Bláthy iskolaújság

Jonas Elmer dán rendezőnek idén sikerült megrendeznie egy klisékre épülő, unalmas, elcsépelt vígjátékot, ami valljuk be, hogy Renée Zellweger neve nélkül még ennyire sem lenne említésre érdemes. Azonban a filmben és Renée-ben is csalódnom kellett, egyikük sem hozott semmi újat, sőt… De ezekről kicsit később…
A film történetét természetesen nem nehéz megérteni: adott egy szingli, karrierista nő Lucy (Renée Zellweger), aki egy menő nagyvállalat igazgatótanácsának a tagja. Az egyik ülés alkalmával a fagyos Minnesotába küldik, ahol is az a feladata, hogy a kisváros egyik üzemét kell átállítania csokoládégyártásra, és automatizálnia a gyárat, miközben kirúgja a munkaerő felét. Mikor megérkezik, rögtön látja, hogy ez nem a neki való hely: az időjárás borzasztó, a városlakók pedig sörivó, kamionsofőr férfiakból és tápiókáról beszélő háziasszonyokból állnak, és ha még ez sem lenne elég, az egész város Jézus-imádó. Azonban ellenszenvével nincs egyedül, hamar kiderül, hogy a városlakók sem szeretik őt. Pár hét elteltével azonban jobban megismeri az ott élő embereket, jóban lesz a csacsogó-háziasszony titkárnőjével Blanche-vel (Siobhan Fallon), ráadásul úgy tűnik még a szerelem is megtalálja a szakszervezetis Ted (Harry Connick Jr.) személyében. Mikor már minden kezd szépen haladni, Lucy-t visszahívják Miamiba, ahol közlik vele, hogy a gyárat be kell zárni, amire Lucy olyan döntést hoz a városlakók érdekében, ami talán az állásába kerülhet…

Nem tudom pontosan, hogy a film azért nem tetszett ennyire, mert túl sokat vártam tőle, vagy, mert tényleg unalmas. Tipikus romantikus vígjáték, amely az összes bevált műfajbeli klisét alkalmazza, a „városi nagymenő nő, parasztfalvára érkezik, de hamar rájön, hogy ők is szerethető emberek”-től kezdve a kötelező romantikus szálig minden megtalálható. De hogy ezek a motívumok más filmekkel ellentétben itt mégsem működnek, az annak köszönhető, hogy a poénok laposak, a szereplők közepesek, vagy, hogy a forgatókönyv nincs rendesen megírva. A forgatókönyvírók láthatólag nem erőltették meg agytekervényeiket, elég volt nekik a sztárszereplő címszó, és néhány ismétlődő motívum. A film, bár Renée Zellwegerre épít, mégis ő az, aki a legrosszabbul játszik. Szinte ugyanazt a karaktert hozza, mint a Bridget Jones naplójában, de amíg ott vicces volt, arcjátékán halálra röhögte magát az ember, itt az arca olyan mintha frissen lenne botoxozva, néhol egyszerűen egy ufóra/droidra hasonlít. A többi színésszel nincs sok gond, megfelelően hozzák kisvárosi karaktereiket, és ha nem alszunk el valamikor a 30-35. percben, akkor pár vicces pillanatot is szolgáltatnak. Egyszóval egy kliséktől hemzsegő „vígjáték” ez, amely rövid időn belül törlődni fog (szerencsére?) memóriánkból.
Összegzés: Lapos és unalmas vígjáték, Renée Zellweger kiábrándító játékával.
Vígjáték/Romantikus, 2009, 100 perc
Rendező: Jonas Elmer
Forgatókönyvíró: Ken Rance és C. Jay Cox
Szereplők: Renée Zellweger, Harry Connick Jr., Siobhan Fallon, J.K. Simmons, Wayne Nicklas, Frances Conroy
Forgalmazó: Forum Hungary
Hazai bemutató: 2009. április 30.

Serényi Krisztián