Matelandlover-30
Matelandlover
(30)
Muzio halálával mintha a zene is kiveszett volna.
Éjjelenként alva jártam, az árnyékom irányított engem.
A falakat átszakítva sem lehet az árnyékunkkal eggyé válni.
Egyre jobban kellett figyelnem Mona szavaira, mert nagyothallottam.
Egy reggel átlátszó kávét főzött, aznap többször is elájultam, biztos a koffeint hagyta ki.
Aztán ő maga is kezdett elpárologni.
Először a puha szája tűnt el, aztán az érzéki test, az apró fülek…
utoljára aludtak ki álmos szemei.
- Ne hagyj magamra! Ne hagyj egyedül! Azt ígérted, hozzám jössz!
- Nem ígértem. Nem szerettél. Nem akartál. – Énekelt a levegő egy üres lap fölött. – Nincs gyűrű a kezemen… nincs kezem… szívem sincs. Elárultál engem.
- Ez nem igaz!
- Nem hittél… nem védtél… nem vigyáztál rám.
- Hazudsz! Nekem te vagy… nekem te… vagy.
- Elengedsz, vagy visszahozol?
- Visszahozlak!
- Visszahozol, vagy utánam jössz?
- Utánad megyek, és visszahozlak!
Ha elég lassan közeledek a falhoz, kicsúszom a világot alkotó hullámok felügyelete alól, és a szobát elnyeli a sötétség.
Először nem kapok levegőt, a jég alatt vagyok egy befagyott tóban, odafönn karácsony van, aztán már nem kell levegő, zsibbad mindenem, a jég hirtelen függőleges üvegfallá minősül át, és mögötte a szobámban megáll az idő, én meg a semmiben lebegek egy filctollal, és csak hagyom, hogy Mona keze vezesse a kezem,
hogy a szívem Mona szívének ritmusában dobogjon,
hogy együtt felfessük az üvegfalra azokat a hangokat,
amik mindig is rajta voltak,
amiket csak elő kell hívni az emlékezetünkből…
Párizst, a Matelandlovert, Melvint és Lisát, a kapcsolatukat, a kapcsolatunkat, az ismerősöket, a Lindemann kúriát, a lánykérést… a lánykérést egy elsöprő színház végén, zárás után kettesben beélve a teret, mielőtt megjönne a pizzánk…
mire a kotta elkészül, újra önmagunk vagyunk, Zokni chipset akar, a terv készen áll, a lehetőségek adottak, Kenyeresék összeszedik magukat, Muzio él,
Monától nem szakíthatnak el.
Soha, semmiképpen.
Hála mindazért, ami megadatott, több, mint ami kívülről látszik…
a legmerészebb álmaitok!
Folyt. Köv. : 2010. 03. 31. (szerda)
Zelkó Misi