Fame – Hírnév
1980-ban Alan Parker elkészített egy akkoriban elég meghatározó, két Oscar-díjjal kitüntetett táncos-zenés filmet, a Hírnevet. A filmben minden megtalálható volt, ami csak kell. Volt benne többek között humor, dráma, hiteles jelenetek és jól kidolgozott karakterek. A film hatására többek pályája és egy hat évadon át futó sorozat is elindult. Várható volt tehát, hogy készülni fog belőle mostanság, amikor is a remake-k korszakát éljük, egy feldolgozás. Ez meg is történt, így majdnem 30 évvel később. Az új filmet Kevin Tancharoen rendező-koreográfus tálalásában kapjuk meg, aki végül is mindent beletett az új verzióba, amik a régiben is benne voltak, csak sokkal kisebb dózisban. Igazi, az (állítólag) 2009-es elvárásoknak megfelelő, lebutított táncos-zenés film született tehát, ami minden hibája ellenére is, de nagyon tetszik.
A történetünk nem túl bonyolult. Helyszínünk egy New York-i, patinás művészeti iskola, ahova csak úgy özönlenek a tehetséges és a magukat tehetségesnek tartó fiatalok a felvételire. Bár mindannyian mások, egy közös bennük. Mindannyian a legjobbak akarnak lenni saját területükön, és el akarják érni az áhítozott hírnevet. Az iskolába természetesen nem mindenkit vesznek fel, a tanárok gondosan megnézik, hogy ki kerüljön be, ugyanis az elvárások rendkívül magasak. Azonban elérkezik az első tanítási nap, és vele együtt a délelőtti művészeti- és a délutáni általános órák. A diákok iskolai és hétköznapi életét éves felbontásban láthatjuk, minden évből kiemelve pár fontosabb mozzanatot. Eközben ismerhetjük meg jobban fő karaktereinket, többek között a kitűnően zongorázó, ám énekesnőnek vágyó Denise-t (Naturi Naughton), a naiv színészpalántát Jenny-t (Kay Panabaker), a remekül éneklő Marco-t (Asher Book), a mozgásával mindenkit lehengerlő Alice-t (Kherington Payne), a zűrős környezetben nevelkedett Malikot (Collins Pennie), és az életvidám Joy-t (Anna Maria Perez de Tagle). Őket ismerhetjük meg tehát négy évük alatt jobban, velük együtt menetelhetünk, vagy éppen bukhatunk meg a hírnév felé vezető úton, amely korántsem habos torta.
És most legyünk kicsit kritikusabbak és vegyük jobban górcső alá a filmet, 
amelyben, mint ahogyan azt már írtam, van néhány hiba. Egyik ilyen például az, hogy az eredetihez képest 20 perccel rövidebb ez a változat, pedig szerintem egy plusz 10 perc senkinek nem ártott volna meg. Sőt! Lehetőségünk lett volna jobban belemélyedni a karakterek közötti kapcsolatokba, vagy éppen családi hátterükbe, ugyanis a tempó ezen a téren túl gyors, sokszor csak következtethetünk, vagy nézhetünk magunk elé. A másik amit hiányoltam, a főcímzeneként szolgáló Fame című szám filmbe való beépítése, ahogyan azt az eredetiben tették. Ott több száz diák táncolt a számra az utcán, míg itt leredukálták egy vége főcím zenévé, miközben a színészek táncolnak… Nem túl szép dolog. Azonban a színészek többé-kevésbé jók, vannak köztük kiemelkedőek, mint pl. Naturi Naughton aki színésznőként sem utolsó, de énekhangjával aztán mindenkit leterít a földre; vannak olyanok is, akik bár tehetségesek mégis háttérbe szorultak (Kherington Payne) és megtalálhatóak az „új arcokból” álló csapatban olyanok is, akikre 3-4 év múlva már emlékezni sem fogunk. Zenék terén erős a film, az eredetiből pusztán két számot vettek át és újítottak fel, a többi mind a filmhez készült, vagy a jelenetekhez tökéletesen illik. Amik viszont a filmben nagyon erősek, azok kétséget kizáróan a táncjelenetek. Bár mit is várhatnánk egy koreográfusból rendezővé avanzsált embertől? Egyszerűen lenyűgözőek, mind a film közbeni, mind pedig a fináléban összehozott koreográfiák/táncok. Röviden összefoglalva egy lebutított változata ez a régi filmnek, ami azonban „varázsával” mégis megbabonázza a nézőt, és egy jó filmként gondolunk vissza rá.
Zenés/Vígjáték/Romantikus/Dráma, 2009, 107 perc
Rendező: Kevin Tancharoen
Forgatókönyvíró: Allison Burnett és Christopher Gore (Ő írta az eredetit)
Szereplők: Naturi Naughton, Kay Panabaker, Kherington Payne, Aher Book, Anna Maria Perez de Tagle, Collins Pennie, Megan Mullay, Bebe Neuwirth, Charles S. Dutton, Kelsey Grammer, Paul McGill, Walter Perez
Forgalmazó: Fórum Hungary
Hazai Bemutató: 2009. december 10.
Serényi Krisztián