Engedj be
Tomas Alfredson rendező, John Ajvide Lindqvist vámpíros-romantikus regényéből készítette el ezt a nagyszerű filmet. A könyvet még nem olvastam, de a film után be kell szereznem! ☺ Azonban a vámpíros-romantikus jelzőtől nem kell megijedni, nem egy újabb Alkonyattal van dolgunk, sokkal reálisabb, vámpírosabb alkotás született, amely lassú tempója, és a háttérben megbújó érzelmek miatt, már-már a dráma műfajába is beletartozhatna. A film már 48 díjjal büszkélkedhet, és az amerikaiak is felfigyeltek rá, ha minden „jól” megy, 2010-ben bemutatják az amerikai verziót.
Filmünk egyik főszereplője a 12 éves, csöndes, magának való fiú Oskar (Kåre 
Hedebrant), akit az iskolában folyamatosan piszkálnak, otthon pedig brutális gyilkosságokról kivágott újságcikkeket gyűjt, és titokban bosszút forral támadói ellen. Szülei szétváltak, jelenleg anyjával él, és meglehetősen egyedül érzi magát. Sokszor bolyong esténként a környéken, azon belül is a ház melletti kis játszótéren. Egy nap azonban új barátra talál a frissen beköltözött kislány személyében, Eliben (Lina Leandersson), aki feltehetően apjával költözött be, és szintén magányos. Első beszélgetésükkor a lány leszögezi, hogy sosem lehetnek barátok, de napról napra, amikor találkoznak a játszótéren egyre jobban megkedvelik egymást. Egyik este azonban szörnyű dolog rázza meg a környéket, egy felakasztott ember kivéreztetett hullájára bukkan pár gyerek. A tettes pedig nem más, mint Eli „apja”, aki vért vitt a lánynak. Ugyanis Eli vámpír. De úgy néz ki, még ez sem gátolja meg Oskart abban, hogy szeresse a lányt, bármennyiszer is látja véres szájjal, épp aközben, vagy azután, amikor megöl(t) egy embert. Az Ő kettejük életéről és barátságáról, és vonzósásáról szól a film, miközben Elinek még a vámpírléttel is meg kell küzdenie.
Hát, másra számítottam, amikor elkezdtem nézni a filmet, azt hittem, hogy sokkal véresebb alkotás lesz, erre inkább drámaiabb lett. De nem kell megijedni, talán ettől még jobb is lett a film, sokkal reálisabb a régóta vámpírként élő lány, és az osztálytársai által terrorizált, magányos fiú története. A film lassabb menete közben olyan „szép” véres jelenetek is találhatóak, amik bármelyik horrorfilmbe beleillenének, tökéletesen (gusztustalanul) ábrázolják a sav által szétmart arcot, a hullákat, hogy az utolsó, véres, medencés jelenetről már ne is beszéljek… A két főszereplő gyerek is remekel, az Elit játszó Lina Leandersson egyszer még bájosan néz nagy szemeivel a kamerába, hogy aztán a következő jelenetben véres arccal nézzen ránk egyik lakomája után; Kåre Hedebrant pedig tökéletes a zárkózott Oskar szerepébe, aki titokban gyilkosságokról szóló cikkeket gyűjt és falfehér gyermeki arccal szedi össze bátorságát, hogy végre visszavágjon élete megkeserítőinek. A többi mellékszereplő tökéletesen „asszisztál” a két gyereknek, semelyikükre sem lehet panasz. Egyedül a CGI macskákat rontották el szerintem kissé az alkotók, sokkal élethűbbek is lehettek volna. De ennél több panasz nem is lehet a filmre, tökéletes keveréke a horrornak és a drámának, ami még egy kis ideig garantáltan az emlékezetünkben marad. Kíváncsian várom, hogy mit hoznak majd ki ebből a svéd filmből az amerikaiak. ☺
Összegzés: Az Alkonyaton edződött visítozó tinik gyomrát megfeküdheti, egy vérbeli horror rajongónak alán lapos, de aki szereti a kifinomultabb filmeket, amik vámpírokról, egy kis szerelemről és gyilkosságokról is szólnak, azoknak tökéletes szórakozás a film.
Horror/Dráma/Thriller/Romantikus, 2008, 110 perc
Rendező: Thomas Alfredson
Forgatókönyvíró: John Ajvide Lindqvist írta saját regénye nyomán
Szereplők: Kåre Hedebrant, Lina Leandersson, Per Ragnar, Henrik Dahl, Peter Carlberg, Ika Nord
Forgalmazó: Corner Film
Hazai Bemutató: 2009. június 25.
Serényi Krisztián