Ott árnyék van
- Egyél még, Pistike!
- Van a közelben egy számítógép szerelő.
- Olyan sovány ez a gyerek…
- Ki van írva az oszlopra, azonnal jön!
- Pedig ma a kedvencedet főztem.
- Bizony, mobil szám van megadva…
- Egyél hozzá savanyúságot!…
- Fel kéne őt hívnod!
- …Mert úgy jobb.
Ebben mindketten egyet értettek és nézték, ahogy eszem. Nagyszülőknél voltam. Vasárnap. Ebéd.
Ebéd. Jó zsíros. Az idősek imádják a zsíros dolgokat. Tulajdonképpen azon lepődök meg, hogy sütés végén azért benne hagyják a húst… pedig ha kivennék, akkor nem lenne zavaró tényező, csak zsír…
A második tányérnál elakadtam. Megbotránkozva néztek rám: mi lesz ebből? Megköszöntem az ebédet, ezzel mindig ki tudom zökkenteni őket. Nincsenek hozzászokva a hálálkodáshoz, köszönéshez… beszédhez, semmihez…
Kiültem a cseresznyefa tövébe. Ott árnyék van. Máshol meleg. A meleg rossz. A rossz kerülendő. Ott árnyék van. Mért érzek itt benn hideget? Nem baj, ott árnyék van.
Bódultan, fakó szemmel nézem a kertet. Nem látok semmit. A kutya, akit annyiszor simogattam, akivel annyit játszottam, most elvan a macskával. Értsd: elvannak. Huh, ez aztán a kutyapóz. Régen megbotránkoztam volna ezen, ma nem látom…
Esteledik. Gondolkodnom kéne. Ez az! Gondolkodjunk! De min? Hát…
Ááá, mindegy az… Holnap is lesz nap, holnap is meleg lesz és árnyék…
Az árnyék jó?
Jox