Bláthy iskolaújság

Hosszú idő óta tapasztaljuk, hogy írásaitok egyre nehezebben olvashatók! Évről-évre romlik az írásképetek, ezáltal nehezen értékelhető érdemben a dolgozatotok.

Szeretnénk ezen változtatni, ezért a A Csepel- Sziget Műszaki Szakközépiskola pályázatot hirdet, amelynek célja a szép, kézzel írásra való ösztönzés.

Az Egyesült Államokban immáron 42 államban nem tanítják a folyóírást a gyerekeknek, az alapkövetelmény a tízujjas gépelés lett, melyet harmadikos kortól oktatnak. Az indok: a számítógépek korában nincs szükség a folyóírás oktatására, a gyerekek pedig fognak tudni nyomtatott betűvel írni. Michele Hanson a Guardian újságírója szerint az írástanítás megszüntetése a civilizáció végét jelenti: „Búcsút mondunk a tökéletesített kéz-szem koordinációnak, az egyéniségnek, a személyes érintkezésnek, a naplóknak, a köszönő és a szerelmes leveleknek, a finommotorikus mozgásnak, a kommunikációnak azokkal, akik nincsenek odatapadva a monitorhoz, és a kimondottan szép dőlt betűs kézírásnak.”

Ezen az állapoton szeretnénk változtatni, elkerülni az amerikai veszélyt, ezért fölhívjuk figyelmeteket a szép, olvasható írás fontosságára. Minél többen csatlakozzatok!

Pályamunka: Ravasz László: A magyar könyv című írását várjuk kézzel írva iskolánkba.

Határidő: 2012. február 22.

Postázási cím: Csepel – Sziget Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
1211 Budapest, Posztógyár út 10. ( Humán munkaközösség)

Formátum: Kérjük, a résztvevőket írják rá pályamunkáikra, a pontos nevüket, osztályukat, iskolájuk nevét.

Fordulók: A február 22-ig beérkező pályamunkákból a legjobb jutnak tovább a döntőbe, amelyet a A Csepel- Sziget Műszaki Szakközépiskolában rendezünk meg, 2012. március 21-én.

A lemásolandó szöveg:

Ravasz László: A magyar könyv
Lelkem és a nagy világ ‘között közvetítő a test. A világról minden híradás
és minden ismeret a test érzékszervein át érkezik a lélekbe, és a lélek minden
üzenete, visszaütése a test közvetítésével kerül ki és épül bele a világba. A
léleknek legfőbb gondja, hogy a megérkezés csodálatos kapuit minél szélesebbre
tárja és kifelé siető üzenete it és parancsait minél messzibbre, minél biztosabb
úton küldje el. Miféle eszközökkel éri el ezt?
Legfőbb eszköz a szó. Szó útján tanulom meg azt, hogy mi a világ
körülöttem, tehát minden tanításnak, felvilágosításnak, kijelentésnek hordozó
anyaga a beszéd.
A szó teremtésbeli tökéletességének egyik biztosítéka az, hogy
hihetetlenül hajlékony érzelmi és értelmi változások kifejezésére. Nagy csodája
a szaporasága is: az, hogy özönlik, árad, mintha millió forrásból bugyogna fel;
pillanatonként születik, évezredekig él; magában is mindenik külön világ és
külön történelem; mégis együtt alkot egy olyan óriás jelképrengeteget, amihez
foghatót az emberi lélek sehol sem tudott alkotni: a nyelvet.
De a legcsodálatosabb tulajdonsága a szónak az, hogy hangteste parányi
élő részekből áll. A szavakat fel lehet osztani olyan végső egységekre, amelyek
minden nyelvben azonosak vagy hasonlók, mert az emberi testnek és léleknek
alapvető megrezdüléseit változtatják át hallható zengéssé. A szónak ez a parányi
része a hang.
Kibeszélhetetlenül nagy felfedezés volt, mikor a hangot egy kis finom
jelben kiábrázolták. Ez az ábra a betű. Lehet, hogy pálcára rótták, téglára
égették, viaszba karcolták, pálmalevélre írták, de meg volt örökítve a világ
legtűnőbb, legröppenőbb tündére. A betűk megszületésével kész volt az írás, ez
a legvarázslatosabb, legkülönösebb emberi mesterség, amely egyszerre láthatóvá
tette a nyelvet, az időből a térbe helyezte át, s a pillanat gyermekét, az élő
beszédet késő századokra, évezredekre megörökítette.
Így született meg a könyv. Valaki azt mondta, hogy a világon a
legkülönösebb és legcsodálatosabb találmány: a könyv. Eredetét a népek
hitregékből származtatják: úgy támadt, mint a tűz, kenyér, a kard és az oltár.
Kicsiny nemzetnek, létében fenyegetett, különös eredetű, rokontalan
műveltségű nemzetnek, amilyen a magyar, a könyv százszor fontosabb és
drágább, mint bármely más nagy vagy közösnyelvű nemzeteknek. Magyar
könyvet csak mi írhatunk; nekünk csak magyar könyvet írhatnak, s a magyar
könyvet csak mi olvashatjuk el. Mi a magyar könyvért születünk és élünk, s a
magyar könyv értünk születik és csak bennünk él.