Minden héten száguldó riporterek járják az iskolát, s ugyanarról kérdezik az embereket. Ha kimaradtál a kérdezősködésből, de szívesen elmondanád Te is a véleményed, akkor írj a kommentekbe!
Van kedvenc történelmi időszakod?
Nekem a II. világháború, mert izgalmas és szeretem a történelmet. Továbbá az 1920-as évek, az akkori divat miatt. (Mokány Zsuzsanna, 13.c)
Ie. 2000, Egyiptom, mert még ma is van feltáratlan emlék. Meg különben is: Csillagkapu, 11 évad – szép örömök. (Gábor Henrietta, 13.c)
Spárta, a 300 c. film miatt. Ők voltak az egyetlenek, akik le tudták győzni az athéniakat. Tetszett a kationai kiképzésük, részt vennék egy ilyenen. (Hornyan Barna, 13.c)
A II. világháború, mert miközben sok rossz dolog történt, az emberek rájöttek, a számunkra alap dolgok, mint víz és kenyér, mennyire értékesek. Megbecsülték azt, amit ma már kevésbé becsülünk, természetesnek veszünk. Továbbá mindenki megmutathatta a saját erejét, pl. a japánok a végsőkig küzdöttek úgy, hogy tudták, elveszítik a háborút, s inkább a nemes halált választották, mint a becsületüket elveszítsék. (Tóth Gergő, 13.c)
Egy indiai orvos, Madan Kataria 1995-ben felfedezte, ha valaki szándékosan nem pedig ösztönösen, önfeledten kezd el nevetni, az ugyanúgy jó hatással van a kedélyünkre, szervezetünkre. Így néhány évvel később lelkes követők meg is alapították a kacagás világnapját, ami szuper lehetőségeket rejt magában. 
Ne essék most szó arról, hogy az együtt nevetés, a közös hülyeség milyen jó dolog, most inkább a kacagás élettani hatásaira fókuszálunk. Biztosan észrevetted már, ha nevetsz, sokkal oldottabbá, görcsmentesebbé válsz, mindenképp oldja a belső feszültséget, bármilyen volt is az eredete. Orvosok kutatták, hogy a nevetés nem csupán csökkenti a stresszt, hanem az immunrendszert is erősíti. Ezzel kapcsolatosak az alábbi írások is:
http://www.pink.hu/lelek/20090619/stresszcsokkentes_kacagassal/
http://freespirit.hu/hu/magazin/ep_lelek/nevess_es_a_vilag_megvaltozik
http://freespirit.hu/hu/magazin/ep_lelek/a_nevetes_aldasa
http://www.nlcafe.hu/nlegeszseg/20090803/gyogyito_kacagas/
Az 1990-es évek dereka óta május első vasárnapja anyák napján kívül egyben hahota-világnap is, amiről a föld számos országában a Távol-Kelettől Európán, Ausztrálián át Amerikáig népes nevető-találkozókkal emlékeznek meg.
A nevetés az ember olyan képessége, amellyel – a beszéddel együtt – egyedüliként rendelkezik a főemlősök közül. A 
cselekvés hátterében olyan egyetemes; fajtól, nyelvtől, bőrszíntől, vallástól, pártállástól, foglalkozástól és iskolai végzettségtől független, félig meddig önműködő fiziológiai folyamat áll, amely szerves része minden emberi kultúrkörnek.
Hogy a nevetés “csoportban csinálva ragályos és vészesen fertőz” – azzal Karinthy: Röhög az egész osztály-a óta mindannyian tisztában vagyunk. Az orvostudománnyal, egészségmegőrzéssel foglalkozó kutatók azonban évtizedekkel ezelőtt arra is felhívták a figyelmet, hogy a kacagás nemcsak a rosszkedv, de a stressz-okozta ártalmak leghatásosabb ellenszere is – megelőzésre és kezelésre egyaránt megfelelő.
A kacagás “belső kocogás” – hangsúlyozták – ami az egészséges embernek is csupa-csupa jót tesz: kívül-belül megtornáztatja a testet, s már néhány másodpercig tartó kiadós nevetés után is olyan értékre emeli pulzusunkat, mintha nyílt terepen futkároztunk volna. Minden egyes hahota megmozgatja rekeszizmainkat, mellkasunkat, belső masszázsként hat a szívre, tüdőre, gyomorra, szinte valamennyi belső szervre. Nevetés közben kibontakozik a mélyben rejtőzködő, tiszta, gyermeki lelkület, a játékos kreativitás, háttérbe szorulnak a negatív érzelmek, a harag, az irigység, az elégedetlenség, a düh.
forrás: http://www.sulinet.hu
Karinthy Frigyes: RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY
Az ördög bújt az osztályba. Reggel, mikor bejöttünk, új szemétládát találtunk. Szép, nagy szemétláda, politúros. Azonnal kiderült, hogy egész kényelmesen el lehet férni benne.
A szemetet természetesen kiszedjük belőle, és szépen eltrancsírozzuk a tetején. Ehhez művészi ösztön kell. Körös-körül egyenlő távolságban kenyérbelek jönnek: közepére, mint valami dísztárgy, egy nagy darab szalonnahéj. Mindenki rendez valamit: régi vasakat, tollszárakat viszünk a szemétkiállításra, amit belépődíj mellett mutogat a Deckner.
A második tíz percben váratlanul kitör a cédularagasztás. Először Kelemen hátán jelenik meg egy rövid jelentés, mely tudtul adja, hogy az illető önmagát “szamár”-nak minősíti, s ezt minden külön értesítés helyett állandóan reklamírozni óhajtja. Kelemennek aztán bizalmasan megsúgja valaki, hogy elhatároztuk, hogy cédulát ragasztunk Roboz hátára, Kelemen röhög magában, és csakhamar feltűz egy hasonló cédulát Roboz hátára. Roboz már öt perce röhög velünk együtt Kelemen céduláján. Kelemen már fuldoklik, hunyorog a szemével – a röhögés nő, dagad, egyre vidámabb lesz, orkánná fajul -, de minél jobban röhögnek ők egymáson, mi annál jobban röhögünk őrajtuk.
Aztán a következő dolgot találja ki valaki. Az ember odamegy például Auerhez, aki szorgalmasan ír valamit; lihegve nekiszalad, lázasan, örömtől feldúlt arccal – kapkodó hangon karon ragadja. “Gyere, gyere, gyorsan…!” fuldokol és viszi magával. Auer kapkod, nem érti. “Na mi az, mi az, mi történt, hová?” kérdi izgatottan és ijedten, és szedi a lábát. A másik nem felel, lihegve cipeli, keresztülvonszolja a folyosón, felrohan vele a harmadik emeletre. Auer agyán villámgyors iramban többféle lehetőség mozgóképe száguld. A nagybácsija jött meg Amerikából. Az igazgató hívatja, mert konferencia volt, és ott végre megállapodtak a tanárok, hogy ez az Auer egészen kivételes, érthetetlen zseni, amilyent egy században egyet szül csak a korszellem, és azért rögtön ki kell adni neki az érettségi bizonyítványt és ezer korona ösztöndíjat egy nagy beszéd kíséretében, amit a tanári szobában tart az igazgató. A kultuszminiszter hívatja, aki itt van a tanáriban, direkt miatta jött, mert valaki beküldte neki Auer legutóbbi magyar dolgozatát, amit könnyek között felolvastak az országházban, és Auerrel most kezet akar fogni a kormány képviselője. A szabadkézi-tanár hívatja, mert egy gazdag mecénás meglátta az ő “Stilizált levélalak” című szépiarajzát, és harmincezer koronáért meg akarja venni a városligeti Feszty-körkép helyére, amit most elárvereztek. Húszezerért is odaadom, gondolja még hirtelen Auer, amint lihegve felérnek a negyedik emeletre. Ott egyszerre a hírvivő, aki eddig egy szót se szólt, elereszti Auer karját, és szép lassan megindul lefelé. Auer csudálkozva utánafordul, a lépcső alján már ott áll az egész osztály és röhög. Auer egy percig áll, marhák, mondja, aztán dühösen indul, szégyenszemre lefelé, két perc múlva már ő röhög legjobban, mikor Robozzal csinálják végig ugyanazt.
Közben Wlach a táblára lerajzolta Kökörcsin tanár urat, alsónadrágban, de különben cilinderrel a fején, amint II. Józsefnek jelentést tesz az Osztály magaviseletéről. II. József az orrát piszkálja, és egy üveg Zacherlint nyújt át Kökörcsinnek, aki köszöni alássan, és jót húz az üvegből.
Zajcsek ordít, hogy őt nem hagyják tanulni, végre fogja magát, beül az új szemétládába, magára húzza a fedelet, és orrhangon énekel. Wlach jelt ad, egyszerre mindenki elhallgat és feláll. Zajcsek rémülten dugja ki fejét, azt hiszi, a tanár jött be. Vad röhögés. Zajcsek megvetően kiköp a ládából, és undorral magára húzza a fedelet.
Hanem most tényleg belép Kökörcsin. Halálos csend: egyszerre mindnyájunknak eszébe jut Zajcsek, aki a szemétládában ül. De Zajcsek másodszor már nem hagyja becsapni magát, nem mozdul.
És most rettenetes óra következik. Az egész osztály egyetlen, hullámzó rekeszizom, amit képtelen erőfeszítéssel szorít le a halálos röhögés. A fojtott röhögés forróláza lüktet a vérvörös arcokon, és a halántékok kidagadnak. Mindenki a pad fölé hajol. A csönd, melynek fenekén egy esetleges kipukkadás borzasztó réme vonaglik, ingerlően zúg a fülünkben. És vannak elszánt, vakmerő gazemberek az utolsó padokban, akik még feszítik a kritikus hangulatot. A kis Löbl lebújt a padok alá, négykézláb mászkál kényelmesen, körös-körül mászta az osztályt, és egyenként megfogta a lábunkat. A szemétláda gyanúsan mozog. Kökörcsin emelt hangon fejtegeti II. József érdemeit; hátulról meglöknek, egy hang súg rekedten a fülembe “vigyázz, jön a pad alatt Löbl, már a negyedik pad alatt van!” Mindenki felhúzza a lábát a padra: a szájunk reszket a röhögéstől, kétségbeesetten próbálok figyelni, hogy másra tereljem a fantáziámat. Kökörcsin lelkesen magyarázza, milyen szép dolog volt II. Józseftől, hogy egy tollvonással visszavonta összes rendeleteit. Az anyja második Jóska!! – mondja Eglmayer az utolsó percben hihetetlenül mély gyomorhangon. Auer élesen felszisszen: – Löbl most ért odáig, és belecsípett. Nézd, mondja valaki mellettem, Kökörcsin egyik lába rövidebb, mint a másik.
A szemem majd kiugrik. Most… most vége… még egy pillanat… robban… Ebben a percben a tanár a következő viccet csinálja:
- Auer… mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?
Soha még bohózatírónak olyan hatása nem volt közönségére. Mint gátját áttépő áradat: harsan fel a röhögés. Percekig röhögünk, felszabadulva, hörögve. A tanár csodálkozva néz, és elnézően mosolyog – magában megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van neki.
A nevelői közösségek Nemzetközi Szövetségének magyar tagszervezete, a Nevelőotthonok Magyarországi Egyesülete kezdeményezésére először 1990. május 7-én tartották, a továbbiakban pedig az Anyák Napja utáni hétfőn rendezik meg. Azokról szól ez a nap, akiknek mivel anya nélkül nőnek fel, hiányzik életükből az egyik legfontosabb kötelék és szeretet-forrás, amely csak részben pótolható, de sohasem helyettesíthető.
Olvasnivaló: http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=15673
1991. május 3-án tették közzé a Windhoek Nyilatkozatot, amelyben az afrikai népeknek a független sajtóhoz való jogát fogalmazták meg. Az ENSZ ekkor ezt a napot nyilvánította A NEMZETKÖZI SAJTÓSZABADSÁG NAPJÁvá. Ezen a napon világszerte megemlékeznek azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük közben gyilkoltak meg vagy akiket munkájukban akadályoztak.
Minden héten száguldó riporterek járják az iskolát, s ugyanarról kérdezik az embereket. Ha kimaradtál a kérdezősködésből, de szívesen elmondanád Te is a véleményed, akkor írj a kommentekbe!
E heti kérdésünk a végzősöknek szólt:
Hogy érzed magad, hogy vége a sulinak? Hogyan tekintesz a jövőbe?
Tetszik a suli, tetszik az is, hogy elköltöztünk a Bécsi útra, annyira tetszik, hogy az öcsém is ide jött tanulni, neki is ajánlottam. Az is pozitívum, hogy sok programot látok kiírva, bár én kevesen veszek részt, mert sokat kell tanulni az érettségire. Az időt szívesen visszapörgetném újra 9.-re, kezdeném elölről, aztán megint visszapörgetném stb. Sok baráttal, tudással, érzelmekkel gazdagodtam, sőt, egy barátnővel is. (Tóth Gergő, 13.c)
Megosztott a véleményem. Otthon sokat nyaggatnak, hogy tanuljak többet az érettségire, de én bízom magamban. Az viszont nagyon klassz, hogy egyetemre járhatok, már nagyon kíváncsi vagyok az egyetemi életre. Az eddigi iskolai élet is jó volt, mindig megfértem más osztályokkal is, mindig találtam ismerőst. A legjobban a 9.-es éveinket idézném fel, mert kevés óránk volt és az tetszett. (Hornyan Barna, 13.c)
Kettős a dolog. Örülök, hogy vége a sulinak, de rossz, hogy itt kell hagyni a társaságot. (Felián Fanni, 13.c)
Örülök, hogy vége lesz a sulinak, még nem érzem az érettségi súlyát, tehát nem vagyok izgatott. (név nélkül)
Gyakorlatilag én is örülök, hogy vége, de hiányozni fognak az osztálytársak. (Csontos Balázs, 13.c)
Osztatlanul örülök, hogy vége. Örülök, hogy egyetemre fogok járni, hogy önálló lehetek, hogy azt tanulhatom, amit szeretnék. A középiskolát már unom. (név nélkül)
Elsősorban azért örülök, mert felsőoktatási intézményben tanulhatok, azt tanulhatom, ami a sz0vemhez a legjobban kötődik, de a társaság, a kötelék, amit öt év alatt kialakítottam, azt nehezen hagyom itt. (An Zhenyang, 13.c)
Örülök, hogy lehetőségem van egyetemre menni, de az érettségi körül túl sok a felhajtás, a tanulásra szánható idő elveszik táncolással, ballagással. Inkább a tanulásra kellene koncentrálni, ezért nem voltam a szalagavatón sem. (név nélkül)
Teljesen nyugodt vagyok és jó hogy vége lesz a sulinak, csak attól félek, hogy otthon unalmamban enni fogok. (név nélkül)
Hiányozni fog a suli, jobban szerettem ezt, mint az általános iskolát, oda sosem mentem vissza. Nem izgulok az érettségi miatt, csak a biosz miatt, mert az nem itt lesz. (Gábor Henrietta, 13.c)
Az öt évnek sok előnye van, de az ötödik évre mintha kinőttük volna a középiskolát, összesítésben viszont megérte. (név nélkül)
Még nem izgulok, majd csak akkor kapok pánikot, ha elém rakják a papírt. Örülök, hogy vége lesz a sulinak, mert kezdtem kicsit unni, de hiányozni fognak az osztálytársaim. (Ács Enikő, 13.c)
Az ünnep a 20. század elején keletkezett az Amerikai Egyesült Államokban. Julia Ward Howe 1870-ben megfogalmazta anyák napi kiáltványát, de kezdeményezése kudarcot vallott. A harcot Ann Jarvis folytatta. Az első jelképes ünnepet 1908-ban tartották. Az ünnep megítélésének fontos lépcsőfoka az állami elismerés. Az anyák Napját elsőként 1910-ben Nyugat-Virginia ismerte el, amelyet négy évvel később Woodrow Wilson elnök emelt szövetségi szintre. Az Anyák Napja hivatalos ünnep lett, de nem munkaszüneti nap, szülőhazájában május második vasárnapján ünneplik. Az időpont Ann Jarvis halálának állít emléket. Európában 1917-ben Svájcban tartották meg először. Magyarországon az első anyák napját 1925. március 8-án rendezték meg a maitól merőben eltérő módon. A kísérleti jelleggel megtartott kezdeményezésnek az Állami Gépgyár adott otthont. Majd az ünnep hihetetlen gyorsasággal hódította meg az országot. Napjainkban az anyák napját tiszteletadásnak tekintjük.
Információk az írásbeli és szóbeli érettségi vizsgáról
Eljött hát a várt nap! Van, aki az még utolsó pillanatban is a könyvet bújja, és tolná el az időt a távoli végtelenbe, s van, aki a tudás magabiztosságával vagy az izgatottság fokozhatatlan volta miatt csak gyorsan túlesne az egészen. Bárhogy is van, az idő elérkezett, s nincs mód kibújni az érettségi alól. Ha már így esett, még az utolsó pillanatban álljon itt néhány közérdekű információ az érettségizők számára:
- minden írásbeli érettségi vizsga 8 órakor kezdődik, de az iskolába legkésőbb ½ 8-ig kell beérkezni
- semmiképpen ne késs, mert ha a vizsga elkezdődik, akár ha 8.01-re érkezel, akkor már le is csúsztál róla
- sorrend: magyar, matek, töri, angol, német (máj.3-7), biológia (máj. 12), kémia (máj 13.), földrajz (máj. 13., 14.00!), fizika (máj 18.), informatika (május 17.)
- legyen nálad toll (és póttoll, ha kifogyna az egyik), ceruza, radír
- a dolgozat egészét tollal kell írni, a ceruzával írt részek nem értékelhetőek
- kivéve: a matek írásbelin a szerkesztést készítheted ceruzával is
- az angol írásbelire hozz magaddal nyomtatott szótárt, ezt a levélírásnál használhatod (de ne dekoráld ki a szótárt hasznos információkkal, mert akkor nem használhatod)
- az Informatika és az Informatikai alapismeretek írásbeli (gyakorlati) vizsgán a vizsgázóknak csakis azokat a produktumait kell és szabad archiválni, amelyeket a számukra kijelölt könyvtárba (mappába) elmentettek. Kizárólag az ily módon archivált munkák értékelhetők. Vigyázz, hová mented el a munkád!
- puskázás, súgás: ha az írásbeli és/vagy a szóbeli vizsgán a megengedett eszközökön kívül más eszközt vagy segítséget veszel igénybe, akkor szabálytalanságot követsz el. Következmény: a vizsgabizottság a cselekmény súlyosságának mérlegelésével a vizsgázót akár valamennyi vizsgatárgyból javítóvizsgára utasíthatja. Szóval ne kockáztass, semmi puska vagy egyéb butaság, inkább a fejed használd.
- légy csinos, minimum a szalagavatós kosztüm és öltöny az etalon
- legyen nálad valami étel és ital éh- és szomjhalál ellen (pl. a banán és szőlőcukor gyorsan beindítja az agyat, de csak akkor, ha tudsz is valamit. A nemtanulást nem kárpótolja 2 tonna szőlőcukor sem.)
- az írásbeli eredmények felől az iskolában érdeklődhetsz május 31-én 8 és 16 óra között
- a középszintű szóbeli érettségi vizsgák június 14 és 25 között lesznek az iskolában, a pontos időpontot az osztályfőnöködtől tudhatod meg. A megadott időponton nem változtathatsz, nem kívánságműsor.
- szóbeli napján ½ 8-ra gyere, kivéve akkor, ha közvetlenül neked mást mond az ofő (a tényleges szóbeli feleletre az előzetesen kiadott terv szerinti időpontban kell jelentkezni)
- az emeltszintű szóbeli vizsgák másik iskolában lesznek, erről külön kapsz egy postai levelet (időszak: június 3-9)
Végezetül:
Minden tanár, diák és szülő azért szorít, hogy ti is megérjetek…
…még az idén. J
Az erő veled van.
„Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsúzásig…”
Kedves Ballagó Diáktársaink!
Eljött az idő, búcsúznunk kell. Ma kiléptek az iskola kapuján, s magatok mögött tudjátok a középiskolai éveket. Belül bizonyára mindannyian úgy vélitek, ezek az évek nem egyszerű iskolai évek voltak. Itt, ebben az iskolában tanultátok meg, milyen is az élet. Itt értettétek meg a felnőttek világának „nagy dolgait”, itt kötöttétek meg az életre szóló barátságokat, itt tapasztaltátok meg az élet néha kemény és néha gyönyörű oldalát. Rengeteget gazdagodtatok e kevés idő alatt, s itt váltatok felnőtté. Az elmúlt négy illetve öt évre életetek során mindig emlékezni fogtok, kedves emlékké szelídülnek a közös csínyek, az együtt töltött délutánok, a csoportos készülések a dolgozatokra, és majd a gyerekeiteknek is meséltek arról, hogyan is történt, amikor az utolsó órákról megfeledkezve kicsit előbb távoztatok.
Hiányozni fogtok! Hiányozni fognak a büfénél előre tolakodó rangidősek, s azok, akiknek mindig elsőbbségük volt a menzán. Hiányozni fogtok az iskolai közösségi fórumokról, a suliújságos megbeszélésekről, a közös kirándulásokról, az iskolanapi programokról, s hiányozni fognak a folyosói beszélgetések is. Mi megőrzünk titeket emlékeink közt, és biztosak vagyunk benne, hogy ti sem fogjátok soha elfelejteni a középiskolai éveket. Most pedig itt hagytok minket, s bárhova is sodródtok életetek folyamán, ez a kis sziget mindig visszavár titeket. Most az egész iskola nevében búcsúzom tőletek, és kívánok nektek boldog és sikeres életet, olyan életet, amire majd időskorotokban is mint egy tökéletes utazásra emlékezhettek vissza. Ady Endre gondolataival kezdtem, és Török Sándor versével zárom:
„Itt minden volt,
Itt minden múlt.
Itt minden visszavár,
Itt a régi nap nem alkonyult,
És nem lett ősz a nyár.
Itt a pillanat megmaradt,
Hát adjatok kezet,
A kis sziget mindig szabad,
Csak emlékezzetek!”
Széles Adorján
