Frost/Nixon
Peter Morgan díjnyertes darabjából, Ron Howard (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód), Oscar-díjas rendezőnek sikerült idén egy elképesztően jó filmadaptációt letenni az asztalra. A film egy valós történelmi eseményt, Frost és Nixon, Watergate-botránnyal kapcsolatos interjúját dolgozza fel, olyan neves színészekkel, mint Frank Langella, Michael Sheen vagy Kevin Bacon.
1972-ben betörtek a Demokrata Párt washingtoni irodájába, ami a Watergate nevű épületben található. A rendőrség letartóztatta a betörőket, akik poloskákat akartak elhelyezni a Párt irodájában. Később a Washington Post nyomozásba kezdett az üggyel kapcsolatban és kiderült, hogy számos politikusnak, köztük az akkori elnöknek, Richard Nixonnak (Frank Langella) is köze volt a történtekhez. Az elnök megpróbálta eltussolni az ügyet, ami végül a vesztét okozta, és 1974-ben, ő volt az első amerikai elnök, aki lemondott hivataláról. Ez azonban semmilyen egyéb következménnyel nem járt számára, ugyanis a következő elnök Ford, kegyelmet adott neki a tetteiért. A nyugdíjas éveit kezdő volt elnökkel ezek után rengetegen akartak interjút készíteni, ám egy angol show-man, bizonyos David Frost (Michael Sheen), mindenkinél jobban akarta, így egy hatalmas összeget ajánlott fel 
Nixonnak a részvételért. Ezen a ponton kapcsolódunk be a történtekbe, és megtudjuk, hogy Frost szinte minden anyagi és baráti forrását beveti, hogy ki tudja fizetni Nixon szereplését az interjúban, amelyben talán a volt elnök bevallja, hogy több ízben is súlyos hibákat követett el. Ezek után két, egymástól talán nem is annyira különböző elme párharca kezdődik több interjú során. Végigkövethetjük nagyvonalakban az interjúkat, amelyekben mindenki Nixon-t látja győztesnek, ám Frost az utolsó interjúval sarokba szorítja a volt elnököt, aki szinte mindent bevall neki, ami miatt Frost neve bekerült a halhatatlan televíziósok közé. Megtudhatjuk, hogy hogyan is készültek fel az ellenfelek az interjúkra és, hogy mit csináltak, miket éreztek az interjúk szüneteiben, és utánuk…
A film vitathatatlanul egy profi munka, amelyben minden, és mindenki a helyén van. Az elején bemutatott archív felvételek, és a film közben megszólaló emberek (mindkét oldalról) teszik dokumentumfilm-szerűvé az alkotást, amely ebben az esetben semennyire sem zavart, ugyanis tökéletes összhangot találtak köztük. A 2 órás játékidő ellenére egyszer sem éreztem, hogy unalmas lenne, aminek egyik legfőbb oka a két főszereplő hihetetlenül erős színészi alakítása. Frank Langella (akit ezért az alakításáért Oscar díjra jelöltek, ám számomra érthetetlen okok miatt nem kapta meg), aki a színpadi darabban is Richard Nixon-t alakítja, rendkívül erősen és élethűen játszik, tökéletesen bemutatja az elnököt, aki szeretne visszatérni a szócsaták világába, mert nem igazán tudja elviselni a nyugdíjas éveit. Michael Sheen (Underworld 1-3, A királynő) tökéletes partner számára, mint a sztárrá válni vágyó talkshow házigazda, és kezdő riporter David Frost, ketten együtt lehengerlően játszanak együtt. A film mellékszereplőiről is csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni, mindegyikük remekül hozza a rá kiszabott karaktert, kezdve az egyre népszerűbb Sam Rockwell-től (Fulladás), Oliver Platton (Kés/Alatt) át, egészen Kevin Bacon-ig (Apollo 13).
Összegzés: Egy hihetetlenül erős színészi alakításokkal rendelkező, valós politikai eseményeket bemutató dráma, amely garantáltan magába szippantja a nézőt, és nem engedi el még egy darabig.
Dráma/Történelmi, 2008, 122 perc
Rendező: Ron Howard
Forgatókönyvíró: Peter Morgan
Szereplők: Frank Langella, Michael Sheen, Sam Rockwell, Oliver Platt, Kevin Bacon, Matthew Macfadyen, Rebecca Hall,
Forgalmazó: UIP – Duna Film
Hazai Bemutató: 2009. január 29.
Serényi Krisztián