Matelandlover-21
Matelandlover
(21.)
A templom megtelt emberekkel.
Senkik, függetlenek (belőlük sok), keresztapák, gengszterek (ebből kevesebb).
Melvin a tömegben Mate-től távol foglalt helyet.
Kezdetét vette a ceremónia, amihez az idős pár kérésére a fiatalabb testvér összehozott valami nyávogást:
A szivarbőrű vendégek hüppögését és a meghatódott zsebkendőtrombitákat hallva a szerző csak azt fájlalta, hogy az eseményre a szülei nem hívták meg Monát.
Gondolatban a bátyja is máshol járt: kipihent egy hosszú, álmatag éjszakát, amit leírólíra olvasásával töltött, hogy részletesebben jelenjenek meg előtte a főhősök, akiknek helyébe, hiába, végül mégiscsak a valóságból ismert arcok kerültek.
Persze Lisa lírájának olvasása így is megérte, mert gondolatokra épült, s igaz, hogy kevés cselekménnyel egészült teljessé, meg hogy szörnyű unalmasnak bizonyult, mégis tetszett neki, mert volt mögötte valami.
Minden nyelv egyre megy, ha elalszunk rajta, de minden hang egyenlő, ha álmodunk miatta.
És Melvin álma nem egy templomban játszódott.
Szívében nyilat érzett, ami Lisa felé mutat >
Aztán mikor ahhoz a nevezetes… közbeszólós részhez ért a pap, a Lindemann fivérek apja titokban még drukkolt is érte, mert…
Ha a terve jól kigondolt, és Melvin furcsa telefonja eléggé fölkeltette Lisa érdeklődését ahhoz, hogy kihallgassa azt az őszinte színjátékot a kertben, amit a jegyesével összehozott, akkor azóta a szolgálótól Melvin már biztos tudja az egészet, mindent, amit mondott és érzett, amit most is érez, a szeretetet, tengernyi gátlások meg félelmek… alatt meghúzódva.
Kérlelőn idősebb fiára nézett volna, ám annak hűlni nem hagyott helyén Mateland ült, karba tett kézzel, arca szigorú, mogorva, fél szót se szól, vár tovább, s csak mikor elhangzik az ige:
„Akarod-e…”, de tényleg csak akkor, egy perccel se korábban…
Mate a sorból váratlanul kiáll, torkát megköszörüli, a sokaság fölfigyel, minden száj tátva marad,
s legyen bár merészség, ő megfontoltan, bátran csinálja… belefog egy beszédbe, eképpen:
- Mateland Lindemann vagyok. Évekig nem beszéltem. Most felszólalok. Nincs bennem harag. Nincs több okom arra, amit teszek, mint amennyi bárki másnak lenne, aki a fénnyel szembenézett. Hogy ezzel kezdjem, kilencévesen a Szőlőben, amiről fogok még mesélni, utánoztam valakit… és félig-meddig tudat alatt… el akartam veszni.
Folyt. Köv. : 2010. 01. 29. (péntek)
Zelkó Misi