2010-ben elérkezett az idő, Rick Riordan 5 részes könyvsorozatának, a Percy Jackson és az Olimposziak első részének a nagyvászonra ültetéséhez. A feladatot nem más, mint maga Chris Columbus rendező vette magára, akinek többet között már a Harry Potter 1-2-t is köszönhetjük. Azonban nem csak emiatt tartják a filmet a következő Harry Potternek, a rendezőn kívül egyezik a villám (csak itt nem a homlokon); a trió együtt vág neki a kalandnak történet, a szép látvány és a könnyed humor. A filmhez nagy- és kevésbé nagynevű színészek is csatlakoztak, úgy, mint, többek között Pierce Brosnan (James Bond filmek), Rosario Dawson (Sin City), Uma Thurman (Kill Bill 1-2), Logan Lerman (A 23-as szám), Alexandra Daddario és Brandon T. Jackson (Trópusi Vihar).
A film (na és persze a könyv) szerint, a görög mitológiában történtek mind igazak, sőt, a mai napig léteznek istenek, különböző szörnyek és miegymások. Így eshetett meg, hogy a nagy triász (Zeusz, Poszeidón, Hadész) egyikének félvér (félig isten-félig ember) gyermeke született. Ez a gyerek pedig nem más, mint Percy Jackson (Logan Lerman), aki egy diszlexiás, kissé hiperaktív és könnyen bajba keveredő tinédzser. Együtt lakik unszimpatikus, alkoholista nevelőapjával, és szerető anyjával (Catherine Keener), egészen addig a napig, amíg menekülnie nem kell egy hirtelen hárpiává (szó szerint) változó tanára elől. Jó barátjával Groverrel (Brandon T. Jackson) és anyjával együtt elindul egy Félvér tábor nevezetű helyre, ahol majd biztonságban lesz a többi, hozzá hasonlóan félvér gyerekkel. Az oda vezető út közben hősünk megtudja, hogy Ő valójában Poszeidón fia, hogy szatírok (nem, most nem azok, akikre gondoltok) igenis léteznek és, hogy Őt gyanúsítják a főisten, Zeusz (Sean Bean) mestervillámának ellopásával. Ha pedig ez még nem lenne neki elég, a táborba lépés előtt anyját megöli a Minotaurusz. Azonban nem sok ideje marad bánkódni, elkezdődnek a kiképzések/oktatások, hogy fel tudjon készülni a rá váró veszélyekre, amiben segítséget a volt tanárának hitt, igazából Kheiron (Pierce Brosnan) nevű kentaurtól kap. Kis idő elteltével azonban kieszeli a tervet, hogy Ő majd vissza fogja szerezni Zeusz villámját az Alvilágból, hogy megakadályozza az Istenek közötti, világot fenyegető háborút és, hogy kiszabadítsa (mégsem meghalt) édesanyját. Ebben segítsége lesz jó barátja Grover és a szintén táborlakó, gyönyörű és harcias Annabeth (Alexandra Daddarino) is. Hárman tehát elindulnak az Alvilágba vezető úton, amely közben hihetetlen kalandokba keverednek; többször majdnem meghalnak különböző mitológiai figurák miatt és megfordulnak a szintén nem hétköznapi Las Vegasban is…
Azt természetesen már tudjuk régóta, hogy tökéletes könyvadaptáció nincs, de azt kell mondanom, hogy a pár kihagyás és változtatás ellenére is, egy nagyon jó film/könyvadaptáció készült. Megtalálhatóak itt a humor, a kaland, a fantasy és a családi filmekre jellemző vonások is, amik ebben a filmben tökéletesen keverednek, miközben egy könnyed kis emlékeztetést kapunk a már régen tanult görög mitológiából is. A színészek jól hozzák karaktereiket (egyedül Pierce Brosnan volt számomra néhol kicsit hiteltelen; és a Percy-t játszó Logan Lerman is több érzést beleadhatott volna abban a jelenetben, mikor megtudja, hogy anyját megölték…). Először féltem, hogy a Grace Klinikából is megismert Kevin McKidd milyen lesz majd, mint Poszeidón, vagy Uma Thurman, mint Medúza, azonban kellemeset csalódtam és mindketten teljesen élvezhetően játszották 
el szerepüket. Rosario Dawson pedig bármennyire is megcsillogtatta a férfinézők szemét megjelenésével, sajnos nem sokat szerepel, pedig nagyszerű kinézete mellett még jó karaktere is volt. A vizuális effektek is nagyon szépek, néhány szörny igazán jóra sikeredett. Jelenetek szempontjából kiemelném a Las Vegasi „epizódot”, amely nagyszerűen van megcsinálva, humoros, jó zenék mennek közben.
Röviden összefoglalva egy nagyon jó fantasy-kaland filmet kaptunk, nem csak egy egyszer-megnézős film lett. Jó utódja a Harry Potternek, és olyan, mint egy könnyedebb Titánok Harca (hamarosan a mozikban).
A sorozat 2. részét már magyarul is olvashatjátok, ha pedig azt is megfilmesítik, szintén nézős film lesz!
Kaland/Fantasy/Családi, 2010, 120 perc
Rendező: Chris Columbus
Forgatókönyvíró: Craig Titley
Eredeti Regény: Rick Riordan
Szereplők: Logan Lerman, Alexandra Daddario, Brandon T. Jackson, Pierce Brosnan, Uma Thurman, Rosario Dawson, Kevin McKidd, Catherine Keener, Sean Bean, Jake Abel, Steve Coogan
Forgalmazó: InterCom
Hazai Bemutató: 2010. február 18.
Serényi Krisztián
Diákparlament 2010 – Kistérségi Fórum (III. kerület)
Iskolánk kapta a megtisztelő feladatot, hogy a 2010. évi Diákparlament kistérségi fórumát megrendezze. A fórum levezetője Fábián Fanni (Dök elnök) volt, akinek munkáját Békefi Ármin (10.b) segítette.
Számos jeles gondolat és javaslat született a tanácskozás során, sőt, egy határozatot is elfogadtak a küldöttek. A vita több gondolat köré csoportosult, ezek közül néhányat emelünk ki:
- Krajcsovics Klára (Veres Péter Gimnázium) felvetette, sokszor ütközik a diákönkormányzat a diákok iskolai programok (pl. filmklub) iránti érdektelenségébe. Milyen lehetőségek vannak a tanulók aktiválására? Továbbá nehezményezi, hogy a diákönkormányzat kezdeményezéseit nem mindig fogadja be a tantestület és iskolavezetés, és korábban megszerzett jogokat vesznek el vagy korlátoznak le a diákönkormányzattól, újabbakat pedig nem kapnak.
- Éri Viktória (Bárczi Géza Általános Iskola) szerint iskolájukban a probléma az alapoknál kezdődik. Nincs filmklub az iskolában, pedig sokan szívesen elmennének a programra. A tanári szobában van csak vetítésre alkalmas berendezés, ahol nem rendezhető meg a filmklub. Az iskolarádióban hirdetett programokra viszont sokan járnak el.
- Nagy Kornél (Óbudai Gimnázium) elmondta, az iskolájukban a diákönkormányzat szeretné elérni, hogy a tanárokról névtelenül értékelést adhassanak a tanulók.
- Tallár Ákos (Árpád Gimnázium) egy kerületi diákönkormányzat létrehozását javasolta, vagy legalább egy fórumot a diákönkormányzatok számára hasonló vitafórumok lefolytatásra.
- Fábián Fanni (Bláthy Ottó Titusz Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium) az előbbi cél megvalósítására elektronikus levelezőlista létrehozását javasolta.
- Varga Stefánia (Árpád Gimnázium) logikusan vezette le érvelését a felmerült témákban, világosan és részletesen mutatta be az iskolájában működő diákönkormányzat munkáját, amit beszámolója alapján példaértékűnek találhatunk.
- Solymár igazgató úr és Tapa igazgató-helyettes úr is részt vett az ülésen, egy alkalommal mindketten fel is szólaltak a vita során. Igyekezték megvilágítani a küldöttek számára, hogy egy iskola jogszabályok mentén működik, így csak a jogszabályba foglalt jogok érvényesítését kérheti a diákönkormányzat a tantestülettől.
A kistérségi fórum elfogadott határozata is erre a gondolatra irányul, amelynek szövege így hangzik:
A III. kerületi Kistérségi Diákparlament felkéri az Országos Diákparlamentet, hogy juttassa el az Oktatási és Kulturális Miniszter Úrnak a következő ajánlást:
Érjük el minden iskolában, hogy a Közoktatási Törvényben a Diákönkormányzatok számára biztosított jogokat (pl. a Házirend elfogadásánál egyetértési jog, fegyelmi eljárás során véleményezési jog) az iskolák nevelőtestülete minden esetben érdemben, ne csupán formálisan biztosítsa.
A küldöttek a határozatot 100% igen szavazattal fogadták el.
A 600 küldöttből álló Országos Diákparlament lépcsőzetesen alakul ki. Az első fordulót az iskolák rendezték helyi szinten, diákönkormányzati ülésen az iskola tanulólétszámának megfelelően kistérségi küldötteket választottak az arra jogosultak. A második forduló a Kistérségi Fórum volt, erre került sor nálunk március 18-án. A delegáltak újabb 5 küldöttet és 2 póttagot választhattak meg maguk közül, ők fogják képviselni a III. kerületet az ősszel megrendezendő országos rendezvényen. Képviselőink:
Békefi Ármin (Bláthy Ottó Titusz Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium)
Halmi Bálint (Óbudai Harrer Pál Általános Iskola)
Nagy Kornél (Óbudai Gimnázium)
Tallár Ákos (Árpád Gimnázium)
Varga Stefánia (Árpád Gimnázium)
A póttagok (ebben a sorrendben):
1. Krajcsovics Klára (Veres Péter Gimnázium)
2. Petkó Bettina (Veres Péter Gimnázium)
A Bláthyt Nagy Krisztina (12.a), Lengyel Daniella (12.c), Fábián Fanni (12.c) és Békefi Ármin (10.b) képviselte küldöttként a rendezvényen, s az esemény lebonyolításában számos segítő akadt, akiknek ezúton is szeretnénk megköszönni munkájukat.
Nevesítve:
Bandzi Zsolt (12.c), Bodrogi Gergő (12.c), Csepregi Péter (12.c), Dimitrovics Roland (12.c), Géza Gabriella (12.c), Gyalog Tibor (12.c), Kis Richárd (12.c), Kósa Dániel (11.e), Kovács Attila (11.ny), Lamm Krisztián (12.c), Malek Martin (12.c), Pototzky Zsófia (12.c), Sebők Szilveszter (12.c), Somodi Eszter (11.c), Spielmann Helga (12.c), Széles Adorján (12.c), Tóth Andrea (11.c), Vincze Viktória (11.c), s köszönjük a tanárok segítségét is, így Solymár igazgató úrnak, Tapa igazgató-helyettes úrnak, Klébesz tanárnőnek, Kulcsár Anikó szabadidő-szervezőnek, Madarász tanár úrnak, Pados tanár úrnak, Imecs tanárnőnek is.
Néhány kép az eseményről:
Mandátumellenőrző bizottság
Susu bolondság
Az Árpások energiával töltekeznek
Regisztráció
Na mi a hézag?
Egyre többen érkeznek meg
ruhatár in action
Az Óbudai Gimnázium képviselői értekeznek
A Fődisz képviselője bemutatja annak szervezetének működését
És akkor szavazzuk meg azt, hogy...
Látkép 1.
Látkép 2.
Nálunk például ez úgy működik...
Látkép 3.
3 küldött a Kőrösiből
Szavazatszámláló Bizottság
Küldöttjelölt bemutatkozása 1.
Küldöttjelölt bemutatkozása 2.
felsorakozva
Összefoglaló is készült a tanácskozásról
Az eredmény
szavazólap...
...és a szavazás
a szavazatok összesítése
eredményhirdetés
gratuláció a bejutottaknak...
...és a levezető elnöknek
Matelandlover
(29)
… Így született a Végső Teória, amit most önök elé tárok! – Pattintotta le a táblafilc kupakját Mateland, aki az előadást tartotta.
Eddig jó lehetett a műsor, mert a terem teljesen megtelt kíváncsiakkal, akik úgy figyelték őt, ahogy a közelgő apokalipszisről prédikáló papot szokás, (sajnos elég gyakran előfordul).
- A Végső Teória magyarázatot ad a világ működésére, ez elég bátor kijelentés, nem is várom meg, hogy kinevessenek, nem húzom tovább az időt! – Lépett a táblához.
Egy féllábú férfi jelentkezett.
- Kérdése van? – Vette észre Mate, – Tegye fel, kérem! Igen, maga! A kezét már feltette, most jöhet a kérdés!
- A világ nem fogja megváltoztatni a működését abban a pillanatban, hogy megosztja velünk az elméletet? Nem lehet, hogy már meg is változtatta, amikor az elmélet napvilágot látott?
- Jó a kérdés, Nem.
- Bele van kalkulálva?
- Igyekszem meggyőzni önt. Az első magyarázat barátságosabb… Eszerint Isten megéhezett, és véletlenül az alját durrantotta ki egy hatalmas chipses-zacskónak, ami hogyhogynem a világegyetemet rejtette magában.
A közönség szusszantott egy pozitívat.
- Bizonyos csillagchipseket képzeletbeli vonallal összekötve alakzatokat kapunk, mint a Göncölszekér, vagy az általam fölfedezett Varacskos Poszáta. De van összefüggés a képek és a csillagok között?
- Van, a fejünkben! – Kiabált be egy egykötetes költőnő.
- Így igaz, ezért a helyes kérdés inkább a következő: Van összefüggés… a csillagpontok között? Tessék, öné a szó!
Egy pénzeszsák öregúr felegyenesedett.
- Úgy gondolom, a szemléltetés keretein belül nincs, ha csak nem az, hogy egyazon zacskóból ömlöttek ki, és egyazon síkban vannak, a padlón, vagy a szőnyegen, amire ráhullottak.
- Én is így látom, ha mindenki látja, akkor most felejtsük el a chipseket is, meg a csillagokat is, és csak a különálló pontokat tartsuk meg! – Rajzolgatott apró kereszteket a táblára Mate. – Mindenki ismeri a tézist, miszerint a vonal végtelenül sok pontból áll össze. – Húzott egy egyenest. – Ezt az egyenest tekintsük egy rendszer összefüggésábrájának. Az irodalomban a művészek gyakran érvényesítik az úgynevezett Rejtett Koncepció elvét. Emlékezzenek egy krimire, amit olvastak, talán még ki is találták a megoldást azelőtt, hogy az író elárulta volna… de biztosak lehetünk valaha is abban, hogy az író a valódi megoldást árulta el? Az ég világon semmi sem bizonyítja, hogy Hercule Poirot nem egy tehetségtelen nyomozócska volt, aki minden egyes alkalommal futni hagyta az igazi bűnöst. Mert az információhalmaz, egy történet cserepeinek halmaza minden esetben kimeríthetetlen. Az alkotó művész megtervezhet tehát egy rendszert, amit megtart magának a homályban, és utána meggyőzhet egy olyan állításról, amit a rendszer nem enged meg, így létrehozhat egy olyan álomvilágot, amiben minden következetesnek tűnik, és mégis minden olyan… vonzóan lebegős. Másféle rejtett kohéziós elemek is léteznek, amik észrevétlenül hatnak a befogadó agyának összefüggés, vagy mintakeresési hajlamára, ez a hajlam a tudatos lények sajátja. Ha emberien viselkedem, és megszegem a szabályokat, akkor kilépek a rendszerből, a táblán éppen a második dimenzióba. – Húzott merőlegest az egyenesre. – Így újabb, magasabb szintű rendszerbe kerülök. Ez a sík végtelenül sok egyenesből áll össze. – Besatírozta a tábla teljes felületét.
- Öhrm… – Köszörülte meg a torkát egy tanfelügyelő. – Szerintem ez senkinek sem újdonság.
- Azért befejezném! Ha a síkot elforgatom, ismét magasabb szintű rendszerbe kerülök, ha a teret, akkor is, és ez így megy tovább, a dimenziók száma növekszik, de a rendszerhálót az új irányokba meneküléssel csak fejleszteni, építeni tudom, rombolni nem. Ugyanakkor nézzük meg, mit kaptunk! Egy teljes felületén besatírozott táblát. Ez ugyanannyi információt tartalmaz, mintha a tábla üres lenne. Az egész csak… krétapor, vagy filc, ebben az esetben…
- Ez a Mindenség halmaza! – Nevezte el egy zenetanár.
- Ó igen, a tudat halmazol, amíg nem válik eggyé a mindenséggel, amit történetesen nem neveznék jó szívvel halmaznak. Mire bezárnám, kifolyik a karikámból! Az ötlet egyszerű: A világban csak minden mástól független hierarchia van, a létezés attribútuma mindent különállóvá tesz, és egy szintre hoz.
- Egyszerű, és botrányos! – Emelte fel a hangját a tanfelügyelő.
- Köszönöm uram, ez azt jelenti, hogy már elértem valamit.
- Egyáltalán mit ért ezalatt? Hátha el lehet adni! – Vetette fel az üzletember.
- Kattognak a piac fogaskerekei, két felé húz a társadalmunk is, az ellentmondások világát éljük, és tudni véljük, hogy nem lehet feloldani őket, pedig csak nem karjuk, mert ez lenne az utolsó lépés. A szubjektív idealizmust én is igencsak gyermeteg elképzelésnek tartom, de mással még annyira sem tudtam eddig kibékülni. Viszont magával ragadónak érzem azt a hű de új lehetőséget, hogy relációk csak függetlenül léteznek.
- Nem értjük! – Jelezte a költőnő.
- Bemegyünk egy sötét szobába egy elemlámpával. Amit hitkörünk fénye megvilágít, azt valóságnak tekintjük, ami sötétben marad, azt csak létezőnek, pedig igazából egy helyen vannak. Egy helyen vannak… egyszerre léteznek. A Mindenség mindent magában foglal. Azt ami volt, ami van, ami lesz, ami nincs, ami lehetne, jeleket, a mindenséget, a semmit, hangokat, érzéseket, számokat, halmazokat, embereket, tudatokat, hiteket, cipőket, zsebórákat, akármit, ami eszembe juthat, meg azt is, ami nem. Az a lényeg, hogy a mindenség minden eleme ugyanazon a szinten létezik. A független, egymás mellett létező létezők között a hit teremti meg az összefüggések képlékeny hálóját. Abban a szobában, amibe beléptünk, le van dobva egy cipő, egy zsebóra, meg egy hit. Ha fogom azt a hitet, és a szemem elé teszem, összeköti nekem a cipőt meg a zsebórát. De nincs sorrend a szemem, a hit, meg a zsebóra között, térben sem, pontosabban szólva minden lehetséges sorrend egyszerre van jelen, mert a világ mindenre igent mond, a nemekre is, amikből az agyunk korlátokat épít, a mindennapi élet korlátait ezzel gyakran tágítva. Az összefüggés a becsapó villám, és a kigyulladó fa között csak a felfogás számára evidencia, ezt állítom. És természetesen és nem természetesen ebből következik és nem következik, hogy ugyanennek és nem ugyanennek az ellenkezője és nem ellenkezője is igaz és nem igaz, feltétlenül, és nem feltétlenül.
- Badarság, nem hisszük egy szavát sem, igaz, uraim?! – Nézett körbe a tanfelügyelő.
A közönség morajlása egyre hangosodott.
- Hadd meséljem el, mi történt Muzio bácsi halála után, az majd jól megvilágítja, hogy milyen sarlatán gazember is vagyok én!
Folyt. Köv. : 2010. 03. 26. (péntek)
Zelkó Misi
Egyik álmos reggelen, iskolába jövet – komótosan sétálva, kiélvezve, a régen várt napsütést – nem tudtam nem észre venni, hogy a kerteket ellepték a hóvirágok. Egészen megörültem, hogy itt a tavasz. De amíg a ”kardigánban leugrok kutyát sétáltatni” időjárás be nem köszönt, addig se gubbassz otthon a négy fal között, ugyanis 2010. március 19-21-e között Gardenexpo lesz, ahol az egyik legszebb virág különlegességeit láthatod az orchidea kiállításon. Negyedik alkalommal rendezik meg az ország legnagyobb kerti életmód kiállítását és vásárát is egyben a Papp László Budapest Sportarénában. A diák belépőjegy ára 1600, a felnőtt jegy 2700 forintba kerül. Hacsak a Greenexpo-ra szeretnél bemenni akkor a felnőtt jegy csak 1650, míg a diák jegy 900 forint. A jó hír, hogy a Gardenexpora váltott belépők értékét levásárolhatod az ország bármely Oázis Kertészetében. (a részletekért klikkelj a honlapra: www.gardenexpo.hu ) A kiállítás mindennap 10:00 és 18:00 óra között látogatható. Érdemes online venned a jegyet, így megkímélheted magad a sorban állástól. Jó szórakozást!
Fábián Fanni
Pest, március 15-én 1848.
Szabad a sajtó! … Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai.
Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs … Vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?
Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!
Oh szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt … s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!
Ezzel köszöntlek, ez legyen útravalód az életben. Élj boldogul! nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmaskodni!
Késő éj van. Jó éjszakát szép csecsemő … szép vagy te, szebb minden országbéli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek. Jó éjszakát! … ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, a milyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek!
Pest, március 17. 1848.
Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez új evangéliuma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak, őrjöngtek bennem!
A tűzokádó hegy közepébe kellene tollamat mártanom, hogy napjaimat, napjaim gyötrelmeit leírhassam!
Igy vártam a jövendőt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim, szívemnek ezen elkárhozott lelkei elhagyhatják a börtönt, kínszenvedésök helyét … vártam e pillanatot, nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni. Tanúbizonyságom erre a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű erőszakos megrázkódáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki nem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte, általában ábrándos golyhónak neveztek, de azért folyvást él bennem ama hit, s úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy napfogyatkozás előtt.
Politikai életünket távolrul néztem, vagy rá sem néztem, a miért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak. A rövidlátók! Én tudtam azt, a mit ők nem tudtak, és azért szánakoztam a napi politika kurjogató hősein, mosolyogtam a fontosságot, melyet magoknak tulajdonítottak; tudtam, hogy az ő fényes tetteik és fényes beszédeik nem egyéb, mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkezendő viharnak első lehellete elsöpör; tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjászületés óriási drámáját eljátszák, hanem csak a decoratorok és statisták, kik a függönyöket aggatják s a színpadra székeket és asztalokat hordanak.
Magamba zárkóztam, mint elzárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égbe vetettem szemeimet, a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő … a forradalom kitört Olaszországban!
A mint nézték a jövendőmondók a gyermek Jézust a jászolban, oly lelkesedéssel és áhítattal néztem én ezen új meteort, ezen délifényt, mely születésekor is nagyobbszerű volt minden éjszaki fénynél, s melyről meg volt írva lelkemben, hogy be fogja utazni a világot.
És úgy lőn. Olaszországban tölté gyermekségét, vándorolt fölfelé, egyszerre Párizsban termett, mint férfi, onnan kikergette Lajos Fülöpöt, miként Krisztus az adóvevőket Jeruzsálem templomából.
Oh mikor meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublica! …
Egy Pesttől távoleső megyében utaztam, és ott egy fogadóban lepte … rohanta meg e hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet.
Vive le république! kiálték föl, aztán némán merően álltam, de égve mint egy lángoszlop.
A mint eszméletemet visszanyertem, egy aggodalom kezdett bántani a jelszó ki van kiáltva, gondolám, ki tudja, mi nem történt vagy történik, míg én hazaérek! nékülem kezdődjék a forradalom? hah!
Nyakrafőre siettem a fővárosba … reszketve, lélekzet nélkül értem haza …
Általános volt a lelkesedés, de még semmi sem történt …
Nagyot lélekzettem, mint a búvár, midőn a víz alól fölmerül. A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre tovább harapózott, végre Bécset is fölgyújtotta, Bécset! … és mi folyvást lelkesedtünk ugyan, de nem mozdultunk. Az országgyűlés igen szépeket beszélt, de a beszéd bármilyen szép, csak beszéd és nem tett. Pesten március 14-én az ellenzéki kör gyűlést tartott, mely ősi szokás szerint eredménytelenül oszlott szét. E gyűlésben indítványoztatott, hogy a tizenkét pont petitióképpen fölnyújtassák a királynak, még pedig rögtön, de az akkor virágzott táblabírói szellem Pontiustól Pilátushoz akarta vinni a dolgot, úgy hogy valamikor a huszadik században lett volna vége. Egyébiránt jó, hogy így történt … micsoda nyomorúság, kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy követelnei kell, nem papirossal lépni a trón elé, hanem karddal! A fejedelmek úgy sem adnak soha semmit, azoktól a mit akarunk, el kell venni.
Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén. Akkor este Jókai mondta el eredményét vagyis eredménytelenségét nagy keserűséggel és teljes levertséggel. Halltára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem.
Az éj nagy részét ébren töltöttem, feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel együtt, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mingyárt holnap … hátha holnapután már késő lesz!
Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind főkötelessége szabaddá tenni a sajtót … azt fogjuk tenni! a többit istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetteket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lelövöldöznek? isten neki, ki várhat ennél szebb halált?
E gondolatokkal aluttam el. Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz s ott várjanak meg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatal ember volt, kik nagy búsan politizáltak. Bulyovszky Gyulát, ki közöttük volt meghítam Jókaihoz, a többieknek meghagytam, hogy az érkezőket tartsák itt, míg vissza nem jövünk.
Haza menvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni felszabadításáról. Társaim beleegyeztek. Bulyovszky és Jókai proclamatiót szerkesztettek, Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonázott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, a nélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna.
Jó jel! kiáltánk föl egyhangúlag.
A mint a proclamatio elkészült, s indulófélben voltunk azt kérdém, micsoda nap van ma?
Szerda, felelt egyik.
Szerencsés nap, mondám, szerdán házasodtam meg!
Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proclamatiót olvasta fel, én Nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.
(A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.)
A kávéházban azon határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, a mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a Nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A seminarium csarnokában elénk állott egy professor és ezt mondta nagy pathossal:
Urak, a törvény nevében!
Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. Közülük Vidacs emelt szót, elmondta, hogy professoraik a tartandó lakomábani részvevést eltiltották kicsapási büntetés mellett. Kacaj és bosszankodó kifakadások a hallgatóságban. De a lakoma már csak mellékes dolog volt. Jókai ismét fölolvata a proclamatiót s a tizenkét pontot, s én velem elszavaltatták a Nemzeti dalt. Mindkettőt fanatikus lelkesedéssel fogadták s a refrainban előjövő „esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
Most menjünk egy censorhoz, és vele írassuk alá a proclamatiót és a Nemzeti dalt! kiáltott valaki.
Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!
Mingyárt beleegyeztek és követtek.
Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidacsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztattak szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.
A szakadó eső dacára mintegy 10.000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek! … Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön … körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam … minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert!
Ezen, különben alaptalan hír, oly fölindulást okozott, hogy Nyári Pál és Klauzál tovább beszéltek egy óránál, a nélkül, hogy beszédeikből egy-egy töredék mondatnál többet hallottunk volna.
Budára, Budára, a helytartótanácshoz! … nyitassuk meg Stancsics börtönét! … Budára! …
Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választmány neveztetett ki Budára menendő, s a helytartótanácsot fölszólítandó, hogy a censurát rögtön eltörölje, Stancsicsot szabadon bocsássa, s a katonságnak rendeletet adjon, miszerint ügyeinkbe semmi szín alatt be ne avatkozzék. A választmány tagjai: Egresi Sámuel, Gyurkovics Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petőfi Sándor, Rottenbiller Leopold, Staffenberger István, Tót Gáspár, Vasvári Pál.
A választmány legalább 20.000 ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.
Ez volt március 15-ike. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre emlékezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, a mi volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermekeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.
Idén, Martin Scorsese (Taxisofőr, Aviátor) rendező, Dennis Lehane egyik nagysikerű regényét, a Viharszigetet szemelte ki, hogy vászonra vigye. A könyv számára egy tökéletes alapanyag, ugyanis nem egyszer mutatott már filmjeiben pszichotikus figurákat (Dühöngő Bika). Filmjének főszerepét a már több filmjében is játszó Leonardo DiCaprio-nak (Tégla, Titanic) adta, aki mellett olyan színészek tűnnek fel a produkcióban, mint Ben Kingsley (Az Utolsó Légió), Mark Ruffalo (Vakság), Jackie Earle Haley (Watchmen) vagy Michelle Williams (Szex telefonhívásra).
A történet szerint, az 1950-es években, egy Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) nevű rendőrbíró és társa, Chuck (Mark Ruffalo) 
egy börtönsziget felé hajóznak. Utazásuk célja, hogy kiderítsék miként szökhetett meg az elmegyógyintézetként működő, rendkívül szigorúan őrzött szigetről az egyik elítélt, bizonyos Rachel Solando. Rachelt, vagy annak holtestét sehol sem találják a szigeten lévő rendőrök, így az ő feladatuk lesz felkutatni a nőt. Kutatásuk során rendkívül sok érdekes dologgal, furcsa intézményvezetőkkel, és valamit titkolni látszó ápolókkal (hogy a mentálisan sérült elítélteket ne is említsük) kerülnek szembe. Ha pedig Teddy-nek még amúgy nem lenne elég baja, szörnyű rémálmok is gyötrik, amelyek nemrég elhunyt feleségének és a múltban történteknek köszönhet… A nyomozás tehát elkezdődik, aminek a vége talán mindent megváltoztat…
Nos, a film egyetlen hibája talán az lehet, hogy egyes nézők, már a film közepe felé rájönnek, hogy mi is lesz majd a befejezés. Azonban ennek ellenére is, de rendkívül élvezhető alkotás született. Az egész filmet belengi a komor, sötét, klausztrofób, világháború utáni időszak jellege. Ezek mellett még tökéletes fényképezést, látványtervezést, és zenei aláfestést kapunk a jobbnál-jobb jelenetek alatt. (pl. Teddy rémálmainak megjelenítése és a visszaemlékezései, egyszerűen lenyűgözőek a képi világot illetően.)
Színészek terén sem lehet rosszat mondani a filmről, akinek Leonardo DiCaprio a Titanic óta még mindig nyálas kisfiúként van titulálva, és a Tégla című film sem győzte meg az ellenkezőjéről, az sürgősen nézze meg a filmet, és be kell látnia, hogy Ő több annál. Legutóbb a Szabadság Útjai című filmben imádtam játékát, és ez most sem változott. Kiváló és összeszedett színészi játékot mutat nekünk, végig nagyszerűen játszik, elhiteti velünk azt, amit kell. Mellékszerepekben megcsodálhatjuk többek között Ben Kingsley és Max von Sydow lenyűgöző játékát is, számomra ők ketten voltak még nagyon emlékezetesek. Azonban nem szabad megfeledkezni a Watchmen óta leginkább gyilkosokat/őrülteket alakító Jackie Earle Haley-ről sem (legújabb filmje a hamarosan mozikba kerülő Rémálom az Elm utcában remake), aki ezúttal sem okoz csalódást egy hasonló szerepben. Feltűnik még Michelle Williams és Mark Ruffalo is, akik, hogy röviden fogalmazzak, szintén remekül játszottak.
Egyszóval a hihetetlenül jó színészek játékok, a forgatókönyv, a fullasztó légkör és a valóság és hallucináció határát tökéletesen egybemosó rendezés/rendező közreműködésének hála egy szinte tökéletes krimi/thriller született, amit szinte biztos, hogy újra fogunk nézni.
Thriller/Krimi, 2010, 138 perc
Rendező: Martin Scorsese
Forgatókönyv: Laeta Kalogridis
Eredeti Regény: Dennis Lehane
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Ben Kingsley, Mark Ruffalo, Max von Sydow, Michelle Williams, Patricia Clarkson, Jackie Earle Haley, Emily Mortimer
Forgalmazó: UIP – Duna Film
Hazai Bemutató: 2010. március 04.
Serényi Krisztián
Matelandlover
(28.)
Beléptem a betegszobába. Mutattam az ágyban fekvő Muzio-nak a táblát az ajtón, igen, Betegszoba…
- Trükkös, mert ha bejössz, nem leszel beteg, de ha kimész, akkor sem gyógyulsz meg. Már próbáltam. – Tolta fel magát ülőhelyzetbe.
Az arca megváltozott. Kortalan volt. Sápadt és fáradt, viszont ránctalanul fiatalos, de csak mert lesoványodott. Minél közelebb érünk a csontokhoz, annál több mindenkire hasonlítunk.
Régi barátom – mert nevezhetem annak – vonásai közé vegyültek Kenyeres Mandula meg az apám vonásai, sőt még az enyémek is.
- Látod ezt a gyulladt eret? – Feszítette felém a csuklóját. – Ha eléri a szívemet, végem. Operálni nem lehet.
- Az nem jó.
- Az nem. Csak centik vannak hátra, úgyhogy azt hiszem, ideje elkezdenem zenét szerezni, fogd a kottafüzetet, és írd amit dúdolok!
Követtem az utasításait. A gyászos színt kereső zenei halandzsa kevesebb mint félperc alatt átfolyt a Lacrimosa-ba.
- Öhm… azt hiszem, ilyen már van! – Jeleztem finoman.
- Ó, hogy ez nekem még most se sikerül! – Takarta el egyik kezével könnybe lábadó szemét, amíg a másikat a mellette levő falra szorította.
- Talán előbb mondd el szavakkal, amit érzel, hátha úgy könnyebb! – Javasoltam. – Én is elmondom. Szeretném… szeretném…
- Vedd feleségül.
- Köszönöm! – Könnyebbültem meg.
- Tedd boldoggá.
- Ezen még dolgozunk.
Muzio az orrát szívta.
- Van egy zsebkendőd?
Kitéptem egy lapot a kottából, és átnyújtottam. Muzio beletrombitált.
- Hó, ez jó! – Csukta össze – Jegyezd le ezt a két hangot!
- Melyiket?
- Hát nem hallottad a kánont?
Megint belefújt a kottapapírba.
- És így fog folytatódni! – Vidult fel. – Jó, innen majd te befejezed, most tegyük félre! Vagy inkább… inkább dobjuk ki, ennyit fejből is meg tudsz jegyezni!
Átvettem tőle, és kidobtam a szemetesvödörbe.
- Idehallgass, fiam, az, hogy ebből a négy hangból zene lesz-e, rajtad múlik. Egyet ígérj meg! Ha valaha valamilyen száraz tudás birtokába jutsz, azonnal alakítsd át szépséggé!
- Megígérem.
- Álmodozz, a kompromisszumok jóindulatára sohase számíts, mondom én, akinek egész életében semmi sem jött össze…
- Rendben.
- a csodálatos lányomon kívül, persze… Akárhová tartozol is valójában, ne szégyelld magasra helyezni magad, amíg ritkább ott a levegő, mert nehezebb hinni az angyalokban annak, akinek a fülébe beszélnek, mint annak, aki sohasem hallja őket. Még a csalódottak legtöbbje is csak a végén érti meg, hogy… vannak álmok, amikben csalódni is érdemes. Ha ezek közül az egyiket megálmodod, nem érhet többé olyan kudarc, ami kitépné belőled a hálát… a tenni akaró tartozást.
- Hálát érezni… a csalódásért?
- A hála nem kényelem! Nem a telhetetlenek küzdenek a lehetetlenért, ez egy óriási félreértés, a telhetetlenek megelégszenek, és elégedetlenkednek. Eredményt felmutatni az tud, aki hálás azért, amije van, és ebből merít erőt a küzdéshez. Mi, akiket a teremtő önhittség fenntartásáért vívott, szerencsére kilátástalan harcunkban mutatott viselkedésünk alapján beképzelt akarnokoknak, ostoba, önelégült, önjelölt megváltóknak látnak, egyébként jogosan, mi igazából általában ilyenek vagyunk. Nem kell büntetés ahhoz, hogy ne érje meg az önzés, nem kell jutalom hozzá, hogy megérje hinni, nem kell Isten ahhoz, hogy lásson, és nem kell igazság ahhoz, hogy követni lehessen.
- Nem értem.
- Én sem, de nézd el ezt egy haldoklónak!
- Jajj, azért ne dramatizáljuk túl!
Muzio a tekintetével arra kért, hogy ne szívjam mellre, ha most csak fanyalog egyet, és nem hahotázik.
- Istenem, vedd el Wagnert, ha muszáj, de ne vedd el Mozartot! – Rimánkodott, – Vedd el Dürrenmatt-ot, de hagyd meg nekem Agatha Christie-t! Vedd el tőlem Kafkát, de ne vedd el Dickenst! Előbb vedd el a mélységet, mint a szépséget, mert minden valóság mélység, és minden mélység pokol, a szépség pedig a felszínen lakó, átlátszó, összefüggésekkel telefirkált üveg, s ezért a pokoli káosz csak a felszínről nézve szép.
Két hét múlva meghalt.
Folyt. Köv. : 2010. 03. 19. (péntek)
Zelkó Misi
