Bláthy iskolaújság

Tetoválások

Manapság egyre elterjedtebbek a tetoválások, kortól, nézetektől, nemtől függetlenül. Már mindenki találhat olyan mintát, ami számára a legmegfelelőbb, akármit is szeretne vele kifejezni. Iskolánkban is egyre több tetoválást véltem felfedezni nagy örömömre és néhányak bánatára. Mindenkinek megvan erről a maga véleménye és van, aki nyíltan ki is mondja. Most én is szeretném megosztani, hogy mit is gondolok. Nem rég hallottam egy véleményt, miszerint a tetoválás undorító, és akárki akármilyen okból kifolyólag csináltatja, csak elcsúfítja magát vele, biztos, hogy majd meg fogja bánni, mert elítélendő, lealacsonyító, a rabszolgaság jelképe volt és primitív, akárcsak a viselője. Nos, ez is egy vélemény. Egyet lehet érteni vagy szembeszállni is lehet vele. Én megtanultam, hogy nem érdemes veszekedni az ilyen emberekkel, csak mosolygok rajtuk és arra gondolok, hogy lehet, hogy ő rabszolgabélyegnek látja, de a törzsfőnök is tetoválva volt. 

De kicsit komolyabbra fordítva a szót, akit érdekel a téma, az úgyis utánanéz, olvasgat ezzel kapcsolatban és akkor valószínűleg máshogy vélekedik. Nem szeretné meg a tetoválásokat, de megértené, hogy napjainkban milyen jelentése van és hogy már egyáltalán nem elítélendő és csúf, hanem egyfajta önkifejezés. Aki szerint primitív, nyilván nem érdekli annyira, hogy utánanézzen, és akkor nem érdemes vele vitába szállni sem.

Nem volt egyszerű, de én is csináltattam tetoválást. Első akadályként a szüleimbe botlottam, mert ugye nem készítenek tetoválást 18 éves kor alatt szülő nélkül (nem véletlenül), bár ha az ember ügyes, meg lehet találni a kis kapukat. Én mégis úgy gondoltam, azért kiharcolom az engedélyt. Főleg édesanyámat nem volt egyszerű meggyőznöm, de a végén csak megkaptam születésnapi ajándékként az első tetoválást. A másodiknál már érthető, hogy könnyebb dolgom volt. Szóbahoztam a harmadikat, de már nem az engedély miatt. Már megbíznak bennem annyira, hogy ezt a döntést rám bízzák, mert tudják, hiszen látták, hogy komolyan veszem és átgondolom. Csak szerettem volna megosztani velük, hogy tervezem a következőt, már másfél éve. Nem sietem el, de úgy gondolom, hogy megéri rááldozni az időt, és ha majd meglesz a mintám, ugyancsak rá kell áldozni a pénzt és az energiát, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb helyet és egy jó művésszel csináltassam. Szerintem ezek mind fontos dolgok, hiszen ez nem egy hajvágás, hogy: „Majd visszanő.”, egész életemben viselni fogom őket.  Nem érzem úgy, hogy valaha is megbánnám bármelyiket is, attól függetlenül, hogy hány éves voltam, mikor megcsináltattam az elsőt. Nem utolsó sorban a mintaválasztás miatt, de ha más nem, akkor azért, mert mindig eszembe juttat majd egy időszakot az életemből, amire szívesen emlékszem vissza.

Írásommal senkit nem szeretnék bíztatni tetoválások készíttetésére, csak a saját véleményemet mondtam el.

Készítette: Egy tetovált lány