2009. május 16-án újra fehérbe öltözhetnek a hazai house és trance rajongók, ugyanis második alkalommal is kis hazánkba látogat a világ egyik legnagyobb partyja, a Sensation White. Ahogy tavaly, idén is a Papp László Sportaréna ad otthont az eseménynek. A buli nemcsak világhírű DJ-iről, hanem lélegzetelállító technikai megoldásairól is híressé vált az évek folyamán. A show, mint mindig, egy bizonyos téma köré épül fel, így a tavalyi Love után, amely a szerelem, a szenvedély és a vágy köré épült fel, idén hozzánk is elérkezik a „the Ocean of White”, amit először Amsterdamban, tavaly júliusban mutattak be. Ebben a víz, az óceán köré épül fel a látvány. A Sensation White csapata tizennégy kamionnal érkezik Budapestre, és három nap alatt, hetven munkás rakja össze a víz világát idéző díszletelemeket. A hollandok huszonnégy hatalmas zátonyt telepítenek a Sportarénában, ahol mindenhonnan szökőkutak ontják majd a vizet. Emellett 200 mozgó lámpát, 16 darab hatméteres medúzát, több mint száz különleges hang-kabint és lézerrendszert helyeznek el a helyszínen. A közel 10 órás show-n alámerülünk az óceánok világába, amely közben egy lélegzetelállító víz alatti világ tárul a szemünk elé. A látványt egy 80 méteres óceánszerű színpad, a tetőről aláhulló vízesések és a mélység teremtményei mellett megannyi speciális effekt, fény- és lézertechnika teszik teljessé. Mindezek mellett 22:00-től olyan világhírű külföldi- és hazai világsztárok lépnek fel, mint Axwell, Sebastian Ingrosso vagy mint a két magyar DJ-ből álló csapat, a Muzzaik. Eközben persze felhangzik majd a Sensation leglátványosabb pontján a már szokássá vált Megamix, amely közben a közönségé a terep, és döbbenetes látvány kíséretében élvezhetik a felhőtlen partyt.
A magyarországi fellépők hivatalos listája:
20:00 – Kapunyitás
21:00 – Küzdőtér kinyitása
22:00 – Muzzaik
23:00 – Axwell
00:30 – Sebastian Ingrosso
02:00 – Megamix
02:30 – Sander Van Doorn
03:45 – Tocadisco
05:00 – Vége
Honnan indult ez az őrület?
A Miles testvérek ötlete az volt, hogy egy hatalmas helyen, neves DJ-kel és káprázatos vizuális megoldásokkal összehozzanak egy nagy trance partyt, amely maximálisan kielégíti e zenei réteg rajongóinak ízlését, tetszését. Ez 2000-ben össze is jött Hollandiában, a hatalmas területű Amsterdam ArenA-ban, akkor még csak Sensation néven. Az eseményre „mindössze” 20 000 ember ment el, hogy egy fantasztikus buliban legyen részük. Ezek után azonban, az idősebbik testvér egy szörnyű autóbalesetben életét vesztette, amiért a szervezők megkérték az embereket, hogy a következő bulin, aki csak teheti, fehérben jelenjen meg. El is érkezett a nap, és a rendezvényre már 40 000 ember ment el, és mindegyikük fehérben. Ez volt a Sensation White megszületésének pillanata, és a szervezők úgy döntöttek megőrzik ezt az állapotot, és egy white dress code-dal (megjelenés kizárólag fehérben) látták el az eseményt. Ezek után 2005-ig, kizárólag az Amsterdam ArenA adott otthont a partynak, ám ezek után több külföldi országba látogatott el a show, úgymint: Ausztria, Belgium, Brazília, Chile, Csehország, Dánia, Lengyelország, Lettország, Németország, Magyarország, Oroszország, Svájc és Portugália. Továbbá a Sensation-nak két változata is van: a White és a Black. Előbbi a house és trance, utóbbi a hardstyle és hardcore műfajok kedvelőinek ad lehetőséget egy hatalmasat partyzni. Így vált tehát a Sensation mára a világ legnagyobb party-eseményeként aposztrofált show-jává („The World Leading Dance Event”)! Aki teheti (a 15 000 Ft-os ár ellenére is) menjen el, mert egy fantasztikus partyban lehet része!!!
Serényi Krisztián
A hagyományokat a fiatalság gyakran tévesen konzervatívnak, unalmasnak tartja. Ez természetes, hisz mindig is a fiatalok voltak a lázadó korosztály, akik előre vitték a fejődést. De biztos, hogy szakítani kell a hagyományokkal ahhoz, hogy egy rendezvényen jól érezhessük magunkat? Szerintem nem, gondoljunk csak 2009. március 28. eseményeire.
Iskolánk hagyományos programsorozata a Kalmár hét, sajnos idén már csak egy napos volt, mivel az előző évek szenzációs programjaira kevesen voltak kíváncsiak. Ennek ellenére nagy siker aratott a rendezvény, köszönhetően iskolánk diákjai kreativitásának és Kulcsár Anikó, Madarász Péter igazgató helyettes úr és Tabajdi Dorottya önfeláldozó munkájának.
A délelőtti Kalmárkonferencián való részvétel kötelező volt, de mivel megválaszthattam mely előadást akarom megtekinteni igen jól éreztem magam. Meglepőnek találtam, hogy milyen csekély a részvétel a szakmai jellegű előadásokon, pedig ezek színvonala igen magas volt. Nagy bánatomra csak 3 előadáson vehettem részt, de a délutáni programok kárpótoltak ezért, kedvenc versenyem a desszertverseny volt, bár nem indultam rajta, ennek ellenére kóstolót azért kaptam, de sajnos a sodoku kifogott rajtam.
A non-stop sport programjai tökéletes lehetőséget nyújtottak arra, hogy a kulturált szórakozás által megismerjük diáktársainkat, tanárainkat a Szépvölgyi úti épületből is, ezzel elősegítve az iskola összevonást közösségi oldalról, hisz erre a táborokon, kirándulásokon kívül csak ilyen rendezvényeken van lehetőség. Örültem, hogy voltak résztvevők a székhelyről, külön köszönöm a tanároknak, hogy ezzel is példát mutatnak a diákoknak.
A rendezvény 3 fő részre volt bontható. A délelőttre, ami az előadásoké, bemutatoké volt, a délutánra, ami színes programokkal várta az érdeklődőket, és az esti Non Stop sporta. A délelőtt minden diák számára kötelező volt,de nagyon élvezték.
Zambia Úti beszámolón Szathmáry Dominik és Borsányi Katalin tanárnő igazán jó hangulatot teremtett az előadásról így vélekedtek a résztvevők „A terem egész hangulatától ráhangolódtunk Zambia világára. Borsányi tanárnő úgy adta elő a történetét, hogy az a jelen levő diákoknak is tetsszen, így igazán jó volt a hangulat.” (Béres Anita, Bogdányi Barbara 11.D).
Az egy kis fözőiskola programján , Szkladányi András tanár úr vezetett be minket a sütés-főzés világába. Akik részt vettek a programon , nagyon élvezték, és amit főztek, illetve sütöttek, a végén jóízűen fogyasztották el.
Az íjászkodásra rengetegen jelentkeztek, ez volt az egyik legkedveltebb délelőtti program. A diákok nem csak az íjászkodás művészetét sajátíthatták el, de különböző fegyvereket is kipróbálhattak. Erről a programról, csak pozítiv élménnyel térhettek haza a résztvevők.
Azoknak, akik szeretik a művészetet, szeretnek festeni,rajzolni stb, remek szórakozási lehetőséget nyújtott, a délelötti interaktív művészkedés. Szávin tanár úrral, egy Rembrandt festményt, az éjjeli őrséget festették meg a tehetséges diákok. Ezután, „belebújhattak” egy-egy őr szerepébe, azáltal, hogy az arcképüket, az általuk festett őr fejének a helyére ragasztották.
A II. világháború haditechnikáival Németh Attila(13.ny) ismertette meg az érdeklődőket, egy résztvevő a következő képen vélekedett: ”Egész érdekes előadáson vehettünk részt a világháborúban használt fegyverekről és a külön féle harci járművekről. Egyedüli problémám, annyi volt, hogy az előadó a szöveget felolvasta és így az előadás élvezhetősége jelentősen csökkent. A vetítés jó volt, rendesen meg volt csinálva. Összességében számomra érdekes volt.(Varga Tímea 9. C)
Az ORACLE Hungary munkatársai megtisztelték iskolánkat egy bemutatóval cégükről. Markovits Péter előadása sok fontos információt tartalmazott. „Számomra nagyon is érdekes volt, számtalan hasznos információt sikerült megtudnom. Jó volt benne az, hogy segítséget nyújtottak a továbbtanulási irányvonalban. Igaz az elején elcsúsztak, így később is ért véget az előadás, de ez szerintem nem baj, mert több dolgot tudtunk meg, és a feltett kérdésekre is kaphattunk választ. A vetítés ott is jó volt.”(Varga Tímea 9. C)
CISCO Akadémián Krucsay Attila tanár úr nyújtott betekintést a hálózatok világába a kíváncsi diákoknak. „A Cisco sz elején érdekes volt, megmutatta a tanár, hogy hogyan lehet mások gépébe belenézni, az IP címekről is beszélt, meg elmondta, hogs hogyan folyik ennek az irányvonalnak a tanítása. Az előadás második felében a tanár leült pár diákkal kábelt készíteni, ami viszont nem sok embert érdekelt, így azok kihasználták addig, hogy szabadon netezhettek.”(Varga Tímea 9. C)
Cseh Dávid (12. Ny) egy új web programozási technológia, az AJAX rejtelmeibe kalauzolta az érdeklődőket. Tömör elmélet után gyakorlati úton mutatta be a technológia lényegét, majd egy-egy példa segítségével bemutatta a fontosabb felhasználási lehetőségeket.
Napjaink legnépszerűbb képszerkesztő alkalmazásával, a Photo Shop-al ismerkedhettünk meg Erdődy Bao (10. Ny) és Balogh Ádám (10. Ny) előadásában. Az előadás első felében megismerkedtünk az alapokkal néhány egyszerű példa révén, majd bonyolultabb képeket elemeztük megismerve a program haladó szintű lehetőségeit.
Ezenkívűl a diákok részt vehettek még, Geogebra ,Honfoglaó,AIDS,Karate, illetve rubik kocka előadásokon.
Délután minden féle programmal találkozhattunk, a desszertversenytől, a lan versenyeken keresztül egészen a japán animék vetítéséig. De nem hiányozhattak a logikai versenyek sem: sodoku, amőba, Rubik kocka verseny. Az autók szerelmeseinek nyújtott szórakozást a távirányítós autók versenye. A zenei workshopon mindenki kamatoztathata zenei tudását. A ping-pong versenyen és a zsonglőrködésen mindenki bemelegíthette izmait a nap csúcspontjára az esti non-stop sportra.
Naplemente után a sporté volt a főszerep, labdarúgás, kosárlabda és floorball fölváltva követték egymást a piros és kék csapat összecsapásában. A sportágak 10 5perces meccsen ként váltották egymást. A kimerült sportolókat az ebédlőben tea és zsíros kenyér várta, itt nem mellesleg két meccs közt különféle társasjátékokban vehettünk részt. A szerencsejáték kedvelői pókerben mérhették össze erejüket. A kreatív diákok pedig tábortüzet vertek a tanári előtt, természetesen tűz nélkül.
A Blátty Ottó Titusz Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium telephelyi Diák Önkormányzata ezúton szeretné megköszöni Kulcsár Anikó, Madarász Péter igazgatóhelyettes,Tabajdi Dorottya Komlódi Balázs és Kovács András, illetve minden szervező tanár és diák munkáját, ami nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendezvény.
Weich Ágnes és Nyilas Árpád
Remekmű. Magával ragad, érzékletesen repít a mocsárból a felhők fölé. Ha még nem olvastad, itt az ideje, hogy elkezdd. Ha már igen, akkor ajánlás nélkül is újra megteszed.
Még nem vették át a szót a fegyverek, de már nyomasztóan gyülekeznek a viharfelhők Európa felett. Egymás után kebelezik be a nácik a kontinens országait, és megindul az emigránsok áradata Párizs felé, ahol még látszólag változatlanul folyik az élet. Papírok nélkül vagy hamis útlevéllel bujkálnak ezrek és ezrek abban a reményben, hogy sikerül elmenekülniük a világváros forgatagában. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át, és éli a menekültek ingatag életét. Sorsában, viszontagságaiban érzékeljük a második világháború előestéjének baljósan ellentmondásos légkörét. A menekült orvos lépteit követve bepillantást nyerünk szállodákba, kórházakba, polgári otthonokba, bisztrókba és bordélyokba, lebujokba és fényes estélyre, vele érzünk szenvedélyes szerelmének verőfényében és poklában, szemünk előtt hömpölyög a kivilágított bulvárokon a metropolis élete: fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás. Aztán hadüzenet és elsötétítés.
A regény 1938-39-ben játszódik. Cselekménye igzalmas, mozgalmas, igaz humánumot és minden elnyomás, erőszak, igazságtalanság gyűlöletét árasztja. Ezért a legsikeresebb még Remarque számos népszerű műve közül is.
Idézetek a könyvből:
“Ha két ember szereti egymást, az mindennél fontosabb, az csoda és a legtermészetesebb dolog ezen a világon.
Ezt éreztem ma, amikor egyszer csak virágzó bokorrá változott az éjszaka, és eperillatú volt a szél, és rájöttem, hogy szerelem nélkül legföljebb szabadságos halottak lehetünk csupán, néhány adat, meg egy véletlen név, és semmi több, akár meghalhatunk.”
~¤~
“Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból – valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint a ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában.”
~¤~
“Mindenkinek csak egy élete van; értéktelen és a legnagyobb érték, el is dobhatja, ha akarja, az sem nehéz. Igen ám, de vele együtt hátha elvész a bosszú is, és mindaz, amit bár megcsúfoltak, leköpködtek, nevetségessé tettek mindennap és minden órán, de ami akkor is, mindennek ellenére, körülbelül úgy neveznek, hogy: az emberségbe és az emberiségbe vetett hit.”
~¤~
“Egy hét. Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan. Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam, hogy egy hét alatt elfogyott az egész. A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is. Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül. És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is, mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. És akkor jön a teljes kimerültség. Aztán elmúlik az is. És lassan újraéled az ember.”
~¤~
“A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.”
Tapa Pál
Idén újra visszatért a mozik világába az egyik legjobb autós mozi, a Halálos Iramban széria, amely már a 4. részét tapossa. A csapat ismét az eredeti, 8 évvel ezelőtti első részben is szereplő karakterekből áll, így hát nem csoda, ha a 3. rész után, ismét várakozásokkal tekintünk a franchise elé. A filmtől nem kell csodát várni, nem egy mélylélektani dráma, vagy különösebben mély érzésű karaktereket felsorakoztató film, mégis a nagyon jól sikerült filmek sorába tartozik, ugyanis tökéletesen keveri a három, műfajtól elvárható dolgot: jó tuningverdák, dögös csajok és adrenalintól túlfröcsögő autós jelenetek. Ennek fényében tehát maximálisan kijelenthető, hogy az új rész egy nagyon jól sikerült folytatása a sorozatnak, amely után elvárható egy következő rész is, és nemcsak a közel 72 millió dolláros nyitóhétvégéje miatt, hanem mert a készítők érdekes elemeket építettek a történetbe.
A sztoriról nagyvonalakban annyit, hogy Dom (Vin Diesel) és Brian (Paul Walker) útjait újra keresztezi a sors, ugyanis feltűnt a színen egy új, ismeretlen kilétű közös ellenségük, akinek vérére mindketten szomjaznak. Egy verseny után, ahol mindketten információkat akarnak gyűjteni ellenségükről Braga-ról, újra egy csapatot alkotnak, hogy más célokból ugyan, de elkapják a férfit. Innentől kezdetét veszi a látványos hajsza, ami olyan helyszíneken játszódik, mint Mexikó vagy Los Angeles utcái.
Mint a fentiekből is kiderül, történet csak annyi van, hogy jó indok legyen az adrenalint termelő autósüldözésekhez. A színészekre nem hárul nagy feladat, nem kell hatalmas jellemeket alakítaniuk, ami ebben a filmben nem is lényeg, nem emiatt imádja több millió ember. Mint már mondtam az eredeti csapat tért vissza az új részben, akiknek kellett is már ez a szerep, ugyanis mindegyikük karrierje haldoklóban van mostanában. Míg Vin Diesel és Paul Walker párosa újra visszahozza a régi szép emlékeket az első részből, addig a két főszereplő hölgyünk nem szerepel túl sokat a vásznon. A Mia-t alakító Jordana Brewster olyan mintha csak pár jelenetbe ugrana be, hogy ő is itt van, mielőtt elkezdődnek a látványos jelenetek, a Letty-t alakító Michelle Rodriguez pedig sajnálatos módon már nem sokkal a film kezdete után meghal. De nem is a történet vagy a színészi játékok ezeknek a filmeknek a főszereplői, hanem a jó kocsik, és a még jobb üldözések, amikből nincs is hiány. Van itt: Los Angeles fénylő utcáin zajló nagyszabású verseny, országúti üldözés, Mexikó kies tájain való látványos hajsza. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy a film megnézése után még sokáig a tetőn legyen az adrenalin szintünk és, hogy elképzeljük amint mi is ilyen kocsikkal zúzunk valami kies, vagy éppen teli utcán. Ráadásul a film vége egy érdekes alapszituációja lehet egy következő filmnek, ugyanis úgy tűnik Brian végre választott a józsaru vagy rosszfiú volta között… az utóbbi javára. Ráadásul arra is kíváncsi lennék, hogy a készítők keresnek-e valakit a Letty után maradt űr pótlására.
Összegzés: Tökéletes folytatása a legjobb autós akciófilmnek.
Akció, 2009, 107 perc
Rendező: Justin Lin
Forgatókönyvíró: Chris Morgan
Szereplők: Vin Diesel, Paul Walker, Jordana Brewster, Michelle Rodriguez, John Ortiz,
Forgalmazó: UIP – Duna Film
Hazai Bemutató: 2008. április 9.
Serényi Krisztián
Egy olyan sportágat szeretnék bemutatni, ami a mai világban a tévhitek és rosszul informált emberek véleményével ellentétben nem a különböző szteroidok (nevezzük akár kox-nak) szedéséből áll. Sajnos vannak olyan emberek akik számára mégis csak ezt jelenti, még talán a gyakorlatban is,de feledkezzünk meg róluk és először nézzük mit gondol erről egy edző:
„Sziasztok, Zsembery Karesz vagyok, személyi edző; étrend-életmód tanácsadó. A 2000-es évtől foglalkozom a testépítés-fitness csodálatos világával. Egy pár gondolatban összefoglalnám hogyan is látja egy edző a mai kor talán egyik „legdivatosabb” formáját a testmozgásnak.
Specifikusan a fiatal korosztályra térnék ki. Nagyon fontos, mikor ezt a sportot, életmódot választjátok, célkitűzésként ne elsődlegesen azok az arcok, testformák jelenjenek meg, amiket a magazinok, vagy az internet oldalain láttok. Korunk „betegsége”, hogy csakis a tökéleteset mutatja mindenből. Saját célotok az elsődleges. Mindenkinek egyéniségéhez, testi adottságaihoz, genetikájához mérten. A testépítés lépcsőkből áll. Képzelj magad elé egy végtelen magas hegyet. A hegyre meredek lépcső vezet fel. Felfelé kemény az út, ám sok állomás van útközben, ahol boldogság ér. Mindig meg kell mászni egy lépcsőfokot a napok haladtával. Ez a csodálatos ebben, edzésszakaszok vannak, ám mindig új célokat tűzhetsz ki. Az angolban csak ennyit mondanak: „Bodybuilding: there’s no turning back!” Visszatérve az első gondolatra, példaképeket érdemes választani, ám semmiképp nem szabad a versenyszerű testépítést összekeverni a mindenki által elérhető, reális célokkal. A versenyzői ambíciókat is ki lehet élni később, ám ez már egy másik téma. Maradjunk egyenlőre a mindenki számára megvalósítható kitűzésekről. Ez más és más, személyre szabottan. Van aki fogyni szeretne, aki izmosodni, akinek rossz a tartása, s ezen javítani, aki állóképességet, vagy sportágspecifikusan izmot fejleszteni. Természetesen ma már sok szakirodalom kering a világhálón, avagy szemináriumokat hallgathatsz meg a témáról. Mielőtt bármit mélyen a tudatodban elraktároznál, érdemes több forrásból utánanézni, s ami a legfontosabb megtapasztalni. Mert ez a sport fejben fogalmazódik meg, ám csakis a gyakorlatban derül ki, kinek mi a legjobb út, neki mely módszerek segítenek a legjobban. A személyi edző segíthet az első helyes lépésekben, sőt végigkísérheti fejlődésedet. Ha először jársz fitness teremben, mindenképp érdemes kikérni a tanácsát, mivel a gyakorlatok helyes végrehajtásának elsajátítása végigkíséri edzéseidet. Legfontosabb a prevenció, s a fokozatosság elve.
Amiről még érdemes szót ejtenünk, ennek az életmódnak a legfontosabb alapkövét jelentő: Táplálkozás. Minden sportágban fontos szerepe lenne, ám itt nélkülözhetetlen! Saját életkorodnak, célkitűzéseidnek, életritmusodnak megfelelően fokozatosan érdemes ráhangolódni a rendszeres, jó minőségű tápanyagokra. Ez a téma nagyon összetett, több oldalon keresztül lehetne fejtegetni, most a leglényegesebb hogy raktározd el ezt az információt, s emlékezz mikor először lépsz be az edzőterem ajtaján.
Összefoglalóm tömören ennyi, a legfontosabb alapelveket írtam le. Látványos, kitartást követelő mozgásforma a mi sportunk, remélem néhányatok kipróbálja egyszer. Egy rövid anekdotával zárnám a sorokat, amit testépítő berkekben lehet hallani: „Képzeljetek el egy homokos tengerpartot. Két ember halad a homokban, edző és tanítványa, lábnyomaikat mélyen belesüppesztik az iszapba. Ám egy idő után már csak egy lábnyom látszódik. S tudjátok miért…? Mert az edző a hátára vette tanítványát, s így haladnak tovább!” Vannak nehéz időszakok, vannak kemény pillanatok, ám ha olyankor ott áll melletted valaki, mindig átsegít a holtponton!
Számomra ez a (én életformának nevezném) sport 14 éves koromban kezdődött, amikor bemutattak egy immár nagyon jó barátomnak , egy példás személyi edzőnek, Zsembery Károlynak. Karesszal a legelső napomon ismerkedtem meg, aki már a legelején hangsúlyozta,hogy ebben a sportban a kitartás, elszántság elengedhetetlen .Minden rajtam és az akaraterőmön fog múlni. És szerintem ez örök időkre aranyszabály lesz.
Sokan mondják, hogy konditermekben nagy barátságok nem születnek, butaság. Az évek során sok vicces és rendes embert ismertem (vannak köztük elég furik is) meg a helyen ahova járok és szerintem ez bármelyik teremben bárkivel megtörténhet. Akárcsak a többi sportban, egy kiváló oknak tartom azt, amiért érdemes lehet belevágni ebbe, hogy kimozduljunk otthonról és más, hozzánk hasonló sportágat kedvelő,egyben űző emberekkel ismerkedjünk meg. Egyik nagy előnye más, átlagosabb sportokkal szemben: a sportértéke. Lényegesen nagyobb mint a többié. És talán ez a lehető legjobb feszültség levezető is. De senki se gondolja azt, hogy rövid idő alatt egy kis edzegetéssel hogy úgy mondjam, elérhető a kitűzött cél, hiszen a cél eléréséhez évek, évtizedek kemény és kitartó munkája szükséges. Nagyon fontos az is, ahogy már Karesz is írta,hogy mielőtt nekikezdenénk az egésznek kérjük ki egy edző szakértelmét, mert hiába állunk úgy hozzá az egésznek,hogy saját magunk számára tegyünk jót, árthatunk is vele. Sajnos gyakran lehet tapasztalni, hogy több ember is helytelenül végez gyakorlatokat. A hibásan végzett gyakorlatoknak könnyen sérülés lehet a vége. De az ilyesmit könnyen elkerülhetjük azzal, ha kérünk egy kis segítséget, ami egyáltalán nem ciki.
Továbbá kicsit kitérnék még az étrendre is. Elengedhetetlen, muszáj. Enélkül nem lehet látványos eredményeket elérni, több mint 70%-ban múlik a siker ezen.
Remélem lesz akinek elnyeri tetszését a dolog, és tesz egy próbát, vagy aki eddig meglehetősen negatív véleménnyel rendelkezett erről a sportról, kicsit majd másképp gondol rá.
Egyszóval bárkinek ajánlanám, aki kedvet és elég akaraterőt érez magában.
Laczkovich Bálint
Peter Morgan díjnyertes darabjából, Ron Howard (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód), Oscar-díjas rendezőnek sikerült idén egy elképesztően jó filmadaptációt letenni az asztalra. A film egy valós történelmi eseményt, Frost és Nixon, Watergate-botránnyal kapcsolatos interjúját dolgozza fel, olyan neves színészekkel, mint Frank Langella, Michael Sheen vagy Kevin Bacon.
1972-ben betörtek a Demokrata Párt washingtoni irodájába, ami a Watergate nevű épületben található. A rendőrség letartóztatta a betörőket, akik poloskákat akartak elhelyezni a Párt irodájában. Később a Washington Post nyomozásba kezdett az üggyel kapcsolatban és kiderült, hogy számos politikusnak, köztük az akkori elnöknek, Richard Nixonnak (Frank Langella) is köze volt a történtekhez. Az elnök megpróbálta eltussolni az ügyet, ami végül a vesztét okozta, és 1974-ben, ő volt az első amerikai elnök, aki lemondott hivataláról. Ez azonban semmilyen egyéb következménnyel nem járt számára, ugyanis a következő elnök Ford, kegyelmet adott neki a tetteiért. A nyugdíjas éveit kezdő volt elnökkel ezek után rengetegen akartak interjút készíteni, ám egy angol show-man, bizonyos David Frost (Michael Sheen), mindenkinél jobban akarta, így egy hatalmas összeget ajánlott fel 
Nixonnak a részvételért. Ezen a ponton kapcsolódunk be a történtekbe, és megtudjuk, hogy Frost szinte minden anyagi és baráti forrását beveti, hogy ki tudja fizetni Nixon szereplését az interjúban, amelyben talán a volt elnök bevallja, hogy több ízben is súlyos hibákat követett el. Ezek után két, egymástól talán nem is annyira különböző elme párharca kezdődik több interjú során. Végigkövethetjük nagyvonalakban az interjúkat, amelyekben mindenki Nixon-t látja győztesnek, ám Frost az utolsó interjúval sarokba szorítja a volt elnököt, aki szinte mindent bevall neki, ami miatt Frost neve bekerült a halhatatlan televíziósok közé. Megtudhatjuk, hogy hogyan is készültek fel az ellenfelek az interjúkra és, hogy mit csináltak, miket éreztek az interjúk szüneteiben, és utánuk…
A film vitathatatlanul egy profi munka, amelyben minden, és mindenki a helyén van. Az elején bemutatott archív felvételek, és a film közben megszólaló emberek (mindkét oldalról) teszik dokumentumfilm-szerűvé az alkotást, amely ebben az esetben semennyire sem zavart, ugyanis tökéletes összhangot találtak köztük. A 2 órás játékidő ellenére egyszer sem éreztem, hogy unalmas lenne, aminek egyik legfőbb oka a két főszereplő hihetetlenül erős színészi alakítása. Frank Langella (akit ezért az alakításáért Oscar díjra jelöltek, ám számomra érthetetlen okok miatt nem kapta meg), aki a színpadi darabban is Richard Nixon-t alakítja, rendkívül erősen és élethűen játszik, tökéletesen bemutatja az elnököt, aki szeretne visszatérni a szócsaták világába, mert nem igazán tudja elviselni a nyugdíjas éveit. Michael Sheen (Underworld 1-3, A királynő) tökéletes partner számára, mint a sztárrá válni vágyó talkshow házigazda, és kezdő riporter David Frost, ketten együtt lehengerlően játszanak együtt. A film mellékszereplőiről is csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni, mindegyikük remekül hozza a rá kiszabott karaktert, kezdve az egyre népszerűbb Sam Rockwell-től (Fulladás), Oliver Platton (Kés/Alatt) át, egészen Kevin Bacon-ig (Apollo 13).
Összegzés: Egy hihetetlenül erős színészi alakításokkal rendelkező, valós politikai eseményeket bemutató dráma, amely garantáltan magába szippantja a nézőt, és nem engedi el még egy darabig.
Dráma/Történelmi, 2008, 122 perc
Rendező: Ron Howard
Forgatókönyvíró: Peter Morgan
Szereplők: Frank Langella, Michael Sheen, Sam Rockwell, Oliver Platt, Kevin Bacon, Matthew Macfadyen, Rebecca Hall,
Forgalmazó: UIP – Duna Film
Hazai Bemutató: 2009. január 29.
Serényi Krisztián
Bernhard Schlink világhírű, több mint 40 nyelvre lefordított regényét, Stephen Daldry vitte vászonra, olyan világhírű színészek segítségével, mint Kate Winslet és Ralph Fiennes. A felolvasó volt az első német nyelvű könyv, amely első helyet ért el a New York Times bestseller listáján. Az alapanyag tehát adott volt, amelyet Stephen Daldry lenyűgöző módon vitt át a vászonra, nem csoda hát a Golden Globe, illetve az Oscar jelölések és díjak.
A II. világháború utáni Németországban, egy fiatal fiú, Michael Berg (David Kross) rosszul lesz az utcán, és egy nála sokkal idősebb nő, Hanna (Kate Winslet) segít neki hazajutni. Miután Michael felépül betegségéből, elmegy, hogy megköszönje a nőnek a segítséget. Hanna és Michael között egy titkos viszony alakul ki, amelyben később a szexuális tapasztalatok megszerzése közben Michael rájön, hogy Hanna szereti ha
felolvasnak neki. Így hát Michael csak olvas, miközben kapcsolatuk egyre csak mélyül. Ezek után a fiú nagyon meglepődik, amikor észreveszi, hogy Hanna egyszer csak eltűnik az életéből.
Évekkel később, amikor Michael joghallgatóként tanul, egyetemi csoportjával részt vesz egy meghallgatáson amin a náci háborús bűnösöket akarják elítélni. A fiú rettenetesen megdöbben amikor észreveszi, hogy az egyik vádlott nem más, mint az Ő régi szerelme, Hanna. Miközben a nő múltjáról folyamatosan lehull a lepel, Michael egy olyan titokra döbben rá, amely mindkettejük életére befolyással lesz, azonban Hanna nem fedi fel a titkot a nyilvánosság előtt, mert iszonyatosan szégyenli magát miatta.
Az immár Oscar-díjas Kate Winslet (ezért az alakításáért kapta), a tőle megszokott alázattal és profizmussal játssza el karakterét. Kate egyike napjaink legjobb színésznőinek, és ebben a filmben is kétségtelenné válik, hogy milyen nagyszerű is Ő. Fantasztikus tehetséggel játssza el a karaktert, amely egyszerre egy szexéhes és zárkózott nő is. Az Ő segítségére vannak még, a fiatal Michael-t alakító David Kross, aki nagy beleéléssel játssza el a fiatal kamaszt, aki mélységesen beleszeret az Ő idősebb szeretőjébe, ám miután elmegy, megváltozik a nézete a világ iránt; és az idősebb Michael-t alakító Ralph Fiennes, aki a tőle megszokott profizmussal 
alakítja az immár zárkózott Michael-t, aki nem tud boldogulni lelkiismeretével és érzéseivel.
A film még hosszú ideig a nézőben marad és elgondolkodtat mindenkit, amelyből egy új szemszögből láthatjuk a holokausztot és az az utáni eseményeket.
Összegzés: Egy erőteljes film, amely bemutatja, hogy hogyan viszonyul a fiatalabb generáció az idősebbek bűneihez.
Dráma, 2008, 123 perc
Rendező: Stephen Daldry
Író: Bernard Schlink
Forgatókönyvíró: David Hare
Szereplők: Kate Winslet, Ralp Fiennes, David Kross, Karoline Herfurth, Lena Olin
Forgalmazó: Budapest Film
Bemutató: 2009. április 23.
Serényi Krisztián
Pierre Morel (B13 – A bűnös negyed) rendezésében láthatjuk, a Luc Besson (Taxi és Szállító sorozat) forgatókönyve alapján megrendezett Elrabolvát. A film egy nagyon jól sikerült akciófilm, amelyben egy apa ered lánya elrablóinak nyomába.
Történetünk szerint van egy ex-ügynök apa, Bryan Mills (Liam Neeson), aki tanult korábbi hibáiból, és visszavonult munkájából, hogy több időt töltsön egyszem imádott lányával, Kim-mel (Maggie Grace). A lány jelenleg anyjával Lenore-ral (Famke Janssen – X-men, Kés/Alatt) és a dúsgazdag nevelőapjával, Stuarttal (Xander Berkeley) él, miközben apját leginkább csak a szülinapjain látja. A lány egyszer csak előáll egy tervvel, hogy egyik barátnőjével, Amandával, Párizsba utaznak. Ehhez azonban szükséges apja jóváhagyása, aki vonakodva bár, de megteszi neki, hogy aláírja a beleegyező nyilatkozatot. Ehhez persze lánya iránti félelmei miatt, mindenféle szabályokat hoz, amik betartása mellett utazhat csak el. Párizsba érkezvén, apjával folytatott telefonbeszélgetése közben, egyszer csak idegenek jelennek meg, és elrabolják barátnőjét, majd Őt is. Apja ezek után bevetve régi tapasztalatait és pár régi kapcsolatát, Párizsba utazik, hogy egy véres leszámolás közben megtalálja lányát, és kinyírja az összes albán lánykereskedőt, akiknek köze volt lánya elrablásához.
A film a 10. perctől kezdve egészen a 90. percig egy az egyben egy hatalmas adrenalin bomba. Liam Neeson egyértelműen elviszi a hátán a filmet, és olyan élethűen játszik, hogy elhisszük neki, hogy egymaga megöl egy terroristáktól túlzsúfolt házat. Ez történik ugyanis, mivel Bryan miközben lánya után nyomoz, nem riad vissza semmitől sem, puszta ököllel és pisztolyokkal ront minden rosszfiúnak, bármiféle szuper kütyü nélkül. Emellett tele van a film tökéletesen megkoreografált akciójelenetekkel, látványos üldözésekkel és pörgő jelenetekkel. Egyszóval a film egy pörgős, néhol brutális és kegyetlen, akciódús mozi, amelyben a főhős tökéletesen ötvözi Jason Bourne-t, Jack Bauer-t és az összes többi akciófilm főszereplőjét, akik puszta ököllel vívják meg egyszemélyes háborúikat.
Összegzés: Egy akciódús, élvezetes és pörgő adrenalin bomba, remek főszereplővel. Kötelező nézés az akciófilmek kedvelőinek.
Akció/Thriller, 2009, 93 perc
Rendező: Pierre Morel
Forgatókönyvíró: Luc Besson, Robert Mark Kamen
Szereplők: Liam Neeson, Famke Janssen, Maggie Grace, Xander Berkeley, Leland Orser
Forgalmazó: SPI International
Bemutató: 2009. március 19.
Serényi Krisztián
John Patrick Shanley, az Oscar-díjas forgatókönyvíró-rendező saját, Tony- és Pulitzer-díjjal is kitüntetett színdarabját ültette át a mozivászonra, amely az idei Oscar gálán 5 jelölést is kapott. Ebben olyan világhírű színészek segítenek neki, mint Meryl Streep, Philip Seymour Hoffman vagy Amy Adams.
A 60-as években, a nagynevű St. Nicholas egyházi iskolában, az új pap Flynn atya (Philip Seymour Hoffman) változásokat szeretne eszközölni. A szigorú szabályokat az iskola jelenlegi igazgatónője, Aloysius Beauvier nővér (Meryl Streep) állította fel és tartatja be vasököllel a mai napig. Ez az időszak egyben fordulópont is az iskola életében, ugyanis felvették az első fekete diákot, Donald Miller-t (Joseph Foster). A fiú rendkívül félénk, nem sok társa szereti. Egyetlen barátjának Flynn atyát tekinti, aki mindenben bátorítja a fiút. Ez azonban feltűnik a kissé naiv James nővérnek 
(Amy Adams), aki gyanút fog, hogy Flynn atya talán többet tesz meg a fiúval mint ami megengedett lenne. Ezen gyanúját közli Aloysius nővérrel, aki rögtön saját kezébe veszi az ügyet és nyomozni kezd az atya múltja után. Aloysius nővér mindent megtesz, hogy kiderítse mi is folyik a háttérben, és bármire képes lenne, hogy igazát bebizonyítsa, amiben a fiú édesanyja Mrs. Miller (Viola Davis) sem segít neki. Ezek után egy hatalmas csata kezdődik, az újításokért harcoló, heves természetű és mindent tagadó Flynn atya, és a régimódi, hihetetlenül szigorú és újításellenes Aloysius nővér között. Mindebbe belekeveredik a naiv természetű James nővér is, aki nem tudja eldönteni, hogy kinek is a pártjára álljon a vitában.
A film, a színházi művel együtt kevés helyszínen játszódik, és csak négy szereplőt állít előtérbe, akik nem is okoznak csalódást, mind a négy szereplőt Oscar-díjra jelölték idén. Az Oscar-díjas Meryl Streep újra bebizonyítja, hogy mennyire jó színésznő, tökéletes a rideg igazgatónő szerepében, aki eltántoríthatatlanul nyomoz Flynn atya tettei után. Streep tökéletesen eljátssza az először ellenszenves nővért, aki a film során egyre pozitívabb képet tükröz, és megmutatja, hogy mindenkinek lehetnek kétségei. A szintén Oscar-díjas Philip Seymour Hoffman tökéletes partner számára a mosolygós, kedves és segítőkész Flynn atya személyében. Játéka miatt a néző sosem tudja, hogy tényleg bűnös-e, vagy csak a nővér vetíti rá. Az ő kettejük csatái végig fokozzák az izgalmat a filmben, egészen a végső összecsapásukig, ahol mindketten nagyszerűen alakítanak. Őket erősíti még a Bűbáj után egyre népszerűbbé váló, Oscar jelölt Amy Adams is, aki James nővért játssza. Tökéletes az alakítása, szinte olyan, mint a film egyik nézője, csak úgy mint nekünk, neki is a film egésze alatt kétségei vannak az atya bűnösségét illetően. Viola Davis pedig, aki mindössze pár percet tölt el a vásznon mint Donald Miller anyja, még így is a film
egyik legjobb pillanatát hozza. Egy feszültségektől túlfűtött dráma ez, kiváló színész játékokkal.
Összegzés: Az amúgy sem unalmas filmet, a rendkívül erős színészi játékok teszik még erősebbé.
Dráma, 2008, 104 perc
Rendező: John Patrick Shanley
Forgatókönyvíró: John Patrick Shanley
Szereplők: Meryl Streep, Philip Seymour Hoffman, Amy Adams, Viola Davis, Joseph Foster
Forgalmazó: Fórum Hungary
Bemutató: 2009 március 19.
Serényi Krisztián
