Matelandlover-24
Matelandlover
(24.)
„Labirintussá válnak a párhuzamos ösvények is, ha egy kilencéves gyerek marad köztük egyedül. Várostól távol sötétebb volt a sötét, ridegebb az éjszaka, nyűgösebb a hajnal…. de mi történt az elveszett Mateland Lindemann-nal?”
- Öcsi, egyszer azt mondtad, a paraboláid koordinátái a metszéspontok felé haladva gyorsuló ütemben közelednek az egyenlőséghez. – kapcsolta ki a tv-t Melvin.
- Igaz. – kapcsolta vissza Mateland.
- De csak ha mindent az origó szemszögéből vizsgálsz, két irányban kifelé. Mi van ott? Mi van a nullpontban?
- Azzal a számmal mindenki bajban van… – Vont vállat a kistestvér.
- De te tudod! Emlékszel rá, mi történt a Szőlőben, csak kerülgeted. Szerintem tulajdonképpen azért találtad ki a kétirányú okságot, hogy a többi világban ne kelljen elveszned, pedig valójában minden gondod a Szőlőből ered.
- Szóval erre megy ki a játék?! Csodálkoztam volna, ha hátsószándék nélkül hozod szóba!
- Érdekel.
- De nem a logikám, hanem a lelkem. Hagyj békén!
Hiányzott belőle. Űr tátongott a helyén. Van ez a csillámló, hideg, rezes csoda, hirtelen tör rá…
Megrendíti, de vonzza, rezonál, frissen lebeg ide-oda, tompul, távolodik, rég halványabb… és minden alkalommal véglegesen veszíti el.
*
Megbánta, hogy a bátyjával olyan indulatos volt.
- Ne firtassuk… – Igyekezett később békés hangnemben eltemetni az ügyet. – Erről ne kérdezzetek, mert ezekre a kérdésekre…
- Nincs válaszod?
- Nem felelhetek.
- Megfenyegetett? – Tolakodott tovább Melvin.
- Ki fenyegetne meg?
- Senki?
- Nem volt ott senki. Hagyd abba! – Kapta fel a vizet Mate. – Kérlek! – Vett vissza: – miért most kell előhozakodni ezzel? Pár éve megbeszéltük, hogy soha többet!
- Volt ott… valami?
- Semmi különös.
- Csodát láttál?
- Semmi csoda, szállj le rólam!
- Megcsókoltam.
- Kit?
- Monát.
Mateland elborult, széttörött, milliónyi másik világban párnába ordított, aztán megakadt a belső zuhanásban, mint az ember gigáján egy falat kenyér.
Megragadhatta volna a testvérét a pólójánál fogva, és fájdalmában beletaszíthatta volna valami bútordarabba, hogy azután addig verekedjenek, amíg a vérük egybe nem vegyül, de nem tette.
- Sajnálom. – Bökte ki.
- Te? Mit?
- Sok mindent… Hogy megcsókoltam…
- Kit?
- Lisát.
Melvin oldalvást Mate mögé, a falra pislogott, miközben levegőt vett egy rövid reakcióhoz:
- Tudom. – Engedte szabadjára a tényt.
- Honnan tudod?
- Lisa és Mona ezt a párbeszédet már lejátszották maguk között.
- Akkor most mindenkinek ugyanannyi oka van gyűlölni a másikat, mint szeretni?
- Az utóbbit választottuk.
Mateland egyre határozottabban biccentgetett.
- Jó… helyes… – Hitette el magával.
- Amíg nem lépsz ki abból a gödörből, Mona nem fog igent mondani! – Indított új ostromot Melvin.
- Ez a mi ügyünk!
- Boldogok lehetnénk öcsi, néha olyan kevés hiányzik! Nézz tükörbe, és valld meg őszintén, tényleg azt hiszed, hogy nem vagyunk képesek lelépni egy-két másodfokú függvény grafikonjáról? Ez nevetséges! Csak hit kérdése lenne. A testvéred vagyok, és jót akarok neked!
*
Teltek a napok, Mona, Melvin és Lisa felváltva győzködték őt.
- Sohasem kívántál mást? – Kérdezte a barátnője. – Nem vágytál rá, hogy megszegd a szabályaidat, hogy kilépj a rendszeredből?
- De. Nagyon…
- Csak nagyon?
- Az nem elég? Hát akkor… veszettül!
- És… nem vagy rá képes?
- Nem. Nem vagyok rá képes.
- Félsz valamitől? – Bújt hozzá Mona.
- Elég mára… – Választotta le magáról Mate.
- Mi volt az? Mit láttál?
- Stop, ha egyszer arra kérlek!
- De értsd meg, én meg egyszerűen tudom, hogy el tudnád mondani! Biztos csak hit kérdése az egész!
- Hát persze hogy az! – Mordult föl Mateland Lindemann… – Hát persze hogy az…
Folyt. Köv. : 2010. 02. 19. (péntek)
Zelkó Misi