Elvált szülők gyermekének világnapja – augusztus 17.
Magyarországon köztudottan igen sok a válás. A magas statisztikai adatok azt sugallhatják számunkra, hogy azok a házaspárok, akik a válás mellett döntöttek, azok talán könnyelműségből, megfontolatlanságból, sőt talál felelőtlenségből jutottak arra az elhatározásra, hogy számukra a válás lehet a legmegfelelőbb megoldás.
Biztosan akadnak olyan párok, ahol a válás egy elhamarkodott lépés döntése, de nem ez a jellemző. Az emberek többségénél ugyanis a válás nagyon nehéz és keserves döntés eredménye. A legtöbb párnál legutolsó elhatározásból történik a válás, akkor, amikor már tényleg nincs más lehetőség, és érzik, hogy házasságuk olyan mély válságba jutott, ahonnan már semmilyen más kivezető út nincs, csak a válás. A válás keserűségét nagyon komolyan megszenvedik, nagyon nehezen élik át az emberek.
A pszichiátriai betegek, a pszichiátriai kezelésre szoruló emberek közt magasabb az elváltak aránya, tehát a válás megbetegítheti a pszichét.
A válás kapcsán átélt kudarc megnehezíti a későbbi kapcsolatteremtést, illetve ha mégis sikerül kialakítani valakivel 
egy komolyabb kapcsolatot, akkor az elvált emberek többnyire nehezebben nyílnak meg, nehezebben adják át magukat a kapcsolatnak, hiszen félnek attól, hogy a kapcsolat ismét válással végződhet. A válás tehát igen mély sebet ejt az emberek lelkében, mely erősen kihat a további életre.
Egy stabil párkapcsolat -melynek nem kell feltétlenül házastársi kapcsolatnak lenni- megvédi az embereket a nagyobb lelki sérülésektől, harmonikus, kiegyensúlyozott lelki állapotot teremt. Ám a válás megszünteti ezt a párkapcsolati harmóniát, védelmet, és utat nyit az elhajlásra, utat nyit a deviáns viselkedésre.
A válás mindenképpen egy stresszhelyzettel jár együtt, amely -mint köztudott- a testet és a lelket is egyaránt emészti.
A válás kapcsán mindenki sérül. A válás lelki sérülése az nem embertípustól függ, hanem ettől az egész válási szituációtól.
A válás elmaradhatatlan velejárója a lelki sérülés, mely -jó esetben- az idő haladtával meggyógyul, rendbe jön. A válás fájdalma, a válás lelki sérülése hasonlítható ahhoz, amikor egy közeli rokon, közeli ismerősünk meghal. Egyfajta gyászt él meg az elvált ember. Az elválást adott esetben nehezebb feldolgozni, mint a halált, hiszen a halállal, a temetéssel lezárul valami, illetve valaki, akivel személyes kapcsolat már nem lehetséges. Ám az elvált személy él, sőt bizonyos esetekben szükséges kapcsolatot tartani a másik féllel, ami megnehezíti azt, hogy érzelmileg elszakadjunk tőle. Ha az ügyvéd kimondja a válást, avval még nem szűnik meg létezni a másik.
A válás nehézsége könnyebben átvészelhető, ha nem titkoljuk magunk és mások előtt a lelki sérülésünket, ha nem játsszuk el azt, hogy mennyire erősek vagyunk, és úgy átvészeltük a válás nehézségeit, hogy észre sem vettük az egészet. Éljük meg a válás keserűségét, ez segít lezárni egy korszakot, hogy nyithassunk egy új felé.
A válás, mint tudjuk nemcsak a felnőtteket, de a gyerekeket is nagyon megviseli. Előfordul, hogy a szülők előbb túlteszik magukat a megrázkódtatáson, talpra állnak, és rászánják magukat egy újabb kapcsolatra. A gyerekek sokszor nehezebben dolgozzák fel a válást, egyformán ragaszkodnak mindkét szülőhöz, és szeretnék, ha újra együtt lenne az egész család. Erre azonban kevés esély látszik, ha az egyik fél bejelenti új társat talált. A gyereknek nemcsak egy új helyzethez, hanem egy új személyhez is alkalmazkodnia kell, ezért a szülőnek minél türelmesebbnek kell lennie.