Bláthy iskolaújság

Jepp szigete

Kedd volt, vagy szerda a fene se tudja már. Hideg volt, és sötét, olyan ősziesen tavaszi idő, meleg is, meg hideg is, se olyan, se ilyen.
A tanár a táblánál, valamit éppen magyarázzott. Senkit sem érdekelt igazán, mindenki azzal van elfoglalva, hogy a WC-ben tényleg, vagy nem, vagy mégis, és ha igen, vagy nem, de tuti, van melegvíz a mosdóban.

Peti, aki még mindig lázban égett a töri órán kapott 1/2 után, valami látomást aposztrofált, úgy hitte, ha megjelenik egy nagy tehén, álmában, ami anno szarvas volt, és az egész lázálmát összemossa a Vinetúval, a franc tudja hogyan, jelent valamit. A baj az volt, hogy csak ő hitte így. Az esti vodka meg a tej, meg az a sok színes ember a végén, reggeli Milka reklám meg az 1/2. Hajajaj. mondta is mindig magában:

„Közeledik az armageddon”
Valami utcai hittérítőként éli ma az életét.

A nagy pajtása, a Jelita, na, az valami nagy trágya bussinest csinált kinn az Örségben. Így emlegették később: „Aki a szarból is várat csinált.” Tisztelték is a helyiek, amíg rá nem jöttek meg nem lopja őket. Valami lincselésben veszett oda. Ma Mucsán szobra díszíti a főteret. Változnak az idők.
Halálának híre akkor mindenkit megdöbbentett, azt biztos, aki még józanul bírta a mindennapokat.
Az 215 éve tartó szűk esztendő megviselt mindekig. Józanul nehéz, ezt is mondogatták, mikor az IMF már nem akart több kölcsönt adni, az ország az ukránokkal kezdett füvet árusítani. Olyan igazit. Gyeptégla-nagyhatalom leszünk mondták a fejesek. Jah, a nép meg locsolt, szántott, meg aratott, a fene tudja mit.
Szép idők voltak, mindenki bízott nagy vezírünkben, Gáspárban, aki pedig nem azt meg ízibe lelőtték.
Aki azt várná most, hogy valami pozitív jön, az tévedni fog, az osztály többi része sem volt sokkal több, vagy nem vitte sokkal többre. Maximum jól titkoltál a valóság látszatát. Utolsó éve volt mindanyiuknak, szép remények, meg minden hasonló, csak hát nem jött össze.
Olivér mentsvára, az OKJ –s sámánképzés volt. Hitt benne, hogy sikerülni fog, kb úgy mikor, mikor abban, reménykedett, hogy nem fogják feleltetni, az se jött össze neki soha.
Mondjuk együtt: Sikerülni fog! Talán most. Miért ne? Lehet.

Hát nem jött össze, a Mecseki bányák, a pár száz éves üzemszünet után újranyitott tárlóinál dolgozott érettségi után, mint kanári. A fejesek azt mondták, ha meghal, menekülni kell. Senki sem kérdőjelezte meg, hogy akkor a többivel ott lenn a mélyben mi lesz. Mindesetre boldogak voltak, hogy van munka, ha nem is olyan jó, de van. Ott lenn a mélyben kicsit meggárgyult, az utolsó érettségi találkozón mikor még élt, és eldöcögött mellettük, egy jó öreg Ikarusz, mindig azt tudta üvölteni:
Lift!
Jenőből, aki mögötte ült a padsorban. Na ő volt az a forma, aki váltig állította mindig, hogy nem csalt, még akkor is mikor nem ez volt a kérdés. Vérig sértődött, mikor a tanár buktatással fenyegette, vicsorított, és veréssel fenyegetett. Casus belli, mondom én, mondja ő anyád.
A töri tanár, már másnap 5-össel zárta az évvégét, a baj csak az volt, hogy november 12.-én.

Ezt valamilyen Inak naptárral magyarázták, ott úgy mondták nekünk kíváncsiaknak, ez az évvége. Belőle végül nagy simlis lett, valamilyen puccus katonai állást kapott meg. Az első COMBINO lázadás során, mikor az ellenséges kínai csapatok, bevonultak hazánkba elrendelte villamosaink felrobbantását.
Senki sem értette igazán a parancsot, de már mindeknek elege volt. Az Európai Unió szétesése után, káoszt alakult ki. Kósa miniszterúr mindent megtett. Először Amerikai 53. állama akartunk lenni, közvetlenül a britek után. Mivel ez nem jött össze, és mivel az országban külföldiül beszélők aránya meghaladta lélektani 5%, így nem nagyon volt akadály annak, hogy brit gyarmat legyünk. Amerikában azért ennyien már nem nagyon beszélnek angolul, de nekünk most itt volt a történelmi lehetőségünk, de ez se jött össze igazán, ha csak annyi nem, hogy a MALÉV-ot megvette BRITISH AIRWAYS, aztán ez az egész katyvasz az államhoz került.

Végső soron, Kina egyik provinciája lett az ország, és azért nyitották meg a kimerült mecseki bányákat, hogy lehessen mutogatni, az imperialista disznóknak, hogy itt van ám munka.

Réka is keményen dolgozott, őt nem is láttuk gyakran. Mindig valami baja volt, így igazolása is, igazi nem olyan amit a Kárpáti csinálgatott otthon. Szifilisz, tifusz, a fene tudja még, hogy mi baja volt, vagy az, hogyan és mi módon. Mindenesetre régi Fóti útnál talált állást, ilyen magánvállalkozó lett. Később a kormányzati körökig vitte. Ilyen mindenesféleség volt a parlamentnél, bár ez a provinciális dolog később csak kis csorbának bizonyult karrierje során. Föltornászta magát a ranglétre.

Bendegúzból, aki a sárba ugrott múltkor, hogy Réka cipellője, nem legyen sáros, ha értette volna, azt a szófordulatot, hogy rajta már mindenki át ment. Mindegy már. Diliházba került, Miután Kósa miniszterúr halála után, az ország provinciális keretek közé süllyedt. Gáspár mint megbízott, az akkor helytartó-tanács által a nyugati rendszer híveinek kedvesedésére kitalált titulusban, az ország gyarmati felügyelője lett. Ezután tényleg beütött a krach, a diliházat bezárták. Később utána még évekig kísértette a fiatal lányokat a sötét éjszakában.
Ezen a furcsa napon senki sem gondolta volna, hogy ez lesz. Ákos se, na ő valami zenekart csinált, óvodai zsúrokon énekelték az internacionálét.
- Kemény rock, mi, bazdmeg!

Erről jut eszembe, ez nem azért van így, hogy olyan spontánnak tűnjön, nem ám. Volt egy ilyen álmodozó forma. Sors furcsa fintora szerint, ez meg nem azért van így, hogy meg lehessen mutatni, hogy mennyire meg tud változni egy gyerek, fiatal, a felnöttéválása során, csak úgy van így.
Árpi. Ötödik pad, bal felől, az igazságszolgáltatásban látta a jövőt. A végletek embere volt, vagy vizet ivott vagy abszintot, furcsa szokás, ha tudta volna, hogy Baudler szeretője is abszintot iszik, akkor értette volna ezt a világirodalmi, rendőrséges, börtönös, szappanos párhuzamot, de mindegy. A lényeg az, hogy az apjának lopott nyáron kocsikat, ebből előbb film is készült. A nagy kínai birodalom, amnesztiát és az újrakezdés lehetőségét ajánlotta, mindenkinek aki, az ő pártjukon áll. Élt a kínálkozó lehetőséggel, főbíró volt, mikor ezt a verses figurát, elítélte, mind a rendszer ellenségét.
Nagy ünnepi dzsembori volt mikor Hu Jintao robotlován bevonult a budai várba, tudván ott a király, pedig az nemkirály már rég elmenekült, és mosolygott a zserbóival együtt. Így beszélték!
Mikor Budapestet, újraegyesítették, és székesfőváros néven illeték újra, kezdett zavaróvá válni, a még Demszky földesúr, vagy valami hasonló nevű figura gödörépítési mániája. Ezekből a hatalmas ásott lyukakból, még mikor kicsi voltam, valami Gizai piramis szintű építményt építtet önmaga jövőbeni emlékére a föld alá. Ilyen fejjel-lefele csodák voltak.

Emlékszem apám milyen áhítattal mondta, hogy ezek az arabok, mekkora barmok voltak, hogy nem lefelé építkeztek.
A zűrzavar során, a kínai megszállás során én nyugatabbra álltam tovább, ilyen-olyan csencselések utyán végül Jepp szigetén kötöttem ki. Értsd itt süllyedt el a ladik, báár a 30 fős osztály háromnegyedének az élete szintén olyan unalmas, hogy említésre sem érdemes, aki vitte valamire, arról meg nem igazán lehet írni, de ezt a szigeti veszedelmet,  mégsem lehet kihagyni.
Itt dekkolok, süttethetem a hasamat, nézhetem a hullámokat, és a tv jobb sarkában a szám, nem a legújabb műsor premierjét jelenti, hanem a legközebbi bombatámadásét.

Szép hullámok, szép idő. Kék sirály, na az jött az északi atollról, a zöld meg a déliről. A szigetemen az egyetlen egy szórakozás ez volt. Jó szórakozás, ha sokat mondjuk el is lehet hinni. Szörfözni a cápák miatt nem nagyon lehetett. Az évenkénti pár kalóztámadás viszont necces volt.

Ui.: A valósággal való bármely egyezés a véletlen műve, ha netalántán lenne valamiféle egyezés a valósággal, a nagyon, nagyon, nagy baj.

(Kreatív Írás pályázat)

Róna László