Nagymamák világnapja – július 13.
Kálnoky László
Várakozás
Öregedőben a szív egyre várja,
| hogy valami kimondhatatlan, |
| szem és homlok mögötti virradatban |
| kezdődjék ég és föld színváltozása, |
| s éjek, napok titkukról valljanak. |
| Lassan száll fel a fakó boltozatra |
| az elmosódott, lomha nap, |
| s lenn a lapályra sárga fényt vet. |
| Bozótosukban kushadnak az évek, |
| s falánk vadállatarcuk eltakarják. |
| A fölrepedt föld gyűrődéseit |
| a sugarak mint hogyha kivasalnák. |
Az idő nagy békességben telik.
