Matelandlover
(31)
Letegeztelek titeket, mert belőlem vagytok, és belőletek vagyok! – Lépett le a pódiumról Mate. – Itt vagy velem, Mona! – Tárta szét karját egy nő felé.
- Nem ismerem magát… – Ráncolta szemöldökét a kiválasztott.
- Ne mondd, hogy nem ismersz, ne mondd, hogy nem ismerlek, apa!
- Én tényleg az apja vagyok. – Ismerte el az üzletemberek közül egy, aki az előadáshoz korábban még nem szólt hozzá.
- Ne mondjátok, hogy nem ismerjük egymást mindannyian! Ha másképp alakulnak a dolgok, belőlem te leszel! – Ölelt magához Mate egy idegent. – Ha máskor születek, talán én lennék Muzio bácsi, és ott ülnék a harmadik sorban!
A harmadik sorban ülő zenetanár meglepődve csóválta a fejét.
- Nem Muzio a nevem. – Tagadta.
- És az enyém sem Mateland Lindemann! Mert Mateland ott ül hátul, ő az a tanfelügyelő, én Melvin Lindemann vagyok, a testvére!
- Ez nem igaz, fordítva van! – Próbált rendet tenni az apjuk, – Én már csak tudom, melyik fiam melyik!
- Nem tűröm el, hogy ez az alak a vérének nevezzen! – Pattant fel Melvin, a felügyelő. - Az én vérem nemesebb, mint az övé, és ilyen… alávaló fajzatoknak, mint ez itt, én nem vagyok hajlandó cáfolhatatlan bizonyíték nélkül bármit is elhinni! El kéne égetni az ilyet, a mese nem tudományos erejű bizonyíték, alábbvaló, a lusta disznók kereskedelmi eszköze, semmi sem fontosabb nekik a pénznél! Egy nagy család az egész, összedolgoznak, ügyeskednek, szövetkeznek, a világ kell nekik!
- Kérem, adjon valaki egy öngyújtót, és vegyen elő valaki egy papírpénzt! – Fordult körbe Mateland. – Felügyelő úr, ön is lehet valaki!
Megtörtént, dobtak egy öngyújtót, Melvin, a felügyelő magasba emelte a pénzét.
- Mivel átjárásom van a világok között, meg tudom gyújtani azt a zöldhasút anélkül, hogy a tűzbe tartanám! – Lebegtette az öngyújtó lángját magabiztosan Mate.
- Kötve hiszem! – Ment bele a játékba a felügyelő.
Az ujjai közé fogott pénz ebben a pillanatban kigyulladt, Melvin ijedten szökkent el a hamuvá robbanó ezres elől.
- Csalás! Csalás, bűvészmutatvány, követelem vissza a pénzemet! – Toporzékolt.
- Ki szeretné kipróbálni?
Kezek erdeje emelkedett a magasba.
- Egy ezres a kalapba, egy másikat pedig felgyújtok, áll az alku?
A közönség nagyobbik fele meggondolta magát.
- Máris nyerészkedik! – Fintorgott a felügyelő.
- Kinek kell a bizonyosság?
- Szemfényvesztés!
- Tudományos áttörés.
- Kizsákmányoló népbutítás!
- Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a belépőért nem fizettek. Az előadás alapvetően ingyenes! Ki lesz az első?
A zöldhasúak hamarosan már csoportosan kaptak lángra, a pénzzel telt kalapokat a kapuhoz vitték, és ott egy hajléktalan azoknak osztogatott belőle bőkezűen, akik a teremben eluralkodó káoszból önszántukból távoztak.
Mateland folyamatosan növelte a téteket, az üzletemberek összevesztek, egymáson akarták behajtani egyre növekvő veszteségeiket.
Egyikük kigyulladt, ordítva fetrengett a földön.
Megfagyott a levegő, a verekedők szoborrá dermedtek.
Egy kissrác rohant az égő hajléktalan mellé vízipisztollyal, … eloltotta őt.
Charlie-nak nem esett baja. A kisfiúval, a többi hajléktalannal, Kenyeressel, Mateland-del, Monával, Melvinnel és Muzio-val együtt felszaladtak a pódiumra, ott sorba rendeződtek, megfogták egymás kezét, és meghajoltak a közönségük előtt, ami már csak acsarkodó politikusokból és feketézőkből, meg Mate be nem avatott, elszörnyedt, vívódó édesapjából állt.
Beletelt egy rövid időbe, amíg a közönség feldolgozta, hogy csak megtervezett műsortban volt része, de aztán…
Visszatértek a valódi háborújukhoz, tépték, szaggatták egymást, mint a vadállatok. Egyikük egy égő öngyújtót nyomott a másik arcába, az illető ruhája valamiképp lángra kapott, tíz percbe sem került, már lobogtak a padok, a függönyök is.
Erre még a társulat sem számított, tehetetlenül álldogáltak a kapuban, a tűzoltókra várva.
A hajléktalan színészgyerek kitépte magát Charlie óvó kezei közül, és berohant a tűzbe, Charlie meg utána, de késő, elvesztette szem elől.
A fiúcska csak lövöldözött a vízipisztolyával, arra, amerről a visító hangokat hallotta, amerről az égett hús szagát érezte.
Elhagyta az összes ereje, összeesett.
Szúrt az oldala, fájt a tüdeje a sok koromtól, a plafont nem látta, csak a sűrű füstfelhőt, csak az elmúlás maradt, lassan minden mást elveszített… egyetlen reménye a szájába spriccelt víz… de annak vegyszeríze volt.
Ölbe vették, elindultak vele a jó irányba, a kijárat felé.
*
Mr. Lindemann a mentőágyra fektette őt.
- Eszeden vagy te?! Mit műveltél?! Rettenetes dolgot tettél! Amit ők tesznek veled, az borzasztó, de… Fiam, én tudom, hogy segíteni akartál, de azzal a szérummal, amit a vízipisztolyodba töltöttek, csak tápláltad a tüzüket, mert az csak a színházi tüzet oltja, érted?
Belénk oltja…
Folyt. Köv. : 2010. 04. 02. (péntek)
Zelkó Misi
Bemutatkoznak a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetének hallgatói
FIATAL MUZSIKUSOK PÓDIUMA
2010. ÁPRILIS 17., SZOMBAT 19 ÓRA
Óbudai Társsaskör (Budapest III. kerület, Kiskorona utca 7.)
Műsor:
Haydn: C-dúr “Londoni” trió
- Márta Nóra (fuvola)
- Sóvári Zsuzsanna (fuvola)
- Szavári Antia (fagott)
Haydn: Alles hat seine Zeit
- Krum Enikő (ének)
- Ambrus Orsolya (ének)
- Geleta Viktor (ének)
- Takáts Tamás (ének)
- Zongorán kísér: Bogár Zsófia
Mendelssohn: Scherzo
- Tuzson Tamás (brácsa)
- Zongorán kísér: Bogár Zsófia
Doppler Ferenc: Magyar Fantázia Op.35
- Rónaszéki Mónika (fuvola)
Donizetti: Don Pasquale – Don Pasquale és Malatesta hadaró duettje
- Tarnai Dávid (ének – Don Pasquale)
- Takáts Tamás (ének – Malatesta)
- Zongorán kísér: Bogár Zsófia
Brahms: A-dúr hegedű-zongora szonáta – I-II. tétel
- Szabó Alíz (hegedű)
- Almássy Margit (zongora)
Rodrigo: Concierto de Aranjuez – I. tétel
- Nemes Gábor (gitár)
- Papp Ágoston (zongora)
***
Brahms: f-moll szonáta Op.120 No.1 – III-IV. tétel
- Molnár Dániel (brácsa)
- Zongorán kísér: Bogár Zsófia
Bartók: II. hegedűverseny – II. tétel
- Matuska Réka (hegedű)
- Zongorán kísér: Kákonyi Árpád
Dvořak: h-moll gordonkaverseny – III. tétel
- Lovász Tamás (gordonka)
- Zongorán kísér: Weisenfeld Melinda
G. Jenner: Esz-dúr trió – IV. tétel
- Kardos Tünde (klarinét)
- Horváth Gergely (kürt)
- Fridrich Eszter (zongora)
Saint-Saëns: Adagio
- Farkas Krisztián (harsona)
- Gubik Gergely (harsona)
- Megelai Csaba (harsona)
- Péter Norbert (harsona)
- Salamon György (harsona)
Ott Rezső: Quatre Guignols en Trois Mouvements
- Kürtösi István (fagott)
- Szavári Anita (fagott)
- Pataki Andrea (fagott)
- Felnagy József (fagott)
Schumann: Esz-dúr zongoraötös Op.44 – I-III. tétel
- Márkus Júlia (hegedű)
- Horváth Szimonetta (hegedű)
- Tuzson Tamás (brácsa)
- Bordás Bettina Kincső (gordonka)
- Lukácsházi Pál (zongora)
Belépőjegy: 500 Ft, diákigazolvánnyal ingyenes
Az NKA támogatásával
Minden héten száguldó riporterek járják az iskolát, s ugyanarról kérdezik az embereket. Ha kimaradtál a kérdezősködésből, de szívesen elmondanád Te is a véleményed, akkor írj a kommentekbe!
Kérdés:
Hallgatsz komolyzenét?
(Sebők Szilveszter, 12.c kérdése)
A heti válaszok:
Rendszeresen hallgatok komolyzenét. Játszom is gitáron, a kedvencem Mozart. Mozarttól szinte minden jöhet, a Don Giovanni a favorit, és jöhet minden zongora- és hegedűversenymű. Ja és persze a Varázsfuvola, de az alap. (Széles Adorján, 12.c)
Szoktam, de nem túl gyakran, havonta egyszer-kétszer biztosan. Csajkovszkij, Beethoven, Vivaldi a kedvencem. (név nélkül)
Szívesen hallgatok komolyzenét. nem is tudom, nincs kedvencem, bár Vivaldi Négy évszak c. műve mindig jöhet. (Malek Martin, 12.c)
Nem nagyon szoktam, nem érdekel. (Kardos Kristóf, 12.d)
Néha én is hallgatok komolyzenét, hol a poén kedvéért, hol relaxálni. Elgondolkodtatja az embert. Nincs kedvencem. (Dimitrovics Roland, 12.c)
Erkelnél, Brahmsnál nálam befejeződik a komolyzene, Bartók Béláig még nem nőttem fel, valósz0nűleg nem is fogok. (Erika)
Nem hallgatok, nem is szeretem. (Kecsey Tuzson, 12.c)
Én szeretem a komolyzenét, szerintem nagyszerű dolog, csodálom, hogy régen ilyen tudtak írni, ma meg már nem. (Sebők Szilveszter, 12.c)
Magamtól nem hallgatok komolyzenét, de énekórán mindig rájövök, mennyire jól esik. (Fábián Fanni, 12.c)
Szoktam a nagymamámékkal járni koncertekre, ők nagy komolyzene-fanok, és náluk is szoktam hallgatni. Kedvenc műfajom az opera, az olaszokat nagyon szeretem. (Mokány Zsuzsanna, 13.c)
Szoktam hallgatni, mert pihentet és különösen a klasszikusok és a romantikusok a kedvenceim. (Végh Gábor)
Hogyne. Nagyon feltölt, mindenben a jót szeretem, így a komolyzenében is. Beethoven, Schubert, Wagner, Mozart, Debussy, Csajkovszkij – ők a kedvencek. Járok koncertekre is. (név nélkül)
Nem. Nem vagyok muzikális típus, könnyűzenét is keveset hallgatok. (Nyilas Árpád, 12.d)
Én is hallgatok komolyzenét. Szeretem, főleg azt, ha könnyűzenei elemekkel keverik. Én is csinálom, egy éve csellózom. (Weber Saphira, 12.c)
Nem hallgatok, egyszerűen nem szeretem. Egyéb zenét viszont hallgatok. (Rácz Richárd, 13.a)
Néha hallgatok, ha fáradt vagyok, nagyon kikapcsol. Szeretem Mozartot és Beethovent, de a Bizet Carmenje a kedvencem. Ezt Szegeden láttam először, életre szóló élmény volt. (Klébesz Kinga)
Nem hallgatok, viszont nincs vele bajom, csak épp más a stílusom. (Lengyel Daniella, 12.c)
Igen, persze, méghozzá hegedűt. Mozartot, Beethovent és Vanessa Mae-t, általában a Youtube-on vagy a papám kocsijában. (Gábor Henrietta, 13.c)
Ja, általában Cecilia Bertollit hallgatok. (Tihanyi Dániel, 13.c)
Ritkán, inkább mást hallgatok. (Pajor Richárd, 12.a)
Szoktam hallgatni és van egy csomó CD-m. Eredeti! Vivaldi, Beethoven… Mindig tanulás közben hallgatom. (Pordán Viktória, 13.c)
Néha szoktam, egy hónapban kb. egyszer. Szeretem Mozartot és Beethovent, de az elektronikus zene közelebb áll hozzám. (Tál Dorián, 13.c)
Igen, szinte minden nap. Számítógépen van egy gyűjteményem, amiben benne van minden híresség. A komolyzene az összes többi zeneműfajnak az alapja. A komolyzenét igénylik az emberek, feldolgozások is vannak már belőle. (Tóth Gergely, 13.c)
Nem, inkább rap-et hallgatok. (Dani Zoltán, 9.a)
Nem hallgatok komolyzenét, nem szeretem ezt a stílust. Inkább progressive és rap zenét hallgatok, a komolyzenében nem találom fel magam. (Pajor Szandi, 12.a)
Nagyon ritkán. Rap koncertek előtt szoktak adni, azt szeretem, pl. a Carmina Burana. (név nélkül)
Nem igazán. (Erdélyi Zoltán, 9.a)
Ritkán, mert nem szeretem annyira, mint a többit. (Kósa Dániel, 11.e)
Ritkán, jó lenne gyakrabban. Zenészként inkább a könnyűzenét választom. (Szabó András, 11.e)
Szoktam, főleg bakeliten. Rajongok az ilyen dolgokért. (Zilahi Klaudia, 10.a)
Nem igazán, valahogy nem fog meg a komolyzene. (Wilhelm Eszter, 10.a)
Nagyon ritkán hallgatok komolyzenét. Amikor olvasok, akkor olyat választok, ami szöveg nélküli és passzol a könyv hangulatához. (név nélkül)
Sajnos nem eleget. Hozzám érzelmileg a legközelebb Beethoven Egmont- nyitánya áll. Minden évben legalább egyszer meghallgatom. Bármilyen sokadszor hangozzék is el, mindig katartikus élmény. (Tapa Pál)
(Megkérdezettek száma: 38 fő, nem válaszolt: 5 fő)
1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján e napon van a SZÍNHÁZI VILÁGNAP. A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Ezen a napon köszöntik a színészeket.
forrás: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szinhazi_vilagnap
Néhány jeles írás a színészetről, a színészek és a színházak világáról:
Szabó Lőrinc: Jászai Mariról (részlet)
A Nemzeti Színház épp ekkoriban újította fel Az ember tragédiájá-t, kézenfekvő volt tehát, hogy Madách darabjának első előadásairól beszélgessünk. 1882-ben ugyanis Jászai volt Éva, az első Éva a Tragédia – vagy ahogy ő ejtette: a Tragődia – premierjén.
– Megbocsát, de nagyon utálom ma magát, kedves fiam – csóválta fejét –, nagyon utálom, amiért ilyesmivel jön hozzám. Igen, én alakítottam Évát, mikor először adtuk Madáchot a Nemzetiben. Paulay igazgató egy nap megfogott a színház udvarán: „asszonyka, nézze, nagy tervem van: előadom Az ember tragődiájá-t! Az Évát magának szántam. Szép lesz, örül neki?” Meglepetésemben nem tudtam válaszolni. Panaszolta is később az igazgató Prielle Kornéliának: „különös asszony ez a Jászai: nekiadtam az Évát, s még csak fel se csillant a szeme!” Pedig hát, tudja, ez azért volt, mert én minden új szerepemtől rettenetesen megijedtem. Ekkor is szörnyen féltem: én és Éva? Hiszen ez esténkint tíz külön alakítást kíván! Paulay talán még nem ismert eléggé, s azért hitte, hogy én olyan veszett színésznő vagyok, aki megnémul ekkora hír hallatára.
Petőfi Sándor: Színészdal
Minden müvészetek
Fején a korona:
A mi művészetünk,
Ellen ki mondana?
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Csak árny, amit teremt
A költőképzelet;
Mi adjuk meg neki
A lelket, életet.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Miénk a hatalom
Az emberszív felett:
Idézni egyaránt
Mosolyt vagy könnyeket.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Apostolok vagyunk
Az erkölcs mezején.
Apostoli szavunk
Téged kiált: erény!
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
De amit színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünk.
Ha meg nem tesszük azt,
Ami föladatunk:
Akkor gyalázat ránk,
Szinészek nem vagyunk!
Pest, 1844. szeptember
Gyurkovics Tibor: A színész – meztelen (részlet)
A színészt felöltöztetik.
Megszületik, mint egy ember. Botorkál, megy, mendegél, elbukik az óvodában, az udvaron, fölkel, továbbmegy, dúdol, reszket, alábbhagy, aztán kivirul, beleszeret kisgyerekekbe kisgyerekként, felnő, nagyosodik, kamaszhatárra érkezik, visszafelesel, legyint, belebolondul, józanodik – aztán megszületik. Akkor már színész.
Persze, járhat főiskolára, idomíthatják, kibújik az idomítás alól – azt hiszem, az a jó, ha kibújik az idomítás alól. Legtöbbször az a jó színész, aki a főiskola alatt használhatatlan. Vagy nagyon használható?
Mindenesetre meztelenül születik, mint szokott az ember. Jaj a felöltözötteknek! Vannak, akik az anyaméhből cilinderrel vagy parasztszoknyában buknak elő – sosem lesz belőlük színész. Kész kis cilinderesek, kész kis parasztszoknyások. Figurák. Látunk ilyet rengeteget. Jókat, rosszakat – figurák.
A színész meztelenül születik, mint a poronty. Kiteszik a küszöbre. (Régi hasonlatom, hogy költő és színész egy tőről fakad – ki befelé, ki kifelé. De biztos, hogy poronty. Biztos, hogy kiteszik a küszöbre. E nélkül a meztelenség nélkül nincs színészet – anyaszült meztelenség nélkül –, ahogy költészet sincs. Aki nem meztelenül születik a világra, abból se színész, se költő nem lesz. Gyakorolja bár a hivatását.)
Aztán felöltözik.
Saját, ideges belső lénye szerint hártyavékony én-ruhát vesz, önmaga páncélvékony lényegét magára dermeszti, magára olvasztja. És aztán erre veszi föl a ruháit. Ebben a meztelen páncélban benne van a szelleme, csontjai, alkata, hangja, ráforradt énje. A civil ember is felnőttnek akar öltözni – a színész önmagával öltözködik fel: hogy sok ruhát kibírjon a vállain.
Kapcsold le egy órára a villanyt!
A Föld Órája a WWF nemzetközi kezdeményezése, aminek célja, hogy felhívjuk a figyelmet az éghajlatváltozásra és annak veszélyeire. A világ legnagyobb klímavédelmi eseményén a csatlakozók vállalják, hogy március utolsó szombatján 20.30-tól egy órára lekapcsolják a világítást.
Egymilliárd ember csinálja! Te se maradj ki!
A Föld Órája 2007-ben indult az ausztráliai Sydney-ből, majd 2008-ban vált nemzetközivé. Magyarország is ekkor vett először részt az akcióban, amihez akkor még csak 4 hazai település csatlakozott. 2009-ben már 88 ország 4000 települése, és több százmillió ember kapcsolta le együtt a fényeket. Magyarországról 2009-ben 67 település és több mint egymillió ember vett részt a Föld Óráján, rajtuk kívül pedig rengeteg iskola, közintézmény, nagyvállalat és kisvállalkozás. Olyan híres látványosságok borultak sötétbe, mint a tatabányai Turul, a Parlament vagy a Művészetek Palotája.
Reméljük idén a tavalyi eredményeket is sikerül túlszárnyalnunk.
Csatlakozz a Föld Órájához, mert kell egy kis áramszünet!
Március 27-én este 20.30-kor Te is kapcsold le a villanyt! Ezzel máris minden idők legnagyobb klímavédelmi eseményének részesévé válsz.
Ha részt szeretnél venni a Föld Óráján, regisztrálj! Sőt meglepetésekre is számíthatsz! Regisztrációddal hozzásegíted szervezetünket, hogy pontos képet kapjon arról, mennyien vettek részt az akcióban.
Ha nem akarsz egyedül lenni a Föld Óráján, menj a Várba!
Szombat este 8 órakor a budai vár Savoyai teraszán! A közös visszaszámlálás után együtt lekapcsoljuk Budapest fényeit, majd egy fergeteges dob-parti lesz!
Ha van dobod, hozd magaddal, ha nincs, bármilyen erre alkalmas eszköz megteszi, legyen az fazék, fakanál, cintányér. A sötétben nemcsak az alkalomszerűen összeverődött banda koncertjét élvezheted, hanem a tűzzsonglőrködéssel is megismerkedhetsz a Tűzmadarak jóvoltából.
Ha a dobolás után még a bolygónknak is kívánsz valamit a jövőre nézve, akkor a kívánságfánkon is otthagyhatod üzeneted.
Ezt a Föld Óráját ne hagy ki!
Budai Vár, Savoyai terasz, 2010. március 27. szombat 20:00 órától!
Ha nem tudsz elmenni a rendezvényre, akkor is látogass el a weboldalra, ahol sok érdekességet olvashatsz arról, hogy a világ más részein mit tesznek a Föld órájáért.
Például a Pekingben található Tiltott Város, valamint Róma büszkesége, a Trevi-kút is részt vesznek a programban. A Föld Órája csapata rendkívül büszke arra, hogy ismételten két, kulturálisan és történelmileg is nagy jelentőségű helyszínt sikerült a kezdeményezés mellé állítani.
A Tiltott Város a 1987 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Itt található a világ legnagyobb megőrzött, ókori, fa szerkezetes épületeinek együttese.
A Trevi-kút Róma legnagyobb barokk szökőkútja. A kút minden este látványos fényárban úszik, így a díszkivilágítás lekapcsolása igazán meghökkentő élmény lesz, méltó része a Föld Órájának.
WWF
A Dokumentumszabadság Világnapja olyan alulról jövő kezdeményezés, amely a szabad dokumentum-formátumok és nyílt szabványok terjesztését tűzte ki célul. A dokumentumszabadság azt jelenti, hogy mindenki szabadon hozhat létre, küldhet, menthet el elektronikus dokumentumokat anélkül, hogy egy adott cég saját tulajdonú szoftverjét kellene használnia. Dokumentumszabadság Világnapja kezdeményezés vezető ereje az ODF Alliance nevű szövetség, amely az XML alapú, 2007. óta ISO szabvány (ISO/IEC DS 26300), Open Document Format elnevezésű szabványt igyekszik népszerűsíteni. Az ODF formátum kompatibilis minden nyílt szabvánnyal és használata garancia lehet a jövőnkre és szabadságjogaink gyakorlására. Az Európai Közösség 2010-től irányelvben szabályozza, hogy a közbeszerzési eljárásokon csak olyan termékekkel lehet indulni, amelyek megfelelnek a nyílt szabványoknak.
Matelandlover
(30)
Muzio halálával mintha a zene is kiveszett volna.
Éjjelenként alva jártam, az árnyékom irányított engem.
A falakat átszakítva sem lehet az árnyékunkkal eggyé válni.
Egyre jobban kellett figyelnem Mona szavaira, mert nagyothallottam.
Egy reggel átlátszó kávét főzött, aznap többször is elájultam, biztos a koffeint hagyta ki.
Aztán ő maga is kezdett elpárologni.
Először a puha szája tűnt el, aztán az érzéki test, az apró fülek…
utoljára aludtak ki álmos szemei.
- Ne hagyj magamra! Ne hagyj egyedül! Azt ígérted, hozzám jössz!
- Nem ígértem. Nem szerettél. Nem akartál. – Énekelt a levegő egy üres lap fölött. – Nincs gyűrű a kezemen… nincs kezem… szívem sincs. Elárultál engem.
- Ez nem igaz!
- Nem hittél… nem védtél… nem vigyáztál rám.
- Hazudsz! Nekem te vagy… nekem te… vagy.
- Elengedsz, vagy visszahozol?
- Visszahozlak!
- Visszahozol, vagy utánam jössz?
- Utánad megyek, és visszahozlak!
Ha elég lassan közeledek a falhoz, kicsúszom a világot alkotó hullámok felügyelete alól, és a szobát elnyeli a sötétség.
Először nem kapok levegőt, a jég alatt vagyok egy befagyott tóban, odafönn karácsony van, aztán már nem kell levegő, zsibbad mindenem, a jég hirtelen függőleges üvegfallá minősül át, és mögötte a szobámban megáll az idő, én meg a semmiben lebegek egy filctollal, és csak hagyom, hogy Mona keze vezesse a kezem,
hogy a szívem Mona szívének ritmusában dobogjon,
hogy együtt felfessük az üvegfalra azokat a hangokat,
amik mindig is rajta voltak,
amiket csak elő kell hívni az emlékezetünkből…
Párizst, a Matelandlovert, Melvint és Lisát, a kapcsolatukat, a kapcsolatunkat, az ismerősöket, a Lindemann kúriát, a lánykérést… a lánykérést egy elsöprő színház végén, zárás után kettesben beélve a teret, mielőtt megjönne a pizzánk…
mire a kotta elkészül, újra önmagunk vagyunk, Zokni chipset akar, a terv készen áll, a lehetőségek adottak, Kenyeresék összeszedik magukat, Muzio él,
Monától nem szakíthatnak el.
Soha, semmiképpen.
Hála mindazért, ami megadatott, több, mint ami kívülről látszik…
a legmerészebb álmaitok!
Folyt. Köv. : 2010. 03. 31. (szerda)
Zelkó Misi
