Matelandlover
(26.)
„ Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak…” (Antoine de Saint-Exupéry)
Mateland és Mona megérkeztek az üdülőbe. Mire berendezkedtek a szobájukban, már indulhattak is vacsorázni. Az étterem zsibongott, de a sok család egy helyen légkör csábító nyugalmat és időtlenséget kölcsönzött neki.
- Sétálunk egyet este? – Kanalazta Mate jó étvággyal a levesét.
- Nem tudom, félelmetes lehet sötétben az a… a susogó szél… meg a szőlőtáblák az út mentén… azt várja az ember, melyik pillanatban rabolják el az ufók.
- Egyedül félelmetes, azt aláírom, de kettesben – itt szünetet tartott – romantikus!
- Ha te mondod!
Mona úgy tört a kenyeréből, ahogy azokat a képeit szokta elszakítani, amikkel elégedetlen.
- Mate, nem igazán értem, hogy mi van, mármint… mit keresünk itt, és mi ez a nagy hangulat?
- Nem értem, mire gondolsz…
- Mondjuk hogy miért remeg a kanál a kezedben, amíg a szádhoz ér.
Mate az asztalra tette a kanalat, és félretolta az ételt.
- Mutatni akarok valamit! – Zárta egyik öklét a másikba.
- Bort esetleg a főételhez? – Tolakodott a képbe egy pincérnő.
- Kérünk, abból, amelyiket ajánlja. – Rendelt gyorsan Mate.
- Azonnal hozom. A bingóban részt vesznek?
- Végül is több esélyünk van nyerni, mint földönkívüliekkel találkozni az esti séta alatt, nem?
- Találkozzunk inkább a szalonban, a bingón. Nem ajánlom, hogy sötétedés után túl messze menjenek, történtek már… balesetek. Egy pillanat, és itt is vagyok! – Indult az italért.
- Akkor bingó? – Kérdezte Mona.
- Akkor séta.
- Viccelsz?
- Nem.
- Mit akarsz mutatni? Csak nem…?
- Megmutatom, hogy mit láttam, amikor elvesztem.
Mona megtörölte a száját szalvétával.
- Igazad van, ez tényleg nem várhat! – Hajolt szándékán kívül az asztal fölé. – Mi ez a hirtelen változás?
- Régóta készülök rá…
- Mate, én csak attól félek… te mindig hullámzol, és ha annyira elragadtatod magad valami ismeretlen okból, (- a pincérnő már töltötte is a kóstolót, -) ha valami baj lesz, túl nagyot fogsz zuhanni, attól félek, akkor én nem tudlak megtartani…
- Még hogy nem tudsz megtartani! – Kortyolt vidáman a vörösborból.
*
Mate a saját háta mögé dobta a teniszlabdát. Zokni ezt nem tudta feldolgozni, és gerjedt kétségbeesésben kereste maga körül egyszerre több irányban. Gazdája a sötét távolba mutatott, mire a kutya arrafelé elloholt.
- Na most mondom, amíg kettesben vagyunk!
- Zokni zavar benne? Most is mintha figyelnének, ez a hely olyan… kísérteties. – Fogta meg Mona a férfi kezét.
Balra-jobbra szőlőfalak, ezért a keresztszélnek tapintása nincs, csak hangja marad. Előre-hátra végtelen földút, a közelgő vihartól dúlt égen hófehér fénypelyhek hunyorognak. Éjfél fölött siklana át a messzi, néma óra mutatója, de megakad, és a Nap függőben hagyott holdtükre a pezsgő, bor itta bőrbe híg kígyómérget ereszt.
- Érzed, milyen volt itt kilenc évesen tökegyedül éjszakázni? – Szorította meg Mona kezét Mateland… durván.
- Nem akarom ennél jobban átérezni, menjünk vissza a szállásra!
- Csak egy perc…
- Most azonnal!
- Nem akarod megtudni az igazságot? – Húzta őt barátja magával szembe.
- Attól függ, mi az ára! – Nézett félre, félve a földre, talán pajzsnak hitte leomló haját.
- Beijedtél, Mona Klementina?
- Haza akarok menni! ! – Hátrált bele egy karóba. Komoly baja nem esett, tompa szúrás, kis baleset.
Kés pengéje csillant az egyre mélyülő kékségben, amiből, akár egy eszelős vámpír sápadt sikolyképe, úgy bukott elő Mateland papírmasé arca. Befogta az áldozat száját, erőszakkal a földre kényszerítette szerelmét, és a fülébe suttogta:
- Ha szeretsz, őrült vagy, meg kell halnod! Vagy… hozzám jöhetsz feleségül! – Vigyorodott el.
Láthatóan büszke volt a szellemes lánykérés tökéletes színészi kivitelezésére, önelégülten engedte el szíve halálra rémített választottját.
- Hogy te mekkora egy barom vagy!! – Tápászkodott fel ruháját porolva Mona. – Egy bunkó!! – Pofozta meg Mateland-et – Idióta seggfej!! – Térdelte ágyékon.
Az eseményeket titokban követő Zokni lerakta a labdát, és veszettül habzó szájjal vetette rá magát az elviselhetetlen fájdalmak közt térdre rogyó férfira.
- Segítség! Segítség!! – Jajveszékelt Mate magas, elcsukló hangon.
Percek múlva jött rá Mona szűnni nem akaró, térdcsapkodó kacajából (aminek közismert neve röhögés), hogy kedvence nem harapdálja, hanem szenvedélyesen nyalogatja őt.
- Hagyd abba, Zokni! Zokni, abbahagyni! Nyugszik!! – Harcolta le magáról a mágnesként ragaszkodó ebet. – Te meg min nevetsz?! – Sértődött meg Monára, miközben annyi kutyanyálat masszírozott ki a hajából, amennyivel egy egész zselés tubust fel lehetne tölteni.
- Szerinted min nevetek? – Igazította meg neki párja a kutyaviadalban itt-ott elszakadt ruháit.
- Nyilván az esetlenségemen… és nagyon rosszul esik!
- Ó jajj, ne haragudj, esedezem a bocsánatodért, ugye azért nem bántottalak meg nagyon?!
Mate megállított minden zaklatott mozdulatot, lesütötte a szemét, nyögve sóhajtott.
- Én… sajnálom! – Adta meg magát, felet oldalra lépve, ha olyat lehet egyáltalán. – Hidd el, hogy sajnálom, azt hittem, máshogy fog elsülni! – Ereszkedett törökülésbe, csalódottan és kiábrándultan.
Zokni valami morgó nyávogást hallatott, és kényelembe helyezkedve hozzádörgölőzött.
- Ha túl sokat gondolkodik valamin az ember, és közben nem osztja meg a gondolatait mással, akkor elfajul a téma. – Magyarázta Mate.
Mona is leült mellé.
- De én azért attól még szeretlek, ez alapvető, ebben ne kételkedj soha! – Folytatta barátja. -Csak most jöttem rá… Istenem, mekkora hülyeség volt!
- Igen.
Mate erre felkapta a fejét.
- Igen, az volt. – Bővítette a mondatát Mona.
Hosszú csönd következett…
- Képzeld el, hogy egyedül vagy itt… elvesztél a Szőlőben. – Kezdett a beígért beszámolóba Mateland. – Nem tudod, mitévő legyél… kétségbeesel… megbetegszel… egy darabig hitegeted magad azzal, hogy a szüleid majd úgyis megtalálnak, de aztán lassan… te magad is elvesztesz mindent, ami ide köt, lassanként átjár az elmúlás, akárhogy ellenkezel. És egyetlen utolsó lehetőséged, az utolsó biztosnak tűnő dolog, amibe kapaszkodni tudsz… az ég. Kiszúrsz magadnak egy csillagot, hiszel benne. Ő az utolsó, a végső, meghallgat, benne bízhatsz, vigyáz rád, nem árul el téged soha. Csakhogy Mona, az egyetlen valóságban… a csillagok kialszanak. Az összes. Mi ruházhat fel engem az újrateremtés jogával? Mit akarsz hallani, köd, megfejthetetlenség kell, megdöbbentő sorsfordulat? Tehetség, törekvés, intelligencia? Esetleg gyerekkori erőszak kell hozzá, valami Isten bilincse, sanyarú sors, elnyomás, csoda, vagy földöntúli beavatkozás? Talán független… az érték és az értelmezés, és így mégiscsak… érhet többet a felnőtt sajátjánál a gyermek felnőttől vett gondolata, ha egyszer… nyitott szemmel imádkozunk, nem? Nem tudom, mert fix pontok nincsenek, ez sem az, érted? De van végső igazság, felfogható, sokan ismerik, a titokban tartása… a szabad választásunk. Én csak egy apró csillagot láttam kialudni, de egy másik világban… meghaltam aznap éjjel.
Folyt. Köv. : 2010. 03. 05. (péntek)
Zelkó Misi
Szösszenet
Életünk során elkerülhetetlenül találkozunk halállal. Nem arra gondolok, amit a filmekben látunk, vagy amiről olvasunk. Még csak nem is arra, amit a hírekben hallunk. Amire én most gondolok, az egy szerettünk elvesztése, legyen rokon, vagy barát.
Nekem az első haláleset az életemben, amit már felfogtam (koromból adódóan) egy barátom elvesztése volt. Nyolc évig osztálytársam és egyben barátnőm volt általános iskolában. Az utolsó évben diagnosztizálták nála a rákot. Sokáig viselte, hősiesen. Sokat tanulhattam tőle, a hozzáállásából, ahogy küzdött. Megrázó volt számomra a halála és hirtelen ért. A temetésén tudatosult bennem igazán az egész dolog. Addig szinte fel sem fogtam, csak sodródtam az árral. Akkor, ott gondoltam végig az események sorozatát. Elhatároztam, hogy máshogy fogom élni az életemet, mint előtte. Felhasználok mindent, amit tőle tanultam. Megragadok minden lehetőséget, hogy kimutassam szeretteimnek, hogy mennyire fontosak nekem. Alig egy pillanat alatt megszületett bennem a döntés, de határozottabb voltam, mint azelőtt bármikor. Életem egyik legrosszabb napja volt, és rettegek tőle, hogy valaha is elveszítek még valakit.
Nemrégiben sajnos újra szembesültem a halállal. Elveszítettem a dédnagymamámat. Megrázó volt annak ellenére, hogy nem lepett meg. Sajnos ő idős korából kifolyólag betegeskedett már régóta, és, hogy őszinte legyek, sosem voltunk kiemelkedően jó viszonyban, de természetesen szerettem Őt. Hiányzik és hiányozni fog, az örökös nyüzsgésével, a rendmániájával és a panaszkodásával együtt. Talán az fog a legjobban hiányozni. A panaszkodás. Na meg a meggyes süti.
Váratlanul tört rám a rémület. Megijedtem. Megijedtem attól, hogy nem tudhatom mikor és kit ragad el tőlem a halál. Hiszen bárkivel történhet baleset, vagy beteg lehet. Kiborultam. Újra előtört belőlem a halálfélelem. Nem a saját életemért aggódom. A családoméért és a barátaiméért. Azt hiszem, ezek után még több szeretetet próbálok nekik adni és minél több időt velük tölteni. Élvezni fogom minden percét az életnek, kihasználok minden napot, megvalósítom még a legmerészebb álmaimat is és közben legbelül, tudatosan, vagy tudat alatt, titokban, rettegek attól, hogy mikor kell újra eltemetnem valakit.
„Üresen tegyék le a koporsódat! Ne hagyj semmit a Halálnak, éld és használd fel minden erődet, érzelmedet, esélyedet, vágyadat, álmaidat. Ne takarékoskodj magaddal.”
Köszönöm a lehetőséget és az olvasást. Senkit nem szerettem volna lehangolni. Én úgy érzem, könnyebb nekem így, hogy ezt leírhattam.
K
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja
(Február 25.)
Kommunizmus:
- Született: 1796
- Apa: Gracchus Babeuf
- Nevelőszülők: Marx, Engels, Lenin
- Gyermekkor: 1796-1917 illegalitásban
- Felnőttkor: 1917-1989 hatalmon a Föld 1/5-én
- Haldoklás:1989-től
A kommunizmus célja:
„Boldogságot mindenki számára”
(Egy ideális, egyenlőségen alapuló társadalom létrehozása.)
A kommunizmus fő módszerei:
- „Tiszta” és egyszerű kivégzés
- Kényszermunkatáborokba történő deportálás
- Éhínség
A kommunizmus hóhérai:
- Sztálin
- Trockij
- Berija
- Mao Ce-tung
- Pol Pot
- Ceausescu
- Kim Ir Szen
- …
A kommunizmus eredménye:
- elmaradottság
- gazdasági válság
- ideológiai erőszak
- értelmiség, szabad sajtó elnyomása
- szellemi hanyatlás
- egész civilizációk megsemmisítése
- egyházak módszeres kirablása
- felbecsülhetetlen történelmi és esztétikai értékek elpusztítása
A kommunizmus áldozatai:
- 1921-1922 éhínség a Szovjetunióban 5 millió halott
- 1932-1933 éhínség a Szovjetunióban 6 millió halott
- 1937-1938 nagy terror a Szovjetunióban 680-690 000 halott
- 1940 a Katyni mészárlás 4500 halott
- 1946-1947 éhínség a Szovjetunióban 500 000 halott
- 1958-1962 a „nagy ugrás” évei Kínában 30-50 millió halott
- 1966-1971 kulturális forradalom Kínában 2-3 millió halott
- 1975-1979 vörös khmerek Kambodzsában 1-2 millió halott
Ha összeadjuk a kommunista rendszer (szovjet, kínai, kelet-európai, észak-koreai, afganisztáni, kambodzsai és vietnámi) valamennyi áldozatainak számát, akik kitelepítések, kivégzések, kényszermunka és éhínség következtében haltak meg, a végösszeg megközelíti a: 100 millió főt.
A kommunizmus Magyarországon:
- Élt: 1947-1989
- Anyja neve: Magyar Kommunista Párt
- Apja neve: a szovjet Vörös Hadsereg
- Születésénél bábáskodtak: Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország
- Testvére: Tanácsköztársaság (1919)
A magyar kommunisták célja:
- a munkás-paraszt hatalom biztosítása
- egypárti diktatúra kiépítése
- pártállami rendszer létrehozása
- magántulajdon felszámolása
- a magyar hagyományok, tradicionális erkölcsi értékek eltörlése
- proletár internacionalizmus
A magyar kommunisták módszerei:
- intézményesített terror bevezetése
- letartóztatások
- bebörtönzések
- kínzások
- vallatások
- koncepciós perek
- internálások
- kivégzések
- állandó fenyegetettség, az ellenőrzöttség érzésének kiépítése
- a társadalmi bizalmatlanság légköre a mindennapokban
- egyéni és kollektív bűntudat kialakítása
- a proletáruralom önkényének legitimitása az ÁVH-nak a törvények és a társadalom feletti mindenhatósága
- irracionálissá váló terror – mindenki ellenséggé válhat, bárkire sor kerülhet
A magyar kommunizmus hóhérai:
- Rákosi Mátyás
- Gerő Ernő
- Farkas Mihály
- Péter Gábor
- Rajk László
- Révai József
- Kádár János
- Kun Béla
- Szamuely Tibor
- …
- A nép egyszerű „fiai”
A magyar kommunizmus eredménye:
- növekvő elmaradottság Nyugat-Európához képest
- gazdasági válság
- önkizsákmányolás
- romló egészségügyi állapot
- erkölcsi hanyatlás
- politikából való teljes kiábrándulás
- a mindenkire kötelező törvények iránti bizalom megszűnése
A magyar kommunizmus áldozatai:
- 1945: szovjet fogságba került 189 608 fő
- 1946: szovjet munkaszolgálat, „málenkij robot” 600 000-650 000 fő, ebből meghalt 250 000-350 000 fő
- 1951: Budapestről kitelepítés 12 704 fő
- 1950-1953: Recskre internálás 1300 fő
- 1956-os forradalom következtében:
2000 fő meghalt
20 000 fő megsebesült
350 főt kivégeztek
22 000 főt bebörtönöztek
13 000 főt internáltak
200 000 fő elmenekült az országból
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja
(szokásos említése: A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja)
Megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el.
Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.
A Klubszoba (209/a) azért jött létre, hogy szabadidődben, szünetben vagy az óráid után (semmiképp sem az óráid helyett!) legyen egy hely, ahol kellemes környezetben lazíthass vagy töltődj két óra között.
Azért, hogy a Klubszobát minél tovább használhassuk, be kell tartanunk néhány alapvető szabályt:
- Ne dohányozz a szobában!
- Vigyázz a terem állapotára, mert rongálás esetén meg kell téríteni az okozott károkat!
- Az ablakokat (a balesetek elkerülése végett) csak bukóra nyisd ki!
A behozott értéktárgyakért felelősséget nem tudunk vállalni.
A Klubszoba mindannyiunké.
A kulcs a portán található, amit névre szólóan kérhetsz el.
Ha felveszed a kulcsot, Te tartozol felelősséggel annak leadásáért, továbbá a klubszoba rendben tartásáért is.
Ha a Te neveden van a kulcs és korábban kell távoznod, mint társaidnak, akkor a kulcsot át kell íratni a portán egy társad nevére. Az átíratást csak személyesen lehet elvégezni, azaz mindkettőtöknek le kell menni a portára.
Ne feledd távozáskor a villanyt lekapcsolni, az ablakot becsukni, a klubszobát bezárni, végül a kulcsot a portán leadni.
Köszönettel: a DÖK vezetősége
Kedves Diákok!
Kicsit szeretnénk feldobni az iskolaújságot, ezért egy kisebb szavazást indítunk. A szavazás célja, hogy megtaláljuk, TE KIVEL OLVASNÁL SZÍVESEN INTERJÚT. Természetesen a préda ismételten a tanári kar. A büfé mellett elhelyezett „Ötletládába” bedobott cetlivel lehet a tanárok mellett voksolni vagy add le személyesen Fábián Fanninak (12. c), ill. menj a szerkesztőségbe (228). A legtöbb szavazatot kapó tanárral BIZTOSAN készül riport. Ha van olyan kérdésed, amit eddig nem mertél megkérdezni, itt az idő, megteheted. Reménykedve abban, hogy a mocskosabb fantáziátokat a tanóra keretein belül élitek ki, a jobb kérdéseket feltesszük az áldozatnak. Tehát már csak ezért is érdemes szavazni! Kérdéseiteket a szavazó cetlin mellékelhetitek.
Van pár tanár, akivel már készült interjú:
Természetesen, ha szeretnétek velük egy újabbat is, nincs akadálya,
csak egy cetlibe kerül!
Jox
