A hagyományok szerint a szilveszteri és újévi szokások, babonák összefonódtak, hiszen mindegyik arra volt jó, hogy az új évre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsoljanak.
Nagyon sok hiedelem vonatkozik az étkezésekre, egy középkori babona szerint szilveszterkor nem szabad mindent megennünk és akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. De ha már eszünk, akkor válasszuk a disznóhúst mert a disznó előretúrja a szerencsét. Ellenben tilos baromfit enni, mert a tyúk hátrakaparja a szerencsénket. A közhiedelem szerint, a hal szerencsét hoz, de ez csak a folyó menti vidékeken igaz – Budapesten is – így tehát ahány pikkely, annyi pénz, máshol viszont a hallal együtt elúszik a szerencsénk. Rétessel a szerencsénket hosszúra nyújthatjuk és az egész kenyeret is ilyenkor kell megszegnünk, hogy egész évben legyen kenyerünk. Lencsét azért kell ennünk, hogy egész évben tele legyen a pénztárcánk.
Ezen az éjszakán a jóslatoknak is fontos szerepük van, különösen sok jövendölés vonatkozik a szerelemre.Régebben a házaknál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leány, aki megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben. Ha azt is tudni akarjuk ki lesz a férjünk, akkor házi gombócokat kell készítenünk, amibe gondosan becsomagolt papírokat kell rejtenünk rajtuk a férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét. Egy másik praktika szerint ólmot kell olvasztanunk, majd hideg vízbe csepegtetve megnézzük, hogy milyen betűt formáz a vízbe cseppenő fém, így megtudhatjuk a leendő férjünk nevének kezdőbetűjét. A kevésbé ügyeseknek az az egyszerű tipp maradt, hogy tegyenek férfinadrágot a párnájuk alá és megálmodhatják ki lesz a párjuk.
A legtöbb babona az időjóslással volt kapcsolatos, hiszen a legtöbb ember megélhetését a föld jelentette. Nem tudom a megváltozott időjárásnak köszönhetően mennyire állnak még a jóslatok, de egy próbát megér. Ha az újév első napján süt a nap, akkor egész évben szép időre lehetett számítani. Ha csillagos az ég, akkor rövid lesz a tél. Ha újév éjjelén piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő. A csapadék eloszlásáról pedig úgy tájékozódhatunk, hogy 12 gerezd fokhagymába sót teszünk, s amelyik gerezd reggelre nedves lesz, akkor az annak megfelelő hónapban esős vagy éppen havas idő várható, sok csapadékra lehet számítani.
Újév napjára is van néhány babona: Újév napján semmit, még a szemetet se vigyük ki a házból, mert a hagyomány szerint “elszáll a tehén haszna”. Úgy cselekedjünk, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év is, ezért igyekezzünk nem összeveszni senkivel. Régen szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, “elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt. Azonban, ha nem sikerült a friss vizes fürdés, és betegek vagyunk elsején nem szabad orvost hívni vagy orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.
Az sem mindegy, ki látogat meg minket elsőként az újévben, ha az első látogató nő, nem sok jóra számíthatunk, de ha férfi csenget be elsőnek azon a napon, az sok szerencsétjelent. És honnan ered a durrogtatás, a tűzijáték és a trombitaszó? A nagy zajkeltéssel egyesek szerint el lehet üldözni a gonosz és rossz szellemeket.
A hazai szokások után nézzünk kicsit körül a nagyvilágban: 
Japánban a fenyődíszt az év utolsó napjáig kint hagyják az ajtónk, mert ez szimbolizálja, hogy maguk mögött hagyják az előző év minden búját baját és az új évet tiszta lappal kezdik.
Hollandiában szilveszterkor amerikai fánkot kell enni, mert ez áldást hoz a házra. Szerintük ugyanis a gyűrű alakú sütemény biztosítja, hogy a szerencse is, akárcsak a kör, végtelen legyen.
Ha az új évben egzotikus helyre szeretnénk utazni, akkor a mexikói hagyományokat kell követnünk, szilveszter éjjel egy bőrönddel a kézben kell sétálni egy kört, ezzel biztosítjuk, hogy jövőre messzi tájakra jutunk el.
Görögországban is hagyománya van az ételbe rejtett szerencsének. Az ottani emberek újév napján vasilopitát sütnek, aminek belsejébe pénzérmét rejtenek. Aki megtalálja tányérján a pénzt, egész évben szerencsés lesz. Érdekesség, a görögök az új esztendőt nem január 1-jétől, hanem az ortodox naptár szerint, január 6-ától számolják.
A spanyoloknál az év utolsó napján, amikor az óra éjfélt üt, gyorsan meg kell enni egy tucat szőlőszemet. Egyet, minden egyes ütéskor. Ha valaki mindet le tudta nyelni ennyi idő alatt, 12 hónap boldogságra számíthat a következő évben.
A latin-amerikai országokban az emberek sárga ruhát viselnek hiszen szerintük ez az árnyalat, amelynek tónusa a legközelebb áll az aranyéhoz, a következő évre gazdagságot hoz nekik.
Te milyen szokásokat tartasz szilveszterkor?
Forrás: stop.hu, fertopart.hu
A karácsonyi szokásokban és hiedelmekben megőrződtek a téli napfordulóhoz, az évkezdethez és Jézus születéséhez fűződő hagyományok.
December 24-én, Ádám-Éva napján adták elő az ún. paradicsomjátékot, amelyben a bűnbeesés történetét jelenítették meg. Ezen a napon szigorú böjtöt tartottak és a karácsonyi vacsorát az éjféli mise után fogyasztották el. A háziasszony mindent előre kikészített, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztania. A család együtt imádkozott és elsőként mézbe mártott fokhagymát, diót ettek. A fokhagymának gonoszűző szerepet tulajdonítottak. Az alma is elmaradhatatlan volt a karácsonyi asztalon, egy almát annyi felé vágtak, ahány tagja volt a családnak és együtt elfogyasztották a család összetartását erősítve. A szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma a család egészségét biztosították. A néphit szerint, ha karácsonykor babot, borsót, tököt, mákos gubát, halat esznek, akkor a következő évben bőségben lesz részük. A családtagoknak mindenből kellett enni, inni. Szokás volt a család halottainak is megteríteni és minden ételből egy keveset tányérra tettek. Karácsonykor dióval jósoltak, a tálból kivett jó dió egészséget, a rossz betegséget, bajt jósolt. A karácsonyi vacsora után a morzsát nem szabad kidobni az ünnep végéig, mert megóvja a ház lakóit a betegségtől. A szemetet sem ajánlatos kivinni a házból, mert a szeméttel a szerencse is távozik. A néphit szerint söprögetni is csak az asztal alá szabad.
Az asztal egész héten át terítve volt minden háznál, hogy a látogatókat, köszöntőket is megkínálják. A karácsonyi asztalra vagy alá, vagy a közelébe helyezett tárgyaknak, eszközöknek különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. Mágikus erejűnek tartották pl. a karácsonyi abroszt, később sütőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen, és a kenyér is megkeljen. A karácsonyi abroszt advent csendjében hímezték az asszonyok. Az asztal alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, így a házakat a betlehemi istállóhoz hasonlatossá tették. Ezt a szénát, vagy szalmát karácsony után az állatok alá helyezték vagy megetették velük, hogy szaporák, egészségesek legyenek. Az asztalra vagy alá magvakat is raktak, a következő évre jó termését, a bőséget varázsoltak.
Karácsony napján szokás volt házról-házra járni családostul, ilyenkor a harag is megszűnt, mert bocsánatot kértek és megbocsátottak egymásnak az emberek. A szeretet ünnepét a család békességben töltötte együtt.
A legismertebb karácsonyi népszokás, a betlehemezés. Jézus születésének történetét bemutató egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal járnak házról házra. Szent énekekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.
A tűznek is fontos szerepe volt karácsony éjjelén. A születő fényt jelképezték az égő gyertyák, amit házasságvarázslásoknál is használtak. Az eladósorban lévő lányoknak olyan gyertya fénye mellett kellett öltözködni az éjjeli misére, amelyik már égett egy lakodalmon. A gonosz szellemeket, boszorkányokat különböző zajkeltő eszközökkel űzték el ezen az éjszakán. Advent négy vasárnapján az adventi koszorú gyertyái égtek, hétről hétre eggyel több. Az adventi koszorút fűzfaágakból készítették és a körkereszt szimbólumot is megjelenítették. A körkereszt ősi védelmi szimbólum. A kör az „Anyaisten formája”, a kereszt a „Fiúisten” jele, melynek közepe a megnyilvánult világot, az ember jelképezi. Az alaposztás a világ tér-idő szerkezetének megidézője. A kör középpontja hatalmas energiákat tartalmaz. A világ közepét szimbolizálja. Itt lép be Isten a világba.
A karácsonyi életfa, termőág a karácsonyfa elődje. A megújuló természetet jelképezi. Rozmaring-, nyárfa és kökényágakat kötöttek össze és lefelé a mestergerendára vagy a szobasarokba függesztették fel. Dióval, piros almával, mézeskaláccsal díszítették. Vízkeresztig hagyták a szobába. A karácsonyfa állítás német eredetű szokás az 1920-as évektől terjedt el Magyarországon. A karácsonyi ajándékozás új szokás, régen a karácsonyfa és a rajta lévő édességek jelentették az ajándékot.
December 25-én karácsony első napján munkatilalom volt, csak a legszükségesebb munkákat csinálták meg. Ezen a napon nem főztek, a maradékot ették meg. Egyes helyeken még a hamut és a szemetet sem vitték ki a házból, mert úgy gondolták, hogy a szerencsét vinnék ki a házból. Tilos volt e napon a kölcsönkérés és a kölcsönadás is.
A regölés december 26. és Újév közötti időszakban történt. Férfiak járták a falut, akik termékenységvarázsló énekeket adtak elő. Köszöntötték a háziakat és a lányos házaknál, újdonsült házasoknál „párokat összevarázsló” énekeket is mondtak. A csodaszarvasról is énekeltek, aki égitesteket hordoz, szarvain pedig gyúlatlanul égő gyertyákat tart. A regös a régi magyarok varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A regösök kifordított báránybőr kucsmát és bundát viseltek.
December 27-én, János napjához kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg ember és állatot gyógyítottak vele.
December 28-án aprószentek napján élt a vesszőzés szokása. A vesszőzéshez általában fűzfaágat, korbácst használtak. Óvatosan megcsapkodták a lányokat, asszonyokat, gyermekeket, hogy egészségesek maradjanak.
forrás: Harmonet
A hagyományok szerint a szilveszteri és újévi szokások, babonák összefonódtak, hiszen mindegyik arra volt jó, hogy az új évre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsoljanak.
