A méhek napja – április 30.
A MÉHEK NAPJÁt 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon. Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és megkedveltetése. E napon országszerte mézkóstolókkal, kiállításokkal, filmvetítéssel, játszóházzal várják a méhészek az érdeklődőket.
Kedvcsináló mézalapú receptek
Joghurt mézzel
Hozzávalók : 1 pohár joghurt vagy kefir, 1/2 dl tej, 6 g méz.
Elkészítése: A mézet összekeverjük a tejjel, a joghurtot turmixba tesszük, és hozzáadjuk a mézes tejet. Kis tálban villával is megkeverhetjük.
Mézes epersörbet
Hozzávalók: 5 dl földieper, 2 db citrom, 2 dl méz, 4 dl víz, 1 db tojásfehérje.
Elkészítése : A szitán áttört epret összekeverjük a citromlével, a vízzel és a mézzel, majd több óráig pihenni hagyjuk, hogy jól összeérjen. Tegyük a mélyhűtőbe, és amikor elkezd megfagyni, hozzákeverjük a felvert tojásfehérjét. Három rész összetört jégre egy rész sörbetet öntve tálaljuk. Kb. másfél liter lesz belőle.
Mézes puncs
Hozzávalók: Mézes szirup: 8 dl forró víz, 3-4 dl illatos méz (pl. hársméz).
A mézes szirup elkészítése: összekeverjük a 8 dl forró vizet a 3-4 dl illatos (vagy akár enyhén ízesített – fahéjjal, szerecsendióval, szegfűszeggel, stb.) mézzel. Ha készen van, lehűtés után tároljuk a hűtőszekrényben.
A puncs elkészítése: Keverjük össze valamennyi hozzávalót a citromszeletek kivételével. Addig kavargassuk, amíg alaposan össze nem keveredik, egynemű nem lesz. Hűtsük be. Magas, kristálycukorba mártott szájú, darált jéggel töltött poharakban szervírozzuk.
Hozzávalók a puncshoz: 1 dl mézes szirup, 1 dl friss citromlé, 3 dl almalé, 3 dl friss narancslé, 8 dl jeges víz, citromszeletek.
Mézes citrusital
Hozzávalók 1 pohárhoz: 1 evőkanál méz, 1 evőkanál citromlé, 75 ml (10 evőkanál) grapefruitlé, 75 ml (10 evőkanál) narancslé, jégkocka, ásványvíz.
Elkészítése: Keverőpohárban alaposan elkeverjük a mézet a gyümölcslevekkel és a jégkockával. A jégkockákat visszatartva koktélospohárba szűrjük, és felöntjük a jól behűtött ásványvízzel.
Díszítésképpen a pohár peremére gyümölcsszeleteket (pl. ananász és kiwi) tűzünk, és szívószállal kínáljuk
Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. Elsőbben – még a nagyböjt idején – kitakarítják a kaptárt – ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták –, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak.
A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti „felsőbbrendűsége”, az a vélt képessége, hogy „szűzen” is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.
Epheszoszban, a termékenységkultusz ókori központjában – itt telepedett le, és halt meg a legenda szerint Mária – az anyaistennőt „Nagy Méh” néven és alakban tisztelték. (Eleink is az anyaság szimbólumának tekinthették a méhanyát: ezt tanúsítja méh szavunk két jelentése, illetőleg a lép és méhlepény elnevezések közös eredete.) Később tavaszi istennők háziállata lett és Erósz (Cupido) attribútuma (a méhcsípés és Ámor nyila közt egy kedves antik rege von párhuzamot). A keresztény kalendárium is tavaszjelképnek tekinti. Patrik, József és Benedek a helyi naptárak „méheresztő” szentjei, a beregi ruszin nép az április 24-i Györgyöt is közéjük sorolta.