Beszámoló az idei vízitúráról
Az idén is sok új barátra tettem szert az iskolából a vízitúra alatt. A sok közös program közelebb hozott minket. Együtt keltünk, ettünk, főztünk és sokat beszélgettünk. Egymás mellett laktunk, s hallgattuk a szomszéd hangos horkolását. Az időnk végig szép napos volt, sokan barnán, de volt aki pirosan ment haza.
Mikor reggel felkeltünk, terített asztal várt minket, hogy feltöltsük magunkat sok-sok energiával, a nagy evezésekhez. Bejártuk a Szigetköz minden kis rejtett zugát, még olyan helyekre is bemerészkedtünk, ahol egész szúnyog hadseregekkel kellett megküzdenünk. De megérte, mert a táj szépsége elragadó volt. Rengetek madarat láthattunk, Kárókatonát, Hattyút, Tőkés récét, még védett Szürke gémet is. A vízből kézzel kihalászva fogtuk a markunkba, a fiatal törpe harcsákat. Izgalmas utakat jártunk be mindennap a csillagtúra alatt. Egyszer a köves bukógátakon egyensúlyozva cipeltük át a kenukat. Máskor meg nyugodt tiszta vizű tavakon hajókáztunk és csodáltuk az élővilágát, akár több méter mélybe tekintve is.
Kirándultunk egyet a Dunakiliti víztározó és duzzasztóműhöz, amit még 1978-ban kezdtek építeni, hogy a vizet egy mesterséges csatornán a szlovákiai Bős-i erőműbe vezessék. De sajnos az elterelés következtében a Szigetköz hullámtéri mellékágrendszerében a medrek nagy része kiszáradt. Ezért kialakították – vízpótlás céljából – az ettől nem messze található fenékküszöböt, így Szigetköz visszanyerhette éltető erejét, a vizet.
Az evezés fáradalmait, a kempingnél található kalandparkban vezettük le, és 4 méter magasan másztunk a köteleken a fák között, mint a majmok. Páran a falmászási képességüket is megvillogtathatták.
Esténként a napot mindig a közös vacsorával zártuk, melyet mindenki segítségével, együtt készítettünk el, a szabad ég alatt. Utána, míg nem teljesen el nem fáradtunk, beszélgettünk a tábortűz mellett.
Szerintem mindenki rengeteg kellemes élménnyel gazdagodott. A túravezetés meg szuper volt, bár a hajókhoz adhatnának párnákat is legközelebb, merthogy – gondolom – mindenki türelmetlenül várja a következő évi vízitúrát,és bízunk benne,hogy most, talán eljutunk a Drávára,de ha nem akkor,a Szigetköz visszavár minket!
Jeszenszky Anna Róza
11.C