Dinoszauroszok. Őszintén szólva sosem voltam nagy dínó kedvelő. A családban inkább a nővéremnek jutott ez a szerep. De ő helyettem is oda volt értük. Szerencsére ezt azóta kinőtte. Ennek ellenére, vagy épp pont a gyerekkori dínós évek felidézésére, de ő is ellátogatott a Hungexpo legújabb kiállítására, ahol minden a dínókról szól. Találkoztunk gyerek dínóktól kezdve, egészen nagyra nőtt, 10 méteres példányokkal is, amiket lenyűgöző robottechnika keltett életre. Ezen kívül bebarangoltuk a föld őstörténetét bemutató labirintust, ami bemutatja milyen volt az élet 240 millió évvel ezelőtt, amikor még ezek a fura lények uralták a Föld nevű bolygót. És, ha ezek után még bármi kérdésünk maradt volna a dínók rejtélyes világáról, azokra örömmel válaszolnak a kiállítást segítő paleontológus egyetemisták – őslénykutatók, akárcsak a Jóbarátokból ismert Dr. Ross Geller. A kiállítás végén rá kellett jöjjek ez nem csak dínó imádó kis gyerekeknek való, és 5-től 105 éves korig mindenkinek érdekes és tanulságos lehet, ha ellátogat. Mindezt leszámítva sem sikerült túlságosan megkedvelnem ezeket az állatokat, legfeljebb megismernem őket.
Ha látni szeretnéd a dínókat, siess, mert csak augusztus 30-ig lesznek Budapesten. A diák és nyugdíjas jegyek 2500, míg a felnőtt jegyek 2900 forintba kerülnek. A rendezvényen egyébként tilos fényképet készíteni, viszont csináltathatsz a végén képet emlékbe, amit jó pénzért meg is tudsz venni.
Fábián Fanni
Rendhagyó ajánló következik, egy könyvajánlat, ami a természetet és a túrákat kedvelőknek egyben remek programajánló is.
Megtudhatjuk a könyvből a vár kifejezés tágabb értelmezését. Eszerint a jól ismert kő- és földvárak mellett ide tartoznak a különböző sáncok, árkok, palánkok is. Megismerhetjük több tucat mátrai vár megközelítési lehetőségét, GPS-koordinátáit. A várak és erődtemplomok egy része közúton, másik része jelzett vagy jelzés nélküli turistaúton, harmadik része viszont csak pusztán az erdő fái között haladva érhető el. A nem nyakkendős turisták számára természetesen ez a harmadik csoport a legizgalmasabb. Ezeknek a túráknak egy részén kitaposott ösvény nélkül, vízfolyások mentén és domborzati gerinceken vezet a természetjáró útja a cél felé. Alkalomadtán bozót- vagy csalántengeren is át kell vergődni, tehát ezeken a túrákon a rövidnadrág viselése nem ajánlatos. A kirándulások ezen harmadik csoportja némi kihívást jelent a kezdő természetjárónak, de az útleírások olyan részletesek és pontosak, hogy ezek, egy térkép és az égtájak ismeretének birtokában a kitűzött várak elérhetők. Mindegyik célban felerősített táblát és felfestést találunk, amiről a villamosjegyhez hasonló, a cél felkeresését igazoló kód leolvasható.
Tartalmazza a könyv az érintett helynevek magyarázatát, egyes helyszínek térképvázlatát és a mátrai jelvényszerző túramozgalom leírását is. A könyv tehát olvasmánynak sem utolsó, de még jobb, ha az olvasó egyben útikalauzként és igazoló dokumentumként is használja.
A kiadványt elsősorban a Stúdió Könyvesboltban, több megyei természetbarát szövetségben, a Mátra és a Börzsöny különböző kereskedelmi egységeiben lehet megvásárolni, de tartalma elérhető elektronikusan is.
Nem tartozik szorosan az ajánláshoz, de mindenképpen ide kívánkozik, hogy 2005-ben a Mátrai Csillagok Éjszakai Teljesítménytúra „király” kategóriájában, azaz 40 km-en a Bláthy Ottó Titusz Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium egyik akkor 10. osztályos tanulója lett az első helyezett, a hölgyek versenyében csaknem 3, az abszolút kategóriában pedig csaknem 2 órát verve rá a másodikként beérkezőre.
Táncolj! Idén első alkalommal rendezik meg a Tánc mindenkinek elnevezésű megmozdulást, ami nem kisebb dologra vállalkozik, mint hogy táncra perdítse a nyár végén a főváros lakosságát. Augusztus 29-én neked is ott a helyed a Gödör Klubban 17 és 21 óra között, hogy kipróbáld és megszeresd a kortárs táncot. Bármikor beugorhatsz az ingyenes rendezvényre, akár egy Váci utcai vásárlás előtt, vagy egy fárasztó család látogatás után vagy az esti edzésed helyett. Csak táncolj, ahogy jól esik! A látogatók egyórás váltásban különböző órákon vehetnek részt, hogy megismerjék a kortárs tánc sokszínűségét, amiben a népszerűbb stílusok (hip hop, funky, jazz) elemei is érvényesülnek. A ráhangolódást egy tai chi vagy jóga bemelegítéssel kezdik, amit a dinamikusabb, mozgalmasabb mozdulat sorok követnek. Ebben a táncban nagy szerepe van a kreativitásnak, szóval engedd el magad és kísérletezz bátran! (Közreműködő táncstúdiók, tánciskolák: Spicc Stúdió, Műhely Alapítvány/Trafó Stúdió, Goli Tánchely, Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Stúdió, Oktogon Tánccentrum, Aranytíz)
Fábián Fanni
2009. szeptember 13-án gyülekezhetnek a zenei ipar sztárjai és rajongóik New York-ban, a Radio City Music Hall-ba, ugyanis idén, immár 26. alkalommal is megrendezésre kerül az MTV Video Music Awards (VMA), ahol a „Holdjáró” emberkés szoborral díjazzák a szavazók szerinti legjobb videó klipeket. Úgy látszik, idén a női előadóművészek voltak kreatívabbak, ugyanis a jelölési lista első 3 (pontosabban 2) helyét is ők foglalják el. Mind Beyonce, mind pedig Lady GaGa 9-9 jelöléssel büszkélkedhet, míg az utánuk következő Britney Spears-t 7 kategóriában jelölték.
Beyonce a ’Single Ladies (Put A Ring On It)’ című számával (pontosabban klipjével) vívta ki magának a sok jelölést az Év videója, a Legjobb Pop videó, a Legjobb Női Előadó videója, a Legjobb Koreográfia, a Legjobb rendezés, a Legjobb Vágás, a Legjobb Speciális Effektusok, a Legjobb Fényképezés és a Legjobb Művészeti Rendezés kategóriákban.
„Ellensége”, Lady GaGa a ’Poker Face’ és a ’Paparazzi’ című klipjeiért mérkőzhet meg szinte ugyanezekben a kategóriákban, a különbség csak annyi, hogy Őt nem jelölték a Legjobb Koreográfia kategóriában, helyette a Legjobb Új Előadó díjára pályázhat.
Az utánuk következő, újra a régi formájában tündöklő Britney Spears ’Womanizer’ és ’Circus’ című klipjeivel, ha Isten (pontosabban a rajongók és a szerencse) is úgy akarja, akkor az alábbi kategóriákban lehet győztes: az Év Videója, a Legjobb Pop Videó, a Legjobb Koreográfia, a Legjobb Rendezés, a Legjobb Vágás, a Legjobb Fényképezés és a Legjobb Művészeti Rendezés.
A Legjobb Női Előadó Videója kategóriában a legerősebb a mezőny (szerény véleményem szerint), ugyanis Beyonce ’Single Ladies (Put A Ring On It)’, Katy Perry ’Hot n Cold, Kelly Clarkson ’My Life Would Suck Without You’, Lady GaGa ’Poker Face’, Pink ’So What’ és Taylor Swift ’You Belong With Me’ című klipjei versenyeznek a szoborért.
Ugyanezen kategória Férfi jelöltjei Eminem ’We Made You’, Jay-Z ’D.O.A. (Death of Auto-Tune’, Kanye West ’Love Lockdown’, Ne-Yo ’Miss Independent’ és T.I. ft. Rihanna ’Live Your Life’ című klipjei.
A Legjobb Új Előadó kategóriájában a 3oh!3 ’Don’t Trust Me’, Asher Roth ’I Love College’, Drake ’Best I Ever Had’, Kid Cudi ’Day n’ Night’, és Lady GaGa ’Poker Face’ című klipjei lehetnek esélyesek.
Hogy a rockereket se hagyjuk ki a sorból, a Legjobb Rock Videó kategória esélyesei a Coldplay ’Viva La Vida’, a Fall Out Boy ’I Don’t Care’, a Green Day ’21 Guns’, a Kings of Leon ’Use Somebody’ és a Paramore ’Decode’ című klipjei.
Az egyik legfontosabb kategória, az Év Videója díjra idén esélyes Beyonce ’Single Ladies (Put A Ring On It)’, Britney Spears ’Womanizer’, Eminem ’We Made You’, Kanye West ’Love Lockdown’ és Lady Gaga ’Poker Face’ című klipjeikkel.
Az idei díjátadót, csakúgy, mint a tavalyit, Russel Brand fogja vezényelni, míg a fellépők között olyan énekesek és bandák lesznek hallhatóak, mint a Green Day, a Muse, P!nk, Lady GaGa, Jay-Z vagy Taylor Swift. Természetesen a díjátadók vagy konferálók sem lesznek ismeretlenek számunkra, előreláthatólag megjelenik majd a Gossip Girl (Pletykafészek) című sorozat gyönyörű színésznője Leighton Meester és sorozatbeli partnere Chace Crawford, továbbá Katy Perry, Nelly Furtado, Miranda Cosgrove és Ne-Yo is. Egyszóval egy jónak tűnő „kis” show-nak nézünk elébe, amely akár még meglepetéseket is tartalmazhat számunkra. Ha Te is részt szeretnél venni a szavazáson, hogy erősítsd kedvencedet, azt megteheted a honlapon, egy gyors regisztrálás után, ahol a jelöltek teljes listáját is megtalálhatod.
Serényi Krisztián
„Jaj úgy élvezem én a strandot
Ottan annyira szép és jó,
Annyi vicceset látok, hallok
És még Bambi is kapható” –éneklem a Pancsoló Kislány szövegét és közben gyönyörködöm a budapesti panorámában az uszálystrand medencéjéből. Ugyanis az Erzsébet híd pesti hídfőjénél (Március 15. tér alatt) 2100 nm-es területű uszályt alakítottak át, hogy üzemképes fürdőzőhely legyen, a budapestiek legnagyobb örömére. Két medence van az úszó strandon, ebből egy gyerek pancsoló. A hajó egy része fedett, ahol orvosi szobák, büfék és öltözők vannak berendezve. A látogatók reggel 10 órától este 8 óráig fürdőzhetnek. A hely 400 fő fogadására alkalmas, így teltház esetén karszalagos rendszerben két óránként cserélődnek az emberek. De nem csak fürdőzésre szolgál a strand, számos programot tartogat az ide látogatóknak. Hétfő, kedd, szerda, vasárnap esténként 21:30-tól film vetítésen és egyéb, kultúrprogramokon lehet részt venni. Bizonyos estéken pedig őrületes nagy bulik vannak 22:00 órától. A programokat a itt találjátok. Érdekesség, hogy hasonló uszálystrand már működött a Dunán a két világháború közötti időben valamint napjainkban Berlin, Bécs és New York látképét teszi teljessé egy-egy, ilyen vízen úszó strand. Szeptember 30-ig még te is csobbanhatsz csodaszép városunk legújabb medencéiben. Énekelned nem, de kipróbálnod muszáj az uszálystrandot! Jó pancsolást kívánok!
Fábián Fanni
Sam Raimi, számtalan horrorfilm rendezője, producere és írója, továbbá a Pókember filmek rendezője, úgy tűnik, nem elégszik meg csak a képregény-filmek rendezésével, így 2009-ben visszatér a horror műfajához. Ebben segítőtársa többek között Alison Lohman (Beowulf) és Justin Long (Zack és Miri pornót forgat, Die Hard 4), azonban mind a hárman csináltak volna valami mást, ugyanis ez a film valami katasztrófa (és akkor még iszonyatosan szépen fejeztem ki magam).
Christine Brown (Alison Lohman) egy bank hitel-kihelyezési osztályán tengeti mindennapjait. Elég jól alakul az élete, barátja, Clay (Justin Long) imádja és egy előléptetés is kilátásban van. Azonban egy nap, egy furcsa öregasszony, Mrs. Ganush (Lorna Raver) jelenik meg nála, és kéri, hogy segítsen rajta, hagy ne veszítse már el a házát. Chrisitine, hogy megmutassa vetélytársával együtt Őt is kemény fából faragták, elutasítja az öregasszonyt, aki ezért térdre borul és könyörögni kezd. Christine egy óvatlan mozdulata miatt azonban elesik, és ezért fejébe vette, hogy a lány megszégyenítette őt, amiért neki is esik. Később, amikor Christine már menne haza, az öregasszony kocsiját látja a parkolóban. Sietősre fogja lépteit, azonban amikor már elindulna, észreveszi, hogy az idős nő mögötte ül. A nő rátámad, verekedni kezdenek, majd az idős nő leszakítja egy gombját, és egy átkot szór a lányra. Christine később Clay-el együtt bemegy egy médiumhoz (Dileep Rao), aki elmondja, hogy Christine-re egy halálos átkot szórtak. Clay és Christine sem hiszik el igazán, ezért haza is mennek. Azonban ezek után Christine furcsa hangokat kezd el hallani, és árnyakat lát. Újra elmegy tehát a jóshoz, aki ezúttal azt is elmondja, hogy 3 napig fogja őt kísérteni az átok, majd elviszi magával a pokolba. Azonban ez megakadályozható, ha állatot áldoz. Christine meg is teszi, ám az átok továbbra is rajta van, ami egyre jobban pokollá teszi az életét. Ezután a médiummal együtt felkeresnek egy asszonyt, Shaun San Dena-t (Adriana Barraza), aki már egyszer harcolt a lélekkel, de az akkori csatát elvesztette. Ezek után, Shaun San Dena emberével kiegészülve négyen, előhívják a gonosz lelket, hogy elpusztítsák. De vajon ezúttal sikerül? Meglátod…
Vagyis inkább ne lásd meg, mert az azt jelentené, hogy végignézted. Higgy nekem, 
és kerüld inkább el a filmet. Erre a horrorra leginkább az unalmas, a szánalmas, a nevetséges, a félelmetes és a borzasztó jelzők illenek. Unalmas, mert néhol ellaposodik a történet. Szánalmas, mert ami itt folyik az már az: én nem tudom mi ez a mindent-a-szájba-őrület a filmben, de már nevetséges, hogy egyszer valaki szájába feldugnak egy kezet, majd telefröcskölik vérrel, majd ráharapnak az állkapcsára, meg ilyenek, de ami a legjobb, egyszer még egy kismacska is kijön a nyílásból… Bizony. Szép mi? Egyszerűen borzalmasak ezek a jelenetek, pedig olyan jó is lehetett volna a film, ugyanis félelmetes jelenetek is találhatóak benne, amiket leginkább a rémisztő öregasszony kinézete és jelenléte szolgáltat. De a rémisztő árnyékokat és hangokat mind elfelejteti a sok, röhejes jelenet, pl. amikor a végén kiderül, hogy elég lett volna csak a gombot átadni másnak, és a csaj visszamegy az öregasszony sírjához (igen közben meghalt „szerencsétlen”) és beteszi. De még hogy, amit ott levág, ahogy felemeli a borítékot a villámfénybe egy monológ keretében, az már nálam is sok. Színészileg sok mindent nem lehet mondani, (na jó két dolgot: a főszereplő, Alison Lohman néhány jelenetben olyan, mintha nem sok kellene neki, hogy elröhögje magát, és a médiumot játszó Dileep Rao, ha még egyszer kimondta volna a „yes” szót, esküszöm, hogy én rántottam volna le a pokolba…☺) szinte bárki képes lett volna eljátszani a szerepeket, ugyanis mindenki fél gőzzel dolgozik csak. Bár nem is csoda, egy ilyen történet mellé én sem adnék bele mindent. Egyszóval egy olyan horrorfilm lett ez, amely egész szép bevételt hozott Amerikában (máig sem értem miért), jó alapötlettel rendelkezik, de a sok röhejes jelenet nagyon lerontja nálam.
Összegzés: Röhejes horror, közepes színészi játékokkal.
Horror, 2009, 99 perc
Rendező: Sam Raimi
Forgatókönyvíró: Sam Raimi, Ivan Raimi
Szereplők: Alison Lohman, Justin Long, Lorna Raver, Dileep Rao, Adriana Barraza, David Paymer, Reggie Lee
Forgalmazó: Budapest Film
Hazai Bemutató: 2009. augusztus 13.
Serényi Krisztián
Mostanában, na jó… Már egy ideje történt ez – csak nem igen foglalkoztam vele – 50 éves lett a Barbie baba.
Ez, meg számlatan „csajos” film indított arra, hogy újra írásra adjam a fejem. (Lám ez is olyan, mint a tetoválás: ha van egy, biztos lesz kettő is)
A Barbie kislányok ezreinek, sőt százezreinek mutat példát: hogyan is kell kinézni.
A filmekben és klippekben a középponti hölgyszereplő is Barbie-ra van formálva. Szőke haj, tökéletes test. Kár, hogy az egész olyan mű. Hideg, fényes műanyag.
Amúgy tudtátok, hogy az Ókorban a szőke haj a prostik megkülönböztető jele volt?
Barbie prosti lenne?
Valószínű nem annak szánták, de akkor miért nem lett barna? Jogos a kérdés, ugyanis vannak árulkodó jelek. (Nem véletlenek a szőke nős viccek.)
A nők a kezdetektől fogva le voltak nézve: ha az Őskorban egy nő fegyverhez ért, a fegyvert ketté törték, hogy nehogy balszerencsét hozzon, a nőt megbüntették. A Bibliában is úgy számoltak: mennyi ember (férfi), mennyi asszony, mennyi gyerek (fiú) és mennyi lány van.
Azóta is csak főzünk , mosunk és gyereket nevelünk. Sokáig nem voltak jogaink, és most is nehezen helyezkedünk el bizonyos területeken.
Régen nem tanulhattunk, nem dolgozhattunk, és nem szavazhattunk. Most, hogy örülhetnénk ezeknek a dolgoknak, most, hogy művelt és önellátó nők lehetünk, minden lány rafinált módszerekkel próbálja kihúzni magát a tanulás és munka alól, arról álmodozva, hogy majd jön a gazdag férj, aki eltartja, mindinkább bele menve a társadalom által ránk kényszeríttet szerepbe. Először Barbie, aztán stanfordi feleség.
De van egy rossz hírem: a gazdag krapekok fogynak, és amúgy se valószínű, hogy pont titeket választanának. Mekkora esélyt láttok arra, hogy pont egy milliárdos pasi, pont rátok vadászik? És pont titeket venne el? Meg lakás a felső East-side-n? És ezt mégis milyen színű tipegőben álmodtátok? Ez nem a 60-as évek! 2009-et írunk, emberek!
A legjobb esetben kifogtok egy 70 éves milliomos, szívbeteg úri embert, aki még húsz évig boldogít majd titeket és 3 gyereket nemz.
Most ez vagy a tanulás? Nem, a pláza nem választható megoldás…
Most feministának fogtok gondolni, de inkább, minthogy behódoljak egy kőkori elméleteken alapuló, hímsoviniszta rendszernek. Nekem elegem van, hogy Ők határozzák meg, hogy hogyan éljek és hogyan nézzek ki. Elegem van, hogy mindenki a testemet nézi az agyam helyett, és ha felveszek egy dekoltált fölsőt, akkor a pasinál az ész megáll. A sok tanulatlan 13 éves kislány meg csodálkozik, hogy milyenek a pasik, amikor folyton kint van mindene.
Nem egy új szandival kéne hozzá járulni a táradalom fejlődéséhez, mert komolyan ez már olyan fejlődés, hogy már romlás!
A Barbie szerep elkorcsosult. Talán végleg. Valószínűleg visszavonhatatlanul.
Shade
Ó Harry, Harry, Harry. Már megint mit tettek veled? Történt ugyanis, hogy az új Potter mozit is annyira leegyszerűsítették, hogy fontos részeket hagytak ki, helyettük behozván rengeteg poént és romantikát, amely miatt a film fő szála szinte már nem is Voldemort múltjának megismerése, hanem a szereplők szerelmi élete. Tuti gimi ez, csak varázslatokkal. Bár lehet, hogy én rontottam el valahol a saját élményemet, mert ahelyett, hogy úgy ültem volna be, hogy ez csak egy film, én úgy mentem el, hogy ez egy Harry Potteres könyvadaptáció. És valljuk be, könyvadaptációnak szép szóval is rossz, filmnek viszont jó. De már meg sem tudok igazán lepődni, a 3. résztől fogva már a rendező saját igényeihez igazodnak a filmek.
Az 1-2 film, amelyeket Chris Columbus rendezett, pontosan követték a könyveket, remek adaptációk voltak. Persze sokan azt mondják rájuk, hogy gyerekesek voltak, de valljuk be, hogy a könyvek is azok, nem is értem miért kellett így reagálni. Ezután a rendezői széket Alfonso Cuarón vette át, aki új utat mutatott hőseinknek. Elvitte őket egy sötétebb, horrorosabb irányba, ami valljuk be, hogy remekül sikerült, de a történetet már nem sikerült úgy követni, ahogy azt kellett volna. Tehát őt is váltották, nem másra, mint Mike Newell rendezőre, aki rengeteg fontos dolgot hagyott ki, rátámaszkodott a látványra, és elérte, hogy csak az utolsó fél óra maradjon meg emlékezetünkben. Tehát őt is váltották, ezúttal David Yates rendezőre, aki ugyanúgy viselkedett, mint elődje, kicsit másra helyezte a hangsúlyt, mint amire a könyv, és szintén csak az utolsó fél, háromnegyed órát sikerült úgy megcsinálnia, hogy arra emlékezni lehessen.
Azonban őt nem lehetett eltántorítani, maradt, hogy megcsinálja a 6., és a két 
részre szedett 7. filmet is. Azt azért ellehet mondani, hogy érződik, hogy ugyanaz csinálta a folytatást, mint aki az előzőt, de azt már nem, hogy könyvhű is. Ugyanis mint mondtam, sok fontos cselekményszálat hagyott ki teljesen, amik miatt az olvasó jobban értette a történteket. Ha olyan nézi meg a filmet aki nem olvasta a könyvet, biztos jobban fog neki tetszeni (mert amúgy nem rossz film), de az is biztos, hogy a film végén lesz pár kérdése, amikre nem igazán tud magyarázatot adni, nem tudja, hogy ez-és-az miért is történt, ez-és-az ki vagy mi is volt. Egyszóval tehát nagyon vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, mert nem tudok rá teljes mértékben úgy gondolni, mint egy sima filmre, mindig előjön bennem az érzés, hogy ennek az alapja egy könyv, amit nagyon megkurtítottak a sok változtatással/kihagyással. Persze ezt is megmagyarázták úgy, hogy ez csak egy előkészítés a nagy fináléhoz, és , hogy az majd tartalmazni fog a 6. részből kihagyott cselekményeket is, de ettől még nem lesz jobb a film… De ne is törődjetek velem, elkönyvelem, hogy ez a film bizony sokkal jobb lett, mint az előző kettő. Nyári blockbuster filmnek kiváló, könyvadaptációnak pedig felemás. Lássuk tehát, hogy miről is szól a film:
Harry (Daniel Radcliffe), Ron (Rupert Grint), Hermione (Emma Watson) és társaik hatodik évüket kezdik meg a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Az előző évben az egész varázslótársadalom számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rettegett gonosz varázsló, Voldemort (Ralph Fiennes) visszaért, így sok diákot már nem is engednek olyan szívesen el az 
iskolába. Azonban Ők hárman természetesen örömmel térnek vissza oda, ahol is később mindegyiküket megtalálja a szerelem. De ezek az érzések sem lehetnek felhőtlenek számukra, mindenkinek nyilvánvaló, hogy bizony nincs minden rendben, sötét dolgok vannak készülőben. Ron számára azonban egészen felhőtlenül kezdődik ez az év, beválogatják a kviddics csapatba, megnyeri első meccsét, és összejön azzal a lánnyal, aki bizony szinte az őrültség határát súrolván szerelmes belé, aminek Hermione viszont nagyon nem örül. Mindezek közben Harry feladatot kap Dumbledore (Michael Gambon) professzortól, mégpedig azt, hogy az új bájitaltan tanár (Jim Broadbent) közelébe kell, hogy férkőzzön, és meg kell szereznie tőle egy emléket, amely fontos részleteket tartalmaz Voldemort legyőzéséhez. A közelébe férkőzés nem is bizonyul számára nehéz feladatnak, ugyanis Harry remekel az óráin, köszönhetően a titokzatos Félvér herceg régi könyvének. Ellenben az emlék megszerzésével már akadnak problémái. Eközben azonban Harry felfigyel régi ellensége, Draco Malfoy (Tom Felton) különös viselkedésére, és biztosra veszi, hogy valami rosszban sántikál. De ezzel nem is igazán tud törődni, miután megszerezte végre valahára az emléket, ugyanis Dumbledore professzorral rögtön útnak indulnak egy titokzatos barlangba. Ezek után pedig olyan dolgok történnek vele, amikre nem is mert eddig gondolni.
Nos, mint már feljebb említettem, egy könyvrajongó számára bizony csalódás lehet a film, azonban be kell ismerni, hogy vannak jó tulajdonságai is. Nézzük csak meg ezeket, kezdvén a színészekkel. A felnőtt színészektől már megszokhattuk, hogy teljes profizmussal viseltetnek a szerepeik iránt, ami ebben a filmben is megtalálható, mindegyikük remekül hozza karakterét, kezdve az új bájitaltan tanárt alakító Jim Broadbentől, a Piton professzort játszó Alan Rickman-en át, egészen Michael Gambon-ig, aki végre valahára megtalálta a jó Dumbledore figurát, és nem egy idegbeteg vénembernek tünteti fel. A „gyerek” színészekről azonban már nem lehet ugyanezt elmondani, kivéve talán Tom Fletont, aki remekül megmutatja Malfoy szenvedését a küldetése miatt, és élethűen mutatja be a figura tanácstalanságát. Emma Watson is kezd egy színésznőre hasonlítani, ha sikerül majd neki levetkőznie a ráragasztott Hermione bélyeget, akkor akár egy fényes karriert is befuthat. Ellenben két hímnemű társával. Ugyanis Rupert Grint lehet, hogy az egész film alatt hihetetlenül vicces, de az még nem elegendő, ha azét emlékszünk rá mert nagyon vicces grimaszokat tud vágni. A Harry-t alakító Daniel Radcliffe sem remekel valami fényesen, annyi a feladata, hogy szépen végigasszisztálja a történéseket. Csak reménykedhetünk benne, hogy az utolsó (két) részre már magára szed némi profizmust, és végre megmutatja 
karaktere minden oldalát. Viszont a látvány, ami kétség kívül a Harry Potter filmek legnagyobb erőssége, az most sem vesztett semmit. Csodálatosak a helyszínek, kitűnőek a különböző vizuális effektek, főleg a barlangos rész tűzgyűrűje tetszett. A zenére sem lehet semmi panasz, remekül aláfesti a jeleneteket, olykor vidám, olykor pedig felveszi a jelenethez illő, komorabb, feszesebb tempót. Az egyik legjobb zene az egyik karakter (direkt nem írom le, hogy melyik, bár úgyis mindenki tudja, akit érdekel) halálakor csendül fel, amely miatt, ha még fél percig tart a jelenet biztos, hogy valaki megkönnyezte volna. Azonban a negatívumok mellett sem lehet csak úgy elmenni, amik kétség kívül a kihagyások miatt voltak. Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett kihagyni a végén lévő nagy Roxfort-i csatát (és ezzel nem vagyok egyedül, több embert halottam a moziból kijövet, akik nem értették, hogy ha már egyszer bejutnak a halálfalók az iskolába, miért nem kezdenek el öldökölni, miért csak az üres nagytermet teszik tönkre), és ami talán a legfájóbb, miért kellet kihagyni a könyvben olyan szépen, és szomorúan megírt temetést? Ezek mellett csak reménykedhetünk, hogy néhány kimaradt jelenet bekerül a következő rész(ek)be, hogy legalább addigra jobb szájízzel gondoljunk a filmre.
Kaland/Fantasy/Misztikus/Családi/Romatikus/Vígjáték, 2009, 143 perc
Rendező: David Yates
Forgatókönyvíró: Steve Kloves
Eredeti Regény: J. K. Rowling
Főbb Szereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Michael Gambon, Alan Rickman, Tom Felton, Maggie Smith, Jim Broadbent, Helena Bonham Carter, Bonnie Wright, Julie Walters,
Hazai Bemutató: 2009. július 23.
Forgalmazó: InterCom
Serényi Krisztián
A télapó halott.
És ha Ő meghalt, akkor a karácsonynak is annyi.
Vagy mégsem?
Christopher Moore-ról, és egyik könyvéről már írtam nektek korábban, szóval engedjétek meg, hogy egy másik, szintén beteg humortól (és vértől) tocsogó, felejthetetlen könyvét ajánljam az olvasni vágyók számára.
Ebben a könyvben, visszatér az ég leghülyébb angyala Raziel, hogy az Úr kérésére karácsonyi csodát hajtson végre egy kis kaliforniai városban, Pine Cove-ban. A kisváros telis-tele van furcsábbnál furcsább emberekkel, (van itt többek között egy volt filmsztár, aki skrizofén oldalát ha kiengedi, nincs előtte megállás, ugyanis ő lesz a Puszták Kardforgató Démonnője; megtalálható még itt a szende kinézetű rendőr, akinek kedvence a marihuána; egy frissen érkezett repülőgép pilóta, akinek kis kedvence (a denevére) folyton a nyakánál van, és az embereket kihallgató, öntörvényű, alkoholista kocsmárosné is) akik éppen a turisták előtt tartják nyitva üzleteiket, vagy csak készülődnek az Ő saját módjukon az ünnepre. Eközben persze a temető halottai sem lehetnek nyugton, kibeszélik a halálukat, a még élő városlakókat, és természetesen az IKEA kínálatát. Tehát ebbe az érdekes/dilinyós közegbe érkezik meg Raziel, hogy egy kisgyerek álmát, miszerint életre kell keltenie a Télapót, mert leütötték egy ásóval az erdőben, valóra váltsa. De ahogy azt Razieltől elvárjuk, nem sikerül neki teljes mértékben a csoda, nem csak a Télapót, hanem a temető összes halottját életre kelti, akik kikelvén a sírból megtámadják a Magányosok Karácsonyát, hogy mindenkinek megegyék az agyát. Innentől kezdve pedig csak az a dolgunk, hogy üljünk, olvassunk és nevessünk azon, ahogyan Christopher Moore az ő beteg humorával bemutatja a városlakókat és a történéseket.
Serényi Krisztián
Az Oscar-díjas Emma Thompson, és a szintén Oscar-díjas Dustin Hoffman 2009-ben ismét együtt játszanak egy romantikus drámában, amely az elhalasztott, illetve a küszöbön álló lehetőségekről szól. A két színészóriás most sem okoz csalódást, újfent bebizonyítják, hogy méltóak hírnevükre, mindkettejük játéka életszerű, egyszerűen tökéletes.
Dustin Hoffman játssza a kiöregedett reklámzeneszerzőt, Harvey-t, aki egyedül tengeti szürke hétköznapjait, miközben családja távol van tőle, a munkájában pedig nem ér el újabb sikereket. Főnöke sem támogatja, ha kimondatlanul is, de csak egy felesleges keréknek gondolja. Hát igen, ha valakinek, Harveynak el kéne egy kis változás az életében. Azonban Ő nem egy olyan ember, aki könnyen vagy szívesen változtat, inkább marad megszokott, boldogtalan életénél. Harvey azonban úgy gondolja, munkájában még elérhet egy újabb sikert, így eltervezi, hogy lánya közelgő esküvőjét csak a ceremóniáig üli végig, utána repül is vissza New Yorkba, hogy egy nagy üzletet nyélbe üssön. Még azzal sem törődik igazán, hogy főnöke kijelenti, nyugodtan maradhat Londonban hosszabb ideig, fiatalabb pályatársai majd ellesznek nélküle, élvezze ki utolsó lehetőségét. Így hát Harvey elutazik Londonba lánya esküvőjére, ahol is rá kell döbbennie, hogy lánya már annyira elhidegült tőle, hogy az anyja új férjét kéri fel arra, hogy kísérje az oltárhoz. Ezek után Harvey az esküvőt a hátsó sorból nézi végig, lányával való kapcsolatán még csak meg sem próbál javítani, úgy látszik tehát, hogy azt a bizonyos „utolsó lehetőséget” is elhalasztotta. Boldogtalanul, de ismét csak a munkát helyezvén előre, rohan, hogy elérje a hazatartó gépet. De azt a közlekedés miatt lekési. Így jut el abba a bárba, ahol megismer egy idegen nőt, Kate-t (Emma Thompson). Hogy tisztán lássunk, tudnunk kell, hogy Kate sem egy olyan ember, aki szívesen változtat, élete annyira boldogtalan, hogy már csak a csalódást keresi. Élete az anyjától jövő folyamatos hívásokból, a könyvei olvasgatásából, a fárasztó munkájából, és a sikertelen vak randik sorozatából áll csupán. Azonban bármennyire is változtatásellenes ez a két ember, ott, abban az étteremben beszédbe elegyednek. Harvey elnézést kér a nőtől, hogy első találkozásukkor olyan ellenszenves volt, azonban rá kell döbbennie, hogy a nő még csak fel sem ismeri. De ez kivételesen nem akadály most számára, folytatja a beszélgetést, aminek végeztével a két, hasonló mentalitású ember jobban megismeri egymást. De vajon képesek lesznek most változtatni addigi életükön és jobbra fordítani azt? Vagy csak egy kis játszadozásnak fogják fel és visszatérnek eredeti, kiégett életükbe?
Mi tagadás, annak ellenére, hogy a film néhol kicsit döcögősebb menetű, nagyon is élvezetes és elgondolkodtató. Mint már fentebb is említettem, Dustin Hoffman és Emma Thompson tökéleteset alakítanak együtt (nem csoda a Golden Globe jelölés mindkettejük számára), minden rezdülésük, gesztikulációjuk életszerű, nagyszerűen mutatják be ezt a két, változásoktól félő, kiégett életű embert. Ami még hozzájátszik a film hangulatához, „nagyságához”, az nem más, mint a gyönyörű London (az utcák, a világítás, a szökőkutak, a hidak, vagy egyszerűen csak a látkép), és a szívhez szóló zene. Ennek a három tulajdonságnak (kitűnő színészek, gyönyörű helyszín, remek zene) az ötvözetéből született meg ez a remek film, amely mindenféle giccstől mentesen meséli el két ember életét, esélyét, változtatását az élethez, és persze, szerelmét.
Romantikus/Dráma, 2009, 90 perc
Rendező és forgatókönyvíró: Joel Hopkins
Szereplők: Emma Thompson, Dustin Hoffman, Eileen Atkins, Kathy Baker, Liane Balaban, James Brolin, Richard Schiff,
Hazai Bemutató: 2009. augusztus 06.
Forgalmazó: Budapest Film
Serényi Krisztián
