Matelandlover-31
Matelandlover
(31)
Letegeztelek titeket, mert belőlem vagytok, és belőletek vagyok! – Lépett le a pódiumról Mate. – Itt vagy velem, Mona! – Tárta szét karját egy nő felé.
- Nem ismerem magát… – Ráncolta szemöldökét a kiválasztott.
- Ne mondd, hogy nem ismersz, ne mondd, hogy nem ismerlek, apa!
- Én tényleg az apja vagyok. – Ismerte el az üzletemberek közül egy, aki az előadáshoz korábban még nem szólt hozzá.
- Ne mondjátok, hogy nem ismerjük egymást mindannyian! Ha másképp alakulnak a dolgok, belőlem te leszel! – Ölelt magához Mate egy idegent. – Ha máskor születek, talán én lennék Muzio bácsi, és ott ülnék a harmadik sorban!
A harmadik sorban ülő zenetanár meglepődve csóválta a fejét.
- Nem Muzio a nevem. – Tagadta.
- És az enyém sem Mateland Lindemann! Mert Mateland ott ül hátul, ő az a tanfelügyelő, én Melvin Lindemann vagyok, a testvére!
- Ez nem igaz, fordítva van! – Próbált rendet tenni az apjuk, – Én már csak tudom, melyik fiam melyik!
- Nem tűröm el, hogy ez az alak a vérének nevezzen! – Pattant fel Melvin, a felügyelő. - Az én vérem nemesebb, mint az övé, és ilyen… alávaló fajzatoknak, mint ez itt, én nem vagyok hajlandó cáfolhatatlan bizonyíték nélkül bármit is elhinni! El kéne égetni az ilyet, a mese nem tudományos erejű bizonyíték, alábbvaló, a lusta disznók kereskedelmi eszköze, semmi sem fontosabb nekik a pénznél! Egy nagy család az egész, összedolgoznak, ügyeskednek, szövetkeznek, a világ kell nekik!
- Kérem, adjon valaki egy öngyújtót, és vegyen elő valaki egy papírpénzt! – Fordult körbe Mateland. – Felügyelő úr, ön is lehet valaki!
Megtörtént, dobtak egy öngyújtót, Melvin, a felügyelő magasba emelte a pénzét.
- Mivel átjárásom van a világok között, meg tudom gyújtani azt a zöldhasút anélkül, hogy a tűzbe tartanám! – Lebegtette az öngyújtó lángját magabiztosan Mate.
- Kötve hiszem! – Ment bele a játékba a felügyelő.
Az ujjai közé fogott pénz ebben a pillanatban kigyulladt, Melvin ijedten szökkent el a hamuvá robbanó ezres elől.
- Csalás! Csalás, bűvészmutatvány, követelem vissza a pénzemet! – Toporzékolt.
- Ki szeretné kipróbálni?
Kezek erdeje emelkedett a magasba.
- Egy ezres a kalapba, egy másikat pedig felgyújtok, áll az alku?
A közönség nagyobbik fele meggondolta magát.
- Máris nyerészkedik! – Fintorgott a felügyelő.
- Kinek kell a bizonyosság?
- Szemfényvesztés!
- Tudományos áttörés.
- Kizsákmányoló népbutítás!
- Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a belépőért nem fizettek. Az előadás alapvetően ingyenes! Ki lesz az első?
A zöldhasúak hamarosan már csoportosan kaptak lángra, a pénzzel telt kalapokat a kapuhoz vitték, és ott egy hajléktalan azoknak osztogatott belőle bőkezűen, akik a teremben eluralkodó káoszból önszántukból távoztak.
Mateland folyamatosan növelte a téteket, az üzletemberek összevesztek, egymáson akarták behajtani egyre növekvő veszteségeiket.
Egyikük kigyulladt, ordítva fetrengett a földön.
Megfagyott a levegő, a verekedők szoborrá dermedtek.
Egy kissrác rohant az égő hajléktalan mellé vízipisztollyal, … eloltotta őt.
Charlie-nak nem esett baja. A kisfiúval, a többi hajléktalannal, Kenyeressel, Mateland-del, Monával, Melvinnel és Muzio-val együtt felszaladtak a pódiumra, ott sorba rendeződtek, megfogták egymás kezét, és meghajoltak a közönségük előtt, ami már csak acsarkodó politikusokból és feketézőkből, meg Mate be nem avatott, elszörnyedt, vívódó édesapjából állt.
Beletelt egy rövid időbe, amíg a közönség feldolgozta, hogy csak megtervezett műsortban volt része, de aztán…
Visszatértek a valódi háborújukhoz, tépték, szaggatták egymást, mint a vadállatok. Egyikük egy égő öngyújtót nyomott a másik arcába, az illető ruhája valamiképp lángra kapott, tíz percbe sem került, már lobogtak a padok, a függönyök is.
Erre még a társulat sem számított, tehetetlenül álldogáltak a kapuban, a tűzoltókra várva.
A hajléktalan színészgyerek kitépte magát Charlie óvó kezei közül, és berohant a tűzbe, Charlie meg utána, de késő, elvesztette szem elől.
A fiúcska csak lövöldözött a vízipisztolyával, arra, amerről a visító hangokat hallotta, amerről az égett hús szagát érezte.
Elhagyta az összes ereje, összeesett.
Szúrt az oldala, fájt a tüdeje a sok koromtól, a plafont nem látta, csak a sűrű füstfelhőt, csak az elmúlás maradt, lassan minden mást elveszített… egyetlen reménye a szájába spriccelt víz… de annak vegyszeríze volt.
Ölbe vették, elindultak vele a jó irányba, a kijárat felé.
*
Mr. Lindemann a mentőágyra fektette őt.
- Eszeden vagy te?! Mit műveltél?! Rettenetes dolgot tettél! Amit ők tesznek veled, az borzasztó, de… Fiam, én tudom, hogy segíteni akartál, de azzal a szérummal, amit a vízipisztolyodba töltöttek, csak tápláltad a tüzüket, mert az csak a színházi tüzet oltja, érted?
Belénk oltja…
Folyt. Köv. : 2010. 04. 02. (péntek)
Zelkó Misi