Búcsúzunk
„Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsúzásig…”
Kedves Ballagó Diáktársaink!
Eljött az idő, búcsúznunk kell. Ma kiléptek az iskola kapuján, s magatok mögött tudjátok a középiskolai éveket. Belül bizonyára mindannyian úgy vélitek, ezek az évek nem egyszerű iskolai évek voltak. Itt, ebben az iskolában tanultátok meg, milyen is az élet. Itt értettétek meg a felnőttek világának „nagy dolgait”, itt kötöttétek meg az életre szóló barátságokat, itt tapasztaltátok meg az élet néha kemény és néha gyönyörű oldalát. Rengeteget gazdagodtatok e kevés idő alatt, s itt váltatok felnőtté. Az elmúlt négy illetve öt évre életetek során mindig emlékezni fogtok, kedves emlékké szelídülnek a közös csínyek, az együtt töltött délutánok, a csoportos készülések a dolgozatokra, és majd a gyerekeiteknek is meséltek arról, hogyan is történt, amikor az utolsó órákról megfeledkezve kicsit előbb távoztatok.
Hiányozni fogtok! Hiányozni fognak a büfénél előre tolakodó rangidősek, s azok, akiknek mindig elsőbbségük volt a menzán. Hiányozni fogtok az iskolai közösségi fórumokról, a suliújságos megbeszélésekről, a közös kirándulásokról, az iskolanapi programokról, s hiányozni fognak a folyosói beszélgetések is. Mi megőrzünk titeket emlékeink közt, és biztosak vagyunk benne, hogy ti sem fogjátok soha elfelejteni a középiskolai éveket. Most pedig itt hagytok minket, s bárhova is sodródtok életetek folyamán, ez a kis sziget mindig visszavár titeket. Most az egész iskola nevében búcsúzom tőletek, és kívánok nektek boldog és sikeres életet, olyan életet, amire majd időskorotokban is mint egy tökéletes utazásra emlékezhettek vissza. Ady Endre gondolataival kezdtem, és Török Sándor versével zárom:
„Itt minden volt,
Itt minden múlt.
Itt minden visszavár,
Itt a régi nap nem alkonyult,
És nem lett ősz a nyár.
Itt a pillanat megmaradt,
Hát adjatok kezet,
A kis sziget mindig szabad,
Csak emlékezzetek!”
Széles Adorján