Dobogó Kő
Jobbra bolond szerelem…
…Ezért van, hogy balra tarts!
Jobbra bolond szerelem…
…Ezért van, hogy balra tarts!
Jobbra bolond szerelem…
…Ezért van, hogy balra tarts!
Jobbra bolond szerelem…
Köszönöm, hogy voltál és köszönöm, hogy nem vagy!
Az emléked halvány: Egy hét és elhagy!
A tegnap még elkap. Hangod a szélben,
Az ablakon retesz, így lesz a szobában szélcsend.
Nekem a káros szenvedélyem, hogy a szemedbe nézek,
Nem becézlek, most már kimondom, aki vagy!
Csak neked írtam a papírra, egy némától sok vakirat.
Most rándítok a vállamon. Hányszor kértünk Adyval,
“Űzz el magadtól, vagy ÉN űzlek el!”
Lelkileg szűz kell, mit kezdjek egy elhasznált tűzzel?!
Árnyékod helyett vigasztal a macskajaj.
Jobbra bolond szerelem, ezért van, hogy balra tarts!
Viráglány! Talán termőföld hiány vár,
Velem nem vesztesz sokat, csak egy színt a szivárvány-
Ból. Megtanultam: Nem lehetek szerető,
Hisz mit odakint vetítenek, azt nem bírja a ketyegő.
Anatómiát hazudtolva egy oldalborda útra kel.
Lassítok a tempón, mert nem bírja a Duracell.
Lerázom magamról az országút porát,
Már nem nézek vissza, hogy mehessek tovább…
Gondoltam csodaszépre: Ritkán, de enyém lett,
Ha újra gondolnék, már nem jelennél meg.
Dobogó kő, Repedésben emléked!
Ne hevítsd fel a tüzem, mert a barlanglakók bennégnek!
Szívem csücske játéksarok és miattad kell gyerekzár!
Nem építek rád, most már kockából lesz fellegvár.
Lakat vár a számon és nem te vagy a kulcsszó,
A pacemakerben elemcsere és jöhet hát egy új sor.
Az üvegcse kifogyóban, nem pazarolok több tintát
Az utolsó szó jogán mondom ki, hogy viszlát…
A vágy bárányfelhője elvonult lassan,
Hát, nézz rám utoljára, hogy elfordulhassak…
…A dal ide kattintva meghallgatható…
Ezer köszönet és örökhála Imrének (Riccio), hogy mellettem volt a bajban és Vivinek (Fürtike), mert ilyen szexi hangja van!
Jox
A Lélek Fényűzése Alapítvány pályázatainak leadási határideje:
DECEMBER 4!
Tessék hajrázni, elvégezni az utolsó simításokat, vagy épp ideje nekiállni dolgozni…
A munkádat a 228-as szobában adhatod le.
Jó munkát kívánunk!
Aki anyagi támogatásban részesült a tanév folyamán, és még nem mutatta be az adószámát vagy még nem igényelte meg, az tegye meg az év végéig (2009), és adja le Nagy Erika pénztárosnak.
Matelandlover
(13.)
„- Teszek egy kört, hátha szembejön velem egy férfi. Reggel pakolunk, délben indul a gép! – Kiáltott vissza a folyosó végéről, egy záródó liftajtó mögül.”
Mateland Lindemann Mona után eredt, megpróbált a szembejövő férfi szerepébe kerülni.
A híres diadalív kapujában találkoztak.
- Ne haragudj!
- Késő.
Elsétáltak egymás mellett, de szinte azonnal mindketten megfordultak, és elindultak egymás felé.
- Mindent jóváteszek, minden megváltozik, ígérem!
- Mate, ez nem így működik.
- Mindenre képes vagyok érted! Eljátszom a Charles de Gaulle repülőteret zongorán, ha kell!
- Ó, milyen odaadó! Ennél szebbet még sohasem mondtál nekem!
- Esküszöm, én aládrendelem magam!
Mona hátat fordított,
de a fiú sem engedett,
rátartian távolodtak egymástól, tudván, hogy körbeérve találkozni fognak.
- Adj egy utolsó esélyt! Szívemen a kezem, megbántam a hozzádállásomat…
- Találj állást!
- Hogyne, majd igyekszem. – Hagyta a másikat megint a háta mögött.
Nem sok kellett, megfordultak, és újfent közeledtek a találkozási ponthoz.
- Az érzékiség is fontos!
- Nekem mondod?! – Csodálkozott a fiú.
- Azzal, akit szeretsz.
- Nem a véleményem különbözik, mindenről a tudatalattim tehet.
- De te ne vegyél tudomást a saját tudatalattidról, légy szíves! Ha megbántad, akkor bizonyítsd be!
- Mégis hogyan?
- Tegyél még egy kört, amíg én elrejtőzöm a városban. Csak a kurváknak mondom el, hogy hol találsz, ők pedig elmondják majd nekem, hogy sikerült-e bűnbe csalniuk téged. Áll az alku?
- Áll…
*
A kísértés elkerülése végett Mate az eltűnt személy után folytatott nyomozását a sasszeműnek remélt járókelők kikérdezésével kezdte… volna.
Sajnos azonban, mihelyt megszólalt angolul, a franciákat kirázta a ridegundor, némelyikük még az orrát is befogta, vagy rémülten félreugrott, ahogy egy házfelügyelő tenné egy fertőzött patkánnyal vívott küzdelem során.
*
Ki gondolta volna, Mateland végül mégiscsak az utcalányoknál kötött ki.
- French or englisch? – Kérdezték azonnal, kedélyesen.
- English, please. – Válaszolt Mate megkönnyebbülten. – I try to find my girlfriend.
- Hey girls, he is trying to find a girlfriend, help him!
*
Monát a szállodai szobában találta meg, ahová akkor is visszatért volna, ha nem keresi.
A lány elintézett egy telefont: kikérdezte újdonsült barátnőit Mateland önuralma felől.
Mosolyogva tette le a kagylót.
- Nem is tudom… megbocsássak? – Kacérkodott a lehetőséggel. – Ennyi nem elég. Ami megtörtént, megtörtént, nem tudod eltörölni a múltat, nem tudod lemosni magadról. – Látta Mate-en, hogy ezt szívesen kétségbe vonná. – Még akkor sem, ha sokat úszol. – Szögezte le. – Egyébként is, van valakim.
A fiú ereiben megfagyott a vér, belemarkolt az ágyhuzatba.
Mona az ablakhoz lépett, és kitárta.
- Párizs, szeretlek! – Ölelte magához a fények városát.
Mate felengedett.
- Mona, ne feledd, Isten kegyelme nem tűri a gúnyt!
*
Egy fárasztó repülőút után odahaza:
- Mona, elmegyek, nem gond?
- Nem, éppen akartalak kérni.
*
- Megkérem a kezét.
- Eszeden vagy? – (Költői kérdés Melvintől.)
- Elmegy az eszem, de egyre jobban érzem magam, az a lényeg, nem? A szabad szellem jegyében olyan gyakran csodálkozunk rá a bűnre, és elfelejtjük, hogy a konvencionális utat sem tiltja semmi. A sablonból ékes ritkaság lett, hát nem gyönyörű, ha szabad akaratából két ember egybekel, mert úgy látják jónak? A szabadság diadalához nem kell egynemű pár, vagy akármi, hogy egy harmadik közbeszóljon, és megszakítsa a ceremóniát az utolsó pillanatban, az olyan életidegen, és közben meg teljesen elcsépelt. Annyi különcködés után egy normális élet mellett akarok dönteni, és kész.
- Bűntudatot ébresztett benned? Állítólag a férfiaknál tipikus az a tévhit, hogy egy jegygyűrűvel mindent megoldhatnak…
- Nem… Nem hiszem, szerintem én csak… csak szeretem. Szeretem Monát!
*
Eljött a nagy nap, a gyűrű biztos helyen, már csak Monára várt, de hiába,
a lány a megszokott időben nem érkezett haza.
Mate szíve hevesen dobogott, valahogy le kellett vezetnie a feszültséget.
Előszedte hatkezesre tervezett zongoradarabjának kottáját, aminek szerényen a Matelandlover címet adta. Még 13 évesen kezdett el dolgozni rajta, az első szakasz nagyjából annak az elbeszélés-sorozatnak az időrendi szerkesztését tükrözi, amit akkoriban olvasott. A második szakaszban a sorozat fölött egy következetesen torz, de rugalmatlan rendszeren belül hullámoztatott parabolahurkok szólalnak meg, és.. csak eddig jutott, valami hiányzott a darab második feléhez, valami titokzatos, valami megfejthetetlen, ami fentről érkezik: egy sugallat, egy Isteni csoda.
Úgy lüktetett a mellkasa a szerelemtől, hogy metronómra sem volt szüksége, gondolkodás nélkül, sietve vetette papírra az utolsó két szólamot, ami végtelenül sok alternatív valóság identitásaként csendült össze a fejében.
Mateland Lindemann élete egyetlen lineáris szálra korlátozódott. Újra sajátjának érezte a lelkét, új esélyt kapott… újra megszülethetett.
Matelandlover hatkezes
Folyt. Köv.: 2009. 12. 04. (péntek)
Zelkó Misi
Ruben Fleischer rendezésében idén elérkezett a Haláli Hullák Hajnala című zombi-vígjáték méltó ellenfele, a Zombieland. Amerikában a film tarolt, már rögtön az első hétvégéjén 25 millió dolláros bevételt szerzett a mozikban, és a legtöbb kritikus is méltatja a filmet, amely számomra 2009 egyik legkellemesebb csalódása, csak éltetni tudom a filmet. Nem csoda hát, hogy máris felreppentek a hírek, egy lehetséges 2. részről…
Történetünk szerint lesújtott ránk egy amolyan világvége, és a föld lakosságából 
szép lassan zombik lesznek. Olyannyira elleptek minket a zombik, hogy már nem is érdemes nagyon városokról vagy államokról beszélni, ez egyszerűen már csak Zombieland. És mi mást csinálhat ama maroknyi ember, akik még nem lettek élőhalottak? A válasz egyszerű: szépen legyilkolják a zombikat. Ezt teszi Colombus (Jesse Eisenberg) is, aki különféle szabályainak köszönhetően még mindig életben van, és el akar jutni családjához. Miután kocsi nélkül maradva egymagában kószál az autópályán, összehozza a sors egy keményfejű, macsó zombivadásszal Tallahassee-vel (Woody Harrelson), aki a zombik irtásánál csak a Twinkies nevű amerikai sütit szereti jobban. Tallahassee felveszi a fiút, és együtt folytatják a gyilkolászást. Útjuk során összeakadnak egy sunyi/ravasz testvérpárral, a szexi Wichita-val (Emma Stone), és a 12 éves Little Rockkal (Abigail Breslin), akik szépen lenyúlják a srácok kocsiját és fegyvereit. Kis idő elteltével azonban újra találkoznak, és furcsa módon, de megegyeznek, hogy együtt haladjanak tovább. Ezek után, miközben együtt harcolnak az élőhalottak ellen, vagy csak éppen élvezik a kiüresedett városok apróbb örömeit (mint pl. egy Hollywoodi híresség házában lenni), a kezdetbeli bizalmatlanságot felváltja a csapattá válás. Így most már négyen indulnak el egy vidámpark felé, ami ha minden igaz, teljesen zombimentes…
Ez a film valami zseniális. Mind a történet, mind a zene, a képi világ és a szereplők is tökéletes. Már az elején lévő kis montázsból is lehetett tudni, hogy valami nagyon jóval lesz dolgunk, és igazunk is volt, ugyanis a film telis-tele van humorral, jó ötletekkel és ötletes zombigyilkolászással. Nagyszerű ötlet volt például a készítők részéről, hogy a főszereplő által kitalált szabályokat folyamatosan, amikor csak szükség volt rájuk 3D szerű kiírásban a képernyőre biggyesztették különböző módokon (pl. Első szabály: légy fitt. „Először a dagadtak haltak meg.”). Hasonló remek ötlet volt még az ironikus narrálás, és a hét zombigyilkossága bevágások. A szereplők is nagyszerűek, Jesse Eisenberg remekül hozta a kissé lúzer karaktert, aki ha kell tökös is tud lenni. Woody Harrelson is remekelt, mindenképpen az Ő játéka dobja meg a filmet, mindegy, hogy éppen gyilkol vagy csak a sütijét keresi, Ő tökéletesen játszik. A szerintem legtehetségesebb fiatal színész, Abigail Breslin sem okoz csalódást, üdítő volt látni, hogy most nem egy romantikus vígjátékban játssza a cuki kislányt, hanem pisztolyt fog, és lelő szinte mindenkit. Hasonlóan szuper volt Emma Stone is, és akiről nem lehet megfeledkezni: Bill Murray is. Történt ugyanis, hogy hőseink Bill Murray otthonába törtek be, és legnagyobb meglepetésükre még élve találták. Meg kell, hogy mondjam, ez a rész volt a film legviccesebb jelenete. Tehát a film szerintem egyszerűen tökéletes (zombirajongóknak talán túl kevés az élőhalott és a vér), ha szereted a jó, kicsit véresebb vígjátékokat, akkor mindenképpen meg kell nézned!
Rendező: Ruben Fleischer
Forgatókönyvíró: Rhett Reese és Paul Wernick
Szereplők: Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Emma Stone, Abigail Breslin, Bill Murray, Amber Heard
Forgalmazó: InterCom
Hazai Bemutató: 2009. november 26.
Serényi Krisztián
Egyre többen választják az eszperantó nyelvet diplomájuk mellé, esetleg a többletpont miatt az érettségi mellé. A nyelvet hihetetlen könnyű elsajátítani, azt mondják, 2-3 hónapos intenzív nyelvtanulással meg is lehet tanulni, míg egy másik nyelv több évbe is tarthat, míg beszélni tudjuk. Nyelvtana rendkívül leegyszerűsített, semmi cifra dolog.
Az eszperantó ugyanis egy mesterséges nyelv, tehát nem valami népcsoport kommunikációs kódja. A nyelv elsődleges alapítója Lazaro Ludoviko Zamenhof, kinek célja volt létrehozni egy nemzetközi világnyelvet, amit mindenki könnyen el tud sajátítani. A nyelv szókincse más nyelvekből át vett interominák. Tehát a szavai más nyelvekben is megtalálhatóak hasonló változatban. Legfőképpen latin nyelvekből: spanyol, francia, olasz, román, de germán szavak is előfordulnak (angol, német), valamint további két szláv nyelv is szókincséből merít (lengyel, orosz). Tehát mindenképpen szerencsés helyzetben van az, aki valamelyik nyelvet tanulta/tanulja, mert könnyedén átviheti megtanult szavait az eszperantóéba.
Az egész világon minden országban akadnak olyan emberek, akik beszélik a nyelvet. Ráadásul rengeteg eszperantista szervezet alakult, ahol hivatalos nyelvként is azt beszélik. Magyarországon minden iskolatípusban oktatható, mert egyenjogú nyelv, bármikor nyelvizsgázni is lehet belőle. Szóval, aki elhanyagolta tanult nyelvét, akkor B tervként ellőheti az eszperantót.
A nyelvtanáról annyit, hogy csak 16 egyszerű szabályból áll. Míg az angolban 12 igeidőt kell használnunk, az eszperantóban mindössze 16 egyszerű szabályocska alkotja a nyelvtant. Három igeidő van, minden ige/melléknév/főnév ugyanarra végződik, szóval egyszerűen meglehet különböztetni a szó szófaját, úgy, hogy még sohasem láttuk azokat. A betűk ötöt kivéve mind ugyanazok, mint a magyar nyelv ábécéjében.
A nyelvet nagyon sokan összekeverik Karinthy által megalkotott eszperente nyelvi játékával. Egy példa mondat az eszperantóból: Mi amas vin, ami annyit tesz magyarul, hogy szeretlek.
Hogyha valaki kedved kapott és szívesen tanulgatná a nyelvet, megteheti ingyenesen itt: www.hu.lernu.net – De azért ne hanyagoljátok el a suliban tanult nyelveteket sem, mert mindenképp arra is szükségetek lesz…
Gyalog Tibor
2009. November 20-tól újra színekben és díszekben fog pompázni a Vörösmarty tér, mivel megnyitja kapuit a XI. Budapesti karácsonyi vásár. Nem feltétlenül szükséges Bécsbe menni, hogy átérezzük az advent és a karácsony feelingjét, itthon, Magyarország szívében is rengeteg élményre tehetünk szert.
Ez a téli szezon legnagyobb szabadtéri programja egy hónapon keresztül borítja csillogásba a Vörösmarty teret. Nem érdemes kihagyni, mert a pompán felül ünnepi hangolatú italok és ételek is kapnak főszerepet, mint pl. forralt bor, kürtös kalács stb. Emelett mindenki kipróbálhatja magát, hagyományőrző ajándékok és díszek készítését sajátíthatja el, amivel szeretteinket könnyedén meglephetjük. Minden lesz, ami kell: gyerekjátszó, adventi kalendárium, óriás karácsonyfa, gyögyörű díszkivilágítás, ráadásul még a mikulással is találkozhattok.
A vásár mindenkit szeretettel vár kortól függetlenül, nem érdemes lemaradni róla. A karácsonyi hangulat utolsó napja december 29-e.
Gyalog Tibor
Matelandlover
(12.)
„ – Mí és Fá, Tí és Dó között csak fél hangköz van – magyarázta -, a többi között
pedig egy-egy egész.”
- Nem bántad meg, hogy a múltkor úgy megsértetted az öcsédet? – Kérdezte Mona Melvintől.
- Tiszta a lelkiismeretem.
- Tiszta, mert még sohasem használtad! Ma van a születésnapja, légy hozzá kedves!
A majdnem 13 éves Mateland Lindemann boldogan rúgott bele a konyhaküszöbbe.
- Áu! – Ordított fel,
mire Melvin szélesen széttárta a karját:
- Boldog születésnapot, öcsi! – Köszöntötte vigyorogva.
- Ma van? Akkor úgy látszik magamat is megleptem valamivel… – Nyitott ki egy mappát.
- Jaj ne, a kis Leverkühn megint kezdi! – Takarta el szemét a nagytestvér.
- Melvin, adj egy utolsó esélyt a kreativitásomnak!
- Tudsz te számolni? Ez az utolsó utáni…
Mateland nem törődött vele, lázasan készítette elő, amit mutatni szándékozott.
- Rájöttem valamire, mikor arról olvastam, hogyan csalnak az egyetemisták az elvégzendő kísérletek adatainak rögzítésénél… – Fogott bele az előadásba. – Nem gond számukra, ha nem tudják elégszer elvégezni a kísérletet, mert megjegyzik a szórást, és reális adatokat hazudnak hozzá. Ez a legnagyobb trükk, a fordított gondolkodás. Most a szemetek láttára fogok felépíteni egy kisebb szimpatikus hangvilágot, visszafelé, tulajdonképpen a semmiből.
Vegyünk például egy parabolát. Egymásra vetített változataiból készítsünk szimmetrikus alakzatot. Az alakzatot egy speciális koordinátarendszerben, aminek vertikális tengelyén a zenei hangok sora fekszik, úgy helyezzük el, hogy a szimmetriatengelyek a gisz és a g, valamint a cisz és a d közé kerüljenek.
- Miért, van ott valami hókuszpókusz?
- Ezek körülbelül a hagyományos billentyűzet vizuális szimmetriatengelyei is. Itt a lényeg… Ha lejátszod a Dó-ré-mí-fá-szó-lá-tí-dó – t egy laikusnak, a füle nem érzékeli majd, hogy a hangok közötti távolság nem mindenhol azonos, sőt a legtöbb ember meg van győződve ennek az ellenkezőjéről… ezért hát a koordinátarendszerben úgy kell felvenni a hangmagasságokat, mintha az e és az f, meg a h és a c közül fekete billentyűk hiányoznának. Kevés haladvány kelt szimpatikus hatást, ha a valós hangtávolságokhoz ragaszkodunk. Viszont amint eltorzítjuk a rendszert az érzékeinkhez, tehát amint valóságként kezeljük a téves észlelést, minden egy csapásra harmonikusabbá válik, és könnyedén kezelhető lesz. Figyeljétek:
- És a hajlásszögek adják a ritmust? – Szaladt előre Melvin.
- Igen, ha úgy tetszik.
- El tudod játszani? – Kérte rá Mona.
- Hogyne tudnám, itt vannak a pánsípok… Melvin?
- Jó, rendben, add ide az egyiket! Hogyan kell leolvasni?
- Ehhez több leolvasási technika is gyártható, de mivel két pánsípunk van, és azt akarjuk, hogy valami azért összeálljon a befogadó fejében, így első körben azt javaslom, haladjunk keresztbe… – Elgondolkodott. – A ciklus ugye a c-től a következő oktáv disz-éig tartó rész, látod a hurkot ott a függőleges tengelyen? Na azt kezeld úgy, mintha benne lenne a tengelyben. Azon halad két olvasófej, egy piros meg egy zöld, egymással szemben, állandó és azonos olvasási sebességgel. Az olvasófejek vízszintes vonalak, és csak azokat a pontokat látják, amik a saját színükkel megegyező színű alakzatban, azaz ebben az esetben parabolahurokban vannak, és csak akkor látják őket, amikor áthaladnak rajtuk. Ezek az olvasófejek vagyunk te meg én, a két szólam, és mindig a g és a gisz között találkozunk. Legyél te a piros, én meg leszek a zöld. Ha két pont, két hangjegy helyezkedik el a tengelyünkön egymás fölött, a másodikhoz érve, mintha megcsúsznánk a parabolák hurkán, egyet visszaugrunk. … Mit szólsz?
- Kottád nincs?
- De van. A ritmus csak nagyvonalakban stimmel. – Szedte elő Mate:
- Akkor mehet!
Matelandlover-12 pánsíp
- Na jó, ez már kezd meggyőzőbb lenni… – Méltatta Melvin. – de továbbra sem jó semmire.
- Mi az, hogy nem? – Vonta kétségbe Mona. – Ettől nem áll távol a szépség!
- Ez még mindig csak a dolgok felszíne… – Közölte mellékesen Mate.
- De minek, öcsi? A zenét szerezni kell, az irodalmat írni, a pénzt számolni, az épületeket modellezni. Ne keverd a dolgokat, mert semmi értelme. A nagy zeneszerzők az érzelmeikkel dolgoznak.
- Sugallattal… – Nézte a padlót Mate.
- Szenvedélyes sugallattal, nem egzakt kinyilatkoztatással!
- És ha az nem megy? Mit csinálnak, ha nincs ötletük, ha elakadnak, komolyan azt hiszed, hogy olyankor csak keresztbeteszik a lábukat, és imádkoznak, vagy gyógyszereket szednek?
- Pontosan ezt csinálják.
- Akárhogyan, de próbálják folytatni! Küzdenek, nem csak nyafognak. Más munkáit hallgatják, olyan dolgokról szereznek ismereteket, amik önmagukban sohasem keltenék fel az érdeklődésüket, hátha találnak valamit.
- Remek marhaságokat tettél le az asztalra. Múltkor még egy szöget is rosszul jelöltél el a szinusz-szivárványodon, mit vársz, Isten egyszer majd álmot láttat veled, és megváltod a világot? Öcsi, a hullámokat sohasem egyének sodorják, te csak meglovagolni tudnád őket a jussodért, ha lenne benned annyi önzés…
- Ne hallgass rá, ne is törődj vele! – Ellenszegült a lány. – Eladta a lelkét, azt hiszi, hogy a célja szentesíti, amit csinál.
- És nézd, milyen boldog!
Melvin szájáról lehervadt a mosoly.
- Figyelj, sajnálom… – Mondta – kicsit túlzásba vittem, én csak azt szeretném, ha két lábbal állnál a földön!
*
Mate este leült a zongorához, és éjfélig hullámzott rajta a keze. Közben mintha tartalommal, imádsággal töltötte volna fel a parabolákat, ezzel legfeljebb a házfelügyelő nem értene egyet…
matelandlover-12 zongora
Folyt. Köv. : 2009. 11. 27. (péntek)
Zelkó Misi
Tudtad, hogy szép az erdő esőben?
Az idei tanév harmadik túráját szervezte iskolánk természetjáró csapata. Ezúttal ismét a Pilist vettük célba. A már bejáratott 8:35-ös busszal indultunk Újpest Városkapu állomásról. Ezúttal szerencsére nem volt akkora tumultus a buszon, mint első túránk alkalmával.
Tahitótfalu hídfőnél intettünk búcsút a tovarobogó busznak, majd a sárga jelzést követve indultunk a hegy belseje felé. Az erdö csodálatos színes őszi arcát mutatta nekünk és hamar megbarátkoztunk a hol szemerkélő, hol erőteljesebb esővel, szelecskék által a sárga lombokról nyakunkba hulló testes vízcseppekkel.
Első állomásunk a Hétvályús forrás volt, ami mellett szép kiépített tűzrakóhely is található, és valóban, a forrásból előbugyogó víz hét favályún keresztülcsorogva indul keskeny kis érként a Dunába, majd Fekete tengerbe vezető hosszú útjára.
A forrás után a sárga háromszög jelzésen haladtunk tovább, ami igen bátran, meredeken szökik neki a hegynek. Szerencsére kiálló gyökerekből, kövekből szinte természetes lépcsőn kapaszkodhattunk fel, ami most nedves és csúszós volt.
A forrástól a gerincre kimászva elértük a piros jelzést, amin már rövid sétával meghódíthattuk a Vörös-kő 521m magas csúcsát.
Vörös-kő: Leányfalu felett emelkedő, 521 m magas orom. ÉK-K-DK felé szép kilátás nyílik róla. Jól látszik innen a Szentendrei-sziget, a Cserhát nagy része, sőt tiszta időben a Mátra is. A tetején lévő szovjet felszabadulási emlékműhöz évtizedeken át április 4. alkalmából nagy tömegeket megmozgató emléktúrát szervezett az MTSz. A későbbi időkben megrongált emlékművet 1996-ban hozták rendbe. Közelében több asztal, pad, esőbeálló található és egy nagyobb faépítmény, egy hajdani kulcsosház.
Innen szép időben csodálatos panoráma tárul a turisták szeme elé, de most sem panaszkodhattunk, igen érdekes látványt nyújtott a felhőbe burkolódzó táj. A csúcs meghódítása után a picivel alatta található esőházba (volt kulcsosház) húzódtunk be, ahol megebédeltünk, körbekínáltuk a magunkkal hozott süteményt és meleg teát.
Megbeszéltük, hogy a csúszós sáros útviszonyok miatt módosítunk eredeti elképzelésünkön és Leányfalu helyett egy hosszabb, de lankásabb utat választva Pilisszentlászlóra ereszkedünk le.
Pilisszentlászló: a hegység legmagasabban fekvő községe. Már az Árpád-házi királyok is szerették a helyet szépsége miatt, a vadászházban, ami a mai templom-dombon állt, gyakran megpihentek. Ezt 1291-ben a Pálos remete szerzetesek vették át. A későbbi királyok (Nagy Lajos és Mátyás király) is szívesen tartózkodtak itt. A török pusztítás után a felvidékről szlovákok költöztek ide.
Így azután a piros jelzésen indultunk el, szószerint a felhők között jártunk, kipróbáltunk egy kisebb esőházat, némi fügét eszegetve, tovább folytattuk utunkat a Pap rét érintésével. Közvetlenül a falu előtt még volt egy rövid, ám annál sárosabb szakasz. Ezen átcsúszkálva pontosan elértük a 14:35-ös buszt, amivel Szentendréig, majd onnan HÉV-el utazva értünk haza.
Összességében 15 kilométert gyalogoltunk és az időjárás ellenére jól éreztük magunkat. Hinnétek, még négy másik turista csoporttal is találkoztunk utunk során, tehát megállapíthatjuk vannak, akik szeretik az erdőt esőben is!
Résztvevők: Kósa Dániel, Kucsma András, Kulcsár Anikó, Madarász Máté, Madarász Péter, Osváth Piroska
Mutatok néhány képet is a túráról:
Kulcsár Anikó
Végre a magyar mozikba is megérkezik Csupó Gábor második, egész estés mozifilmje a Holdhercegnő, aminek még anno 2008-ban volt a premierje a Torontói Filmfesztiválon. A film alapjául Elizabeth Goudge nagysikerű, The Little White Horse (A kis fehér ló) című könyve szolgál, amely több generáció kedvenc gyermekkönyve volt. A rendező már a Híd Terabithia földjére című filmjében is megmutatta, hogy milyen jól tudja vegyíteni a családi filmek hangulatát és a fantasy-t, és legújabb filmjében sem okoz csalódást. A magyarországi helyszínekben is bővelkedő (pl. Pilis) filmben, ha jól figyelünk, felfedezhetünk pár hazai színészt is, többek között Barabás Kiss Zoltánt, aki a főgonosz, Tim Curry jobbkezét alakítja.
A történet főszereplője egy 13 éves kislány Maria Merryweather (Dakota Blue 
Richards), aki apja halála után nevelőnőjével, Miss Heliotrope-vel (Juliet Stevenson), kénytelen Moonacre Valleybe költözni nagybátyjához, a rideg és mogorva Sir Benjaminhoz (Ioan Gruffudd). A kislány örökségül csak egy ósdi, poros könyvet kap, amely két család, a Merryweatherek és De Noirok között lévő viszályt írja le, és amelyet Sir Benjamin a lány megérkezése után rögtön el is vesz tőle. A Völgyben töltött napjai közben Maria egyre több furcsaságot vesz észre a házban (oroszlán tükörképű kutya, magától játszó zongora), majd később arra is rádöbben, hogy Ő az utolsó Holdhercegnő és neki kell megakadályoznia, hogy a Völgy elpusztuljon az 5000. holdtöltével. Tehát a lány felveszi a harcot a gonosz De Noirok ellen és belevág élete legnagyobb, veszélyekkel teli kalandjába, amelyben többek között Loveday (Natascha McElhone), a De Noir család kitagadott tagja is segítségére lesz…
A film nem okozhat sok csalódást a nézőknek, minden korosztály találhat benne olyan dolgot, ami miatt tetszeni fog neki az alkotás. A film látványvilágára csak egy szó van, ami nem más, mint a gyönyörű. Lenyűgözőek a tájak, a díszletek, a helyszínek, és azok a jelenetek is, ahol a könyvben történtek megelevenednek. Tehát sem a vizuális trükkökben, sem pedig a díszletekben nem lehet kivetnivalót találni, és ehhez jönnek még a nagyszerűen elkészített jelmezek és a filmhez tökéletesen passzoló zene is. A színészek is többnyire jól játszanak, a Mariát játszó Dakota Blue Richardsot már az Arany Iránytű című borzadályban is láthattuk, és ahogy ott is, ebben a filmben is jól játszik, szép pályát is befuthat majd. Ioan Gruffudd is remekül hozza az először utálható, megkeseredett férfit, aki később viszont már újra a régi, szerelmes férfi lesz, és a többiek – Tim Curry, Barabás Kiss Zoltán, Juliet Stevenson, Augustus Prew – is hitelesen játszanak, egyedül Natascha McEehone-ban csalódtam kicsit, sokszor teljesen hiteltelen volt a játéka. Ennek ellenére a film még teljesen élvezhető, nagyon kellemeset csalódtam benne. Tehát Csupó Gábor új filmjében tényleg nagyszerűen van vegyítve a fantasy, a kaland, a romantika és a humor, amik keveredéséből egy nagyszerű családi film lett.
Fantasy/Családi/Kaland/Romantikus, 2009, 94 perc
Rendező: Csupó Gábor
Forgatókönyvíró: Lucy Shuttleworth és Graham Alborough
Szereplők: Dakota Blue Richards, Ioan Gruffudd, Juliet Stevenson, Natascha McElhone, Tim Curry, Barabás Kiss Zoltán, Augustus Prew, Szatmári György
Forgalmazó: Hungarycom
Hazai Bemutató: 2009. november 19.
Serényi Krisztián
