|
Idén 8. alkalommal rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált, a legjobb hazai és nemzetközi produkciók seregszemléjét.
A fesztivál ünnep, a cirkuszi világ egyedülálló eseménye, és persze verseny a résztvevők számára. Sok artista karrierje kötődik ehhez a porondhoz, hiszen a világ minden tájáról érkező cirkuszigazgatók és ügynökök folyamatosan új tehetségek után kutatnak.
A fesztivált hagyományosan kétévente rendezik meg.
Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz
Lélekút
A szerb kislányt Ivánának hívták. Kedves, jól nevelt lányka volt. Sajnos nagyon szegény Szerb családból származott, így nagyon nehezen illeszkedett be, az osztálytársai nem akarták befogadni. Nagyon sokat bántották, míg egy nap elege lett.
Egyik reggel vidáman ment az iskolába. Csinos ruhát öltött, még meg is fésülködött. Boldogan ballagva útközben elkapták a felsősök. Gúnyolták, mindenféle cifra megjegyzésekkel illették. Sírva rohant az iskoláig, de sajnos ott sem volt egy megértő ember sem, akire számíthatott volna. Leült az utolsó padba, és ezeket gondolta; – Majd én megmutatom. Majd ÉN! Meglátjátok, ki lesz itt a főnök!- Miközben ezen merengett, be is vonzotta a lehetőséget. Az egyik nagyszájú lány állt fölötte egy csapat birkával mögötte.
- Te Iváná! Délután lemegyünk a tóhoz, ha van kedved, gyere te is le. – A háttérben vihogott a csorda, látszott, hogy valami rosszat akarnak.
- Na, mit felelsz, jössz, vagy mint mindig, sírva elfutsz. – A könnyeivel küzdve felállt, és rekedt hangon ezt felelte:
- Hát akkor ott találkozunk, nem igaz?
- Hmmm… alig várom.
A délelőtt nagyon hamar elment, csak is a tóra tudott gondolni. – Vajon mit akarhatnak? Vajon miért engem hívtak? Talán végre bizonyíthatok. –gondolta. Amíg pakolta össze a táskáját, végig érezte magán a kíváncsi tekinteteket. El is indult a tóhoz, de közben végig azon morfondírozott, hogy vajon miért hívták őt le. Hiszen még csak nem is „vagány”, még csak nem is nagyszájú. A merengésbe belemerülve közben meg is érkezett. A fiúk úgynevezett majomhintáról ugráltak be a vízbe. Felmásztak egy alacsonyabb fa legalsóbb ágára, és onnan vetették magukat bele a vízbe egy kötélbe kapaszkodva. Mikor a lendület épp vitte volna ki őket a partra, és abban a pillanatban, mikor irányt vált a kötél, elengedték azt, és nagy csobbanás közepette elvesztek a habokban, melyet az előttük ugró keltett. Na, több se kellett Ivánának. Legszívesebben elfutott volna sírva, ahogy azt mindig is tette, de most az egyszer meg akarta mutatni, hogy ő is közéjük való. A többi gyerek gúnyos mosollyal intettek felé, hogy menjen, rajta a sor. Próbálja ki, és legyen „nagylány”. Hatalmas levegővételek és gyomorgörcsök közepette lassan közelített. Érezte, hogy most minden tekintet őrá szegeződig. Tudta, hogy ezt most meg kell csinálnia. A fiúk körbefogták, és mutatták neki az ágat, hova lápjen fel. Iváná engedelmesen mászott, míg meg nem érkezett a kinevezett vastagabb ághoz. Nem érezte túlságosan biztonságban magát, de hát, ha már itt van, akkor nem futamodhat meg. Megragadta szorosan a kötelet, majd elkezdték noszogatni.
- Ugyan Ivi! Ugorj már!
- Ne legyél olyan gyáva!
Mikor már épp mászott volna vissza, hogy neki ez mégse megy, valaki meglökte hátulról. Nem bírt várni a sorára, így gondolta, felpörgeti kicsit az eseményeket. Sajnos ez nagyon rosszul sült el. Iváná a hátára esett, és beleállt egy nagyobb kő. Meg se bírt moccanni. Azt látta, hogy mindenki csodálkozva bámul rá, de senki nem tett semmit. Egyetlen egy jóérzésű gyerek akadt, aki szerencsére közel lakott, hazaszaladt, hogy szóljon a szüleinek, hogy valami baj történt. A többi suhanc elszaladt, és persze tagadott mindenki mindent. Jöttek is a szülők, hívták a mentőket. Addigra a lány eszméletét vesztette, már levegőt sem kapott. A mentősök amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan be is vitték a lányt a kórházba. A hegyes kő lyukat ejtett a tüdejébe, a gerincét kettétörte. Az orvosok szerencsére meg tudták menteni, de örök életére tolókocsihoz lesz láncolva.
Azóta eltelt húsz év. A lány gyönyörű lett, tanulása miatt jól menő állása lett, és még egy sármos férfit is talált maga mellé. Az egyetlen, amiben gyönge maradt, az a lelke. Önbizalma az óta sincs semmi, mindig csak jobbat, jobbat és jobbat akarja magából kihozni. Azt akarja, hogy egészséges emberként kezeljék, ezért jár el mozgás sérülteknek tartott órákra, például a KUNG-FU nevezetű harcművészeteket oktató iskolába.
(Kreatív írás pályázat)
Vincze Viktória
5. TÚRA
Pilis
Spartacus ösvény
2010.01.16. szombat
Tudnivalók:
Odaút:
9:07 BP. Nyugati
9:48 Nagymaros-Visegrád (teljes:955 Ft, diák:480 Ft)
10:00 Nagymaros RÉV
10:10 Visegrád RÉV (teljes:390 Ft, diák:320 Ft)
10:20 Innen a piros jelzésen sétálunk a Spartacus-ösvény kezdetéig.
A turistaatlaszban olvasható:
“A szintben haladó ösvény – valószínűleg az 1930-as években – vadászösvényként került kiépítésre. Ma is vadászati céllal használják. Az ösvény végigjárása augusztustól novemberig tilos, mivel a környék vadállományát a jelentős kirándulóforgalom zavarná. Az ösvény jelzett turistaúttá alakítására ezért nem került sor. A túrát járó olvasóinkat a csendes, a vidéket nem zavaró magatartásra külön is figyelmeztetjük.”
Végigsétálunk az ösvényen, begyűjtjük a GCSpar geocaching multiláda pontjait. majd a végén, az Öreg Pap-hegy alatt a Zöld jelzésbe csatlakozunk, amin Pilisszentlászlóra érkezünk.
Látnivalók:
14:35 v 16:35 Szentlászlóról busz indul Szentendrére (teljes ár:265 Ft, diák ár:135 Ft Pénzváltás nincs 
)
15:13 v 17:13 Szentendréről HÉV csatlakozás Batthyányi térig ( kb 300 Ft + BKV jegy )
15:52 v 17:52 Batthyány tér
A túra összes útiköltsége:
teljes árú: ~ 2000 Ft
diák: ~ 1200 Ft
Jelentkezés péntek nagyszünetig, a kistanáriban Kulcsár Anikónál
Mindenkit szeretettel várunk!
Kulcsár Anikó
Tanulói ebédfizetés
/2010. 6.-7.-8.-9. hét/
2010. február 8-tól 2010. március 5-ig
20 napra
2010. január 18 –22. között lehet fizetni.
Teljes áron 20 x 306 = 6 120 Ft
Féláron 20 x 153 = 3 060 Ft
2010. január 1-jétől a napi térítési díj összege 294-ről 306 Ft-ra nőtt.
Azok a tanulók, akik januárban a tavalyi áron ebédeltek, a napi 12 Ft különbözetet is ezen a héten fizessék be a pénztárba.
Immár 11. alkalommal rendezik meg a VilágVeleje Fesztivált, az év első nagyszabású összművészeti fesztiválját. A rendezvény helyszíne – csakúgy, mint az elmúlt hat évben – a Gödör Klub és annak minden helyszíne. 11 évvel ezelőtt – akkor még az Almássy Téri Szabadidőközpontban – indult útjára a fesztiválsorozat, Világ Eleje Fesztivál névvel, utalva az évszámváltási hisztéria utáni lehetőségekre… A második évtől már VilágVeleje Fesztivál névvel a legjobb, legizgalmasabb hazai produkciókból kerültek ki a fellépők, és a fesztivál évről-évre egyre nagyobb sikert, nagyszámú érdeklődőt könyvelhetett el.
A jubileumi fesztivál négy napja alatt középpontban természetesen a kortárs könnyűzene, a koncertek lesznek, de számtalan más művészeti ággal ismerkedhetnek a fesztivállátogatók.
Fellépők:
FUGATO ORCHESTRA, BALATON, KORAI ÖRÖM, PÁL UTCAI FIÚK, PANNONIA ALLSTARS SKA ORCHESTRA, ZAGAR, BIOROBOT, THE TWIST, COLORSTAR AKUSZTIK, ERIK SUMO BAND FEAT. KISS ERZSI, TÜNDÉRGROUND és még sokan mások….
Web: vilagveleje.hu
Gondolatok a padon
Megkaptuk az új órarendet. Sokan szidják. Valaki 8 órával valaki 6 órával kezd. Van, akinek hétfő első óra testnevelés. Ma hétfő van. 5. óra. Alig várom, hogy kicsöngessenek és jöjjön a 6. óra, aztán tűzhetek haza. Mehetnék, de ma írás verseny lesz. Várnom kell 1 órát. Majd alszom az osztályban, ha nem lesz bent senki.
Kicsöngettek az utolsó óráról. Matek volt, eléggé leszívta az agyam és még a többiek is rosszak voltak. Szokásos az ilyen viselkedés, de már kezd unalmassá válni, főleg a tanárok részéről. Emelt matek miatt nem tudok az osztályban aludni. Ki kell mennem a folyosóba és leülök egy padra. Elmélkedem… a kabátomat párnának használom és ledőlök a hajléktalanok otthonába és úgy elmélkedem, hogy a hétvégén miért volt olyan frusztrált. Kérdések járnak a fejemben, amire nagyon sok válasz jön, vagy örök rejtély marad egy-egy gondolat. Lehet, h tényleg rosszul viselkedem, de ha tényleg így van, akkor csak a szomorúság és a pesszimizmus uralja a gondolataim a cselekedeteim. Ha netán arra jutok, hogy egy-két dolgot jól csináltam, akkor pedig bunkó vagyok. Egyik sem jó. Mindkettő végén a veszekedés áll, az ordibálás, az elbeszélgetés, arról, hogy min is kéne változtatni, hogy legközelebb ilyen ne forduljon elő. Egyik sem jó… Akkor mi az, ami megfelel? Mi az a dolog, amitől azt érzik a családtagok, a barátok, hogy igen is jó kisfiú vagy? Erre nehéz válaszolni. Az embernek sosem jó, ami van. Mindig más kell nekünk. Példaként föl lehet hozni millió dolgot, bár ez most nem fog menni… Lehet, hogy a versenyen nem tudok mit írni. Nem jut semmi téma az eszembe. Habár, egy reménysugár égeti csukott szemem. A hangos zene eltompul, léptek zaját hallom. Valaki megütögeti a lábam. Kicsattan a szemem és egy kék szemű, szőke, hullámos hajú lány áll mellettem. Fehér volt a ruhája, ami nem más, csak egy felső és egy térdig érő nadrág. Van nála egy táska is. Gondolom, tesire készül. Kihúzom a fülest, hogy halljam, mit mond.
- Leülhetek?
Egy kicsit furcsának találom, hogy pont mellém szeretne ülni, amikor minden pad üres a tudás házában.
- Persze, ha neked ez a hely az ideális.
Újra ülő helyzetbe kerültem így egy kicsit fölébredtem. Látom, hogy a lány gondosan leül. A kókusz illatú parfümje teljesen megigéz. Nehezen tudom levenni róla a szemem. Csak nem szól le érte.
Elővesz a táskájából egy ezüst tartót. Szétcsapja, és felém nyújtja.
- Cigit? – kicsit értetlenül nézek rá, Ő pedig csak megvont a vállát. A szép csillogó dobozból kivesz egy szálat és egy Zippo öngyújtóval meggyújtja magának.
- Nem félsz, hogy kirúgnak?
Mosolyogva néz rám. Szív még egyet a cigiből és rám fúja.
- Engem nem fognak kirúgni.
- Miért, már kirúgtak?
Elkezd a táskájában turkálni. Elővett egy üveg Heinekken-t és újra hozzám fordult.
- Sört kérsz?
Most már én is elmosolyogtam magam.
- Nem szeretném magam kirúgatni.
- Téged sem fognak kirúgni.
- Honnan veszed?
- Most épp semmi baj nem érhet minket. Főleg engem. Kicsit jöttem, hogy beszélgessek veled, hogy tartsam benned a lelket.
Egy kicsit csodálkozom ezen. Lehet, hogy a cigije egy kis drogot is tartalmaz. Egy kicsit elgondolkoztam, hogy most szívat vagy megszökött az elmegyógyintézetből. Inkább nem is érdekel a dolog.
- Akkor, kérhetek egy cigit és sört?
Nagyobb mosollyal néz rám és izgatottan beszél, miközben nyújtja az ezüst tokot és a sört.
- Hát persze. Örülök, hogy végre valaki elfogad tőlem valamit. Rég volt már, hogy valakivel beszélgettem. Én csak tengek-lengek, föl és alá, de senki nem fogadott el semmit. Amúgy hogy hívnak és mi járatban vagy erre? Van barátnőd? És kocsid? Na, jó az nem annyira számít, de mesélj magadról. Már rég ismertem meg új embereket. Mindig csak a régiek, csak zsörtölődnek csak zsörtölődnek és semminek nem örülnek.
- Hát… kicsit sok kérdés egyszerre. Meg hát nem tudom, hogy Te hogy kerültél ide, és hogy hogyan tudunk cigizni és sörözni következmények nélkül. De ha jobban belegondolok ez nem is olyan rossz.
- Ugye?! Én is ide jártam. Akkor még orvosi suli volt. Akkor sem volt szép. Nem is volt kedvem bejárni. Az ősök akarták, hogy orvos legyek, mert az milyen jó állás és abból mennyire meg lehet élni. Pff… Jól kicsesztek velem. Látom, elfogyott a cigid kérsz még?
- Most inkább, nem köszi. Mikor jártál ide?
- 8 éve. Azóta sok iskolában jártam. Majd szeretnék külföldre is kimenni, de még bejárnék pár iskolát.
- Az igen sok idő. Meg kérdezhetem a neved?
- Keri.
Kicsit elpirul. Nézi a folyosókat, a lépcsőket. Élvezi a csendet. Eközben én tök hülyén, ülök egy sörrel a kezemben a padon és azon tűnődöm, hogy mikor jön erre egy tanár és azt mondhassa, hogy most megyünk az igazgatóhoz és elbeszélgetünk erről a viselkedésről. Még egy tanár sem volt hál’ Istennek. Kicsöngetésig csak elmegy ez a furcsa lány.
Megkérdezem, hogy milyen zenét szeret, hogy merre lakik, hogy mi a hobbija és minden kérdésre nagyon boldogan válaszol. Még én is élvezem a beszélgetést, pedig igazán nincs, miért jó kedvem legyen. Csak beszélünk… Csak beszélünk… Csak mosolyog. Kínálgat cigivel, sörrel. Úgy érzem magam, mintha egy beülős helyen lennénk. Kiderül, hogy lovagol, hogy szereti a rock zenét, vidéken lakik, tehát kollégista, és rengeteg érdekes dolgot mesélt azokról a tájakról ahol járt.
Persze vele is történtek rossz dolgot. Mindenki kiveszi a részét ebből a rozsdás, éles vasdobozból. Miért is úsznánk meg? Írhatnék erről is a versenyen. Vagy erről a lányról.
Hoppá írásverseny. Mennyi lehet az idő? Megnézem a telefonon, 13:50. Hm, akkor még van idő.
Elmondta a legrosszabb pillanatait, amikor az apja először megütötte, amiért olyan könyvet olvasott, amit szerintük csak azért vannak, hogy kihasználják az emberek érzékeit és elbutítsák őket. Nagyon jómódú családban nőtt föl. Mintha valami grófok lennének a szülei és az egész család.
De az örömeit is megosztotta velem. Az első nap a suliban. Az első barátok, az első lovaglás. Később kis titkos partik. Az első nap a középiskolában. Ott is barátnőzés. Az első szerelme, az első csók. Energikusan áradozott mindenről, ami már nincs neki, ami elveszett. Gyorsan követték egymást az érzelmek benne.
Ezután, elmesélem, hogy én velem mik történtek. A sok rossz dolog között eltörpül a jó. Nagyon elszomorodom. A sör is megmelegedett.
Úgy néz rám, mintha nyitott könyv lennék és minden egyes szóra gondosan figyel, hogy a legnagyobb együttérzést nyújtsa át.
A mondandóm végén megnézném az órám. Megfogja a kezem. Mondja, hogy még ne nézzem meg. Szót fogadok. Biztos messze van még az írásverseny. Kezdjük jobban érezni magunkat. Már több témáról beszélünk,. Foci, fogadás, ivászat, igazság, igazságtalanság, gazdagság, szegénység, mindenről még arról is, amiről nem lehetne. Egyre jobban érdekel ez a lány. Csinos, élettel teli, mókás, egyszerűen csodás. Mint egy angyal. Azt látom, hogy ő is így gondolja. Megfogom a kezét… Kicsit közelebb ülök… Szép kék szemébe nézek, mintha a napfelkeltét látnám a tengerpartról. Megcsókolom… Megüti a lábam.
Újra hallom a zenét. Rómeó Vérzik szól éppen. Kinyitom a szemem. Látom volt osztálytársam, aki kibukott az osztályból. Int egyet, én visszaintek. Ránézek a telefonomra, 14:30. Kicsit nehezen fogom föl, hogy ez a szabadság ez az egész beszélgetés azzal a csodás angyallal, csak egy ábránd volt. Egy álom, ami sosem fog bekövetkezni. Újra itt vagyok és újra érzek minden fájdalmat, amit csak lehet. Boldogság csak akkor volt bennem mikor aludtam. El kell dobnom minden ilyen gondolatot az írásverseny előtt. Az írásverseny. Vajon miről fogok írni? Vajon jó lesz az egész? Lesz ötletem?
Jaj… Megint ezek a kérdések…
(Kreatív írás pályázat)
Sulyok Attila
Matelandlover
(19.)
A telefont egy szolgálólány vette fel. Beleszólni sem tudott,
- Adja kérem Mr. Lindemann-t, most azonnal!
- Kért időpontot? – Tartotta el magától a recsegő kagylót.
- Nem.
- Ki keresi?
- A fia.
- De hát Mr. Lindemann-nak nincs…
- Mondja meg neki: a fia keresi, tudni fogja, kiről van szó!
- Igen uram, egy pillanat.
*
- Halló?
- Szia Apa!
- Melvin? Mi ütött beléd, ez nyilvános vonal!
- Elegem van! Nem színészkedek tovább, a gyerekeid vagyunk, és kész!
- Már a termálban is megijedtem, ez veszélyes, még elárulod magad!
- Ez a célom.
- Nem tudod felmérni, mivel járna!
- Tűrtem huszonnégy évet! Tűrtem a bezártságot, ahogy rejtegettél minket, aztán a gyakorlást az uszodában, ahol furcsa vénembernek kellett álcáznunk téged… megtanultam nem hinni neked, mikor színészkedve félrevezetsz, és hinni, mikor a Mikulásról mesélsz! Nem is sejted, milyen volt megszokni, hogy az apám nyilvánosság előtt nem az apám! Alig voltál otthon, a vacsoráknál egy fölös teríték minden este, ez vagy te!
- Törődtem veletek! Játszottunk, karácsonyoztunk, megbeszéltünk mindent…
- Tartott ez tizenéves korunkig, mikor saját lakásba költöztettél, kitetted otthonról a gyerekeidet, fel tudod mérni ennek a súlyát? Az egyik évek óta csak dülöngélt szót se szólva egy-ültő helyében, el akartam én költözni, hát persze, de mondd csak, tudtam én akkoriban felelősséggel gondolkodni? Most miért nem tudok? És Mateland? Ő el akart költözni? Megkérdezted?
- El akartatok költözni, a körülmények ismeretében. Azt is elmagyaráztam részletesen, amit a korodnál fogva még nem érthettél egészen, nincsenek titkaim!
- Nagyon diplomatikus voltál, felkínáltál lehetőségeket, amik így se, úgy se váltak volna valóra, annak tudatában, hogy nem fogunk élni velük, viszont arra jók, hogy a szabadság illúziójával kábítsanak el bennünket!
- Na ide figyelj, fiam! A templomban tartod a szádat, megértetted?! Mikor anyád és én oltár elé állunk, egy leszel a közönségben, valahol hátul, a testvéredtől távol, és jelét sem fogjátok adni annak, hogy egy család vagyunk! Ez a ti érdeketek, és így az enyém is. – Lecsapta a kagylót.
*
- Ottó, hol vagy? Lisa, nem látta Mr. Lindemann-t?
- De igen, a hátsókertben ül egy padon.
- Köszönöm! – Fordított hátat a Lindemann anyuka a szolgálólánynak.
- És…
- Igen? – Torpant meg…
- Mr. Lindemann… sírdogál.
*
Mate és Kenyeres Mandula a hajléktalanszállás felé tartottak, szűk, elhanyagolt utcákon át. A hajléktalant némileg lelassította, hogy egyik lába helyett csak mankóra támaszkodhatott.
- Biztos kíváncsi vagy, miért választottam ezt a… visszataszító kerülőutat, nem? – kérdezte Kenyeres.
- Azt mondtad, mutatsz valamit… feltételezem, az a valami nem a gondozóban van.
- Úgy bizony. Szeretném bemutatni neked az én kis hajléktalan színtársulatomat!
- Elkéstem volna az ötlettel? – Csillant fel Mate ködös, mindent látó szeme, miközben észre sem vette, hogy éppen szarban tapos. – Már alapítottál egyet?
- Hogyne, hiszen a többieknél azért önzőbbnek bizonyultam, Galton tanfelügyelő úgy mondaná, intelligensebb vagyok, mint a többiek.
- Ezért égetted el a pénzt?
- Ó, csak hogy ne vesszen ki a varázs! Hadd érdeklődöm meg, min jár az agyad mostanság?
- Elvont fogalmakat transzformálok. Ez talán segít megérteni az összefüggéseket, amik a világok között fennállnak. Nem csak arra vagyok kíváncsi, miért vált az elveszés vidám fogócskává abban a világban, ahol nem tettem fel egy bizonyos kérdést a zongoratanáromnak, hanem arra is, hogy miért pont most beszélek az elveszésről, mikor a bátyám helyén téged követlek, míg a Szőlő helyett egy nyomasztó városi falprésben vagyunk.
- Gondolom legalább két egyértelmű asszociációra lenne szükség, de a negáláson kívül nincs más, amit érvényesíteni lehetne, legalábbis azt hiszem. Mondjuk a szabadságra a nemszabadság, ez így működik, én per pillanat eddig látok el. Gondolom ez a te eredményeidhez képest az orrom hegye.
- Képzelj el egy Rubik-kockát, amin nem színek vannak, hanem fogalmak.
- Ja hogy úgy! Amint több dimenzióban gondolkodsz, ki tudsz forgatni valamit kétszer egymásután úgy, hogy ne az eredetit kapd vissza.
- Már kiegyenlített lépésközökben tudok távolodni a fogalmaktól.
Kenyeres pár percig csöndben maradt. Levegőt is ritkábban vett, annyira koncentrált valamire.
- Különben, szerinted mikor elégettem a pénzt, kinek a hasznára cselekedtem? – Kezdett ismét beszélgetni. – Senkinek? Zslahgem ah gyav, timmes zsálnics men ed, zslé kacs ah, enelle zsdazál ah, szdökűmttügye ah: degét inlánzsahik dut neppékeléfgyén gésbböt a. Erre sepék lóbátlovój őre igésbböt a nátzsup. Lünelteggüf lőtrezsdner sé lótsázamrázs, tegésbbesik a ajtínébgem gidnim gésbböt a.
- Jól érzed magad? – Ráncolta homlokát Mate.
- Mintha egy kicsit begolyóztam volna? Há-háá, az nem csoda! – Bökte meg orrával az eget.
- Hogyan kerültél utcára?
- Mikor elvesztettem az állásomat, elhagyott a feleségem, és vitte magával a házamat is.
Mate ennek hallatán a házassággal kapcsolatos gondolataiba merült.
*
Sötétedett, a pompás Lindemann ház kertjében fújdogált a szél.
- Mi bánt téged, Ottókám? – Kucorodott férje mellé a Lindemann anyuka.
- Áh… – Szipogott az erélyes küllemű öregúr. – Szeretjük őket, és falakba ütközünk, miközben a legnagyobb bűnöm az… hogy rendre meghúztam a ravaszt, mikor egy másik a tarkómat fenyegette.
- Hát végleg beleuntak a fiúk? Én mindig mondtam, hogy ez elkerülhetetlen… csak idő kérdése volt.
- El sem tudják képzelni azt az életet, ami akkor vár rájuk, ha ezek az… emberek, akik hozzám egyébiránt olyan hasonlóak, megismerik őket. Gazdagnak, szegénynek, amíg gyerek, hiába magyarázod, hogy a nagy vagyon illékony, mert a pénz mozog, nem fémből és papírból van, még szerencse… vagy hogy az igazi hatalom nem azé, akinek csak pénze van, hanem azé, akitől még el lehet venni. Nem értik… hiába tanultak, hiába gondoskodtak a saját kis környezetükről, erre nem lehet fölkészülni!
- Talán itt az ideje… – Fogta kézen a nő – Engedned kéne… ahogy engedsz a mi szerelmünknek… esetleg még tovább mehetnél, hagyhatnád romba dőlni az egész házat. Talán leáldozóban van a Lindemann-ok csillaga, és felkelőben van egy új Nap.
- Ó, vinné el a rosseb, hogy akárki válik is az ember fiából, érdemleges ügyekben így meg legyen kötve a keze! – Bosszankodott Mr. Lindemann.
- Fontold meg, mi történne, ha tiszta lapokat kérnénk… – Menyasszonya itt rövid szünetet tartott. – Bármi áron.
- Ez az ő döntésük lesz, kedvesem, megvan az esélye, hogy botrányos esküvőnek nézünk elébe! Viszont ahhoz, hogy a bolondok útjára lépjenek, engem kell megtagadniuk, mert előttük igenis rendületlenül kitartok amellett, amire neveltem őket! – Húzta ki magát. – Egyedül, szemben az árral… ugyan mi értelme hasztalan tönkretenni magunkat?! Mióta ismerlek, szentimentális bolondságokra igyekszel rábeszélni engem, ahogy öregszem, valljuk be, egyre nagyobb sikerrel teszed ezt, de azt azért nem, hogy majd még magamat tegyem tönkre! … Hjajj, szívem, az embernek manapság legalább két helyen kéne lennie egyszerre, hogy valóban jobbítani tudjon, akármin is.
- Ez pedig, mint tudjuk, lehetetlen. Na Ottókám, szedd össze magad, hagyd a bánkódást, és gyere be teázni!
Folyt. Köv. : 2010. 01. 15. (péntek)
Zelkó Misi
Remélem, te is végeztél számvetést az elmúlt évedről, esetleg még össze is írtad, mennyi minden történt veled és eltetted a fiók mélyére a papírt, hogy az idei évet tiszta lappal kezdhesd. Ha már a lapnál tartunk, örömmel jelentem, hogy a kedvenc iskolaújságod is – amit ebben a pillanatban is olvasol – megújul. Ezentúl, az eddig megszokott cikkek mellett új rovattal bővül az újság, ami a Havi Téma nevet viseli majd. Minden hónap elején közzé teszünk egy témát (idézetet, szót, ötletet), amiről az írói vénával megáldott emberek – akár Te is – leírhatják a véleményüket, gondolataikat szabad formában (vers, novella, cikk vagy akár film- és zeneajánló). Egy fórumhoz hasonlóan kommentálhatjátok, értékelhetitek egymás írásait. A januári hónaphoz a Kezdet szót kapcsoltuk. Rajtad áll mihez kezdesz vele, ha gondolatod, véleményed van róla, írd meg nekünk! Bővítsd Te is az iskolaújságot! Hamarosan felkerülnek a legújabb cikkek, addig is kezdj hozzá a saját művedhez!
Az iskolaújság szerkesztő csapata nevében kívánok Neked/ Önnek Sikeres és Boldog Új Évet!
Fábián Fanni
A Jégterasz színes programokkal várja mindazokat, akik egy hófehér, csillogó, jeges estére vágynak. Legyen egy közös, ünnepi hangulatú esténk a West End City Center tetőteraszán Január 8-án 18 órától, ahol a jó hangulat és a hópehely az úr…
Lesz Jeges Háromtusa, Jégkirálynő választás, a kézműves sarokban meglepetés készítés és tombola a vállalkozó kedvűeknek. Bármely korosztály megtalálhatja itt a neki kedvező programot.
Míg a gyerekek jégvirágos ablakdíszt és hóemberes képeslapot készítenek, addig a felnőttek nyugodtan kortyolgathatják a zúzmara koktélt vagy a jégvirág puncsot. Ahhoz, hogy igazán ünnepi hangulat legyen, varázslatos smink és vagány hajkorona is jár.
Semmi más dolgunk nincs, mint magunkra kapni egy kötelezően fehér ruhadarabot és élvezni a kürtőskalács és sült gesztenye illatát.
Web: www.jegterasz.hu
