), Quinton Aaron (The Blind Side) és Zach Galifianakis (Másnaposok), míg a Legjobb Vígjátéki Alakítás kategóriájában Ben Stiller (Éjszaka a Múzeumban 2.), Bradley Copper (Másnaposok), Ryan Reynolds (Nászajánlat), Sandra Bullock (Nászajánlat) és Zach Galifianakis (Másnaposok).
A Legjobb Női Alakítás díjára Amanda Seyfried (Kedves John), Emma Watson (Harry Potter és a Félvér Herceg), Kristen Stewart (Újhold), Sandra Bullock (The Blind Side) és Zoe Saldana (Avatar) pályázhat, míg férfi kollégáik Channing Tatum (Kedves John), Daniel Radcliffe (Harry Potter és a Félvér Herceg), Robert Pattinson (Újhold), Taylor Lautner (Újhold) és Zach Efron (Megint 17) a Legjobb Férfi Alakítás díjáért esélyesek.
Az ilyen díjátadók legfontosabb kategóriájában, a Legjobb Film díjáért esélyes az Alice Csodaországban, az Avatar, a Harry Potter és a Félvér Herceg, a Másnaposok és az Újhold. Mindezek közben Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner, Johnny Depp és Daniel Radcliffe a 3. új kategória, a Globális Szupersztár címre pályázhatnak.
Az átadó reményink szerint idén sem lesz eseménytelen és történik majd pár „botrány” illetve meglepetés nyertes (bár szerintem az Újhold fog vinni mindent…), viszont ha Te is kedvet kaptál a szavazáshoz, hogy bebiztosítsd kedvenc filmed/színészed akkor azt megteheted az MTV honlapján. Jó szórakozást.
Serényi Krisztián
2010-ben elérkezett az idő, Rick Riordan 5 részes könyvsorozatának, a Percy Jackson és az Olimposziak első részének a nagyvászonra ültetéséhez. A feladatot nem más, mint maga Chris Columbus rendező vette magára, akinek többet között már a Harry Potter 1-2-t is köszönhetjük. Azonban nem csak emiatt tartják a filmet a következő Harry Potternek, a rendezőn kívül egyezik a villám (csak itt nem a homlokon); a trió együtt vág neki a kalandnak történet, a szép látvány és a könnyed humor. A filmhez nagy- és kevésbé nagynevű színészek is csatlakoztak, úgy, mint, többek között Pierce Brosnan (James Bond filmek), Rosario Dawson (Sin City), Uma Thurman (Kill Bill 1-2), Logan Lerman (A 23-as szám), Alexandra Daddario és Brandon T. Jackson (Trópusi Vihar).
A film (na és persze a könyv) szerint, a görög mitológiában történtek mind igazak, sőt, a mai napig léteznek istenek, különböző szörnyek és miegymások. Így eshetett meg, hogy a nagy triász (Zeusz, Poszeidón, Hadész) egyikének félvér (félig isten-félig ember) gyermeke született. Ez a gyerek pedig nem más, mint Percy Jackson (Logan Lerman), aki egy diszlexiás, kissé hiperaktív és könnyen bajba keveredő tinédzser. Együtt lakik unszimpatikus, alkoholista nevelőapjával, és szerető anyjával (Catherine Keener), egészen addig a napig, amíg menekülnie nem kell egy hirtelen hárpiává (szó szerint) változó tanára elől. Jó barátjával Groverrel (Brandon T. Jackson) és anyjával együtt elindul egy Félvér tábor nevezetű helyre, ahol majd biztonságban lesz a többi, hozzá hasonlóan félvér gyerekkel. Az oda vezető út közben hősünk megtudja, hogy Ő valójában Poszeidón fia, hogy szatírok (nem, most nem azok, akikre gondoltok) igenis léteznek és, hogy Őt gyanúsítják a főisten, Zeusz (Sean Bean) mestervillámának ellopásával. Ha pedig ez még nem lenne neki elég, a táborba lépés előtt anyját megöli a Minotaurusz. Azonban nem sok ideje marad bánkódni, elkezdődnek a kiképzések/oktatások, hogy fel tudjon készülni a rá váró veszélyekre, amiben segítséget a volt tanárának hitt, igazából Kheiron (Pierce Brosnan) nevű kentaurtól kap. Kis idő elteltével azonban kieszeli a tervet, hogy Ő majd vissza fogja szerezni Zeusz villámját az Alvilágból, hogy megakadályozza az Istenek közötti, világot fenyegető háborút és, hogy kiszabadítsa (mégsem meghalt) édesanyját. Ebben segítsége lesz jó barátja Grover és a szintén táborlakó, gyönyörű és harcias Annabeth (Alexandra Daddarino) is. Hárman tehát elindulnak az Alvilágba vezető úton, amely közben hihetetlen kalandokba keverednek; többször majdnem meghalnak különböző mitológiai figurák miatt és megfordulnak a szintén nem hétköznapi Las Vegasban is…
Azt természetesen már tudjuk régóta, hogy tökéletes könyvadaptáció nincs, de azt kell mondanom, hogy a pár kihagyás és változtatás ellenére is, egy nagyon jó film/könyvadaptáció készült. Megtalálhatóak itt a humor, a kaland, a fantasy és a családi filmekre jellemző vonások is, amik ebben a filmben tökéletesen keverednek, miközben egy könnyed kis emlékeztetést kapunk a már régen tanult görög mitológiából is. A színészek jól hozzák karaktereiket (egyedül Pierce Brosnan volt számomra néhol kicsit hiteltelen; és a Percy-t játszó Logan Lerman is több érzést beleadhatott volna abban a jelenetben, mikor megtudja, hogy anyját megölték…). Először féltem, hogy a Grace Klinikából is megismert Kevin McKidd milyen lesz majd, mint Poszeidón, vagy Uma Thurman, mint Medúza, azonban kellemeset csalódtam és mindketten teljesen élvezhetően játszották 
el szerepüket. Rosario Dawson pedig bármennyire is megcsillogtatta a férfinézők szemét megjelenésével, sajnos nem sokat szerepel, pedig nagyszerű kinézete mellett még jó karaktere is volt. A vizuális effektek is nagyon szépek, néhány szörny igazán jóra sikeredett. Jelenetek szempontjából kiemelném a Las Vegasi „epizódot”, amely nagyszerűen van megcsinálva, humoros, jó zenék mennek közben.
Röviden összefoglalva egy nagyon jó fantasy-kaland filmet kaptunk, nem csak egy egyszer-megnézős film lett. Jó utódja a Harry Potternek, és olyan, mint egy könnyedebb Titánok Harca (hamarosan a mozikban).
A sorozat 2. részét már magyarul is olvashatjátok, ha pedig azt is megfilmesítik, szintén nézős film lesz!
Kaland/Fantasy/Családi, 2010, 120 perc
Rendező: Chris Columbus
Forgatókönyvíró: Craig Titley
Eredeti Regény: Rick Riordan
Szereplők: Logan Lerman, Alexandra Daddario, Brandon T. Jackson, Pierce Brosnan, Uma Thurman, Rosario Dawson, Kevin McKidd, Catherine Keener, Sean Bean, Jake Abel, Steve Coogan
Forgalmazó: InterCom
Hazai Bemutató: 2010. február 18.
Serényi Krisztián
Idén, Martin Scorsese (Taxisofőr, Aviátor) rendező, Dennis Lehane egyik nagysikerű regényét, a Viharszigetet szemelte ki, hogy vászonra vigye. A könyv számára egy tökéletes alapanyag, ugyanis nem egyszer mutatott már filmjeiben pszichotikus figurákat (Dühöngő Bika). Filmjének főszerepét a már több filmjében is játszó Leonardo DiCaprio-nak (Tégla, Titanic) adta, aki mellett olyan színészek tűnnek fel a produkcióban, mint Ben Kingsley (Az Utolsó Légió), Mark Ruffalo (Vakság), Jackie Earle Haley (Watchmen) vagy Michelle Williams (Szex telefonhívásra).
A történet szerint, az 1950-es években, egy Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) nevű rendőrbíró és társa, Chuck (Mark Ruffalo) 
egy börtönsziget felé hajóznak. Utazásuk célja, hogy kiderítsék miként szökhetett meg az elmegyógyintézetként működő, rendkívül szigorúan őrzött szigetről az egyik elítélt, bizonyos Rachel Solando. Rachelt, vagy annak holtestét sehol sem találják a szigeten lévő rendőrök, így az ő feladatuk lesz felkutatni a nőt. Kutatásuk során rendkívül sok érdekes dologgal, furcsa intézményvezetőkkel, és valamit titkolni látszó ápolókkal (hogy a mentálisan sérült elítélteket ne is említsük) kerülnek szembe. Ha pedig Teddy-nek még amúgy nem lenne elég baja, szörnyű rémálmok is gyötrik, amelyek nemrég elhunyt feleségének és a múltban történteknek köszönhet… A nyomozás tehát elkezdődik, aminek a vége talán mindent megváltoztat…
Nos, a film egyetlen hibája talán az lehet, hogy egyes nézők, már a film közepe felé rájönnek, hogy mi is lesz majd a befejezés. Azonban ennek ellenére is, de rendkívül élvezhető alkotás született. Az egész filmet belengi a komor, sötét, klausztrofób, világháború utáni időszak jellege. Ezek mellett még tökéletes fényképezést, látványtervezést, és zenei aláfestést kapunk a jobbnál-jobb jelenetek alatt. (pl. Teddy rémálmainak megjelenítése és a visszaemlékezései, egyszerűen lenyűgözőek a képi világot illetően.)
Színészek terén sem lehet rosszat mondani a filmről, akinek Leonardo DiCaprio a Titanic óta még mindig nyálas kisfiúként van titulálva, és a Tégla című film sem győzte meg az ellenkezőjéről, az sürgősen nézze meg a filmet, és be kell látnia, hogy Ő több annál. Legutóbb a Szabadság Útjai című filmben imádtam játékát, és ez most sem változott. Kiváló és összeszedett színészi játékot mutat nekünk, végig nagyszerűen játszik, elhiteti velünk azt, amit kell. Mellékszerepekben megcsodálhatjuk többek között Ben Kingsley és Max von Sydow lenyűgöző játékát is, számomra ők ketten voltak még nagyon emlékezetesek. Azonban nem szabad megfeledkezni a Watchmen óta leginkább gyilkosokat/őrülteket alakító Jackie Earle Haley-ről sem (legújabb filmje a hamarosan mozikba kerülő Rémálom az Elm utcában remake), aki ezúttal sem okoz csalódást egy hasonló szerepben. Feltűnik még Michelle Williams és Mark Ruffalo is, akik, hogy röviden fogalmazzak, szintén remekül játszottak.
Egyszóval a hihetetlenül jó színészek játékok, a forgatókönyv, a fullasztó légkör és a valóság és hallucináció határát tökéletesen egybemosó rendezés/rendező közreműködésének hála egy szinte tökéletes krimi/thriller született, amit szinte biztos, hogy újra fogunk nézni.
Thriller/Krimi, 2010, 138 perc
Rendező: Martin Scorsese
Forgatókönyv: Laeta Kalogridis
Eredeti Regény: Dennis Lehane
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Ben Kingsley, Mark Ruffalo, Max von Sydow, Michelle Williams, Patricia Clarkson, Jackie Earle Haley, Emily Mortimer
Forgalmazó: UIP – Duna Film
Hazai Bemutató: 2010. március 04.
Serényi Krisztián
Láthattunk már eddig is rengeteg olyan filmet, ahol éppen már régi házasokat üldöznek kaszabolós gyilkosok (Elhagyott szoba), hogy aztán majd megoldják házasságbeli problémájukat, vagy csak egyszerűen távozzanak az élők sorából. Vígjátékok terén is ismerhetjük a szépen induló házasságból egyszer csak pokollá változó életet (Szakíts ha bírsz). Egyik újabb ilyen tipusú film, a thriller műfaját erősbítő Pokoli Édenkert, David Twohy (Pitch Black – 22 évente sötétség) rendezésében, és Steve Zahn (Tiszta Napfény), Milla Jovovich (Kaptár 1-3.), Timothy Olyphant (Hitman) és Kiele Sanchez (Mr. Magorium meseboltja) főszereplésével.
Történetünk szerint a frissen összeházasodott Cliff (Steve Zahn) és Cydney (Milla Jovoich) Hawaii szigetére utaznak, hogy eltöltsék mesébe illő nászútjukat. Meg is érkeznek a Paradicsomba, azonban rövid időn belül, a tökéletesnek ígérkező utat hamar beárnyékolja egy nászutasokat gyilkoló pár híre. Ezen az sem segít, hogy különösebbnél különösebb párok, és emberek megjelenése kövezi útjukat. Kis gondolkozás után, mindezek ellenére azonban úgy döntenek, hogy folytatják útjukat a dzsungelen át, az ex-katona Nick (Timothy Olyphant) és a szintén túlélő típusnak mondható párja, Gina (Kiele Sanchez) társaságában. Ahogy négyen egyre beljebb haladnak a gyönyörű dzsungelben, egyre kevesebb emberrel találkoznak, 
míg végül már csak egy folyton elő-előbukkanó furcsa pár, és egymás társasága marad. Cliff és Cydney agya folyamatosan azon jár, hogy talán a velük tartó pár a nászutas gyilkos, azonban ahogy telik az idő, és nő a frusztráció, már semmit sem annak látnak, mint ami. A vége a dolognak, pedig egészen nagy meglepetéseket tartogat…
Nos, igen, most elkezdhetném ecsetelni, hogy milyen jól hozták össze a film végén a készítők fordulatot, de sajnos nem tehetem, különben lelőném a talán kicsit elnyújtott expozíciót és persze a film végét. Így csak annyit mondanék, hogy
bár tetszett a megoldás, de sajnos én már 40 perccel a vége előtt rájöttem, hogy itt biztos ez lesz. Talán túl sok thrillert láttam? Nem tudom. Az igazság az, hogy talán végig mindenkiben három megoldási lehetőség váltakozik, és vagy eltalálják, vagy nem. Számomra ez rontott kicsit az összképen, ezen kívül azonban minden remek volt. Az első ilyen pozitívum maga a helyszín. Egyszerűen lenyűgözően szép tájakat vonultatnak végig a filmen, mindegyik kép elmehetne egy képeslapra vagy turisztikai magazinba. Ahogy beindul a film, az akciójelenetek is kellően pörgősek és véresek, jó vágások és beállítások váltakoznak. Színészi szempontból sem lehet rosszat mondani, Steve Zahn remek, mint Cliff, a kissé félénk forgatókönyvíró, Timothy Olyphant pedig szintén nem panaszkodhat, nagyszerűen hozza a kissé bohókás, Jedi ex-katonát. A filmben inkább az övéké a főbb szerep, Milla Jovovich és Kiele Sanchez „csak” nagyszerűen néz ki, ahol ott vannak, ott jól játszanak, tökéletesen asszisztálnak kollégáiknak. Mellékszereplők tekintetében sincs senki, aki rossz, mindegyikük jól hozza a saját maga kisebb-nagyobb szerepét. Röviden összefoglalva jó kis film ez, nem az a többször meg kell nézni film, de nem is a csak egyszer megnézős thriller lett. Mindenféleképpen megéri a maga másfél óráját, nem fogunk benne nagyot csalódni.
Akció/Thriller, 2010, 90 perc
Rendező: David Twohy
Forgatókönyvíró: David Twohy
Szereplők: Steve Zahn, Milla Jovovich, Timothy Olyphant, Kiele Sanchez, Chris Hemsworth, Marley Shelton,
Forgalmazó: Palace Pictures
Hazai Bemutató: 2010. január 21.
Serényi Krisztián
Joe Johnston (Jumanji, Jurassic Park III.) rendező úgy döntött, hogy a mostanában a vámpírok és zombik által elnyomott vérfarkasokról készít nekünk filmet, az 1941-es évjáratú, Lugosi Béla által megformált farkasember alapján. Valljuk be, erre azért már szükségünk is volt, manapság nem sok vérfarkasos film készül, maximum statisztálnak a filmekben (Újhold) vagy a B-kategóriától lejjebbi alkotásokban szerepelnek. Egyedül az Underworld széria volt ez alól kivétel, de a 3. részben már ott sem valami „nagy számok”. A rendező segítségére színészi szempontból többek között Benicio Del Toro (Sin City, 21 Gramm), Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak), Emily Blunt (Az ördög Pradát visel) és Hugo Weaving (A Gyűrűk Ura trilógia) voltak.
A film a mai horrorokhoz képest egy remekül összerakott alkotás, egyedül egy valami rontotta el a szinte tökéletes összképet. Ez 
pedig nem más, mint maga a teljesen átalakult farkasember kinézete…
De lássuk röviden a történetet. Egy bizonyos Lawrence Talbot (Benicio Del Toro) nevű színész, egyenesen a színpadról érkezik haza a család régi birtokára, öccse halálhíre miatt. Lawrence itt újra találkozik már több éve nem látott, kissé elborult apjával (Anthony Hopkins) és öccse menyasszonyával, Gwen-nel (Emily Blunt). Miután újra feltörnek belőle az anyja halálával kapcsolatos események, a férfi keresgélni kezd öccse múltjában, hogy vajon mit tehetett halála előtt. Teszi ezt annak ellenére, hogy egy fenevad – aki brutálisan gyilkol, és emberfeletti ereje van – öli a falu lakosait. A keresés alatt történiik egy brutális mészárlás és Ő sem ússza meg szárazon. A fenevad megharapja… A következő teliholdkor már Lawrence is átalakul, és szörnyű vérszomját nem tudja kontrollálni. Öl. A falu lakosai és a Scotland Yard egyik nyomozója (Hugo Weaving) is rá gyanakszanak, többek között a múlta miatt, és egy bizonyos családi átkot is emlegetnek. Lawrence tehát nyomozni kezd az átok megtörése és a kor visszafordítása után, ami közben egyre közelebb kerül Gwenhez és lehull a lepel egy szörnyű családi titokról is…
Nos, a film látványvilágára, a hangokra és a színészi játékokra semmi panasz nem lehet, minden szépen össze van rakva, az 1800-as évek végi London városképétől kezdve, a minden egyes csont roppanását hallató átalakulásig. Benicio Del Toro nagyszerű, mint a farkasember, és tökéletesen hozza a múltját szenvedő férfit. Mindkét szerepben nagyszerű. Nála csak Anthony Hopkins nyújt jobb alakítást, aki hol bolondnak mondható, hol pedig egy pszichopata apaként játssza nagyszerűen a karaktert. Emily Blunt nem nagy szerephez jut sajnos a filmben, tehetsége nem nagyon tud átjönni a nézőnek, hol romantikusan kell néznie, hol sírnia kell, hol pedig szomorúan tekint ránk. Ennyiben ki is merül a karaktere, de még így is több szerephez tud jutni, mint a nyomozót alakító Hugo Weaving. Ennek ellenére semelyikük sem kifogásolható, még a mellékszereplők is remekül hozzák a maguk karakterét. A romantikus szál nem mondható túl jónak, szerintem nem is kellett volna a filmbe. Azonban ha lehet ilyent mondani, nagyszerű mészárlások voltak, ezeknél a jeleneteknél csak az átalakulás bemutatása volt jobb. Még sokáig a nézőben marad Del Toro arca, ahogy jön elő az új állkapcsa és a csontjai, miközben vér folyik és bőr szakad. Igazi horror rajongóknak való jelenetek ezek. Bár ne lenne a végkifejlet olyan, mint a Denacius D című film Jeti-je… Be kell, hogy valljam, számomra ez rontott a filmen. Azonban mindezek ellenére, egy jó kis vérfarkasos horror született, amit csak ajánlani tudok a (főleg a műfajbeli) rajongóknak.
Horror/Thriller, 2010, 100 perc
Rendező: Joe Johnston
Forgatókönyvíró: Andrew Kevin Walker és David Self
Szereplők: Benicio Del Toro, Anthony Hopkins, Emily Blunt, Hugo Weaving, Art Malik
Forgalmazó: UIP-Dunafilm
Hazai Bemutató: 2010. február 11.
Serényi Krisztián
1980-ban Alan Parker elkészített egy akkoriban elég meghatározó, két Oscar-díjjal kitüntetett táncos-zenés filmet, a Hírnevet. A filmben minden megtalálható volt, ami csak kell. Volt benne többek között humor, dráma, hiteles jelenetek és jól kidolgozott karakterek. A film hatására többek pályája és egy hat évadon át futó sorozat is elindult. Várható volt tehát, hogy készülni fog belőle mostanság, amikor is a remake-k korszakát éljük, egy feldolgozás. Ez meg is történt, így majdnem 30 évvel később. Az új filmet Kevin Tancharoen rendező-koreográfus tálalásában kapjuk meg, aki végül is mindent beletett az új verzióba, amik a régiben is benne voltak, csak sokkal kisebb dózisban. Igazi, az (állítólag) 2009-es elvárásoknak megfelelő, lebutított táncos-zenés film született tehát, ami minden hibája ellenére is, de nagyon tetszik.
A történetünk nem túl bonyolult. Helyszínünk egy New York-i, patinás művészeti iskola, ahova csak úgy özönlenek a tehetséges és a magukat tehetségesnek tartó fiatalok a felvételire. Bár mindannyian mások, egy közös bennük. Mindannyian a legjobbak akarnak lenni saját területükön, és el akarják érni az áhítozott hírnevet. Az iskolába természetesen nem mindenkit vesznek fel, a tanárok gondosan megnézik, hogy ki kerüljön be, ugyanis az elvárások rendkívül magasak. Azonban elérkezik az első tanítási nap, és vele együtt a délelőtti művészeti- és a délutáni általános órák. A diákok iskolai és hétköznapi életét éves felbontásban láthatjuk, minden évből kiemelve pár fontosabb mozzanatot. Eközben ismerhetjük meg jobban fő karaktereinket, többek között a kitűnően zongorázó, ám énekesnőnek vágyó Denise-t (Naturi Naughton), a naiv színészpalántát Jenny-t (Kay Panabaker), a remekül éneklő Marco-t (Asher Book), a mozgásával mindenkit lehengerlő Alice-t (Kherington Payne), a zűrős környezetben nevelkedett Malikot (Collins Pennie), és az életvidám Joy-t (Anna Maria Perez de Tagle). Őket ismerhetjük meg tehát négy évük alatt jobban, velük együtt menetelhetünk, vagy éppen bukhatunk meg a hírnév felé vezető úton, amely korántsem habos torta.
És most legyünk kicsit kritikusabbak és vegyük jobban górcső alá a filmet, 
amelyben, mint ahogyan azt már írtam, van néhány hiba. Egyik ilyen például az, hogy az eredetihez képest 20 perccel rövidebb ez a változat, pedig szerintem egy plusz 10 perc senkinek nem ártott volna meg. Sőt! Lehetőségünk lett volna jobban belemélyedni a karakterek közötti kapcsolatokba, vagy éppen családi hátterükbe, ugyanis a tempó ezen a téren túl gyors, sokszor csak következtethetünk, vagy nézhetünk magunk elé. A másik amit hiányoltam, a főcímzeneként szolgáló Fame című szám filmbe való beépítése, ahogyan azt az eredetiben tették. Ott több száz diák táncolt a számra az utcán, míg itt leredukálták egy vége főcím zenévé, miközben a színészek táncolnak… Nem túl szép dolog. Azonban a színészek többé-kevésbé jók, vannak köztük kiemelkedőek, mint pl. Naturi Naughton aki színésznőként sem utolsó, de énekhangjával aztán mindenkit leterít a földre; vannak olyanok is, akik bár tehetségesek mégis háttérbe szorultak (Kherington Payne) és megtalálhatóak az „új arcokból” álló csapatban olyanok is, akikre 3-4 év múlva már emlékezni sem fogunk. Zenék terén erős a film, az eredetiből pusztán két számot vettek át és újítottak fel, a többi mind a filmhez készült, vagy a jelenetekhez tökéletesen illik. Amik viszont a filmben nagyon erősek, azok kétséget kizáróan a táncjelenetek. Bár mit is várhatnánk egy koreográfusból rendezővé avanzsált embertől? Egyszerűen lenyűgözőek, mind a film közbeni, mind pedig a fináléban összehozott koreográfiák/táncok. Röviden összefoglalva egy lebutított változata ez a régi filmnek, ami azonban „varázsával” mégis megbabonázza a nézőt, és egy jó filmként gondolunk vissza rá.
Zenés/Vígjáték/Romantikus/Dráma, 2009, 107 perc
Rendező: Kevin Tancharoen
Forgatókönyvíró: Allison Burnett és Christopher Gore (Ő írta az eredetit)
Szereplők: Naturi Naughton, Kay Panabaker, Kherington Payne, Aher Book, Anna Maria Perez de Tagle, Collins Pennie, Megan Mullay, Bebe Neuwirth, Charles S. Dutton, Kelsey Grammer, Paul McGill, Walter Perez
Forgalmazó: Fórum Hungary
Hazai Bemutató: 2009. december 10.
Serényi Krisztián
Ruben Fleischer rendezésében idén elérkezett a Haláli Hullák Hajnala című zombi-vígjáték méltó ellenfele, a Zombieland. Amerikában a film tarolt, már rögtön az első hétvégéjén 25 millió dolláros bevételt szerzett a mozikban, és a legtöbb kritikus is méltatja a filmet, amely számomra 2009 egyik legkellemesebb csalódása, csak éltetni tudom a filmet. Nem csoda hát, hogy máris felreppentek a hírek, egy lehetséges 2. részről…
Történetünk szerint lesújtott ránk egy amolyan világvége, és a föld lakosságából 
szép lassan zombik lesznek. Olyannyira elleptek minket a zombik, hogy már nem is érdemes nagyon városokról vagy államokról beszélni, ez egyszerűen már csak Zombieland. És mi mást csinálhat ama maroknyi ember, akik még nem lettek élőhalottak? A válasz egyszerű: szépen legyilkolják a zombikat. Ezt teszi Colombus (Jesse Eisenberg) is, aki különféle szabályainak köszönhetően még mindig életben van, és el akar jutni családjához. Miután kocsi nélkül maradva egymagában kószál az autópályán, összehozza a sors egy keményfejű, macsó zombivadásszal Tallahassee-vel (Woody Harrelson), aki a zombik irtásánál csak a Twinkies nevű amerikai sütit szereti jobban. Tallahassee felveszi a fiút, és együtt folytatják a gyilkolászást. Útjuk során összeakadnak egy sunyi/ravasz testvérpárral, a szexi Wichita-val (Emma Stone), és a 12 éves Little Rockkal (Abigail Breslin), akik szépen lenyúlják a srácok kocsiját és fegyvereit. Kis idő elteltével azonban újra találkoznak, és furcsa módon, de megegyeznek, hogy együtt haladjanak tovább. Ezek után, miközben együtt harcolnak az élőhalottak ellen, vagy csak éppen élvezik a kiüresedett városok apróbb örömeit (mint pl. egy Hollywoodi híresség házában lenni), a kezdetbeli bizalmatlanságot felváltja a csapattá válás. Így most már négyen indulnak el egy vidámpark felé, ami ha minden igaz, teljesen zombimentes…
Ez a film valami zseniális. Mind a történet, mind a zene, a képi világ és a szereplők is tökéletes. Már az elején lévő kis montázsból is lehetett tudni, hogy valami nagyon jóval lesz dolgunk, és igazunk is volt, ugyanis a film telis-tele van humorral, jó ötletekkel és ötletes zombigyilkolászással. Nagyszerű ötlet volt például a készítők részéről, hogy a főszereplő által kitalált szabályokat folyamatosan, amikor csak szükség volt rájuk 3D szerű kiírásban a képernyőre biggyesztették különböző módokon (pl. Első szabály: légy fitt. „Először a dagadtak haltak meg.”). Hasonló remek ötlet volt még az ironikus narrálás, és a hét zombigyilkossága bevágások. A szereplők is nagyszerűek, Jesse Eisenberg remekül hozta a kissé lúzer karaktert, aki ha kell tökös is tud lenni. Woody Harrelson is remekelt, mindenképpen az Ő játéka dobja meg a filmet, mindegy, hogy éppen gyilkol vagy csak a sütijét keresi, Ő tökéletesen játszik. A szerintem legtehetségesebb fiatal színész, Abigail Breslin sem okoz csalódást, üdítő volt látni, hogy most nem egy romantikus vígjátékban játssza a cuki kislányt, hanem pisztolyt fog, és lelő szinte mindenkit. Hasonlóan szuper volt Emma Stone is, és akiről nem lehet megfeledkezni: Bill Murray is. Történt ugyanis, hogy hőseink Bill Murray otthonába törtek be, és legnagyobb meglepetésükre még élve találták. Meg kell, hogy mondjam, ez a rész volt a film legviccesebb jelenete. Tehát a film szerintem egyszerűen tökéletes (zombirajongóknak talán túl kevés az élőhalott és a vér), ha szereted a jó, kicsit véresebb vígjátékokat, akkor mindenképpen meg kell nézned!
Rendező: Ruben Fleischer
Forgatókönyvíró: Rhett Reese és Paul Wernick
Szereplők: Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Emma Stone, Abigail Breslin, Bill Murray, Amber Heard
Forgalmazó: InterCom
Hazai Bemutató: 2009. november 26.
Serényi Krisztián
Végre a magyar mozikba is megérkezik Csupó Gábor második, egész estés mozifilmje a Holdhercegnő, aminek még anno 2008-ban volt a premierje a Torontói Filmfesztiválon. A film alapjául Elizabeth Goudge nagysikerű, The Little White Horse (A kis fehér ló) című könyve szolgál, amely több generáció kedvenc gyermekkönyve volt. A rendező már a Híd Terabithia földjére című filmjében is megmutatta, hogy milyen jól tudja vegyíteni a családi filmek hangulatát és a fantasy-t, és legújabb filmjében sem okoz csalódást. A magyarországi helyszínekben is bővelkedő (pl. Pilis) filmben, ha jól figyelünk, felfedezhetünk pár hazai színészt is, többek között Barabás Kiss Zoltánt, aki a főgonosz, Tim Curry jobbkezét alakítja.
A történet főszereplője egy 13 éves kislány Maria Merryweather (Dakota Blue 
Richards), aki apja halála után nevelőnőjével, Miss Heliotrope-vel (Juliet Stevenson), kénytelen Moonacre Valleybe költözni nagybátyjához, a rideg és mogorva Sir Benjaminhoz (Ioan Gruffudd). A kislány örökségül csak egy ósdi, poros könyvet kap, amely két család, a Merryweatherek és De Noirok között lévő viszályt írja le, és amelyet Sir Benjamin a lány megérkezése után rögtön el is vesz tőle. A Völgyben töltött napjai közben Maria egyre több furcsaságot vesz észre a házban (oroszlán tükörképű kutya, magától játszó zongora), majd később arra is rádöbben, hogy Ő az utolsó Holdhercegnő és neki kell megakadályoznia, hogy a Völgy elpusztuljon az 5000. holdtöltével. Tehát a lány felveszi a harcot a gonosz De Noirok ellen és belevág élete legnagyobb, veszélyekkel teli kalandjába, amelyben többek között Loveday (Natascha McElhone), a De Noir család kitagadott tagja is segítségére lesz…
A film nem okozhat sok csalódást a nézőknek, minden korosztály találhat benne olyan dolgot, ami miatt tetszeni fog neki az alkotás. A film látványvilágára csak egy szó van, ami nem más, mint a gyönyörű. Lenyűgözőek a tájak, a díszletek, a helyszínek, és azok a jelenetek is, ahol a könyvben történtek megelevenednek. Tehát sem a vizuális trükkökben, sem pedig a díszletekben nem lehet kivetnivalót találni, és ehhez jönnek még a nagyszerűen elkészített jelmezek és a filmhez tökéletesen passzoló zene is. A színészek is többnyire jól játszanak, a Mariát játszó Dakota Blue Richardsot már az Arany Iránytű című borzadályban is láthattuk, és ahogy ott is, ebben a filmben is jól játszik, szép pályát is befuthat majd. Ioan Gruffudd is remekül hozza az először utálható, megkeseredett férfit, aki később viszont már újra a régi, szerelmes férfi lesz, és a többiek – Tim Curry, Barabás Kiss Zoltán, Juliet Stevenson, Augustus Prew – is hitelesen játszanak, egyedül Natascha McEehone-ban csalódtam kicsit, sokszor teljesen hiteltelen volt a játéka. Ennek ellenére a film még teljesen élvezhető, nagyon kellemeset csalódtam benne. Tehát Csupó Gábor új filmjében tényleg nagyszerűen van vegyítve a fantasy, a kaland, a romantika és a humor, amik keveredéséből egy nagyszerű családi film lett.
Fantasy/Családi/Kaland/Romantikus, 2009, 94 perc
Rendező: Csupó Gábor
Forgatókönyvíró: Lucy Shuttleworth és Graham Alborough
Szereplők: Dakota Blue Richards, Ioan Gruffudd, Juliet Stevenson, Natascha McElhone, Tim Curry, Barabás Kiss Zoltán, Augustus Prew, Szatmári György
Forgalmazó: Hungarycom
Hazai Bemutató: 2009. november 19.
Serényi Krisztián
A Család kicsi kincse három producere, és Christine Jeffs rendező közös munkája, a Tiszta Napfény (Sunshine Cleaning) is elérkezik a hazai mozikba idén novemberben. A film egy átlagos család ügyes-bajos életét mutatja be, olyan nagyszerű színészek közreműködésével, mint Amy Adams (Bűbáj, Kétely), Emily Blunt (Az Ördög Pradát visel) vagy Alan Arkin (A család kicsi kincse).
A film főszereplői egy család, Lorkowski-ék, akik közül szinte senki sem tud normálisan boldogulni az életben. A család tagjai Rose (Amy Adams), a valaha népszerű, vezető pompom-lány, aki mára már csak egy gyermekét egyedül nevelő anya, pocsék munkával, önbizalomhiánnyal és középiskolai barátjának alkalmi szeretője. Ha ez pedig nem lenne elég neki, a tanárok szerint fiának, Oscarnak (Jason Spevack) speciális nevelésre lenne szüksége. Testvére Norah (Emily Blunt), egy folyamatosan munkát kereső lány, aki folyton öngyilkos édesanyjukra gondol, miközben napról-napra éli életét. Apjuk Joe (Alan Arkin) sem egy mintaapa, folyamatosan hitegeti unokáját és sikertelenül próbál mindenféle termékek eladásával boldogulni az életben. Egyik nap, miközben Rose szeretőjével (Steve Zahn) van, a férfi ad neki egy tippet, hogy mivel kereshetne könnyen pénzt. Rose bele is vág az üzletbe, és ezentúl testvérével gyilkossági helyszíneket fognak takarítani. A Sunshine Cleaning nevű vállalkozásuk eleinte döcögősen indul, de ahogy kezdenek jobban hozzászoknak a véres helyszínekhez, egyre jobb lesz a kapcsolatuk is. Innentől kezdve pedig bepillantást nyerhetünk a vállalkozás virágzásába és a családtagok külön, sokszor drámával teli életébe is…
Már az elején leszögezném, hogy a film egy dráma, abból a fajtából, ami szinte 
teljesen nélkülözi a viccesebb jeleneteket. A film sodrása elég lassú, és sajnos semmi olyan nagyobb dolog, ill. csavar nem történik benne, amitől igazán szomorú lehetne. Egyszerűen csak egy olyan család történetét láthatjuk, akik próbálják élni sokszor boldogtalan életüket, miközben vagy jobb, vagy rosszabb dolgok történnek velük. Valljuk be, hogy a Család kicsi kincse producereitől valami jobbat vártunk volna. Ami miatt a film viszont mégsem lesz rossz, az a színészek munkája. A szerencsére tényleg egyre felkapottabb Amy Adams nagyszerűen hozza Rose, a régen népszerű, de mostanra már csak boldogtalan nő karakterét, játéka lenyűgöző és életszerű, nincs benne semmi hiteltelen. Ugyanez a helyzet a Norah-t alakító Emily Blunttal is, hitelesen játssza a folyamatosan édesanyja emlékét hajszoló, önmagát kereső lányt. Alan Arkin pedig csakúgy, mint a már sokszor emlegetett A család kicsi kincsében, itt is nagyszerűen alakított, nem lehet játékára semmi panasz. A többi (mellék)szereplő is remekül hozza a saját karakterét, ki lehetne emelni az Oscart játszó Jason Spevackot, aki jól hozza a tényleg nagyon aranyos és kicsit zakkant kisfiút; és Clifton Collins Jr.-t, mint a segítőkész tisztítószerboltost. Egyszóval nem más ez a film, mint egy egyszer megnézős dráma, amit a színészi alakítások húznak fel.
Dráma/Vígjáték, 2008, 90 perc
Rendező: Christine Jeffs
Forgatókönyvíró: Megan Holley
Szereplők: Amy Adams, Emily Blunt, Alan Arkin, Jason Spevack, Steve Zahn, Mary Lynn Rajskub, Clifton Collins Jr.
Forgalmazó: Budapest Film
Hazai Bemutató: 2009. november 12.
Serényi Krisztián
