Bláthy iskolaújság

Ha az egyedi ajándékokra gondolunk, egy dolog biztos beugrik: Made By You.  Nemrég én is ellátogattam a boltba, hogy megfessem az első karácsonyi, ajándékbögrémet. Kiderült, hogy másfél óra alatt a festés rabjává lehet válni, valamint arra is fény derült, hogy a két mindig mosolygós tulajdonoslány valójában testvérek. Hogy  hogyan is csöppentek bele a  lányok a színes kerámiák birodalmába, és hogyan vélekednek magukról és a művészetükről, erről is beszélgettünk három egyedi bögre és forró tea társaságában Erdős Judittal és Ágival.

-       A MBY ( Made By You ) ma már nemzetközi hálózat, de hogyan jutott el Magyarországra?

Ági: Bécsben van a központja. Egy angyali házaspártól származik az ötlet. Három évvel ezelőtt karácsonykor, amikor meglátogattam az egyik kinn élő barátnőmet, elvitt a MBY-ba. Ott álltam kezemben az ecsettel és azt mondtam, ezt nekünk találták ki és addig nem nyugszom, amíg ezt itthon is meg nem valósítjuk. Nem vakon ugrottunk ebbe bele, nálunk az egész család szeret barkácsolni. Jucinak kerámikus a szakmája – meg fényképész- teszi hozzá Juci.

-       Neked Ági, milyen képzettséged van?

Á: Pszichológus vagyok, a festés-rajzolás nekem mindig is a hobbim volt.

-       A ti ötletetek volt a bolt designja? Mennyire kaptok szabad kezet?

Juci: Teljesen ránk volt bízva a design. A mi ötletünk alapján lett berendezve, mi festettük le a polcokat, az ajtókat.

Á: Ez úgy hálózat, hogy egy márkanév alatt futunk, de teljesen különállóak vagyunk. És mindenben szabadkezet kaptunk. Tanultunk pár technikát a bécsiektől, de aztán elkezdtünk kísérletezni. Sokat fejlődtünk ennyi év alatt.  Vannak összejövetelek a MBY vezetői között, akkor megosztjuk egymással, amiket tanultunk.

J: Tavaly ezt nálunk rendezhettük meg.

-       Testvérek vagytok, de ezt sokan nem tudják rólatok. Miben hasonlítotok?

J: Szerintem közös bennünk az a szenvedély, megszállottság, amivel ezt csináljuk. Az a kitartás, hogy ez menjen, hogy minél több emberhez eljusson.

Á: Hogy mennyire családi vonás… nagyon sok szabadkezet kaptunk gyerekkorunkban, hogy rajzoljunk, fessünk, meg a Barbie baba haját beszínezzük. Benne volt a levegőben. Apukánk barkácsolt állandóan, anyukánk meg varrt. Nemrég fogalmaztuk meg, hogy ehhez nagyon kitartónak kell lenni. El kell viselni, ha épp nem jönnek be az üzletbe, vagy ha rengetegen vannak, és ki sem látunk a munkából, ha nem aludhatsz sokat. A változatosság, ami olyan jó ebben a munkában, nehézséget is okoz, de ezt bírni kell. Elszántuk magunkat, és ezt most tűzön- vízen keresztülvisszük.

-       Hogy osztjátok meg egymás közt a munkát?

J: Mind a ketten mindenre odafigyelünk. Ha látom, hogy poros a polc, akkor holnap letakarítom, de ha Ági lesz benn holnap, akkor ő takarítja le. Ugyanúgy mindkettőnk bemázazza a tárgyakat, bekapcsolja kemencét, vagy beszélget a vendégekkel és csinál teát vagy épp limonádét.  (a lányok ezzel kedveskednek a vendégeknek)

Á: Egyenlő felek vagyunk. Kiegészítjük egymást.

-       A szakköröket is megosztjátok?

J: Az üvegékszer készítés az Ágié, az agyagozás pedig az enyém. Mert ő az üvegbe szerelmesedett bele, abba én nem annyira. Ha ő tart szakkört, néha beülök és kipróbálom, ilyenkor ugyanúgy tanít engem is, mint a többieket. Ugyanez van, ha ő jön el az én szakkörömre. A tűzzománc kurzust egy harmadik lány tartja. Arra is beültünk már. Muszáj mindegyiket kipróbálnunk, hogy jó szívvel tudjuk őket ajánlani. Másrészt meg nagyon jó érzés volt megtanulni valami újat, ezt érezhetik, akik eljönnek ide. Jó volt megint a „másik oldalon” lenni.

-       Nem sok idő van már karácsonyig. Hogy készültök az ünnepre?

Á: Vannak karácsonyi formáink és sok minden mással is készülünk. Egy részt több asztalunk is van. Fel vagyunk készülve, ha megrohamoznak minket. Tavaly ez váratlanabbul ért minket. Ilyenkor érdemesebb asztalt foglaltatni, hogy biztosan legyen helyük. Ilyenkor többen jönnek. Minden új embernek örülünk, mert az azt jelenti, hogy még több emberhez jut el, ez az egész.

J: Hoztunk kényelmesebb cipőket is, mert egész nap talpon vagyunk. De vannak segítségeink is, akik mozgósíthatóak, ha sokan jönnek.

-       Kialakult már egy törzsvásárlói kör?

Á: Van egy néhány száz emberből álló kör, akik rendszeresen visszajárnak. Vannak, akik ugyanúgy a szerelmeseivé váltak, ahogyan mi. Kevesebb pasi jár ide, mint nő, de akik betévednek, legtöbbször elcsábulnak és nem bírják ki, hogy ne fessenek valamit.

J: Pedig ez nem feltétlenül egy csajos hely. Itt nem arról van szó, hogy csecsebecséket készítenek az emberek, hanem hogy legyen egy olyan használati tárgya, ami az ő keze munkáját dicséri. Ő választotta ki a színeket, ő fogja az ecsetet és a saját ízlése szerint festi meg.

Á: Emlékszem nekünk is jó érzés volt kézhez kapni az elkészült munkáinkat. Az egésznek van egy varázsa, amit Juci is mondott, hogy ezt én csináltam és milyen ügyes vagyok.

-       Milyen volt a kezdet?

J: Akkor az egész család váltott. Az anyukámmal együtt dolgoztam, de akkor abba hagytuk a közös munkát. Most a szüleink dolgoznak együtt és mi gyerekek is együtt dolgozunk.

Á: Valahogy éppen ott volt a helye a döntéseknek. Igazából rizikós volt és sokan mondták, hogy kemény fába vágjuk a fejszénket, de számunkra nyilvánvaló volt, hogy ezt kell csinálnunk, mert ezt szeretjük. Ez mindig is a részünk volt, nem érzem, hogy olyan nagyot váltottunk volna.  De az indításhoz kellett egyfajta löket. Van egy harmadik társunk, egy kiskori barátnőnk: Feldesz Linda. Nekimost anyai feladatai vannak, babázik, ezért is látják kevesebbszer a boltban. De vele indítottuk be a boltot. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Ő volt az első barát, aki konkrét lökést adott, és érzelmileg is támogatott minket. Ő is részese ennek az egésznek.

-       Jut időtök más hobbira?

Á: Régen együtt karatéztunk. Van egy-két plusz elfoglaltságunk, de rendes hobbira nem jut időnk. Ha saját vállalkozása van az embernek, az talán akkor működik jól, hogy ha ez az élete. Legalábbis mi most ezt így látjuk.

J: Mindig ezen kattog az agyunk, utazás közben is.  Ezzel kelünk, ezzel fekszünk. Akkor érzem jól magam, ha ecset van a kezemben és festék a közelemben. Ez nekem maga a kánaán. A szabadidőmben is ezt csinálom.

Á: Igen, arra nincs időnk, hogy rendszeresen eljárjunk, mondjuk sárkányrepülőzni. Mind a ketten szeretjük a kreatív dolgokat. Juci fest, én néha varrok, ha van időm. Majd januárban, amikor lemegy a szezon, akkor lehet mást is csinálni.

J: De akkor az üzleten szépítgetünk majd valamit. Vannak terveink, hogyan rendezzük át, mit fessünk le.

-       Mennyire tartjátok magatokat művésznek?

J: Én szeretnék elborult művész lenni. Alkotás nélkül diliházba kerülnék.

Á: Én nem tartom magam művésznek. Juciban kevesebb gát van ilyen téren. Nálam nem a művészet, inkább az alkotás folyamata van az első helyen. Inkább egy fajta értelmet keresek az életben, és ezt most abban látom, ha fejlődnek az emberek. Távlati célunk, hogy legyen ennek egy terápiás, fejlesztő része. Ezt még tovább lehet bontani rajz, tehetséggondozás és pszichológiai irányba, de ez majd a jövő. Tanulok művészetterápiát, és annak pont az a célja, hogy az olyan emberek, akik nem tudják a sportban kiélni magukat, vagy nem tudják kibeszélni magukból a problémáikat, művészetterápiával segítsünk nekik. Sosem az volt a célom a szakmámmal, hogy egy kanapéról ülve kielemezzem az embereket. Csak azt akartam, hogy legyen közöm hozzájuk és tudjak segíteni nekik.  És ezt a kettőt –az alkotást és a pszichológiát – lehet ötvözni is.

-       Mit adott nektek ez a saját bolt?

Á: Talpraesettebbek lettünk. Sok örömet szerzett nekünk a MBY.  A bolt első születésnapja örök emlék marad. Rengetegen eljöttek, akkor készült a mozaikos pult is, ami a vendégeink keze munkáját dicséri. Akkor éreztük igazán, hogy fontos, amit csinálunk és szükség van rá. Örülnék, ha másoknak is lökést adna a történetünk. Ha megfest egy kerámiát, rájön, hogy ügyes valamiben és akkor biztos más dolgokban is sikerélménye lesz. A mi példánk jó arra, hogy megéri kockáztatni és belevágni új dolgokba. Fontos, hogy higgyen az ember magában, és abban, amit csinál. Nem kell hagyni, hogy letörjék a pesszimista emberek, mert mi sem fogtunk volna bele, ha nem lett volna egy nagy adag hitünk, hogy ennek van értelme.

Fábián Fanni