Bláthy iskolaújság

Az Autizmus tudatosság világnapját 2008 óta tartjuk. Az ENSZ ezt a napot annak szenteli, hogy felhívja a figyelmet erre a létező, de még mindig sok téves elképzeléssel körülvett állapotra. Becslések szerint 60 ezerre tehető az autizmussal élő emberek száma hazánkban. Magyarországon a 80-as években – az Esőember című film bemutatása után – kezdődtek meg az első kutatások ez irányban, és ekkor alakultak az első szülői szervezetek, alapítványok, egyesületek. Ma már sok civil szervezet működik az országban, melyek az autista emberek mindennapjait igyekeznek élhetőbbé tenni. Számukra nagyon fontos, hogy igényeiknek megfelelő oktatásban, illetve fejlesztő programokban vehessenek részt. Azonban hiába nő az autizmussal élők száma, a társadalmi ellátórendszerek nem készek arra, hogy befogadják őket. Az autista ember nehezen alakít ki kapcsolatokat, nem észleli megfelelően a másik ember érzéseit.

Az autizmus sokáig nem számított külön betegségnek, inkább a skizofrénia gyermekkori formájának tekintették. Önálló kórképként először 1943-ban Kanner írta le. Később kiderült, hogy az autizmus skálája igen széles a rendkívül súlyos (értelmi fogyatékossággal társult) állapotoktól, az olyan igen enyhe formákig, ahol az intellektus és a nyelvi készségek ugyan megtartottak, de a szociális kötődés zavara, továbbá a viselkedés sztereotipizáltsága észlelhető. Ezen utóbbi forma Asperger-szindróma néven ismert.

Az autizmus gyakorlatilag a születéstől fennálló állapot, de gyakran a diagnosztizálásig évek is eltelhetnek. Leggyakrabban a gyermek hároméves kora körül válnak a tünetek olyan markánssá, hogy a szülők orvoshoz fordulnak, és a szakember felállítja a diagnózist. Valójában azonban már pár hónaposan is vannak a betegségre utaló tünetek.

A betegség pontos oka nem ismert, de egyre valószínűbb a genetikai eredet szerepe, erre utal, hogy testvérek között előfordulása mintegy ötvenszer gyakoribb, egypetéjű ikrek között az együttes előfordulás pedig 36 százalék. A genetikai okok mellett az autistáknál sokkal gyakoribb a méhen belüli vagy születés körüli károsodás, vírusfertőzés előfordulása is.

Az autizmus ún. pervazív, átható fejlődési zavar. Ez azt jelenti, hogy a károsodás az élet minden területét érinti. Elsősorban az idegrendszer azon funkciói károsodnak, melyek a kommunikációért, társas kapcsolatokért felelősek. Az esetek kétharmadában mentális retardáció (szellemi visszamaradottság) is társul a kórképhez, de ennek mértéke a kommunikáció nehézsége miatt többnyire nehezen megítélhető.  Átlagos intellektus mellett egyes képességek – például a memória, a számolási képesség -kiugróan fejlettek is lehetnek.

Az érzelmi kötődésben megnyilvánuló zavar az autizmus vezető tünete. Ezek a gyermekek nem igénylik a szociális kapcsolatokat. Inkább csak elviselik a gondoskodást, nem kezdeményeznek kapcsolatot, többnyire egyedül játszanak. Nem kezdeményeznek és nem tartanak szemkontaktust, gyakran a testi érintést is nehezen viselik. Nem igényelnek törődést, odafigyelést, simogatást, beszélgetést.

Még az enyhébb lefolyású esetekben is komoly gondokat okoz a kapcsolatteremtési zavar. Az iskolában hiányoznak a kortársi kapcsolatok, felnőttkorban nem sikerül párkapcsolatot kialakítaniuk, bár szexuális igényeik lehetnek.

A kommunikáció zavara igen komoly hátrányt jelent. Ezek a betegek képtelenek olvasni a metakommunikatív jeleket. Nem értik a mimikát, gesztusokat, ezeket nem is használják. Ha megtanulnak beszélni, akkor nem hangsúlyoznak, beszédük tagolatlan, monoton. Nyelvezetük fejletlen, beszédük gyakran érthetetlen “halandzsa”. Önmagukról többnyire 2. vagy 3. személyben beszélnek. Gyakran használnak sztereotip szavakat, hangokat, gyakran különösebb értelem nélkül.

Az autisták számára a környezetük elvárásai nem vagy alig megfejthetőek, a következmények kiszámíthatatlanok. A beszédet gyakran inkább zajnak, szavak halmazának érzékelik. Hétköznapi gesztusokat is fenyegetésnek élhetnek meg. Számukra a környezet állandósága, a körülöttük élők minél kiszámíthatóbb viselkedése létfontosságú.

Az autisták viselkedését sztereotípiák jellemzik. Nagyon gyakori a ritmikus hajlongás, himbálózás, kar-, és lábmozdulatok. Képesek órákig ismételgetni ugyanazokat az egyszerű mozdulatokat, játékokat. Imádnak például tárgyakat pörgetni, akár órákon át. A társasjátékokat, szerepjátékokat nem igénylik.

Gyakran kifejezetten ragaszkodnak bizonyos tárgyakhoz. Igénylik a megszokott környezetüket, napi ritmusukat, minden változtatásnak ellenállnak. A szokásos rutin megzavarása dühkitörést, heves indulatokat válthatnak ki.

Többnyire jellemző a nagyfokú hangulati labilitás, gyakoriak a dühkitörések. Önmagukon relatíve gyakran ejtenek sebeket, hajlamosabbak fertőzésekre, szomatikus betegségekre.

forrás: http://www.webbeteg.hu/index.php?page=news_full&type=30&menu=betegseg&news_id=355