Bláthy iskolaújság

Emlékszem, első rajz órák egyikén történt, hogy amíg mindenki a hétfő negyedik órai hangulattal azonosulva végezte monoton kis munkáját, egy hosszú hajú férfi rontott be a terembe egy doboz mészfehér festékkel és gyermeki lelkesedéssel neki állt lefesteni a dobogót. Mire magunkhoz tértünk már le is festette és kezében az ecsettel csak ennyit mondott: „Olyan ronda volt ez a dobogó. Így már sokkal szebb, nem?” Igen, ez a kalapos férfi, a mi rajztanárunk volt, Szávin László. Azóta hozzászoktunk, sőt megkedveltük sajátos stílusát, ezért is gondoltam, a csütörtöki rajzszakkörre én is benézek, ahol a kreatív munka mellett jutott idő néhány perc beszélgetésre is. A szakmai dolgok mellett személyesebb témák is szóba kerültek.

-       Tudom, hogy van már két nagyobb gyereke. Hogy sikerült újra belerázódnia a babázásba?

-       Eleinte nagyon féltem, de minél jobban közeledett a szülés ideje, annál jobban vártam, hogy a kezemben tarthassam a fiamat.

-       Mennyiben volt más fiatalabb apukaként?

-       Másképp voltam boldog, mint most. Akkor is imádtam az apa szerepet és most is. Megint egy új szakasz kezdődött az életemben. Régebben sokkal aggodalmaskodóbb voltam. Ha nátha szezon volt, maszk nélkül nem mentem a gyerekeim közelébe, ma már tudom, hogy ezek a dolgok elkerülhetetlenek. Lehet a dolog nem lett más, csak én változtam. Most, ha a kezembe veszem a kisfiamat, ahogy nézzük egymást, látom, hogy már most egy különálló személyiség és meg akarom érteni.

-       A tanári vagy a művészi énje erősebb?

-       A kettőt nem lehet külön választani. Tanárként az a feladatom, hogy az évek alatt rögződött rossz beidegződéseket eloszlassam. Kiskorában az ember még hatalmas lendülettel rajzolta a karikákat a papírra. Ezzel szemben a diákok már egy vonalat sem mernek meghúzni vonalzó nélkül, mert félnek, hogy elrontanak valamit. Pedig ezekből a hibákból tudnának tanulni. – sajátos stílusommal, ami vagy tetszik a diákoknak, vagy nem – Provokálással érem el, hogy a maguk köré húzott falat lebontsák, de erre sajnos negyvenöt perc nem elég. Ezért van a szakkör.

-       Honnan jött a művészet iránti szeretet?

-       A felmenőim között van néhány remek zenész. De a két nagyfiam is muzsikus. Kiskoruk óta érdeklődnek a zene iránt. Elmondtam nekik, hogy a muzsika remek dolog, és amikor eljött az ideje fülön fogtam és elvittem őket egy zeneiskolába.  A legnagyobb mindenből hangokat próbált kicsalogatni. Még a túrórudiból is sípot csinált, aztán amikor tanult furulyázni el sem lehetett tőle venni a hangszert, még a villanyt is azzal kapcsolta fel. Most már remek zenész lett, de fütyülni azóta sem tanult meg, ezen sokszor viccelődünk is, de nem veszi zokon.

-       Szabadidejében mit csinál szívesen?

-       Íjászkodom, de ezt sokan tudják rólam. Egyébként bútorrestaurálással egészítem ki a keresetemet. A régi dolgokban az a szép, hogy magukon őrzik az idő nyomát. Ez inkább művészettörténet, de ha jól akarjuk csinálni, akkor bele kell bújnunk az akkori emberek bőrébe.

Régen indiai, meg kínai papírsárkányokat készítettem. Játszóházban is dolgoztam és ott volt egy műsorom, „Szávin László és a széljátékok”, ahol szélforgókat meg papírsárkányokat készítettünk a gyerekekkel. Egyébként mai napig is szívesen eregetek sárkányt.

-       Mit szeretne megvalósítani az életben?

-       Van egy olyan hóbortom, hogy minden folyóban, ahol először járok, meg kell fürödni. Ez így októberben már nem annyira megoldható, de ezek mindig emlékezetesek maradnak számomra. Van egy Atacama nevű sivatag. Állítólag ott van a legnagyobb csend az egész világon. Oda jó volna eljutni. Egyszerűbb terveim is vannak. Szeretnék minél több emberrel megismerkedni, mert mindenki egy külön világ. Erre jók az iskolában szervezett programok is, a kirándulások, a padfestés, meg a többi.

(Átfutom a kérdéseket, hogy nehogy kihagyjak valamit, de a tanár úr megelőz.) Nem kérdezted meg, hogy a spenótot vagy a sóskát szeretem?

- (elnevetjük magunkat) Ezt tényleg kihagytam, miért melyiket szereti?

-       Szerintem a világ két részre osztható. Vannak, akik a spenótot szeretik és vannak, akik a sóskát. És megalkuvó, aki mindkettőt kedveli. Én a spenótot szeretők táborát erősítem.

Fábián Fanni