Matelandlover-23
Matelandlover
(23.)
Mateland-et a következő hetek egy íróasztalhoz láncolták a Lindemann kúriában.
Napokig dolgozott egyhuzamban.
Hazament, kialudta magát, aztán kezdődött minden elölről.
Monával szinte csak köszöngettek egymásnak, többre egyszerűen nem futotta az idejéből.
- Még ez a hónap, és minden a régi lesz! – Tartotta a frontot.
- Sohasem lesz minden a régi… de azt nem is kívánhatom tőled… az nem is baj.
- Helyrebillen a mérleg! Elmegyünk egy korai nyaralásra kettesben, ígérem.
- Abban jó vagy… az ígérgetésben… – Sóhajtott Mona.
- Nézd a jó oldalát! Mióta már, hogy nem foglalkoztat a többi valóság?!
- Nem az elméleteiden ülsz?
- Egy másodpercem sincs ilyesmire! Csak a mocskos ügyek, pénz, pénz, na nem mintha erre a részletre panaszkodnék, de…
*
- … ó Lisa, egyszerűen nem az vagyok, aki voltam! – Dőlt fáradtan az irodai papírrengetegre egy másik napon Mate.
- Hozok kávét, a szüleid úgyis ilyen tájban kérik… – Menekült a szituációból Melvin barátnője, aki szolgálói minőségében volt jelen a kúriában.
- Hagyd a kávét, nem kívánom! Megváltoztam, minden megváltozott, hányingerem van magamtól! Az előbb vettem el százmilliót egy jótékonysági alaptól.
- Hogy egy másik jótékonysági alapba helyezd! – Mentette fel Lisa.
- Hogyne, egy másikba, ami a miénk.
- Az eredeti talán tiszta hely volt?
- Ó, mindegyik tiszta hely!
- Azért ne légy pesszimista.
- Sajnos adott helyzetben ez az optimizmus… optimistán remélem, hogy nem süllyesztettem a dolgot még mélyebbre. Otthon is gondok vannak.
- Nálunk is… Melvin nem bírja, hogy itt töltöm a hétköznapokat. De mi értelme lenne hazajárni, ha reggel ötre úgyis vissza kéne jönnöm?
- Miért nem éjszakázik ő itt?
- Amiért Mona sem költözik ide melléd, Mate. Itt tárgyal apád, te is ide szervezed a megbeszéléseket, és Melvin meg Mona… ők ebben a közegben.
*
- … nem létezünk! – Közölte Mona egy szombati napon Lisa barátjával.
- Apánk motivációit nem egészen értem… Kifürkészhetetlen. – Dörzsölte a halántékát Melvin… - Merthogy Mate változtatna, de Apánk makacsul ragaszkodik a nagyteremhez, mintha jó üzletet csak ott lehetne nyélbe ütni… Mit érnek így a döntéseink? Mindegyik csak a lemondásról szól!
- Akkor hitet kell helyezni valamibe, nem? – Vonta le a végkövetkeztetését Mona. -Ha egyszer… csak a hit marad…
- Egyszer hallgattam a józan eszem helyett a szívemre, Lisa után mentem, öcsém meg maga után, most egyikünk sincs a helyén, és a hét nagyobb részében mindketten el vagyunk választva tőletek! Hitünk szerint cselekedtünk, ide jutottunk. – Panaszolta a nagytestvér.
- Megbeszéltétek előre, hogy mi fog történni a templomban? Vagy spontán jött?
- Spontán jött.
- Mi lenne, ha titokban… közelebb kerülnétek egymáshoz, végül is… a testvéred! Tegyétek félre a belső ellentéteket, és ha szabadságban forrtok össze, akkor
*
- … több helyen működhetünk majd egy emberként, egy időben! – Ada elő Mona ötletét Mate-nek Melvin egy másik alkalommal. – Ennek az embernek, aki kettőnkből állna össze, lenne egy pozitív, és egy negatív oldala, és ebből a kettőből a kívülálló számára egyszerre mindig csak egy lenne látható.
- És az így adódó dinamikát kihasználva… – Kapott az ötleten Mateland – lerombolhatjuk a falakat, és jót tehetünk!
*
- Mona, ez egy hihetetlen ötlet! – Élénkült fel a tervbe újra belegondoló Melvin egy másik alkalommal, amit Monával kettesben kényszerültek eltölteni.
Szinte táncra perdült örömében.
- Mert hát… minden adott hozzá… – Tárta szét a kezét Mate barátnője.
- És eddig is adott volt, csak észre kellett volna vennünk! Mona, te vagy a zseni! – Csókolta szájon öccse barátnőjét Melvin. – Öhm… Hoppá… – Tért magához.
*
- Öhm… – tért magához Mate egy másik alkalommal, amit Lisával kettesben kényszerültek eltölteni. – Bocs… bocsáss meg, annyira…
Melvin barátnője a tenyerét ajka elé kapva lépett hátrább.
- Vigyázz! Vigyázz, ki ne ess!
- Az ablakon? Három méterre van tőlem. Ez… ez most megtörtént?
- Nem, nem volt mögötte semmi, csak a magány. – Magyarázkodott Mate. – Én Monát szeretem. – Mondta őszintén. – Ez csak… Örömcsók volt.
- Másmilyennel még nem találkoztam… de szeretem Melvint, ez csak… becsúszott, tulajdonképpen olyan gyors volt, nem az én hibám. De a tiéd sem, az új jövőnek örültél, és ennyi, vedd könnyedén! – Hadarta a zavarában hadonászó szolgáló.
- De azért… ezt meg kéne beszélnünk… De azért ne beszéljük túl!
- Meg kell beszélnünk, négyesben… – Helyeselt Liza. – hogy ki a barát, és ki a szerető, ezeket a szabályokat le kell fektetni, mert a négyes fölállásban ott a kockázat, az ösztönökben, tudod… Mert a körülmények… a változás… a sodrás… de a szerelem örök, nem?
- Úgy tiszta az ügy, ha megbeszéljük…
- Igen-igen.
- Négyesben…
Folyt. köv. : 2010. 02. 12. (péntek)
Zelkó Misi